Hmmm... ez általában csak odavetett, érvek nélküli visszavágás. A gyengék életlen fegyvere, ami csak arra jó, hogy még jobban szítsa a felesleges, értelmetlen haragot.
Tulajdonképpen azért kérdeztem, mert olvastam egy cikket. Ebben volt leírva ez. Itt a link:
Az első békemondat
Az összeveszésről meg annyit hogy úgy is össze lehet veszni hogy pár napig mindenki duzzog és gondolkodik. Az ilyenekre gondoltam. Lehet hogy rosszul fogalmaztam. Legyen a szakítás helyett összeveszés.
Ha még nem hűlt ki, akkor minek kell szakítani?
Szerintem ha egy kapcsolatban már szakítani kell, akkor ott már vége van, és fölösleges újra babrálni vele. (Ez női álláspont ! De tudom, hogy a pasik még szívesen vissza-visszasündörögnek, még akkor is, ha a szívük mélyén ők is érzik, hogy vége van a lamúrnak)
Na, erre a kérdésre igazán kiváncsian várom mások válaszát, merthogy keserűen tapasztalom, hogy képtelen vagyok kezelni egy ilyen helyzetet (márminthogy megsejtettem, hogy valaki terhére vagyok, de nem szeretném, hogy továbbra is ezt érezzen velem szemben).
Hogyha csak hagyom "pihenni" a dolgot, hogy had hiányozzak neki én, sajnos sokkal jobban hiányzik nekem ő, hogy képes lennék egy elhatározás alapján pihentetni.
Kerülöm a veszekedést, nem kezdeményezek ilyesmit. Hogyha más köt belém, hogy egy kiadósat veszekedjék velem, inkább megpucolok, és nem veszem föl a kesztyűt.
Persze ha kikerülhetetlen a konfliktus, és muszáj belemenni, akkor állok elébe, de közben igen kényelmetlenül érzem magam.
Miről veszed észre, hogyha valakinek a terhére van a társaságod ??