Az rendben is lenne, hogy megtaláljuk a CD-t. De annak a CD-nek és adathalmazának is lennie kell valahol. :)
Gratula. Feltaláltuk az adatbázist és a keresőt! :-*
Nem kell ahhoz MI, hogy egy ismert kozeppontu CD korongrol leolvasd az adatokat. Minimalis alakfelismeres kell hozza. Jo, hogy nem mar egy CD olvaso is MI:)
De ez reszletkerdes, a lenyeg az, hogy determinisztikus vilagmodell eseten ilyen modon megvan az elvi lehetoseg barmely valaha is lejegyzett adatot konstans-ra tomoriteni.
Ja értem! A "világszimulátorunk" mellé lenne egy mesterséges inteligencia is, ami pontosan tudja milyen egy CD, és a megadot pont körül felismerné a megfelelő pillanatban odakerülő CD-t. Akkor már ne is kispályázzunk! Csináljuk DVD-kel :))
Sőt így már talán a koordinátákra sem lenne szükség, az MI el is olvashatná a CD-k feliratát, és lenne a címét megadni :)
Nem vagyok benne biztos, ez csak egy tipp.
Feltettem, hogy egy koordinatat kb. 256byte-on eleg eltarolni.
Egyebkent eleg egy pontot abrazolni, hiszen mondhatjuk azt, hogy a kicsomagolo azt a CD-t 'keresi', amelyiknek a sulypontja a legkozelebb van az adott ponthoz. (Igy a pontossag is nyugodtan lehet csak milimeteres, az kicsomagolo meg megtalaja a CD-t.)
Persze tudom, hogy nehez lenne olyan szamitogepet epiteni, ami a sejtautomatat leszamolja, es annak egy masik univerzumban kene futnia.
Biztos vagy benne, hogy ezesetben be lehetne tömöríteni 1 Kbyte-ba? Ahhoz, hogy az egész hibátlanul visszaszámolható lehessen, lehet, hogy sokkal nagyobb pontassággal kellene feljegyezni a téridő kordinátákat, mint ami 1Kbyte-ban ábrázolható, még akkor is ha az egész CD-t egy pontszerű testnek tekintenénk, ami szerintem szintén hiba lenne.
Ejnye ez nem elmelet, hiszen egyetlen uj allitas sincs benne. Mar megbocsass, de csak arrol van szo, hogy kezded felfogni hogy milyen nagy szamok jonnek ki egyszeru hatvanyozassal, amely szamok olyan nagyok, hogy mint 'darabszam' szamunkra felfoghatatlanok.
A tomoritesrol nekem is van egy fantazmagoriam, aminek addig szinten nincs ertelme, amig nem tudjuk, hogy a vilag sejtautomata -e : Tegyuk fel, hogy a vilag (es az osrobbanas) visszavezetheto egy digitalis, es determinisztikus sejtautomatara, ahol a fizika az ezen beluli szabalyok.
Ez akar lehetseges is.
Ekkor hogyan tomoritunk be egy CD-t kevesebb mint 1KByte-ba?
Valasz: Eltaroljuk az adott CD terido koordinatait.
A kitomorites egyszeru: Legeneraljuk a vilagot a sejtautomataval az adott idopontig, majd a CD-rol atomi szinten leolvassuk az adatokat.
Most találtam ezt a témát. Elsőre pillantásra nagyon királynak tűnt ez az elmélet, de jobban belegondolva semmit nem jelent.
alain_delon írta:
"Persze lehet, hogy a sorszám hossza nagyobb mint egy ilyen kép mérete hagyományosan tömörítve.
Ezt számolja ki valaki."
Hát ezen nincs mit kiszámolni, de ha akarod nézzük meg. Most tekintsünk el attól hogy a számitástechnikában szokás az adatokat 8 bitenkét byte-ra felosztani. Most tekintsünk minden digitális adatot egy összefüggő, nagyon hosszú bithalmaznak. Maradjunk az 1 bites színmélységű (fekete-fehér) képeknél.
Volt ugye kezdetnek a 3x3-as kép, ami 9 képpont, azaz 9 bit. Itt van 512 lehetőség. Sorszám tehát lehet 0-tól 511-ig. Hány bit is kell ahhoz, hogy a 0 és 511 közötti számokat ábrázolhassuk? Jé pont 9!
Hogy véletlenül se gyanakodhassunk véletlen egybeesésre, nézzük meg 4x4-es képpel.
16 képpont, azaz 2^16, vagyis 65536 lehetőség. Megint csak arra jutunk hogy ennyi szám ábrázolásához 16 bitre van szükség.
Tehát a sorszámozás mint tömörítési eljárás elvben is teljesen értelmetlen.
A topicnyitó szöveg olvasása közben bennem is egy pillanatra felötlött az új, ultrahatékony tömörítési eljárás jövőjéről szóló álomkép. De aztán gyorsan belátható, hogy ez hülyeség. Tekintsünk el a bájtokra vagy képpontokra való felosztásról, és így minden digitális kép (vagy bármilyen más adat) egy borzalmasan hosszú, kettes számrendszerben leírt szám. Ha bármelyik bitet megváltoztatjuk, a kép is megváltozik, tehát pont annyi lehetséges kép lesz, amekkor szám leírható az adott mennyiségű bittel.
Ezt nézve az egész dolog annyit jelent, mintha azt mondanánk, hogy például 1 és 10000000 között besorszámoz hatnánk az összes egész számot, és akkor a sorszámukat is mondhatnánk a számok helyett. Ennek ugye nincs sok értelme.
Az egész felmerült "elmélet" meg annyi, mintha valaki ilyen kijelentést tenne:
-Ha elszámolok 1-től 20000-ig, akkor pontosan 20000 db számot említenék, és köztük lenne az összes elképzelhető 1 és 20000 közötti egész szám.
A másik téma az értelmes, és értelmetlen képek kiválogatása.
Tegyük fel, hogy rendelkezésünkre áll mai szemmel elképzelhetetlenül nagy számítási teljesítmény, és megbízható, kiforrott mesterséges inteligencia. Ha ez az MI mondjuk meg tudná azt állapítani, hogy átlagosan 4294967296 kép közül az emberi szemlélő számára 4294967295 értelmezhetetlen összevisszaság, és csak egy olyan, amiben valami irtélmezhető dolgot felfedezhetünk, és azt mondjuk, hogy kizárólag értelmes képekre van szükségünk, akkor a sorszámozás, és bonyolult algoritmusok bevezetésével, elméletileg spórolhatnánk képenként 32 bitet, azaz 4 byte-ot. Ez nem valami jó eredmény. De ha a kiválogatási algoritmus ennél is még több mint 4 milliárdszor hatékonyabb lenne, akkor már akár 8 byte-ot is megtakaríthatnánk képenként. Azt hiszem inkább maradjunk a hagyományos tömörítési eljárásoknál.
Ezek a fájlon belül tömörítenek. A Streamload azt használja ki, hogy ugyanazt a fájlt (különösen nagyobb fájlok, pl. filmek esetén) többen is feltöltik. Ha ezren feltöltik, akkor már ezredére van tömörítve gyakorlatilag. (Technikailag ebben persze semmi extra nincsen, maga az ötlet, ami érdekes.)
A JPEG is, az MPEG is... és az ARJ is és még sorolhatnám. De videotechnikában az analóg (bár félig-meddig digitális) Betacam SP is így dolgozik. De mi ebben az avíttos technológiában az újdonság?
A Streamload.com hasonló alapötletet használ a felhasználók médiafájljainak tárolására: feltöltéskor összeveti a képet/filmet/zenét a már meglevőkkel, és egy, a különbségek tárolásán alapuló tömörítési eljárást alkalmaz.
Ha a valamelyik sivatag 'pár' homokszemét a megfelelő helyre a megfelelő alakban összehordjuk, tulajdonképpen bármit felépíthetünk belőle...
Egy kőtömbből a legegyszerűbben úgy tudunk pl. elefántot formázni, hogy lefaragunk róla mindent, ami nem hasonlít elefántra...stb.
Kb. ennyit ér az alábbi elmélet.
Szerintem, némi "minimális" korlátozás árán van lehetőség arra, hogy az összes képet ledigitalizáljuk. Csupán a számítógépen tárolható értelmes és MEGENGEDETT(!) képeket kell egy szervezetnek összegyűjtenie, és katalógizálnia. Így valószínű, hogy egy kép 32 biten is elfér.
A mai - süketülésig fülünkbe üvöltött - MINDENT SZABAD(?) világban (pártokat nem sorolok fel) ez nem is tűnik távoli utópiának.
"SZóval minden. Csak az összest le kell generálni, és kiválogatni. Mindez szerintem lehetetlen, egyszerűen kevés a mai gépek kapacitása ehhez. De azért érdekes dolog, nem?"
Azt számold ki, mekkora kapacitás kell az ÖSSZEHASONLÍTÁSUKHOZ és az "értelmetlen", "hibás" képek kiválogatásához.
AZ A DURVA.
ahogyan Pert mondott pár szót a karakterekről, eszembe jutott, hogy kíváncsi lennék mondjuk egy prediktív "képbevitelre"... :)
(Azért elgondolkodnék azon, mit lehetne kezdeni mandelbrot függvényekkel a képalkotáshoz, lehet hogy kevesebb adat letárolása (nem számolása) is hasonló eredményt érne el...)
Amúgy nem tudom hogy te találtad-e ki az elméletet, de grafikusként dolgozva egy cégnél, egy barátom-munkatársam ugyanezzel jött kb. 1-2 éve.. :)
Ahogy felvetetted, valóban, a mátrixban benne lenne minden képlehetőség.
Sőt, van itt egy érdekes momentum: a "bennünk lévő" "képek" harmóniában állnak a többiek képeivel, akkor is ha nem egyenes harmóniában. Különben még összehasonlítani sem lehetne két képet. Ha egy hang-jelsorozatot véletlenszerűen összerakunk, hiába nem kellemes a fülünknek, kellenek olyan, vele harmóniában álló jelsorozatnak, amelyek az első, zajnak tűnő jelsorozattal "összehasonlíthatók", ugyanúgy mint a képeid más képeiddel, ill. mások képeivel. Nem tudom sikerült-e érzékeltetnem a "helyzet" finomságát.
MI az a "dolog", ami a te képeditől a többiek képeitől különbözve mégis olyan harmóniát hoz létre, ami által egyáltalán összehasonlíthaütóak lesznek? Mi az, ami egy cselló hangját összehasonlítva egy hegedűével egy lapra helyezi a kettőt, de egy cselló hangját a fülünknek zajként hangzó jelsortól annyira összehasonlíthatatlanná teszi?
És Már csak egy érdekes kérdés merül fel: te HONNAN VETTED ezeket a lehetőségeket: "te a kutyáddal", stb... a te MÁTRIXOD hol van? :)))
Gondolkodj rajta. Benned is megvan az összes lehetőség, minden "képpont" és "szín"... hiszen bármi eszedbe juthat, minden a "tárházban" van.
A kérdés tehát már ez: MI ez a "tárház", és HOL található?
:)
16 bit * 44100 másodpercentként * 60 másodperc, ennyi egy 60 másodperces hang információtartalma. Ezek után már úgy kell számolni, mintha a hang egy bináris kép lenne, ugyanis egy 16*44100-as mátrixot kapunk végülis, ahol vagy van adat az egyes helyeken, vagy nincs. Így az eredmény végülis egy 60 másodperces hang esetében 2 a 42336000-on lesz.
Ha az általad itt leírt szöveget nézzük: kb. 2500 karakter mindegyik kb. 40 féle lehet, ez azt
jelenti, hogy az elobbi hosszúságú szövegnek még úgy 4*10E+4000 változata lehet. Ennek esetleges
eltárolására valami nagyon takarékos módszert kellene találni, mivel ha a világegyetemben
pl 10E+100 hidrogénatom van, akkor atomonként a szövegnek elég sok változatát kell tárolni,
nem is beszélve az éppen aktuális változat kikeresésérol:-)
