Azt túlzás lenne mondani, hogy megkeserítik az életem, de nem szeretem a kertben a mezei poloskát alias büdös Marcit. Ezen kívül még a meztelen csigákat utálom nagyon.
A kertes ház általában olyan helyen van, ahol a környezetben is csak kertes házak vannak, nem messze már erdő is van. A kert egy része pihenőkert sok növénnyel, virággal, madárral, sünivel, azaz nagyon természetközeli a hely. Egy része konyhakert, most aktuálisan csak paradicsom és padlizsán. Ezeken kívül cseresznye, meggy, alma, málna, ribizli, mikor minek van ideje. Fűnyírás, sövényvágás, metszés, de no permetezés, szóval, ami terem, az bio!
Már nem. Kertes házban nőttem, fel, de a nyugodt kiülést sak az emeleti teraszon tudtuk a szunyogok miatt már 30 évvel ezelőtt is.
Tavaly kölzötem ki a kertes házunkból, itt sokkal kevesebb a szuynog, sokat üldögéltem a verandán, néztem a narancs-rózsaszín-lila naplementét, egy pohár borra.
Most "csak" egy lakásban vagyok, de a legfelső emeleten, innen is szép a naplemente, a nyugati teraszomon a kerti bútorból (rattan) nézem, bár sokkal ritkábban már.
Pro és kontra, miért érdemes a kertes házban lakni?
Ez is, az is, csak jól csinálják. Egy jó focimeccs is érdekes és izgalmas. Az egyéni sportok közül a sznúker a kedvencem. Most zajlik a VB. Szenzációs játékosok vannak.
Hogy viszonyulsz a labdajátékokhoz, akár aktív művelése, akár csak kukkolása tekintetében?
Valahogy benne van a sztoriban, hogy a lelátókon kívül is kell egy kis randalírozás. A hokiban meg a pályán megy ugyanez: nincs jó meccs verekedés nélkül.
Csapatjáték, vagy egyéni teljesítmény köt le jobban?