A levágott török fej, akár kifejezetten a szablyára tűzött levágott török fej nem ritka címerkép, ilyen értelemben csak a levágott fej és a szablyát tartó (hajdú) vitéz lovas, még mindig csak szűkítés. A hajdú városok címereiben ugyanazt jelenti, amit a keresett családnál is jelenthetett. Ilyen - első ötletem - a Tariány (ma: Tarjányi) család címere is, 1609-ből. (A korponai oklevél ugye 1605-ös) --> Tiszatarján.
Meg kell néznem a Borovszkyban (meg egy-két helyen), hogy mi volt "a pálya" 1927-ben Fonyódon. (A Somogy vármegye nemesi családai résznél, több hasonló - tematikájában hasonló - címer van. Mindenesetre élnek ma is Tarjányiak Fonyódon.)
Ez egy villa (nyaraló). Nem családi birtok. Megvásárolta valaki egy frissen felparcellázott területen, 1926-ban. [Tökéletesen lényegtelen, de az adott birtokot, sajátját, Jankovich-Bésán gróf parcelláztatta fel és árusította ki.] Aki megvásárolta (és ezt nem tudom, hogy kicsoda) rárakatta a parcellára épült nyaraló homlokzatára a címerét. Az illető származhatott az ország bármely tájáról. Lehetett Forgách, Görgey, Kornfeld, tökmindegy. [én a címer figuratív elemeiből 17. sz-i középnemesi családra gondolok, de nem vagyok szakember]
Az volna a kérdésem, tud-e valaki könnyen kereshető címer-adatbázisról, vagy végig kell-e nyálaznom a nagyivánt ....
Ez egy tóparti villa. A területet - sok másikhoz hasonlóan - 1925 körül parcellázták fel, a rákövetkező években kezdett beépülni. Fura, de még azt is tudom, ki tervezte a villát, azt sajnos nem - kihullott a családi emlékezetből - hogy kinek, azaz ki számára.
Kizártnak tartom, hogy a helytörténet segítsen. Amúgy is olyan, akár a szita (mármint a helytörténet). Írásos nyomát alig találtam, a kortársak pedig már nem élnek.
elnézést kérek az esetleges offért, de nem tudom máshova betenni a képeket, még ez a topik látszik legígéretesebbnek. Családtörténetről van szó, némileg heraldikáról.
Adott egy családi címer, amely minden bizonnyal létező, elismert volt 1926-27 körül, mikor a képeken látható dombormű készült (nem tudtam közelebb férkőzni hozzá):
A probléma az, hogy nem tudom a család nevét. Próbálkozom már egy ideje a visszakereséssel, de eredménytelenül. Nincs valakinek esetleg ötlete, hol taláhatnék valami teljesebb korpuszt (akár a neten, akár könyvtárban), melyben hosszas ujjnyálazással esetleg meglelhetném a címert? Én semmiféle teljes vagy ilyenre törekvő adatbázist nem találtam sehol (persze attól még létezhet ilyen).
Ő volt, aki Firenzében (Rómánál szabadabb szellemű tudományos központ) azt javasolta, hogy a klaszikus hébert is tanulmányozni kellene, mivel a Biblia egyik nyelve. Ezzel meghökkenést keltett a korabeli tudományos világban.
bocsánat az offért, de nem találtam, hova tehetném be:
nem jut eszembe egy középkori itáliai filozófius/teológus, akiről régebben hallottam. Annyira emlékszem róla, hogy összehívta az ismert világ összes vallásának vezetőit, stb., majd összegezte a tapasztalatait, de a Vatikánban ennek ellenére 4 dologba belekötöttek, és eretneknek nyilvánították. Ezután még élt egy kicsit, aztán fiatalon meghalt.
Kerestem google-ön, de ilyen kulcsszavakkal persze nem találtam meg.
Sulla valóban kevésbé ismert, ha valakinek azt mondod, hogy említsen valamit az ókori Róma történetével kapcsolatban, azt vágja rá, hogy Caesar. Miért? A legtöbb film, dokumentumfilm és egyéb ismeretterjesztő műsor kivétel nélkül említést tesz Caesar uralmáról. Erre több magyarázat is adható. Sulla reformjai valóban szilárd morális hátteret adott a római közigazgatás kialakításához, azonban Sulla uralkodása alatt mást nem nagyon tudott véghez vinni, ami igazán kirívó dolog lett volna. A reformjai azonban fontos tananyagot képeznek az iskolák történelemkönyveiben. Caesarnál azonban már a trónra jutás is bonyodalmakkal járt. Uralkodása alatt kiterjesztette a birodalom határait, hódításai időt állóak voltak. Megreformálta a közigazgatást, sőt a birodalom vezetését is módosította. Több érdeme volt Róma történetében, mint Sullanak, ezt elismerhetjük. Aztán nem is beszéltünk még akkor Octavianusról. Egyetlen fiát megtette Róma császárává, akinek uralma alatt érte el a birodalom a valaha legnagyobb kiterjedését. Tehát már csak fia uralma és a triumvirátusok miatt is sokat emlegetett történelmi személyiség. És akkor még nem is beszéltem az általa mondott, s azóta szállóigévé vált mondatokról...
Igaz az, hogy az egykori bizánci udvarban egy szerkezet magasba emelte a császárt a követek szeme láttára, és ordítani hallották a bronzoroszlánokat? Olvastam, de nem tudom, mennyire hihető. Van-e valóságalapja, vagy csak írói kitaláció?
Szerintem Caesart túlbecsülik. A sullai alkotmány már a létrejöttekor is morális háttér nélkül állt, így a megsemmisítéséhez elég volt ugyanannyi erőfeszítés egy ugyanakkora tehetségtől, mint a létrehozásához.
Értem, köszi. Akkor valószínű, hogy a szokásos propaganda fogás esete lehet, tehát, hogy egy tényre, (perpill. Sumner Welles európai körútjára), lett ráültetve egy kamu sztori... ami az adott szituban jól hangzik, csak éppen nincs valág alapja...
A propaganda (haditudósító) részlegnél lehetett beosztva.
Nem kételkedem a katonai szakértelmében, de egyéb források híján túl nagy hitelt nem adnék ennek a fényképes sztorinak. (Én nem tudok róla, legalábbis.) Általában is némi fenntartással kezelném, önmagában nem nagyon hivatkoznék rá (főleg mert valszeg hivatkozások nélküli, forrásként tehát amúgy se használható).
1940 júniusában írta, tehát közvetlenül a hadjárat után. A munkaköréről szemérmesen csak annyit árul el, hogy "beosztva a haderő főparancsnokságához". A fordítás 1941 márciusában készült, vitéz Barabás Emil ny. (ez gondolom, nyugdíjast jelent), altábornagy által.
Mikor írta? Mert rövid internetes keresés után annyit találtam róla, hogy a Wehrmacht propaganda részlegének (vagy valami ilyesminek) a vezetője volt, a fordítója pedig egy m. kir. vezérőrnagy, a mostani magyar kiadás meg Gede testvérek. Nem lepődnék meg cseppet sem, ha ez valami háború alatti propaganda-kiadvány reprintje lenne.
Sziasztok!
Nem vagyok ugyan fanatikus, de a magam amatőr módján érdekel a történelem. A minap kölcsönkaptam egy könyvet, ami lényegében napról napra nyomon követi a "Fall Gelb" hadművelet, tehát a Benelux államok és Franciaország elleni német támadás napi eseményeit.
Az egyik bevezető fejezetében ez olvasható: (1940 márciusában) "Sumner Welles amerikai államtitkár Roosewelt elnök megbízásából Európába utazott, s az egyes hatalmakkal egy esetleges fegyverszünet, vagy békekötés lehetőségeiről tájékozódott. Körútján Párizsba is eljutott [...]. A francia L' Illustration címlapján leközölte a képet, melyen Reynaud [...] együtt ül Sumner Welles-el, s élénken társalognak. Előttük egy állványon van Európa térképe, melyen Reynaud nyilván Franciaország háborús céljait magyarázza. [...] Ha a térképet jobban megnézzük, látjuk rajta a határokat, melyeket Franciaország Németország legyőzése után Európában megvonni akart". Ezután a terület elcsatolások részletes leírása következik, majd: "Németország fele területére kisebbedne, s így is három államra, - Poroszország, Bajorország és Habsburg Ausztria, - osztanák fel. [...] Ez az újjászervezés Németország végét jelentette volna".
Megpróbáltam utánanézni, de nem igazán találok hitelt érdemlő forrásokat, illetőleg a L'Illustrationban állítólag megjelent képet sem sikerült felhajtanom, ezért fordulok hozzátok… Mennyire hiteles ez a sztori, és megtalálható valahol a szóban forgó kép?