A sífutás és a sílövészet,bármi verseny van,nekik drukkolok. És egyébként gyönyörű ország,normális emberekkel, normális élettel. Élt ott volt kollégám. Szerette,de végül hiányzott nekik a napsütés és átköltöztették az életüket Ázsia melegebb részébe. Haza nem akartak jönni,az nem volt opció.
Voltam, a Remenyt neztem meg. Norveg film, fenn eszakon jatszodott, vegig sotet volt benne. Nagyon tetszett. 2en voltunk a teremben. Az meg jobban tetszett😌
Nem bibi ez, mások vagyunk. Az evolúció millió éves programjait néhány évtized nem múlja felül. A nők szerepe, helyzete a család össze és megtartása vt, a fajfenntartás kódjai alapján. A férfiaknak viszont a család létfenntartásához mindig szüksége volt új utakra.
Ha nem is az egész könyvet, de egy részét igen, meg szerettem a zanzákat (101 híres regény), sokszor az is elég volt az iskolai produkcióhoz. (A mustármaggal még egy nagyon érdekes kísérletet lehet csinálni, mégpedig azt demonstrálni vele, hogy egy kémcsőbe szórni jó sok magot, a közepébe dugni egy hurkapálcát, majd vizet adni hozzá. Ha egy spárgával egy kilós súlyt kötsz rá, 10-15 perc múlva a kémcsőnél fogva fel lehet emelni a súlyt, mert a duzzadó magok olyan szorosan fogják a hurkapálcát.)
Az enyém annyira fordulatos,hogy még visszagondolni is fárasztó,így bele sem fogok a megírásába ;)
(képzeld,a kislányom tavasszal a ref.hittantanárától kapott 2 szem mustármagot,hajtatás céljából. Mostanra megnőttek és látom a tetejükön a mustármaghüvelyeket....még sosem láttam mustárnövényt :))
Körömlerágós, izgalmas sztorim talán nincs, de lehet, hogy csak nem emlékszem rá, de akkor nem is lehetett olyan izgalmas. Egy-egy kis történetemet leírtam már, de memoárírásra nem gondolok.
Egyáltalán nem, ősrégen voltam koncerten életemben először és utoljára, de az a Boney M volt a Kisstadionban. Inkább klubba jártam, Omegára. Hazai viszonylatban az sem volt semmi.
Az én orosztudásom az kb a nullához konvergál:) De angolul nagyon szeretek olvasni, most Hemingwaytől a A Farewell to Arms (Búcsú a fegyverektől) a soros. Németül is próbáltam olvasni (Kafka, Böll, Jellinek), de az igazából olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni:)
Szeretsz erőltetni dolgokat, hogy majd úgyis jó lesz?
41 éves vagyok, mérnök-közgazdász üzletember, az elmúlt kb 10 év így visszatekintve elképesztően jó volt, most váltani kell. Az optimizmusom mellett folyamatosan ott volt a kételkedés is. Menni fog:)