Keresés

Nem tudom, hogy csinálják, van-e esetleg az egész mögött valami szándékosság, de olyan mûsort sugároznak szerda esténként az m1-en, hogy a nézõ szégyelli magát miatta. Ami azért disznóság, én miért szégyenkezzek a Capitaly miatt, ha Trunkó Barnabás nem szégyelli odaírni a nevét alá, de ez az igazság. Nem szeretném különösebben kétségbe vonni Trunkó úr komédiaírói szakértelmét, de ha tényleg azt gondolta, hogy egy harmincperces mûsort fel lehet húzni arra az alapra, hogy jön egy ablaktisztító ember, és osztalékként befizet nyolcmillió forintot, akkor ezúttal cserbenhagyta a szimata, legalább egy fordulat, valami humoros momentum mindenképpen jól jött volna emellé még, hogy legalább az erõfeszítést érzékelni lehessen. Pedig hiába várjuk, minden más csak díszítmény a Salamon-tõke címet viselõ epizód alatt, már ha díszítménynek lehet nevezni Balázs Péter bajuszát.
Azt hiszem, hülyére vesznek minket Capitaly ürügyén, bohózati kezdeményeket és elemeket rakosgatnak egymás mellé, mint raccsolás, pofavágás, házsártos feleség, két férfi és egy nõ, de ha lesz is az egészbõl valami (a valamin is legfeljebb egy befejezett köhelyjelenetet lehet érteni), semmi nem jön létre egy adáson belül, azt pedig épelméjû embertõl nem lehet elvárni, hogy két epizódot is megnézzen ebbõl a mûalkotásból. A két férfi fõszereplõ, Balázs Péter és Tahi Tóth László nem sokat kockáztat, elfogadott komikus színészek voltak eddig is, és vélhetõleg azok is maradnak, egy leégéssel több vagy kevesebb nekik nem sokat számít. A fõhõsnõ, Cziprián Mónika olyan masszívan tehetségtelen, mintha valakinek a rokona lenne, és nagy segítséget nem is kap a rendezõ Balázs Pétertõl, aki úgy véli, hogy minden szerencsétlen dologra biztos megoldást jelenthet az alákevert röhögés. Elképesztõ, hogy még szándéka szerint sem humoros mondatok alá micsoda égig ható kacajokat kevernek. "Ezt nem lehet kibírni - bruhaha -, nem vagyunk az erdõben - váháháháhá." Mondom, hogy hülyének néznek mindenkit.
Az egész Capitaly szót sem érdemelne, ha nem volna szimptomatikus jelenség. A közszolgálati tévében elhatározták, hogy megállítják a nézõfogyást, beindítják a közönségbarát mûsorokat, lemennek kutyába, vagy akár a kutya alá is, ha ez kell. Sok ötletük nincs, bevált szerzõkhöz és bevált emberekhez fordulnak, függetlenül attól, hogy mennyire levitézlett állapotban vannak, jött Koós János, a maga teljes, szabadjára eresztett közönségességével, itt a Capitaly, és ki tudja, mi vár még ránk. Bizonyos nemzetközi tapasztalatok ugyan arra utalnak, hogy teljesen téves ez az út, egy idõ után már nem egymás alá kell ígérni, hanem egymásra, a közönség többsége telítõdni fog a hülyeséggel, és akkor majd egyre többen néznek igényes, okkal elkészített, rendesen kivitelezett mûsorokat. (Érdekes módon most épp a tv2 látszik erre a fordulatra nyitottnak, és ha éjfél körüli idõpontban is, de legalább idõnként leadnak valamit, amit felháborodás nélkül lehet elmesélni másnap.) Lehet, hogy azt a boldogító idõt valamiért most nem tudják kivárni, lépni kell, közönséget mindenáron. De abba még belegondolni is rossz, hogy ha 2025-ben indul egy újabb Filmmúzeum csatorna, az az ezredfordulói termésbõl micsoda mûsorokat fog majd leadni a Magyar Televízió archívumából.

(Capitaly - m1)