"A Valsalva manőver semmi veszélyt nem rejteget? "
Hát nem vagyok egy fül-orr-gépész, de anno a barokamrában, 5000m -nek megfelelő sűrűségű (vagy inkább ritkaságú :-)) levegőben hasonló probléma esetén a felügyelő repülőorvos (aki fül-orr-gégész volt) utasított, hogy fújjak, majd amikor csak tessék-lássék csináltam rám förmedt, hogy fújjak teljes erőből, mire csodák csodája helyreálltam és szó sem volt semmiféle elpattanásról, bár erről egy orvos tudna autentikusan nyilatkozni.
Egyébként a pilóták (akik néha taknyosak) is így szokták a kérdést megoldani :-)
Az ásítás nem működik, legközelebb ne is húzd ezzel az időt :-)
Köszi az info-t! Pilóták is érzékenyen reagálnak rá akkor ha náthásak? A Valsalva manőver semmi veszélyt nem rejteget? Úgy értem, nem sérülhet a hallás vagy valami hasonló veszély amit például a tüsszentés szándékos elfolytása okozhat (érelpattanás)? Ásítást ajánlotta párom a gépen de semmit nem használt aznap.
A repülő emelkedése, süllyedése során a nyomásváltozás gyakran okoz fájdalmat azoknak akiknek az arcüregei nem szellőznek pl. megfázás miatt vagy más arcüregi rendellenességből kifolyólag. Mivel korábban többször repültél gond nélkül valószínű, hogy nincs egyéb súlyos arcüregi problémád, bár a fülszúrás arra utal, hogy megfázáskor az arcüreged az átlagemberekéhez képest érzékenyebb.
Általában a süllyedést okoz nehezebb perceket. Ha súlyos a megfázás, akkor rendszerint nem elég a nyelés, az ivás, mert az arcüreg nyomáskiegyenlítését nem biztosítja olyan sebességgel ami követni tudja a nyomásváltozás sebességét. Ilyen esetben az ún Valsalva manőver nevű akciót szokták javasolni, ami rém egyszerűen abból áll, hogy befogod az orrodat és eröteljesen fújni próbálsz a befogott orron keresztül. Ettől az arcüregben a nyomás megnő és a nyelésnél sokkal hatásosabban egyenlít ki.
A repulon azert nincs teriszony mert nincs kozvetlen kapcsolat a folddel.
Akkor faj a fejed amikor a fejedben a nyomas nem tud kiegyenlitodni a repuloben levo legnyomassal, Biztosan tudod, hogy az arcod "mogott" ureges a fejed :-) Az orrod-szad-fuled-szemed mind osszekottetesben van egymassal. Ezert is leszel "nathas" amikor konnyezel. Akiknel orrsoveny ferdules van vagy meg vannak fazva es az osszekottes nem jarhato szenvednek a nyomaskulonbsegtol. Az, hogy fuled szurkaltak gyerekkorodban nem szamit. Nekem is szurkaltak es meg egyszer sem dugult be a fulem repulon.
Volt egy lift UK-ban, jobban féltem benne mint a repülőn. Repcsin egyáltalán nem félek. Viszonylag biztonságban érzi magát az emberfia a gépeken. Kivéve mikor például a hajtómű mellett ülve állandóan azon álmodoztam, milyen lenne ráülni repülés közben. Na mindegy, az út ma már kényelmes, mintha csak egy szobában üldögélnénk.
10-szer repültem eddig, USA-t is megjártam és semmi bajom soha nem volt. Sem a felszálláskor, sem a leszállástól, sem pedig süllyedés közben. Legutóbbi alkalommal fordult a kocka. Erősen gyanítom, hogy egyetlen oka ennek az volt, hogy az utunk előtti napon megfáztam. Kiskoromban szúrták a fülemet sokszor. Hallásommal semmi gond, nem is fájt a fülem 3-4 éves korom óta soha.
A repülőn nyelünk egyet-kettőt, kattan a fülünk és megint jól hallunk emelkedéskor illetve süllyedéskor. Kifele úton mikor még nem voltam megfázva, semmi gond nem volt. BUD-ZRH-MAN útvonalon mentünk legutóbb a Swiss-szel, végig a HB-IYT (majd vissza a ZRH-BUD úton is) lajstromú repcsivel. ARSIN volt a Hungarian Exit Point-unk a nyugati határszélen.
Visszafelé MAN-ZRH úton mind felszálláskor a Helvetic Fokker 100-assal, mind nagy magasságban végig és különösen a leszálláskor azonban azt hittem szétrobban a fejem. Fájt a fülem, a fejem mintha szét akart volna robbanni, a karfát majdnem kitéptem. Csojsz innen a fórumból a spanom, neki ez minden repüléskor így van de ennek ellenére imádja a gépeket. Még PanAm karfája is van otthon, mutatta! :-D
Komolyra fordítva a szót, a videókamerát alig bírtam rendesen tartani. Gyönyörűen káromkodok a felvételen. Párom pátyolgatott közben. Hiába nyeltem, ittam, ettem, semmit nem használt. Keveset kattogott a fülem, talán nem dugult ki, az volt a baj? Hallottam susogó hangot is egyszer, na utána fájt is rendesen. ZRH-BUD úton az AVRO RJ 100-assal már az új megközelítési eljárások szerint közelítettük meg Ferihegyet. Jó is volt, kétszer repültük át a Duna hidakat. A süllyedés megkezdése után azonban megint majd' szétrobbant a fejem.
Arra kérem aki már tapasztalt hasonlót, jelezze! Mitől lehetett ez?
Én inkább (de ez szigorúan nem tudományos magánvélemény) arra tippelek, hogy repülőben sokkal nagyobbak a távolságok annál, hogy az félelmet váltson ki. A másik, hogy ha lenézel egy toronyból, végig látod magad alatt a falát, meg a rengeteg viszonyítási pontot, míg egy repülőnél max a szárny van, meg a repülő fala, de egyik sem megy a talajig. Lehet evolúciós oka is van, hiszen a félelemérzet arra való, hogy megvédjen, és evolúciós távlatban az embernek ismeretlen a repülés, míg a sziklamászás nem.
Mindenesetre tényleg nincs tériszony repülőben, még vitorlázóban sem, pedig ott többet látni, mint egy nagygépen. (mondjuk én alapból nem vagyok kifejezetten tériszonyos, inkább csak térérzetem van magasban, repülőben meg csak gyönyörködés a látványban :))
Többen írták, úgyhogy nem egyedi jelenség, én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Tudniillik hogy a magas helyeken félek, de a repülőn nem, sőt élvezem.
Emlékszem, hogy az Eiffel-torony meghódítására csak úgy tudtak rávenni, hogy közben kitartóan szorongattam egyik kezemmel a korlátot, a másikkal pedig egy cognac-al teli laposüveget, ez kellő biztonságérzetet adott...
De a repülést - nemcsak nyugis utasszállítóval, hanem egymotorossal, helikopterrel is - imádom, és egyáltalán nem félek.
Sőt, ismerek egy közforgalmi pilótát, aki otthon a padláslétrára sem hajlandó fölmenni... :-), az Eiffel-toronyra meg még kevésbé volt hajlandó. Ugyanakkor kábé azóta repül, mióta én a világon vagyok. Mikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte ez miért lehet így, azt mondta, hogy talán azért, mert a repülőn biztonságban érezzük magunkat.
Lehet valami abban a súlypont-dologban, ami egyik topictársunk előzőleg kifejtett...nekem is az jut eszembe lenézve, hogy milyen lenne, ha kiesnék...ez ugye, a repülőben viszonylag ritkán fordul elő.
Szerintem a tériszony nem önmagában a magasságtól való félelem, hanem inkább a biztonságérzet (túlzott) hiánya. Ráadásul öröklődik.. :-(
A repüléstől való félelem szerintem nem keverendő össze a tériszonnyal. Én sem javallanám az alkoholt a kabinnyomás miatt, de a középső szék ötlete jó, és talán a gyógyszer sem feltétlenül szükséges, a lényeg, hogy foglalja el magát valamivel, ami tényleg leköti, és nincs ideje azon agyalni, hogy ő most vajon fél-e.
Hi!
Kicsit off,de:
a repüléstől én sem félek.Viszont sífelvonón már féltem.Szlovákiában volt,-pont abban az évben,amikor az amcsi vadászgép elvágta Olaszo.ban a sílift kötelét,és mindenki meghalt,aki a liftben volt-no ülünk haverommal békésen,amikor ritka alacsonyan megjelent talán egy MIG29es,vagy 21es. Kicsit sokkoló volt,olyan alacsonyan,és olyan rohadt nagy hangerővel...
Na,akkor féltem a síliftben:-)))
Én is féltem, kiprobáltam, nem félek. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nálam jobban kevesen majréztak, de miután tul vagyok rajta, azt mondom, hogy csodálatos volt, semmit nem kell félni!
Féni akkor kell, ha a légiutas-kísérő sikitozva rohangál a kabin elejétől a végéig. Akkor van baj. Addig nyugi.
Persze ezt könnyű mondani:))))
Tapapsztalatom szerint is segít egy cockpit látogatás extrém esetekben, de sajna ez szept.11 óta ugyi nem megy.
Az alkoholtól meg eltanácsolnám a kedves utasokat, mert bár lehet, hogy az első pillanatokban segít, de a magasság és a túlnyomásos kabin miatt az alkohol igen érdekes dolgokat tud produkálni. Magyarul többet árt, mint használ.
Ha idegi alapon félsz a repüléstől, a Deadalon nem segít, maximum a hányinger ellen. A repülőgépek rendszerint rezzenéstelenebbül mennek, mint egy autó egy sima úton (persze, nem mindig). :-))
Na utananeztem gyogyszerileg a dolgoknak (miutan en is utazom hetfon, osztan mar felek) es a deadalont szoktak adni valoban (nem vicces, hogy ennek a neveben benne van a dead szo?) de van egy masik cucc is, voltam egy ilyen gyogynovenyes boltban, es kaptam egy tablettat, az a neve, hogy "Wörishofener Nervenpflege", csak termeszetes anyagokat tartalmazo nyugtto hatasu tabletta, es nem almosit, ugyhogy akar vezetni is lehet mellette.
Ilyen kis zold-feher kerek badogdobozban van, recept nelkul kaphato, ahol en vettem, ott 800 Ft volt.
Azota mar tobb emberrel is beszeltem, aki hasznalta, nagyon jo stresszoldo allitolag, es kettot is be lehet venni belole egyszerre nyugodtan, mert nem eros.
Én is valahogy így vagyok, amikor bent ülök az utaskabinban eszembe se jut, hogy úristen milyen magasan vagyunk.
De ha fel kellene menni egy hegy tetején lévő félig nyílt kilátójára (akár Jánoshegyen) kész, olyan tériszonyom van.
Amúgy én is imádom a repülést, de pld a sárkányrepülést (motorost is beleértve) félek kipróbálni, mert ott tuti tériszonyom lenne, mivel szabadban ül az ember.
Az ejtőernyőzéstől meg azért parázok, mert félek a zuhanás másodperceitől.
A vitorlázó repülőt pedig kipróbálnám, talán még egy jet gyakorlót (Albatros) is megpróbálnék, MiG-et már kevésbé....
Ha utazok géppel, addig a pillanatik izgulok, míg be nem lépek a gép kabinjába, mert valahogy a gép belseje megnyugtat, másrészt, tudom, onnan már nincs visszaút (elég nevetséges lenne ha mások látnák, leszállok a gépről), majd a célállomáson van kiszállás :)))
Ne is mondd :) Utalom, ha vki tul mereszen vezet, amikor mellette ulok. Ra is szoktam szolni meg a taxisra is.
Tegyuk hozza, ennel mar csak az rosszabb, amikor en vezetek :)) Akkor nem felek, csak torok-zuzok :))
