Nemtom kedves Daikini, nekem a saját létezésem a mostani életem emlékeiből, tapasztalataiból, emberi és egyéb kapcsolataimból áll. Ha ezek a halállal elvesznek, mi marad?
És a sok ujjászülető, "üres memóriájú" ember közül melyik leszel te?
Ne felejtsd el, hogy csak annyit tudnánk, hogy van utána valami. Szó nincs küldetésről. Szerintem a tét csökkenése (mindegy mit csinálok, úgyis újraszületek) inkább társadalomromboló hatású lenne. Pl. Indiában, ahol a nagy többség által elfogadott a reinkarnáció, sokan tojnak bele az egészbe, nem csinálnak semmi értelmeset...
Én még ebbe is beleegyeznék, csak ne kelljen végleg meghalnom. Ez egyébként érdekes kérdést vet fel: az öntudatunk csak az emlékeinkből áll, vagy van mellette más is?
Valoban... De megis, ha most rakerdezel, ki vagy, elegge konnyen tudnad latni a sajat letezesedet, ami lenyegeben elkulonul masok letezesetol. Eppen az a lenyeg, hogy ez az "enseg" erzet megy tovabb, es meg ha mas ember is leszek, akkor is en leszek. :-)
ad 1.kérdés: Én hiszek a reinkarnációban, az örökös létben, ezért én már most igyexem ennek megfelelően élni - más kérdés, hogy ez mennyire sikerül a valóságban.
ad. 2.kérdés: ha társadalomban ez az örök élet szemlélet lenne a többségében elfogadott, akkor drasztikusan csökkennének az erőszakos cselekedetek, és mindenki segítene a másiknak, hogy teljesítse aktuális életének a küldetését. Az élet akkor sem lenne nagyságrendekkel jobb, csak az egymás iránti tisztelet és szolidaritás növekedne meg.
Megszűnhetnének, de legalább is csökkenhetnének a kbző. csoportok közötti (vallási, etnikai, stb.) feszültségek és gyűlölködések.
tr
En ugyanugy elnek ahogy most, bar most is ugy gondolom, hogy csak a kasztnit hagyjuk itt, a lelkunk (vagy mittomen legyegunk) tovabbra is fennmarad (esetleg meg parszor egy foldi testbe koltozik).
A tanulasi folyamat pedig szerintem folytonos, es csak a lenyegtelen dolgokat felejtjuk el (Kovacs Marcsi arcat, meg a varost ahol eltel, a jellemed tovabbviszi amit tanultal, es uj eleted mar jobb lehetosegekkel kezded (nem az anyagiak megszerzesere vonatkozoan). Ha sikerul a szellemlet, az pedig nem lesz boldog (vagy izgalmas) a foldi ertelemben. Tobb lesz.
Ha meg megse? Osztom a velemenyt:
Akko ma marhara mindegy... :)
En mar most ugy hiszem, reinkarnalodom. Engem tobb szempontbol is nyugtat:
1. mivel minden egyes eletemben elfelejtek mindent, nem lesz unalmas egy ido utan.
2. ha meghalok, ujraszuletek, valamint semmim nem marad a regi, nem kell aggodnom, mi tortenik velem ebben az eletben. Elvezem, de nem nagy katasztrofa, ha valami rosszul alakul.
Ebbol talan ugy tunhet, hogy az ongyilkossag remek otlet, ha mar minden elromlott. Szerintem megsem az, hiszen lehet, hogy a kovetkezo elet rosszabb lesz. Tehat megis erdemes torni magamat, hogy szebbe tegyem ezt, ami biztosan megvan.
A halal vegleges voltaval is ki vagyok bekulve. Ugyanis, ha meghalok, es kompletten megsemmisulok, akkor utolag nem fog erdekelni.
Az orok elet valahol viszont mar kevesbe szimpatikus. Teszem azt, mit csinalnek a menyorszagban, vagy a pokolban 500 trillio ev mulva? Annyi ido mulva a legkemenyebb ember is unatkozni kezd, gondolom :-)
Játszunk el a gondolattal, hogy biztosan tudnánk, hogy a halál nem a vége a létünknek. Nem tudnánk semmit arról, hogy mi jön utána, csak annyit, hogy ez nem a vége.
-Mit csinálnál másképpen, hogyan alakítanád az életed?
-Mennyiben lenne más a társadalom?
Miben változtatnád meg a fenti kérdésekre adott válaszod ha mondjuk tudnád, hogy reinkarnálodni fogsz?
Tudom, hogy ezek túl tág kérdések, de ereszd szabadjára a fantáziádat, írj bármit ami összefügg a kérdésekkel.
