Ès egyszer, mikor már olyan öreg volt, hogy senki sem tudta, hány èves is tulajdonkèppen, mikor az utcákat ès a tereket ròva, boldogan ès kipingálva, dünnyögve egyre csak sorolta magában a birtokait, hogy mèg csak vèletlenül se feledkezzen meg egyetlenegy kastèlyáròl vagy udvarházáròl sem, hát beállt a fagy, ès betèrt a Szent Egyed- templomba, s a boldogságtòl eltelve, hogy vègre tudja, mi minden az övè abban az ô királyságában, egy kápolnában kuporodott össze, amit sosem szoktak kinyitni, ahol a betlehem szokott állni, egèszen összegömbölyödött, mert aznap erôsen fagyott, ès a sekrestyès, ahogy vègigjárta a lassan elsötètülô templomot, bezárta, ès az öreg Lasmanka ott fagyott meg összegömbölyödve, kipirosítva ès boldog mosollyal az arcán; így találtak rá reggel.
A vak gyerekek gesztenyèt gyûjtöttek, ès mi olyan hosszú, èlènk beszèlgetèsbe merültünk a gondozònôvel, hogy a kis vakok hiába tapogatták a földet, nem találtak gesztenyèt, mert már a tölgyek ès a nyírek alatt jártak...
Hrabalròl csak annyit tudok mondani, hogy többször is visszaadta már nekem az èletbe vetett hitemet! Legutòbb azzal, hogy rámutatott arra, hogy lehet teljes èletet èlni lyukas zokniban, mosdatlanul izzadságszagban is! Haleluja, meg vagyok mentve!
" ... Szerelembe estem, s egyszer nem volt elég. Újra és újra akarta a dialógust, a találkozást s a világlátás próbatételét. Másodjára nem ismert meg, harmadjára valami rémlett neki, negyedjére meg már rájött, hogy hányingere van, ha meglát, ötödjére pedig azt mondta az erdei sörözőben, ha a beszélgetésünk után én akarok fizetni, akkor menjek a francba! Köszönjük jól megvagyunk. Ő eltűr, én meg csak hallgatok s hallgatom. Mint jó diák készülök ugyan, de mindig rosszul teszem fel a kérdést. Ha komolyat kérdezek, ő most ahhoz túl gyengéd, ha lágyat, akkor pedig barbár. ...Furcsák voltunk. Néha együtt indultunk a sörözőbe, de megkért, hogy maradjak le, ne gondolja senki sem, hogy könnyen megadta magát, máskor pedig ült mellettem a padon, keresztbe fonta mellén a karját, s játszottunk a csenddel. Egy interjúkötet ez, amely a kitűnő Mester és a balga szolga nagy duettje. Én csupán a kottát lapoztam, s lapozáskor sokszor késtem is. Olyankor úgy éreztem, hogy gyűlölt, pedig nemcsak kedvelt, hanem valahol szeretett is. Ez a könyv nem más, mint az én liebestraumom, azaz gyöngyéd szerelmi álmom."/ VA 1995./
Varga Attila HRABAL ARCAI című interjúkötete került ma hajnalban a kezembe. Velük szálltam :-)
Szinte mindegyik írásában benne van valahogy a halál meg a zuhanás. Már ebben a Rózsalovagban című mixben. Felrobbant repülőből kizuhanó testek. Brrrr.
Szerintem sem volt véletlen. Megtervezte a halálát az öreg. Amikor volt Magyarországon, sajnálom, hogy nem lehettem ott, amikor áramszünet miatt lekapcsolódott a sörözőben a villany, tiszta Hrabal jelenet...
hat tenyleg nyomasztobb. az egyeduli gondolt, ami a fejemben van, mikor a konyvre gondolok, hogy "a hullak bosszanto tulajdonsaga, hogy csopognek" brrrrrr. meg a fagyott varjak huppanasa a foldre.
Mikor megtudtam Hrabalról az alábbi történetet (nem tudom igaz e, de mindegy), akkor a szívembe lopta magát. Azt kérdezték tőle, hogy ha megmondhatná, hova tenné a saját emlékművét. Mire az öreg:
-Mindegy, csak a kutyák le tudják pisilni.
És ez meg is valósult, nincs magasan az emlékműve, a nagyobb kutyák, még elérik...
"...mert én egy kicsit a végtelen és az örökkévalóság megszállottja vagyok, és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." -Túlságosan zajos magány
Ezt olvastam tőle először. Nem emlékszem, hogy milyen megfontolásból vettem meg első Hrabal könyvemet, de azóta már külön polca van. Mégis, ma is a Túlságosan zajos magány az egyik legkedvesebb.
Az öreg csávó honfitársai teljesen megérdemeltem menetelnek előre a kupáig, az isten nem áll meg előttük, akárki meglássa. Megcsinálták az EB legelegánsabb góljait (Baros&Poborsky&Koller&Co.), és öröm nézni őket. Bohusek meg vigyorogva nézi fentről, hogy nem csak "Hidegkuti úr" tudja szép zsebcselekkel megbolondítani az ellnfelet.
Szegény Bohóka, az EB alatt (remélem, csak addig) leszedték a képét a Tigrisben - legalább tették volna fel addig a helyére kerülő plazmaképernyővel szemben...
A szelleme is biztos szívesen nézné az egyre királyabb cseh meccseket...
Mellesleg topicfelhozás is történik a fórum új kabátja okán is... :)
Na ugye.
Egyébként kicsit megakadtam a Vita Nuova-ban. Nagyon jó, de nehezemre esik olvasni. Egy kis Vonneguttal gyógyítom magam, Hrabalból csak napi pár oldalt engedélyezett a doktor bácsi.
Annyira nem hittem neked, hogy utánanéztem a polcon - nekem három kiadás van meg, a negyedik (legújabb) nincs.
Az 1971-es kiadású "Táncórák idősebbeknek és haladóknak, második kiadás, Európa Zsebkönyvek sorozat" (ebben a gyűjteményben szerepel a történet) tényleg ezzel a címmel hozza a Vonatokat...
