Keresés

Részletes keresés

*felhő Creative Commons License 2007.10.13 0 0 4017
További szép napot kívánok Mindenkinek !  : ))
*felhő Creative Commons License 2007.10.13 0 0 4016
Gámentzy Eduárd - Azt hiszem


Azt hiszem, szeretni kéne,
Csak egyszerűen, úgy, ahogy
Hátradőlök itt a széken,
Vagy kinyitom az ablakot.


Olyan tisztán, olyan szépen,
Hogy kimondani sem szabad!
- Mint összebújó állatok,
A behavazott
fák alatt.

*felhő Creative Commons License 2007.10.13 0 0 4015

 

 

Szia Kzella ! Kérlek nézd a hozzá szólásaimat  " Kavics " 

  

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4014
zép estét kívánok  mindenkinek ! : )
*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4013

Netelka : Alkonyi rezdülés

Nem tudhatod, mi a szép,
míg nem nézted bámész
szemmel, amint a fény
a sötét birodalmába lép
szelíd csókot lehelve
a sötétlila, alkonyi égre.
S nem tudhatod, mi a szép,
míg egy ilyen pillanatban
nem vontad szívedre
lágyan kedvesed kezét,
s néztétek együtt, mint tűnik el
nyomtalan a látóhatár széle.

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4012
Két szó között a néma csend
sem csend csupán, ahogy két
szempár sem nézi egymást
szótlanul ha két csók között
egymásba forr, mint az ujjak
simítják egymást és szépek

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4011
 

"Ölelj meg. Ne is ölelj -
fogadj magadba, mintha
Részed lennék az idők kezdete óta"

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4010
(Anonim)

 

Néha ördög, néha angyal,
Néha bevonnád arannyal,

Néha szurok, meg toll kéne,
Hogy azt kenjed a képére.

Néha hívod, néha bánod,
Hogy meglátta a napvilágot.

Néha megtipor a lába.
Néha büszkén nézel rája.

Néha vonz, és néha taszít,
Ragyogása néha vakít.

Néha vár, és néha várat.
Néha birtokolhatsz százat,

Néha száz vesz birtokába,
Néha csak egy ejt fogságba.

Néha ostoba az arca -
Néha ez csak álca rajta.

Néha sír, és néha kacag,
Néha boldog dalra fakad,

Néha mérges, néha fáradt.
Néha kincs a világnak.

Néha átok, néha áldás.
Néha csak egy néma kiáltás.

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4009

 

 

 

Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész;
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpöbbnek ítélsz.
láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakít,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt, mi tőlem elszakít...
(Anonim)

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4008

 

"Emlékezem.
Azaz múltam morzsáit rágom.
Próbálom tetten érni
sosemvolt bátorságom.
Neked semmit sem hoztam.
Kezemben semmi sincsen.
De arcom ráncaiba véste,
neved kezdőbetűit az Isten.
S ha az Úr kérdezi,-Fiam! Megérte?
A Te neved suttogom akkor.
S a földig hajolok a Szélbe..."

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4007
A CSEND BESZÉL TOVÁBB


A csend beszél tovább
Helyettem ő mondja el
A csend beszél tovább
Helyettem ő énekel
Elbúcsúzom, de ott leszek
Ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat
Akkor is látod az arcomat
Hogyha fáj, hogyha nem szabad
Mindig itt vagy és ott leszek
Ahol a szél zúg, a Nap nevet

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4006

Tollhegy:

 Csodaszép álom



Csodaszép az álmom,

Angyalszárnyon szállok,

A földtől elszakadva,

Fellegekben járok.



Lelkem oly szabad,

Szinte érinti az eget,

Fénytől ragyogva,

Szabadon lebeg.



Fentről mindent látok,

Csodálom szép világom,

S ha két karom kitárom,

Átérem az egész világot.



Csodaszép az álmom,

A fellegekben járok,

Távol minden rossztól,

A magasban szállok.

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=8E5iblIEEFo

 

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4005
 

Ragyogj, ragyogj

 

Örök Pillanat!

 

 



Szerelmed rám hull kerengve,
mint hulló nagy vadgesztenyelevél,
A búnak áttetsző tiszta hajnalán,
Te vagy a Test, a Föld, az Ég.
És terajtad kívül,
Minden más csak játék...

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4004
 

Fodor Ákos
Tűzvarázs ének

Ruhástul úsztunk át a tengeren,
szárny-rejtve kúsztunk át a dzsungelen:
eszünk elől szökött az értelem,
kemény utunk volt, már-már végtelen;
mégis elértél s elértem ide,
hol együtt vagyunk - itt a Világ Szíve:
dobog, lobog, ragyog a szerelem,
test-lélek végre meztelen;
veled szállok,: ha felröpülsz - velem,
súly, kín, gond mind-mind a tűzé legyen!

Tűz! Tűz! Tűz!
Múltat eméssz, árnyakat űzz!
Láng, Láng, Láng
fénye legyen nászi ruhánk!
Tűzre a túlélt kacatokkal:
poros szokással, pókhálós szóval,
fakult mosollyal, rozsdás csókkal
- tűzre, tűzre a tűzrevalókkal!
Hadd lobogjon a máglya,
égig érjen a lángja,
hogy földön, vízen; az ég alatt
téged már mindig lássalak!

Testünkben-lelkünkben robban a Nap:
izzik, ragyog az Örök Pillanat!
Tűz! Tűz! Tűz!
Múltat eméssz el, árnyakat űzz!
Láng, Láng, Láng
fénye legyen nászi ruhánk!
Bennünk robban, lobban a Nap!

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.12 0 0 4003
 

Pablo Neruda

 

Ha nem volna ilyen holdszínű a szemed,
s ily napszínű, miközben agyag, tűz, s
munka formál,
ha nem lakozna benned a lágyan libbenő lég,
s nem lenne az egész hét ámbra-illatu tőled,
ha nem volnál magad a tündöklő, arany perc,
mit vadszőlőivel az indás ősz befuttat,
s a kenyér is, mit az illatozó hold
dagaszt szitáló lisztjéből az égen,
ó, akkor nem szeretnélek, szerelmem!
Mindent ölelek, ha téged ölellek,
fövenyt, időt, a zápor nyurga fáját,
s azért él minden, hogy én élve éljek:
hogy mindent lássak, nem kell messze mennem,
mindent, mi él,ott látok élni benned.

 

 

 

 

 

{17}
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.

*felhő Creative Commons License 2007.10.10 0 0 4002

 

Szia Kzella !  Köszönöm hogy benéztél, és elhoztad ezt a godolatot !  Köszönöm !

 

Szép estét estéket kívánok Mindenkinek !

 

Szép estét kívánok Kzella!     köszönöm!

 

 

 

 

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.10 0 0 4001

 

 

Nem szorítom ökölbe a kezem, hanem nyitva tartom. Ha kéred, minden tudásom megosztom veled, hogy könnyebben kelj át az élet tengerén...
(Buddha)

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=V9txzREaNO4

 

 

 

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.10 0 0 4000

 

 

 

"A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok.

"A szeretet ereje újból feltölti a lelkem, és én teljessé válok… Most önmagamat nézem.., Látom, hogy a múlt emlékei meggyógyulnak…, Képes vagyok a megbocsátásra.., és azzal hogy megbocsátok, felejteni és elengedni tudok…”

Kzella Creative Commons License 2007.10.10 0 0 3999

 Kellemes délutánt.

 

 

  Az élet nem más,

  mint egy villámlás az égen.

  Elszalad,mint gyors

  hegyi csermely.

                 Buddha

*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3998

 

Szép jó éjszakát !  : ))

 

 

 

"Néha nem elég a szó,
a csend hangján mondva el
mindazt, mit szívemtől kérdezel..."

*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3997

 

Hervay Gizella
A MONDAT FOLYTATÁSA

Az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. És akkor majd szavaink válaszolni tudnak egymásnak, mint bőrünk és idegeink. De addig úgy tapogatóznak egymás felé gondolataink, mint a vakok, és te mindig arra válaszolsz nekem, amit valaki más kérdezett tőled.

Nincs mit tennem, Téged szeretlek, tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünkben, kérdezem a szemedtől, a szádtól, soha véget nem érő öleléseinkből. És te félelmeimre félelmeidet feleled, szorongásaimra szorongásaidat, és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben, és ki tudja, tested és testem véget nem érő párbeszéde meddig lesz hangosabb az iszonyatnál? Az iszonyatnál, ami már sejtjeinkben bújkál: sejtjeink egyenként emlékeznek a háborúra, elég egy hír a rádióban, s a képzelet már robbantja félelmesen fehér fegyvereit. Idegek világrészei rándulnak össze, s már az egész föld fáj s a föld minden halála háborúja.

Lecsukott szemeden át látom, nem hiszed, hogy az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. Nem hiszed, hogy a robbanás a jövő földrészeiben és az idegekben megakadályozható. Nem hiszed, hogy érdemes szembenézni az iszonyattal a múltban és az idegekben és a jövőben. És a mondat meghal közöttünk félig kimondva a levegőben, mert tudom, hogy nem elég érv a remény, és tudom, hogy életem sem lesz elég érv és halálom se, csak az élet egésze elég erős az iszonyat ellen.

Hát minden sejtemmel lázítok ellened-érted, a képzelet fegyverei ellen, a fájdalom fegyverei ellen, a pusztulás gondolata ellen, minden gondolatommal lázítok az emberiség félelmei ellen, félig kimondott mondatai ellen, amelyek meghalnak az időben...

Hogy az ének öröm lehessen megint, mint arcod érintése arcomon....

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3996

Szekeres Adrienn : Engedd hát!


Hidd el, mit a szívünk csak remélt
Hidd el, s velem álmodni ne félj
Mondd el, mondd mit érzel,
S ha a szó majd elapad.
Úgyis minden rezdülésed
Mint a szél simogat.

Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!
Engedd hát közelebb a szíved,
Engedd, hogy halljak minden szívdobbanást.
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk továáább

Így jó, értünk kelt fel ma a nap
Így szép, lelkünk rab s mégis szabad

Nem várt béke száll majd vállunkra tudom.
S hogy mire vágyom igazán most, csakis azt... akarom.

Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!

Engedd hát közelebb a szíved,
Engedd, hogy halljak minden szívdobbanást.
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk tovább...

Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!
Engedd hát közelebb a szíved,
Engedd, hogy halljak minden szívdobbanást.
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk továább

Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!

Engedd hát közelebb a szíved,
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk tovább
Engedd hát közelebb a szíved

*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3995
A szem

 "ismertem egy szemet
mely messzire látott
befogott múltat, jövőt
ismert s ismeretlen világot

ismertem egy szemet
melynek csillogása elvarázsolt
mert más volt, mint a többi szem
mit eddig ismertem "

*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3994

Puskás Anikó

Útközben


Az aranyló napsugár végigfut bőrömön. Összerázkódom,
Mint a sivatag, amikor esőt vár
Beszívom a hajnali föld szagát,
Aztán sóhajtva továbblépek az úton. Sietve hajol meg a som
Előttem, mint szélnek törékeny nárcisz.
A kavics alján pici bogár mászik.
Megfürdök a vízesésnél, jólesik a hűs víz testemnek. Bokor
Gyümölcsével csillapítom éhségem,
S lila írisz illatát érzem.
Megcsodálom az ég kékjét, melyről a vad tenger jut eszembe, holott
Szélcsend van. Az ég sem rezdül. Nincs mozgás.
Vízcsepp gördül le arcomon, könny talán?
Nem, nem. Az előbbi pajkos felhők könnye.
Homlokomon
Csigákba rendeződik a haj, a szemem
Színe kékbe játszik át. A Te szemed
Kék és a hajad is olyan göndör, mint az enyém, hisz Rád gondolok…


*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3993
Biegelbauer Pál utolsó írása...


Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek - ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dúslombú fa? Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszülte tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal. Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága. Mert minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik. Ez az érintés teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen.

Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.

*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3992

notratay amun

 

Te

Tudom, hogy most sok teher nyomaszt.
De segítek viselni a súlyokat.
Talán most csúfnak látod magad,
de engedd hogy megmutassam valódat.

A hangod.
Mi ajzószerem, szerelmem parazsa,
simogató bársony,
lelkem énekesmadara.

Az eszed.
Mi oly éles, mint régi kardok,
mivel dicső győzelem született.
Bosszút áll azon, ki ellened.

A dühöd.
Mi tengerem szele.
Felkorbácsolsz, s megnyugtatsz
egy perc alatt vele.

A kedvességed.
Mi lelked uralja egészen,
fényesen világít nekem,
mert tudja, egyszer elérem.

A bánatod.
Mi szemembe könnyet csal,
hisz érezzük egymást,
a másik bárhol van.

Az örömöd.
Mitől kacagok jóízűen,
mert összekötve vagyunk,
örökké bennünk maradunk.

Mindenedet szeretem.
Mert mi vagyunk a Szerelem.
*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3991

Mehva


Meghaljak, hogy feledjelek,
vagy éljek örökös vágyban?
Nem könnyű feledve halni,
s oly nehéz vágyakkal élni.
Kedvesem! Te mit mondasz nekem:
hogy haljak-e, vagy éljek?


(Osváth Gábor ford.)

*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3990
Sillingi Julianna

 

Ha eljössz, kedves


Ha eljössz hozzám, kedves,
szívem ajtaját kitárom,
utadon megfáradt tested
hellyel kínálom.
Könnyeim harmatjával
megmosdatlak Téged
vágyódó csókjaimmal
csillapítom éhed.
Lelked szépségében
gyönyörködik lelkem,
igaz szerelmedben,
szeretve lettem
Két karod átölel,
simogatva, féltőn
két karom átölel, s
két szemed igézőn
néz le rám...
Elmerülnék tengerében
a neved suttogom éppen...
Magadhoz vonsz szelíden
látod, reszketek...
Szeretlek kedvesem,
szeretlek...

 

*felhő Creative Commons License 2007.10.09 0 0 3989

Fülöp Katha


Egy kedd reggel

elvesztek a hajnalban megálmodott szavak
a szóvirágok, és képek
mit neked küldtem gondolatban, csókokba fonva
hogy ébredésedben ott legyek.
nincs itt semmi, csak a hűs szoba
kint a magányos lépések tömeggé olvadt teste
és kabátba bújt reggeli hideg.
most tüsszentenek a falak,
kezemben csésze, a porcelánvirágok szirmai átmelegítenek,
míg kortyolom az esti vágyképeket.
éledő testem melegét küldve feléd, kívánva, ezzel takarózz be Kedves
hogy, ne fázzak én se benned.
kéjes nyújtózás dorombol mellettem, irigyen érintem, mintha te lennél
s, ujjaim máris hátad lankáin szánkáznak,
kipirult vággyal játszva, csak azért, hogy elfáradva
hozzád bújhassak, lélegzetedbe kapaszkodva,
kérve vigyél magaddal, ne halljam a bennem acsarkodó gondolatokat.
arrébb fekszik a sértődött macska. kidob az ágy,
és már nincs itt más, csak a magány.
az éjszakai álmok illata, mamuszok szuszogó hada,
grafit farkas, kire ha ránézek, hűséges szemét a tiédnek képzelem.
a nyíló ablakon beömlik a hideg, megkarmol a pára,
én csak állok és nézem, ahogy e hatalmas itatóspapír
magába szívja szétszórt álmaim, felitatja a takaróval szeretkező nedveim,
míg nem marad más, csak ez a száraz keddi reggel,
ébredésem romjai s, valahol köztük a neked álmodott szavak,
a gondolatban tökéletesre faragott versek és egy csendes érzés,
akár hol is jársz itt vagy velem, lelkem repedéseiben megbújva, magamban hordozlak,
keserédes reggeleken csókolva, mert én így szeretlek.
vén dallamok bújnak elő a rádióból, s, a seprő megmozdul a sarokban.

*felhő Creative Commons License 2007.10.08 0 0 3988

Szép estét kívánok Mindenkinek !  : ))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!