ugyan, P.G azt állítja hogy elolvasta a feliratokat sumérul és magyarul is, de magyarul jobban értelmezhető
Bármennyire furcsán hangzik, magyarul kerek, nagyon szép és tartalmas közlések olvashatók le, sumerül pedig döcög?s és bizony néha nagyon közelít? érték?.
Ezek szerint P.G. anyanyelvi szinten beszéli a sumér nyelvet. Hol tanulta?
"Ez már fájdalmas vagy inkább a retardáltság jele"
Valóban, ugyhogy olvasd el még annyiszor az idézetet, amíg meg nem érted, miről szól a képírás magyarul olvasása (mert nem azt, hogy az alkotója magyarul beszélt), és ha tul vagy a dolgon, akkor jelentkezz ismét.
Ez már fájdalmas vagy inkább a retardáltság jele, ha holnap magyarul kezdem olvasni az azték képírást akkor bejelenthetem hogy hogy az aztékok is magyarok? És már kétezer éve a mai magyar nyelvet beszélték...
"Ezt így mondta, betűről-betűre (hangról-hangra),hogy "agultimáló"?? Ha igen, akkor Pap mindent elmondott magáról."
Nem igy mondta. Ezt a szöveget valaki egy rádióadás alapján hibásan gépelte le, aki nem ismerte az agglutináló szót. De ha a tartalmi kérdésekbe nem lehet belekötni, akkor jól jönnek az ilyen kis elgépelések. Egyébként nem hiszem, hogy 50-es IQ felett bárkinek is zavart okozna ez az elgépelés, aki ismeri a szót.
Papp Gábor egy vérbeli fantaszta (a Gyűrűk ura sehol nincs az ő ötleteihez képest), de néha azért előferdül, hogy 1-1 meglátása kósernek tűnik. Na, az idézett szövegben ilyet nem találtam, de volt már rá példa:))
Ehhez kapcsolódik:
A magyar ostörténet-kutatás új távlatai? (Farkas Ildikó)
Szabó István Mihály: A magyar ostörténelem egy biológus szemével
A magyarok
Szabó István Mihály hangsúlyozza: az ugorok így feltárt története a magyarság ostörténetét
is más megvilágításba helyezi.
Az ugorok történetével a magyarság ostörténete mintegy 40 ezer év távlatáig
vezetheto vissza. Eredetét tekintve rokonának tartható a horvát, a lengyel és az ukrán nép. Európában szinte egyedüliként tartotta meg ugor etnikai jellegét és nyelvét is.
"Varga Csabával már kétszer találkoztam, mielott személyesen is
megcsodálhattam bajuszát és ízes magyar beszédét
(mert találkozás az is, ha egy mualkotás lelkünk mélyéig megragad).
Talán húsz év is eltelt azóta, hogy az Uránia moziban a nagyfilm elott
levetítették Varga Csaba Szél címu muvét. Olyan hatással volt rám,
hogy a fomusort meg sem néztem, kijöttem Mátyásföldre, és csak üldögéltem
a templom körüli platánok alatt.
A második szellemi találkozás éve 2001., a Jel Jel Jel címu könyvének megjelenése idején.
Az osi írás könyve több szempontból lép elore a Jel Jel Jel-hez képest:
bemutatja az újabb gyujtések, bizonyítékok anyagát,
osi írásunk 30 ezer éves életkorát még 10 ezer évvel megtoldja,
felvállalja a tanítás, a feladatok készítésének gyakorlati és nehéz munkáját,
és oseink számrovásáról is meglepo felfedezést közöl.
Bizonyára feltunt önöknek, hogy Varga Csaba könyvével kapcsolatban
eddig egyszer sem használtam a rovásírás szót, pedig errol van szó.
Szerinte a rovásírás kifejezésnél nem maga az írás,
hanem az írás módja és eszköze került elotérbe,
ezért a szkíta-hun-székely-magyar írás vagy a Kárpát-medencei ABC kifejezéseket használja.
Valóban pontosabb így, de hosszabb. A rovásírás kifejezés már teljesen átment a köztudatba,
hála Forrai Sándor és követoi felvilágosító munkájának, az emberek tudják,
hogy oseink latin betus írást évezredekkel megelozo kulturális hagyatékáról van szó.
Kiszely István pedig az osmagyar írás kifejezést javasolja.
Végül, ami nagyon fontos: Varga Csaba mindkét könyvében jelen van,
de ebben a másodikban még elmélyültebben, oseink tisztelete.
A 30-40-50 ezer évvel ezelott élt Kárpát-medencei atyáink és anyáink nem az atombombát,
hanem az írást találták fel számunkra. Az o útjukat kell járnunk."
Friedrich Klára
"A JEL JEL JEL című könyvemben bemutattam az ős-ABC mindmáig tartó 35.000 éves útját.
E könyvemben pedig - melyet az olvasó most kezében tart - azt mutatom be,
miként is írtak az emberek e végtelenül ősi ABC betűivel, mióta világ a világ.
Ám koránt sem kell tartani attól, hogy távoli, ismeretlen vizekre hajózunk.
Hiszen már az első elemiben is 35.000 éves jeleket - a harmadára zsugorodott,
s jobbról balra átfordított ős-ABC betűit körmölgetjük, amikor a NAGYBETŰINKET tanuljuk.
Mi több, ma is aszerint írunk e betűkkel, ahogyan azt legalább 35.000 évvel
ezelőtt valakik kitalálták. A változás csupán annyi,
hogy az ehhez az ABC-hez tartozó négyféle ősi írásmód közül
ma már csak egyetlenegyet tanulunk meg - a legegyszerűbbet.
E könyvben tehát a további három varázslatos, s egyre mélyülő szellemiségű
írásmóddal ismerkedhetünk meg. Persze nem csak olvashatunk róluk,
hanem gyakorolhatjuk is őket a feladatok segítségével, mint egy tankönyvben -
ha úgy hozza a kedvünk. Ez a könyv tehát nem csak művelődéstörténeti kalandregény,
hanem tanulásra is és tanításra is egyaránt alkalmas. Összegezve: nem egy-két ezer,
hanem több tízezer éves időutazásra indulunk akkor, amikor olvasni kezdjük ezt a könyvet.
Rég meghalt, távoli ősök szólnak belőle hozzánk - s ígérem, könnyedén meg is értjük a szavukat."
"1.Ön ismert filmes szakember, eddig foként az animáció és a társmuvészetek témakörébe
vágó dolgozatokat jelentetett meg, hogyan került kapcsolatba az írástörténettel?
Egy alkalommal írnom illett pár sort többek között az irodalomról is.
Úgy döntöttem azonban, hogy ehelyett elmesélem pár oldalon a latin ABC történetét.
Nekiláttam, s két nap múlva már nem is létezett más számomra.
Rájöttem ugyanis, hogy az írásjelek sorsa szükségszeruen más volt, mint ahogyan azt tanuljuk.
Elfogott a vadászösztön. Felvásároltam a világ szinte valamennyi szakkönyvét,
elmerültem az internetben is, gyujtöttem az anyagot.
Ekkor még fogalmam sem volt arról, mi lesz a munkám végeredménye."
BRASSOIlapok kulturinfo linkek
Semmi közöm a nyelvészethez, de ez a szöveg inkább nevetségesnek tűnik
Ezt mi onnan tudjuk, mert mi eléggé régen és eléggé intenzíven foglalkozunk azzal, hogy képírási szint? sumer közléseket megpróbáljunk sumerül olvasni, és - most kezd a csizma az asztalon mozogni - elkezdünk magyarul olvasni. Bármennyire furcsán hangzik, magyarul kerek, nagyon szép és tartalmas közlések olvashatók le, sumerül pedig döcög?s és bizony néha nagyon közelít? érték?. Ezekkel a kérdésekkel meg kell barátkoznunk, hogy a magyar valami olyan hihetetlenül gazdag lehet?ségrendszert ?rzött meg, hogy ezekhez képest tényleg periféria - akármilyen furcsán hangzik - a sumer is.
ezt komolyan gondolta? mintha hócipőt olvasnék
én azt írtam korábban hogy P.G történelmi elméletei az igazán humorosak, ezek szerint nyelvészként se rossz :DDDDD
Ez nagyon tetszik, vérbeli nyelvész: "agultimáló", "flexáló":D A flexáló végülis nem rossz, de hogy nem nyelvészeti szövegből vette, az is biztos.
A sumérokról jut eszembe: a Varga stúdió névadója, Varga Csaba írt egy(-két) könyvet az írás történetéről. Vannak benne Papp Gáborosan elrugaszkodott fejezetek és következtetések, de az egész mű alapja, az írásjelek grafikai és logikai vizsgálata, alaposnak és szaxerűnek látszik. Sok kérdésben hajlamos vagyok hinni neki.
Megkerestem, hogy mit mondott Pap Gábor a Pannon rádióban a sumérokkal kapcsolatban:
"A kutatástörténetben a sumer kérdés nem mostanában került napirendre. Az els? ékiratosok megfejtésekor világos volt a megfejt?k számára: amikor elérkeztek a perzsa ékiratosok értelmezésénél az asszírhoz és utána mentek vissza az aszkázig, akkor még szemita nyelvekkel dolgoztak, tehát amiknek volt él? megfelel?jük, és eléggé jól lehetett ?ket értelmezni a jelenkori szemita nyelvek segítségével.Majd jött egy olyan réteg az ékiratos írásokban, amiket nem lehetett megközelíteni, ugyanis mer?ben más a szerkezete az azon megjelen? írásnak, ill. az azon megjelen? nyelvnek, amit az írás rögzített. Ez a kétféleség pedig kibékíthetetlen kétféleség. Egy nyelv vagy flexáló rendszer? vagy agultimáló rendszer?; tehát vagy hajtogat, mint az indoeurópai nyelvek valamennyi képvisel?je és a szemita nyelvek, vagy pedig agultimáló, tehát ragozó rendszer?, amilyen pl. a magyar nyelv.
Az els? generáció mindjárt rájött arra, hogy ez a nyelv, amit még akkor nem is sumernak neveztek, de nevezzük mi most egyszer?ség okából sumernek, akkor - bármilyen furcsa, szkíta nyelvnek nevezték. Frans Kelly Norman, aki angol volt, turáninak nevezte. Ne higgyük, hogy itt magyarkodó, hazájukat vesztett, külföldön dics?séget keres? kutatók vezették be, mint ahogyan ezt nálunk sokáig napilapokban lehetett olvasni, meg rádiókban és televíziókban lehetett hallani. Ezeket mind így adták be nekünk. Nem mondok neveket, hogy ki adták be, de a mai napig is dolgoznak ezek a valakik.
Itt tehát a szkíta és a turáni jelz? hangzott el el?ször összefoglaló nyelvként. Miért? Mert az akkori elnevezés szerint ezek gy?jt?foglamak voltak a nyelvészetben is. Sokáig azok is maradtak. Amit ma úgy nevezünk, hogy ural-altáji, az akkoriban még teljesen elfogadott módon turáninak neveztetett. Egy francia is ezt írta, meg egy angol is (pl. Max Himler), tehát ezek nem "haza beszél?" elnevezések voltak, de kétségtelen, hogy ezekben a nyelvekben maradt meg a ragozó szerkezet, ami ?sibb szerkezet. Emiatt nem lehetett kihagyni a vizsgálatok közben a magyar nyelvet sem. Ez már a levert szabadságharc közvetlen el?zménye, ill. az azt követ? id?szak els?sorban. Hiányzott az a kutatógárda, amit Széchenyi megálmodott és akik kedvéért a Magyar Tudományos akadémiát megalapította. Széchenyi István ezt a magyar nyelvm?velésre alapította meg, nem pedig az atomfizika és egyéb járulékos tudományok m?velésére, amelyek ma természetesen szükségesek. De nem azért, hanem kifejezetten a magyar nyelv múltjának, lehet?ségeinek vizsgálatáért.
A magyar nyelvvel egyetlen nagy baj van - és ezzel vissza is utalok a sumer vagy egyéb rokonítások kérdésére -, hogy túlságosan gazdag. Ahhoz képest, ami egy török nyelv szóállománya, vagy amilyen bármelyik ugor nyelv -, most nem csak az obi ugorokra gondolok, akiknek rendkívül besz?kült szóállományuk van, történeti okokból. (Erre még visszatérünk.) De a sumert sem abban az állapotában ismerjük, ahogyan azt akkor használták; hanem abban az állapotában, ahogyan ezt a töredékesen hangzósított - a mai napig is csekély hányadát hangzósították csak az ékiratosoknak - írások tartalmazzák. Sokkal nagyobb az anyag, mint amennyinek az alapján ma nyelvészeti, nyelvtörténeti vagy bels? szerkezeti sajátosságokat megállapítanak a sumer nyelvr?l. Nem foglalkoznak velük kell? súllyal.
Nekünk kellene foglalkoznunk, de ez nagyon sokáig direkt politikai kérdés volt, tehát nem lehetett vele foglalkozni. Akármennyire gazdagszik fel majd ez az anyag, valószín?leg még így is szegényesebb lesz, mégpedig nagyságrendekkel, mint amilyen beszélt a magyar nyelv. Most nem az újságíró-nyelvre gondolok, hanem a magyarnyelvre. Itt nagyon pontosan kell látni a különbségeket.
Arany János nyelvére gondolok, Jókai nyelvére. Itt megint alapkérdéshez jutottunk, ti. a sumer nyelv - ki kell mondani - szegényesebb, mint a magyar nyelv. Méghozzá a nyelvtani szerkezetét tekintve is és a kifejezési lehet?ségeit tekintve is. Ezt mi onnan tudjuk, mert mi eléggé régen és eléggé intenzíven foglalkozunk azzal, hogy képírási szint? sumer közléseket megpróbáljunk sumerül olvasni, és - most kezd a csizma az asztalon mozogni - elkezdünk magyarul olvasni. Bármennyire furcsán hangzik, magyarul kerek, nagyon szép és tartalmas közlések olvashatók le, sumerül pedig döcög?s és bizony néha nagyon közelít? érték?. Ezekkel a kérdésekkel meg kell barátkoznunk, hogy a magyar valami olyan hihetetlenül gazdag lehet?ségrendszert ?rzött meg, hogy ezekhez képest tényleg periféria - akármilyen furcsán hangzik - a sumer is. EGY A F?TÖRZSR?L KORÁN LESZAKADT, DÉLRE SZORULT ÉS OTT BETOKOZÓDOTT, LEHET?SÉGEI SZEMPONTJÁBÓL PEDIG ELMEREVEDETT NYELVI RENDSZER. MINT AHOGY AZ EGÉSZ M?VELTSÉG ILYEN.
NE FELEJTSÜK EL, ITT EGY CSATORNÁZÁSI RENDSZERT ALAKÍTOTTAK KI, ÉS NAGYRÉSZT EZ FELEL?S AZÉRT, HOGY EZ A VIDÉK MA SIVATAG. Nagyon fontos tudni, hogy amit civilizációs el?nyként tart a szakirodalom nyilván, azzal eljutottak majdnem a bet?írás küszöbéig. Ha visszakérdezénk: mi ebb?l a nyereség? Az, hogy egyértelm?en tudnak közölni fontos dolgokat. Megint visszakérdezünk: biztos, hogy az a fontos dolog? Amit egyértelm?en lehet közölni? Az az írásfajta, amelyik nem tud egyszerre több fontos dolgot, de egymással összefüggésben jelölni, azt az írásrendszert nem volt érdemes föltalálni. Mert az csak rövid távú és kifejezetten rosszhiszem? társadalmi gyakorlatban m?ködtethet? közlések továbbítására alkalmas. Ennek már komoly szakirodalma van. Mauzics György ezt gyönyör?en megfogalmazta a Rejtélyes írások c. könyvében, és nagyon jó példákkal alá is támasztotta. Ezek viszonylagos vívmányok és általában templomi gazdaságoknak a gazdasági jelleg? lejegyzésére és bizonyos, olyan történeti dolgok lejegyzésére egyértelm?södtek, amiket már nem az emlékezet ?rzött meg. Ami azt jelenti, hogy már az emlékezet másként ?rizte volna meg.
Hallgató: Lehet, hogy a magyar nyelv régebbi, mint a sumer? Mert azt mondta, leszakadt és délebbre szorult. Milyen régi lehet a magyar nyelv, ha a sumer Krisztus el?tt 4 - 5 ezer éves?
Vigyázni kell, hogyan teszünk föl kérdéseket. Most kivételesen nem politikai szempontból kell vigyázni. Ezt nagyon meg kell becsülni. Itt a következ?r?l van szó:Ha úgy fogalmazom meg, hogy a magyar nyelv ?sibb-e, mint a sumer? - akkor erre nem lehet igennel válaszolni. Hogy mennyi ?rz?dött meg a világnak nemcsak a tényszer?ségeit, de a folyamatszer?ségeit is híven követ? nyelvi gyakorlatból -, nem tudom, hogy kell-e ismételni. Lényeges dologról van szó! Nemcsak az állapotszer?ségeket, hanem a folyamatszer?ségeket is nagy pontossággal követni tudó nyelvi gyakorlat rendkívül fontos nyelvi adomány. Az indoeurópai nyelvek érdemben csak tényszer?ségekkel tudnak foglalkozni. A világot akkor tudják modellezni, amikor már foghatóan állapotszer?vé vált. A folyamatról magáról csak áttételesen tudnak vallani, úgy hogy fölgyorsítják az egymást követ? állapotokról adott jelentéseket.
(Ha pl. valaki televíziót néz, akkor azt hiszi, ténylegesen folyamatot lát. De nem azt lát! Hanem gyors egymásutánban szakaszosan mutatnak valamit. Ez a mozgó pontnak különböz? fokozata, de ez mindig pontszer? információ és mindig egymást követ?en kapjuk, csak nagyon gyors egymásutánban. Ez mind a mai napig a számítógéppel mint találmánnyal együtt az indoeurópai szellem legmagasabb szint? teljesítménye.) Nem lesz többre képes soha, a nyelvi szerkezeténél fogva.
A magyar nyelv nem ilyen szerkezet?. A magyar nyelv tud magáról a teremt?dési folyamatról is mit mondani, és egyenérték?en tud. Ez azt jelenti, hogy a folyamatszer? viselkedésér?l az életnek is ugyanolyan pontos és ugyanolyan folyamatos információt tud adni, tehát nem szakaszolt. Ez pedig roppant nagy el?ny. Ezt egyetlen olyan nyelv sem tudja ma megtenni, amit kapcsolatba hoznak a magyarral, mintha azok lennének az ?sibbek, mert azok leválóban vannak err?l az egyetemes nyelvi gyakorlatról, és csak valamelyik részét er?sítik föl. Ilyen értelemben lehetnek gazdagabbak bizonyos vonatkozásaikban. Ez már eléggé elvont ahhoz, hogy nem lesz mindenki számára élvezhet?.
Amikor egy kérdéscsoportnak ennyire a lényegénél tartunk, elmondhatom, hogy naponta hálát adok a jó Istennek, hogy magyarnak születtem. Azt az adományt, hogy születésemt?l kezdve, anyámtól hallhatom azt, amivel a világot ebben a teljességében tudom modellezni, felmérhetetlen értéknek tartom."
Nem hiszem hogy le akartam járatni. Lehet hogy túl keményen fogalmaztam, de számomra egyszerűen humorosan megalapozatlanok az elméletei. Ha valaki történelmi területre lép, nem árt ha előzőleg alaposan elményed az elmúlt 2500-3000 év felhalmozott tudásanyagában, ami az állításokkal ellentétben nem az indoeurópaiak hamisítása. 50-80 évre visszamenőleg lehet hamisítani és pillanatnyi államérdekenek megfeleően eltorzítva beállítani dolgokat, de több mint 100 év távlatából mindig kibuknak a hazugságok. Egyszerűen butaság hiányzó 300 éveket és hasonló megalapozatlan elméleteket propagálni. A sumér-szkíta téma még durvább, igen komoly elmélyülést igényel, ami a téma újdonsült hazai szakértőinél láthatólag hiányzik
Régtől fogva itt van, de most kidugta a fejét (Vigyázz, rá ne lépj!), sőt majdnem teljes valóságában megmutatkozott a látogató. Jeleiből tudjuk. Nyomorúságot, romlást hozott. Körülötte hazugság, képmutatás, hamis esküvés, csalás, lopás, megtévesztés, erőszak, gyilkosság.
Nyomában keserűség, könny, pusztulás, gyász. Ezt teszi a testtel. Isten tiszta Igéjének elferdítésével, Krisztus tanításainak meghamisításával, a valódi tanítások eltagadásával halálos mérget lehel a lélek ellen. Ez az igazi halál. Mert a test halála csak átmenet. Árt a testnek és árt a léleknek. Erről ismered meg. Minden ajtón kopogtat, és te fogadd jó szívvel. Ne gondolj róla rosszat, még ha messziről sugárzik is róla a sötétség, és tudod, hogy tőle jót nem várhatsz. Akkor sem. Jóért jót majd az Istentől kapsz. Legyél felkészülve a látogatására, készíts neki vacsorát.
Báránnyal kínáld.
Tudom, hogy neked is van számtalan recepted, de azért hadd írom le az enyém.
Készíts borókás pácot: egy marék borókabogyót, két nagy fej vöröshagymát, karikára vágva, négy-öt gerezd fokhagymát, két kanál ecetet, rozmaringot, kakukkfüvet, borsot, öt-hat szál babért, egy szép sárgarépa és egy paszternák társaságában öt-hat liter vízben főzd föl. Kihűtve öntsd a húsra, hogy ellepje. A páclé tetejére tegyél két evőkanál napraforgóolajat. Két- három napig pácold. A léből kivéve a combot vagy gerincet törölgesd meg forrásnál mosott, napon szárított tiszta gyolccsal. Ne sajnáld fehérségét, ha vérrel fested. A megsózott húst tűzdeld meg gyümölcsfa ágával füstölt érett, avaskás szalonnával, sűrűn. Tedd vastepsibe, és forró olvasztott vajjal locsold meg. Házad kertjének fájáról szakíts le hat körtét (ne hat almát, mert azt ő már megtette, és megfőzte magának, és sajnos vannak közöttünk is olyanok, akik ezt fogyasztják), és hámozatlanul négybe vágva tedd a hús köré. Locsold meg ezt is az olvasztott vajjal. Két három gerezd fokhagymát, jó nagyot, apróra vágva, kevés sót és borsot tegyél a körte közé, hogy a levet ízesítse. A húsra borsot ne szórj, mert csípője gyengíti a bárány ízének felemelő hatását. Az egész tepsit locsold be tejföllel. Fehérségét törd meg középen egy csík pirospaprikával, és nem messze tőle egy csík friss, apróra vágott, bőven mért tárkony-ürömfűvel. Takard le fóliával, hogy párolódjon, majd a fóliát levéve karácsonyról eltett fenyőből rakott tűz parazsán minősítsd át étekké. Az illatáról megérzed, hogy mikor van itt az idő a tálalásra. Mikor az asztalra teszed, szép, ha bal kezed felől van a paprika, és jobbodon a zöldellő tárkony.
Kenyeret és bort adj hozzá.
Ha ez a vacsora sem emeli fel a látogatódat oda, ahonnan kizuhant, tested add zsámolyul, hogy rajtad föllépve visszakerüljön oda, ahol többé nem kell neki bizonyság és csoda, ahol nem kell neki többé kiválasztottnak lennie, hanem olyanná szelídül szereteted által, mint a többi gyermek, és nem látogató lesz többé, hanem gyermek lesz ismét, szerető gyermek, és elfoglalhatja az őt megillető széket kezdettől fogva nekünk adott helyen, a mi otthonunkban, az Atya házában.
Megjelent: "Kiálts Telyes Torokal" Képek és írások Pap Gábor művészettörténész 60.születésnapjára c. kötetben, Polar Kiadó, Budapest, 2000. november
Mások lejáratásának egyik módszere, hogy olyan nevetséges és könnyen cáfolható állításokat adunk a számunkra nem tetsző elméletek képviselőinek a szájába, amit azok sohasem állítottak. Majd magas lóról, kioktató stílusban kimutatják, hogy az az állítás (amit soha senki nem képviselt) mekkora badarság és a képviselőjük mennyire bizarr és skizofrén. Ezt a módszert profitorientált nyugdíjastól már megszoktam.
Művészettörténészi munkái lehetnek értékesek, én a történelmi elméleteit olvastam és hallotam személyesen előadni, ezekben a megnyilvánulásaiban a régóta ismert zavaros pánturanista közhelyek ismétlődnek sumér-szkíta interpretációban előadva. Egyfajta szkíta fajelméletnek is fel lehetne fogni, ha nem lenne végtelenül nevetséges. Ezek az emberek (www.maghor.hu) azt állítják, hogy az összes eddig összegyűlt történelmi forrás indoeurópai hamisítvány, de ők (a sumér-szkíták) az abszolút tudás forrására bukkantak. Csak arra lennék kíváncsi hogy hol találhatak rá erre a tudásbázisra
Vitathatatlanul érdekes elme, és biztosan nem mindenre elszánt álnemzeti provokátor vagy egy súlyosan beteg skizofrén. A hetvenes évek közepe óta sok elôadásán voltam és függetlenül attól, hogy megértettem-e, vagy egyetértettem-e vele mindig élveztem mondandóját, elôadói stílusát.
A "Varázstükör" sorozat köteteinek címei is sokatmondóak:
1. A Napút festôje (Csontváry Kosztka Tivadar)
2. A jó pásztor hagyatéka (Magyar népművészet)
3. Az ég mennyezetei (Festett kazettás mennyezetek)
4. A bölcsesség házat épít magának (A veleméri templom)
5. Angyali korona, szent csillag (A Magyar Szent Korona)
6. A mindenség képe egy aranykancsón (A nagyszentmiklósi kiincs)
Bizarr figura, nagyon beteg elme. Nem lenne szabad történelemmel foglalkoznia. A legvadabb német náci teoretikusok nem jutottak olyan szélsőséges következtetésekre mint szegény hősünk, bár ő szerencsére humoros képtelenségekkel ötvözi elméleteit. Szerinte a föld kultúrnépei vagy magyar (azaz sumér-szkíta) eredetűek, vagy sehonnaiak akik irigykednek a magyarokra, pl. ilyen sehonnaiak a németek vagy a latin népek (franciák, olaszok, spanyolok), akiknek a kultúráját természetesen egykor a magyarok teremtették (persze a semmiből). Avarok hozták nekik az aranyat Ázsiából, amit a gonosz frankok elraboltak, de a honfoglaló magyarok megpróbálták visszaszerezni :D. Máshol viszont azt írja hogy Nagy Károly nem is létezett (akkor vajon ki rabolta el az avar szkíták aranyát?), Európát a hunok alapították, a rómaiak odvas faodúkban laktak, és általában minden híres ember, beleértve Jézust is, a sumér-szkíta-magyar vérvonal produktuma...
De nem érdemes folytatni, ezek mögött a téveszmék mögött vagy egy mindenre elszánt álnemzeti provokátor vagy egy súlyosan beteg skizofrén rejtőzik
Pap Gábor: Mag hó alatt c. könyve. Vaskos könyv, van benne minden. Nagyszentmiklósi aranykincs, Kazettás mennyezetek, népmúvészet, nevelési irányelvek az általános iskolában meg még sokminden más is.
2. Szó volt régebben, hogy PG-nek kik a szellemi elődei. Ennek kapcsán van egy köszönetnyilvánítás a Hazatalálás c. könyvében. Ebből a neveket beirom ide mindenki (főleg kaleb ;-)) "okulására":
Huszka József, Berze-Nagy János, Lükő Gábor, Vámos Ferenc, Palkó István, Magyar Adorján.
3. Hamár példaképek, tanítók: Egy könyvajánlat, magyar ősvallás témakörben. Még meleg: Harangozó Imre: Sokat gondolkodtam a régi atyákról. Alapmű. (Fiatal kutatóról van szó, aki többekközött PG-t és MVJ-t is megemlíti, a "mesterek és példaképek szekcióban")
4. Mostanában akadtam egy érdekes elméletre, ami sokban hajaz PG elméletére a nyelvről, és a különböző nyelveken gondolkodó kultúrákról: http://www.alphabetvsgoddess.com/
Pap Gábor legközelebbi elöadása a freeweb.hu/naput szerint holnap, juni 4-én lesz 18 órakor Bp, XII kerület, Csörsz u. 18. volt MOM Kultúrházban. Én megyek, a téma: Yazlikava, a hettita birodalom főszentélye, a Fény szentélyei eladássorozatban (még egyiken sem voltam).
Persze, majd pont Jordanes egy elejtett megjegyzéséből gondolják azt a Jordanest nem ismerö magyarok, hogy szkíta származásuak.Pap Gábor Atilla kapcsán ezt mondta a kérdésről:
Visszatérve tehát: ha hihetünk Priszkosz Rétornak, pedig okunk van, hogy higgyünk neki, akkor Atilla sem magát, sem őt a környezete nem hunnak nevezte. Őt szkítának nevezték. Maga Priszkosz is így írja, és ez korántsem biztos, hogy csak archaizmus. A bizánci diplomácia használt archaizmust bőségesen, sőt, ez jellemző rá, de ezzel nem lehet minden jelenséget megmagyarázni. Itt arról van szó, hogy éppen a szkíta vonalban van kontinuitás, és ezt nagyon kell hangsúlyozni. Ugyanis egy XVIII-XIX. századi magyar nemest ha megkérdeztek, hogy meddig tudja visszavezetni a származását, akkor ő nem azt mondta, hogy a magyar elődeinkig, nem azt mondta, hogy Árpádig, de nem is azt mondta, hogy a hunokig. Hanem azt mondta, hogy nekem szkíta elődeim vannak, csak ezt az akkori ejtésmóddal szittya ősöktől való származásnak nevezték, s ennek nyoma van. Tehát ez közjogilag megfogalmazódott. Ennek az országnak a gerincét a Werbőczi Hármaskönyve megjelenése óta ez a törvényrendszer igazgatta. A gerinc azt jelentette, hogy aki az ország sorsáért vállalta a felelősséget, ez a nemesi rend volt, ami nem jelentett egyszersmind gazdagságot is. Tehát Werbőczi Hármaskönyve rögzítette azokat a szabályokat, amelyek szerint joggal hivatkozhatott egy magyar nemes szittya őseire - a nemességet úgy értve, hogy nem kiváltságként, hanem kötelesség-körként. Ez azt jelentette, hogy ha a haza veszedelemben forgott, akkor neki teljesen automatikusan kötelessége volt a vérét áldozni. Mi mindig csak úgy vesszük ezt tudomásul, mintha ez jogokat biztosított volna, de kötelességet nem, pedig pont fordítva volt. Első volt a kötelesség, és ehhez társultak bizonyos jogok.
Pontosan tudjuk, mert Werbőczinél az összes addigi jog - akár írásba foglalt, akár szájhagyomány útján őrzött szabály - összegződött. A Hármaskönyvnek ezért van óriási értéke. Ebben pontosan leíratott, hogy a szkíta kortól kezdve, tehát a szittya ősöktől van a folyamatosság, a nemesség onnan öröklődik, és ha valaki nem tudta megőrizni nemességét, annak döntően egyetlen oka volt, hogy a hadba hívásra nem jelent meg. Ennek kétféle retorziója volt: az egyik, hogy fölkoncolták, a másik pedig, hogy a nemességét elvesztette. Ezzel ő nem halt meg, időnként gazdaságilag sem került rosszabb helyzetbe, egészen egyszerűen nem tartozott az országért felelős emberek rendszerébe. Nem volt felelősségre vonható az ország sorsát illetően, s az ilyen természetesen hamarabb átállt bármelyik győztes oldalára. Tehát lebegő-lötyögő rendszerbe illeszkedett bele.
Ezt azért kellett elmondani, mert amikor, mondjuk, az Árpád-ház Atillától származtatja magát, akkor ezt a szittya rokoni vonalat vezeti teljesen magától értetődően tovább, ehhez pedig hozzá tartozik egy nagyon jól ismert mentalitás - azért ismerjük, mert Hérodotosznál egészen pontosan leírják -, nagyon jól ismert harcmodor, pontosan megegyezik a szkíta harcmodor a hunokéval és a honfoglaló magyarokéval, sőt közte az avarokéval is. Bármit tudunk ezekről a népekről, mind ezt a kontinuitást erősíti. Olyannyira, hogy időnként el sem tudjuk választani az emlékanyagot, annyira határozott ez a kontinuitás.
Ez a mi esetünkben nem annyira a harcmodort illetően lesz érdekes, hanem azért, mert egy eszmerendszer örökítődik a szkíta kor óta, és ennek az a neve, hogy a "régi szkíta vallás", és ezt még I. András tiltó rendelkezésében is így nevezik. Ez az Árpád-korig folyamatosnak tekinthető, és ez az, amire vonatkozóan a legtöbb írásos dokumentumunk van. Vallási vonulatnak is nevezhetjük, de lényege szerint ez az ősi szkíta bölcsesség. Ennek egy mellékágából kapjuk meg a fent nevezett dokumentumokat: ez a manicheizmus.
Ez a sok-sok szó azért kellett most, hogy érzékeljük: itt nálunk nem a manicheizmus mint tételes vallás élt, hanem az ősi szkíta bölcsesség. Ennek mellékága volt a manicheizmus, de miután abból maradtak fönn részletes írásos dokumentumok, innen tudunk visszakövetkeztetni az előbbire. Ezt nagyon fontos tisztázni, mert rengeteg a félreértés. Ebben a "manicheista" elemrendszerben - amely tehát végső soron a szkíta bölcsességnek a ránk maradt dokumentumanyaga - fogalmazódik meg, hogy öt elemrendszer van, s annak alapján tudjuk mi a további részletezést elvégezni. Ez nem légbőlkapott vélekedés, nem a hasamra ütök, amikor mondom, de nem is idegen hozadék. Tehát nem "perzsa manicheista" bölcsesség, hanem kifejezetten a szkíta ősbölcsesség.
Ez ilyen tisztelet... Ha lehetőségem lenne vele beszélni, nem azzal foglalkoznék, hogy provokatív kérdéseket tegyek fel neki, még akkor is, ha jogosak lennének. Ennyi... :-)
