Szombat éjjel nagyon sikerült odaverni a Rockmaratonon... a Clouds ugyan eddigi kimaradt az életemből, de most kiderült, hogy az egészében egy kurva jó lemez, sok olyan részlettel, amit nagyon tudok szeretni. Ráadásul tökéletes előadásban, ahhoz képest, hogy egy nappal előtte az Iced Earth-nek milyen fosadék volt a hangzása, itt mindent és mindenkit jól lehetett hallani.
Persze hogy ki a mindenki... most Edlund csak énekelt, és hoztak egy másik gitárost is, aki az utóbbi évek hórihorgas arcához nagyon hasonlított. Iwers-t valószínűleg leköti a DT, mert új basszer is volt (akinek örömmel vettük azt a kevéske magyartudását, mikor a mikrofont "nagy fasz" felkiáltással ellenőrizte... :-))) ), a billentyűk mögé meg az Evergrey-ből jöttek kisegíteni. Csak Skjöld tart ki folyamatosan... mint most megtudhattuk, már 25 éve! És ugyanúgy él az a minimalizmus, hogy nincs semmi dísz a színpadon, és a tagok szinte mindent maguk intéznek a koncert előtt.
A Wildhoney-s rész sem volt rossz, igaz, a Do You Dream Of Me végéről hiányoltam a szólót, a Gaia-t meg már jó ideje nem tudják méltóan előadni, túlzottan szétgitározzák. Persze a mérvadó mindig Edlund, aki most kifejezetten összeszedettebb volt a négy évvel ezelőtti önmagához képest. Igaz, csak bizonyos korlátok között... látszott, hogy volt amit papírról énekelt, a konferálásoknál sem mindig mentek neki könnyen a szavak, és kb. csak annyi volt meg neki, hogy éppen Magyarországon játszanak. Jó kérdés, hogy ez nála csak lelkiállapot, vagy rá is segít... az allűrjeit meg valahol ismerjük, például hogy hogy most is levonult már a Gaia alatt és nem jött ki többet.
De olyan nagy bajai nem lehetnek, ha már egy zseniális trollkodást megengedett magának... örültünk nagyon, amikor koncert közben kiszórt egy csomag pengető-készletet szépen bezacskózva - ezúton is köszönöm annak a fotós csajnak, aki felszedte nekem a kordon túloldalára esett csomagot - aztán mikor már jóval a koncert után kibontottam, kiderült, hogy különféle ajándék-kártyákat vágott pengető-formájúra! :-DDD Viszont még ebben is volt több kikacsintás, mint hogy az egyiket aláírta... az egyiken ugyanis pont Miki egér díszelgett, akinek a női megfelelője meg van említve egy Tiamat-számban. :-)
Vasárnap a Metalfest-es fellépésük után meg kellett állapítanom, hogy ennyire szívfacsaró koncerten nem voltam még. És ez most nem a számokról szólt, mert azokban nem volt túl nagy különbség az előbbi három alkalomhoz képest. Az egyetlen kivétel viszont már sokat elárul, hogy a Misanthropolis volt. És ez legalább akkorát ütött, mint hogy a Divided volt a legelső, amit játszottak (és utána jött mindjárt a másik kettő a Prey-ről).
Mikor Edlund azt írta, hogy nem jól van, és ott akarja hagyni a bandát, az már elég nagyot ütött, de így, hogy most látod a dolgok miértjét, az még inkább. Ahogy rengeteget vacakol a gitárjával, és nagyon nem akarnak működni a dolgok, meg amikor kiteszi maga mellé és köré a saját festményeit, hogy abból merítsen erőt... ugyanolyan sokat elárul, mint amikor nemigen talál szavakat két szám között, vagy egy svéd előadó rakkenrollját is beteszi a repertoárba, meg a Gaia második versszakára is tök mást énekel.
Az egész emberről süt, hogy szeretetre, megismerésre és elfogadásra vágyik, mindez pedig nagyon sokat segítene abban, hogy helyrejöjjön. A dedikáláson is látszott, hogy mennyire örült az ilyen gesztusoknak a rajongóitól - és pont azért, mert láttam ezt, igyekeztem én is bíztatni. Nemcsak mint annak a zenésznek, aki az egész Tiamat-ot jelenti - már csak azért is, mert a legutóbbi lemez is tetszett - hanem mint egy érző embernek is.
Jó volt a tegnap este is, annak ellenére, hogy tavalyhoz képest csak a tagság lett komolyan megvariálva (aminek a Gaia látta a kárát - ez a Cliff Burton hasonmásverseny győztes gyerek messze lemarad Niemanntól), a repertoár nemigen (de mivel most is volt Divided, így ez valahol nem is baj). A dajcsok pedig szintén jót zenéltek annak ellenére, hogy teljesen más stílusban.
Source: audience recording Lineage: Core Sound Stealthy Cardioid microphone set > Sony PCM-D50 > WAV > Sound Forge Audio Studio 9.0d > FLAC v1.1.2a with FLAC Frontend v1.7.1 > FLAC level8
01 Intro 0:47 02 Will They Come 5:18 03 Raining Dead Angels 4:27 04 Cain 6:00 05 Until The Hellhounds Sleep Again 4:33 06 Do You Dream Of Me? 3:46 07 Divided 5:22 08 Vote For Love 5:12 09 For Her Pleasure 7:03 10 Phantasma de Luxe 6:05 11 Brighter Than The Sun 4:47 12 Wings Of Heaven 4:51 13 Cold Seed 5:57
encore: 14 Feel The Flow 5:12 15 Via Dolorosa 4:13 16 The Sleeping Beauty 4:29 17 Gaia 7:33
Will they come? Raining dead angels Cain Until the hellhounds Do you dream of me? Divided Vote for love Equinox For her pleasure Brighter than the sun Wings of heaven Cold seed
ja, a gitárosról annyit még megjegyezhetünk, hogy Alhazred huszonöt kilóval fiatalabb ikertestvére, aki hasonlóan viccesen nyomta a női vokálokat, mint a báßóß fiú.
Ami talán a leghihetetlenebb és legfontosabb: volt Divided a repertoárban. Johan Niemann meg gitárosnak is k#rva jó, akár ott, akár a Gaia-ban nézzük...
Amúgy igen korrekt műsor volt - az utolsó két lemezről hat számot lenyomni elégedettségre ad okot, de a Judas Christ-ról is még kellett volna egy - csak pofátlanul rövid.
Nem tudom, mit kamuztak a full műsorról a lemondások miatt, mert sem ők, sem a hatvankilencező ratyidarkosok nem játszottak még másfél órát sem. :-/// utóbbiakról inkább nem mondok semmit, Ava Inferi-ből az utolsó három szám volt meg, jó kis irodai doom... :-)))
