Azért írtam, hogy levezető, mert tudtam, ma este itt tudok ülni a gépnél - volt két meccs:). Tehát levezető nekem, s aki velem tart. Cs_ hamar elálmosodott. :)
Azért írtam, hogy könnyű, mert minden feladványt akkor találunk ki, amikor a kérdésfeltevő akarja (kivéve ha valamit el nem szúr, vagy türelmetlen, - mondjuk menne már - s előbb ad olyan infót, amire (viszonylag) hamar jön a válasz. Mondd, hogy nem tudtad, Te, a fogalmazásoknak nagy mestere.:) Persze ha van elég érdeklődő, de ha egy van, az már elég. Csak akkor nem érdekes.
Köszönöm a részvételt, álmodjatok szépeket (úgyis tudom, fogtok azon meditálni, hogy holnap mi legyen a kérdés.) Jó éjt!
Jobb lenne idézni, úgy az elegáns. De már csipás vagyok.
Nem emlékszem, vajon Koestler: Sötétség délben c. könyvében van-e, de eszembe ötlik az a jelenet, hogy a kihallgatott személyt vádlottnak nevezik, amit az kifogásol. Hogy ő csak gyanúsított. Esetleg. Mire a kihallgató rámutat az utcán sétéló emberekre az ablakon át, azzal, hogy: ők a gyanúsítottak.
Vagy W. Jens könyve: Az utolsó vádlott. A társadalom bírókból, tanúkból és vádlottakból áll. Itt ügyészre már nincs is szükség:-))Kiváló negatív utópia.
A kulcsszó az ideológia volt, s itt Cs elsősorban külpolitikai szembenállásra gondolt, de nem szólhattam közbe, mert akkor hamar lelövöm. Azért örülök, hogy pizsamaosztásra meglett (az egyik fele, a másik, már gyerekjáték)
Az benne a feneség, hogy egyszerűen nem jutott eszembe, hogy az "elmozdíthatalan" jelző vajon mi a csudát fedhet. Pedig az egyik országnak - mert a feladvány szerint nem lehetett másképp - Lengyelországnak kell lennie. Az egyház eszembe sem jutott. Talán aludnom kéne menni.
Stefan Wyszyński (1901-1981), lengyel bíboros, Varsó érseke. A honfitárs, aki mégis elérte az elérhetetlent - Karol Józef Wojtyla (1920-2005), II. János Pál néven pápa (1978-2005)
“az ellenzéki, mégis abszolút legitim. Ráadásul kimozdíthatatlan.” vezetőt az a valami, ami sajnos mindannyiunkat mégis kimozdít egyszer nem 1981-ben érte el?
Mint annak a népnek a fia nem volt reális, hogy olyan pozíciót töltsön be, ami még az addiginál is feljebb van. A sajátjai körében az volt a legtöbb, amit addig elért. Ugyanakkor 3 évvel a halála elött valaki a honfitársaiból mégis megmutatta, hogy el lehet érni azt a pozíciót, ami addig úgy tűnt, számukra elérhetetlen.
Ezt hívtan én beelőzésnek. Azt, hogy egy honfitársának - akinek addig szintúgy nem volt reális esélye - mégis sikerült.
Az egyik, igen, ellenzéki, mégis abszolút legitim. Ráadásul kimozdíthatatlan.
A másik, többször hangoztattam, hogy a csúcs saját csúcs (s vszeg nem lett volna feljebb, 71 éves volt mikor meghalt 1954-ben) Ráadásul 1931-1939 között nagyobb "hatalom" volt a kezében, mint politikai csúcsa idején.
Hirtelen felindulásból arra godoltam, hogy az egyik még a tiszta kommunizmus létrejötte elött volt a csúcson a másik meg utána. Meghát azon a vidéken élnek szlávok egymás mellett. A Balkánon nem nagyon éldegéltek akkoriban rokon országok. Most nézem, hogy a bolgárok is szlávok :( Akkor most merre az igazság?
4696 hsz. "(bár valami/valaki a végén neki is közbejött)" Ez segítség. Úgy volt, hogy ő már feljebb nem juthat (a józan ész ezt diktálta), aztán valaki mégis feljebb jutott egy olyan területen, amire nem lehet előre apellálni. (ambicionálni lehet, de reális esélye egyiknek sem volt - a beelőzőt és a beelőzöttet értve. :)
A cseh ill. lengyel államfőket kikkel/kivel (pontosabban milyen - szomszédos országban lévő/volt - ellentétes ideológiai tartalmú beosztással/szerepvállalással) kívántad szembehelyezni?:)