Szerintem pedig te kevered a hitet a vallással.
Ugyanis ami kihat a kultúrára, ami függ a nevelestől az pontosan a vallás. A vallásnak nem függvénye a hit (mégha az ellenkezője is látszik) és a hitnem sem a vallás.
Olvastam olyan keleti mesterről, aki amint megtudta, hogy tanításai vallási formát öltöttek, ő maga volt, aki elsőnek határolódott el ettől.
Tehát szerintem a vallás is szerves része mindenféle közösségnek, de a hit is, bár mindkettő más okból.
Az emberiség kialakulása - akár evolúciós akár teremtésalapu nézőpontot tekintünk - egyszeri esemény. Akármelyik szemlélet szerint: az istenhit a kezdeteknél már megjelent. Akkor most milyen folyamat is zajlott le sokszor, és milyen mozzanat ismétlődött benne?
Másrészt meg a f e l t é t e l e z h e t ő szükségszerűség nekem gyanús. Olyan fából-vaskarika hangulata van...
"A vallás a kultúrának az a központi része, az a közös nevezö, amit senki se kérdöjelez meg, vagy ha mégis, azzal a társadalom perifériájára szorul, mintegy kizárja magár belöle. "
Ez tökéletesen igaz.
"A "történelmi" egyházak (találó név!) vallásossága gyökértelen dolog, nem véletlen, hogy a szekták felöl annyi kritika éri: a kultúra kipusztult, és csak a váza maradt meg, a vallás karikatúrája. "
Akik az egyházak ilyen irányú kritikájával egy kicsit jobban meg akar ismerkedi annak ajánlom figyelmébe John Stuart Mill A szabadságról című könyvét.
"Nincs szükség arra a közvetítöszerepre a szakemberek és a közösség között, amit a demokráciában a politikusok töltenek be, mivel nekik kell személyükkel autentikussá tenniük az ismeretlen, tehát hiteltelen szakembergárda döntéseit. Ez a szerep aztán különféle torzulásokon megy keresztül, a politikus szerepe annyival látványosabb a szakemberénél, hogy végül maga is elhiszi, hogy ö a fontosabb, visszaél a döntéshozó szerepével, satöbbi. "
Ez viszont nem igaz, a szakembereknek főleg a szakmájukban jók (hihetetlen módon ezért hívjuk így), a pénzszerző szakmában (Platón Ionban fejti ki hogy ez más) viszont gyengébbek. Egy jól működő demokráciában a politikus megszerzi a lóvét, a tudós elkölti, de arra ami olyan cél hogy pénz szerezhető rá (Ezt viszont a politikus tudja hogy melyik.). Tehát egymásra utaltak a kiscsávók. Ajánlom figyelmedbe Max Weber ilyen irányú munkáit.
"de most egyrészt nem a vallásról, hanem az istenhitröl van szó, "
Nem mindegy minek nevezed hódolatod tárgyát?
A tények makacs dolgok, de a rutinos vitatkozó sokkal makacsabb náluk. Úgyhogy miért zavarna? Az egész csak önfegyelem kérdése. :-)
Egy egyszer lezajlott folyamat szükségszerüségéröl vitatkozni tényleg nem lehet, de a társadalmak kialakulása nem ilyen (egyébként az evolúció sem).Márpedig, ha egy folyamat sokszor lezajlik, és egy adott mozzanat mindig ismétlödik benne, akkor feltételezhetö, hogy az illetö folyamat szükségszerüen maga után vonja az adott mozzanatot. Így müködik az összes tudomány, a fizikától a antropológiáig.
Szia noway!
Való igaz: csak az első mondat a tied. Aztán a topik címadó kérdésére válaszolok két részletben.
Hogy pedig a zsiráf kialakulásának szükségszerűsége mennyire értelmes vitatéma, azt sajnos nem tudom. Csak azt, hogy így utólag, ezen egy és egyszeri evolúció ismeretében tetszőleges számú érv hozható fel pro és kontra, de a vitát eldöntenei nem lehet.
/Nem mintha ez az apró tény magát a vitát cseppet is zavarná... ;)/
Akkor nem eshet nehezedre elképzelni egy olyan festményt, ami nem igényel semmiféle megfestést.
Valahol itt a fórumon olvastam azt a bölcsességet, hogy bármilyen állítás alátámasztására ki lehet találni egy olyan hasonlatot, ami nagyon látványosan mutatja be, hogy mekkora hülyeség hasonlatokkal alátámasztani valamit.
Lehetetlen mást állítani: Istenhit van. És ki máshoz tartozna, mint hozzánk? ( A macskák gyanún felül állnak...
Ha valamikor korábban - a saját figyelmemet is elkerülve - azt írtam volna, hogy istenhit nincsen, egyébként pedig a macskákhoz tartozik, és az Isten sajátkezüleg röpíti az agyunkba, akkor ezennel visszavonom. Ha viszont mégsem írtam ilyet, akkor lehet, hogy másnak akartad címezni ezt a hozzászólást, vagy esetleg valami mást akartál írni benne? Vagy csak én nem látom a kapcsolatot?
Hogy szükségszerű volt-e a kialakulása - ez szerintem semmivel se értelmesebb kérdés, mint pl. hogy szükségszerű volt-e a zsiráfok kialakulása.
Szerintem jobb vitaalap lenne, ha azt írnád le, hogy miért nem értelmes kérdés, és nem azt, hogy pontosan mennyire nem értelmes kérdés, utóbbival ugyanis nem sokat tudok kezdeni, azonkívül, hogy tudomásul veszem, hogy ez a véleményed.
"én el tudok képzelni egy olyan hitet, ami annyira mély, hogy nem igényel semmiféle kifejezést"
Akkor nem eshet nehezedre elképzelni egy olyan festményt, ami nem igényel semmiféle megfestést.
Bár hogy a kultúrát az ilyen festmény hogy formálja, arra tippem sincs...
Az istenhit (és a kultúra más szegmensei is) csupán egy kultúrális program-csomag ( egyre inkább terjedő terminológia szerint: mém ) ami nem repül az agyunkba, hanem környezetünk (elsősorban persze a többi ember, s köztük leginkább a szüleink) szorgalmas utánzása révén "szedjük fel". ( És vele a hozzá kapcsolt sületlenségeket: keresztvetést, hajlongást Mekka felé, vagy az ajakrisnaajaráma végtelen mormolását; ami a kívülálló szemében persze csupa nevetséges, céltalan, sőt káros időpocséklás.)
Lehetetlen mást állítani: Istenhit van. És ki máshoz tartozna, mint hozzánk? ( A macskák gyanún felül állnak... )Hogy szükségszerű volt-e a kialakulása - ez szerintem semmivel se értelmesebb kérdés, mint pl. hogy szükségszerű volt-e a zsiráfok kialakulása. (szándékosan nem az embert hoztam példának...)
Hogy fennmarad-e az Istenhit? Belátható ideig, az emberi élet még valószinűsíthető változásának keretei közt: minden bizonnyal.
De mert ez így van, még nem jelenti azt, hogy igy is k e l l lennie.
Az istenhit megszünése a topic témája, nem a vallásé. A kettö nagyon nem szinonimája egymásnak, még olyan értelemben sem, hogy a vallás az istenhit közösségi megnyilvánulása, ami még kb. elfogadható, ha elhagyod belöle az istent, de igy semmiképp.
A közösségeket inkább hagyjuk, egyrészt kezd nagyon offtopic lenni, másrészt nincs annyira határozott elképzelésem, hogy egy komoly vitába bele merjek menni.
Szerintem a hitet nem lehet függetleníteni a kultúrától ill. a neveléstöl. Utóbbiak határozzák meg a hitet, még ha direkt módon nem is lehet neveléssel valamilyen kívánt hitet kialakítani, de a hitet az egyén életének leglényegesebb eseményei határozzák meg, és kevés lényegesebb idöszak van, mint a gyerekkor. Másrészt én el tudok képzelni egy olyan hitet, ami annyira mély, hogy nem igényel semmiféle kifejezést (ill. esetleg nem is lehet kifejezni). Persze az ilyen hit is formálja valamilyen módon a kultúrát, de nem olyan direkt jelleggel, mint pl. a középkorit a keresztény hit.
Igaz, hogy nem beszéltél vallás megszünésének lehetőségéről, csak figyelmeztettél, hogy ez lenne a topic elsődleges témája.
Egy közösség ideális létszámát szerintem nagyon nehéz megbecsülni. Szerintem az mindenkor függ az emberiség létszámától is. Mert ha nagyon kevés és a körülmények miatt muszájból csekély a létszám, annak az életmód is kárát látja, éppúgy mit túlszaporodás esetén.
Hogy egy közösségen belül ismerjék egymást az emberek, annak szerintem egyik feltétele éppen az, hogy ne laza kapcsolat legyen a közösséggel. Ugyanis ha elsősorban ellentét miatt vált közösséget, előbb-utóbb közösségek közötti ellentét is kialakul, ami háboruságok csírája. Nem hiszem, hogy ennek ne lenne reális alapja a mostani világunkban is. Azon kívül ha sok kis közösség létezik, sokkal többféle a közösségi érdek, ami megintcsak ellentétekhez vezet. Gondolj csak a gazdasági életre. Egy kis közösség nagyonis körülhatárolható mértékben tud exportálni és a nagyobb közösség felé való gazdasági élet megintcsak irányításra szorul, mert szabályok nélkül sajna nem megy.
Szerintem a közösség és az egyén viszonya az elsődleges meghatározó, a létszám talán nem túl szerencsés akkor sem ha túl kicsi és akkor sem ha túl nagy.
Azon kívül a hit egyéni dolog (nem a nevelés által létrejött tárgyi tudásra, vagy ahogy te nevezed kultúrára gondolok) viszont a megnyilvánulási formája különválaszthatatlan a vallások lététől, ami szintén közösséget igényel és ilyen formában még terjeszkedni is akar.
"De nézzétek csak hova vezet. Pár beírásnyira vagyunk attól, hogy a vallás kialakulásának szükségességét az emberi agresszivitásból és hatalomvágyból vezessük le..."
Az emberi agresszivitás és a hatalomvágy szerintem elsősorban öncélu. Tehát emiatt éppúgy lehet valaki vallási vezető, mint politikai, vagy gazdasági. Az írásommal arra akartam utalni, hogy amíg ezek léteznek, megtalálják a formát, (akár a vallásban is) ahol érvényesülhetnek.
Gibson sci-fi (pontosabban cyberpunk) író, csak azért említettem, mert az ö regényeiben szerepelnek tipikusan a társadalom belsejében kialakuló, zárványszerü kis közösségek. (Egyébként antiutópisztikus környezetben játszódó, de szvsz alapvetöen az emberhez méltó életröl szóló regényei vannak (Neuromancer (Neurománc) talán a legismertebb), én nagyon kedvelem öket.)
Azt írtam, hogy az istenhit fennmaradásának szükségszerüségét nem látom. A vallás szerintem szükségszerü velejárója (söt, lényege) a kultúrának, így bármiféle társadalomnak vagy közösségnek is. Bár valószínüleg tágabban értelmezem a vallást, mint te...
Az istenhit nélküli világot én nem képzelem különösebben üresnek. A legkorábbi közösségekben még nem volt istenhit, az csak a társadalmi szerkezet tagolódásával jött létre, és szerintem a társadalmi szerkezet ismételt egyszerüsödésével újra eltünne. (Amivel nem azt mondom, hogy minden transzcendens hit eltünne, de legalábbis átmenne egy mélyebb, külsö megnyilvánulásokat kevésbé igénylö formába.) Egyébként a Brave New World minden, csak nem istenhit nélküli, van benne isten, templom, ima, rituálék...
Egy, minden ismert (fiatal) társadalomban bekövetkezö átalakulást törvényszerünek nevezni se nem cáfolhatatlan (hiszen egy ellenpélda cáfolja), se nem bizonyíthatatlan (ez egy teljesen közönséges induktív bizonyítás), persze arra vigyázni kell, hogy az esetleges, minden vizsgált társadalomban meglevö alapfeltételek ne kerüljék el a figyelmünket.
De nézzétek csak hova vezet. Pár beírásnyira vagyunk attól, hogy a vallás kialakulásának szükségességét az emberi agresszivitásból és hatalomvágyból vezessük le...
Amennyiben ezt nekem címezted, célt tévesztettél: semmi ilyesmit nem állítottam. A vallást én az emberi kultúra magjának látom (pontosabban inkább annak definiálom), és mivel a kultúrát természetesen az emberi hatalomvágy és agresszió is alakítja, ezért a vallás alakulásában is szerepet játszanak, de nem tartom öket az egyetlen, vagy akár a legföbb tényezöknek.
Az agresszió ellen vannak (részben ösztönös, részben kellöen magas kultúrában elsajátítható) védekezö mechanizmusok, amik megintcsak nem müködnek túl nagy létszám fölött. (Lényegében a személyes kapcsolatok adják a korlátot: az ismerösök száma, akiknek fejben tudjuk tartani a nevét, vélt jellemét, hozzá való viszonyunkat, néhány száz före korlátozott, ezt lényegesen meghaladó létszám esetén az emberek nagy eséllyel nem ismerik egymást, ezért lehetetlenné válik az ellenörzés, a kis közösségekre jellemzö kipellengérezö-kiközösítö mechanizmusok.)
A jelenlegi létszám szerintem túl magas, a közösségek ideális méretének szempontjából is, meg más szempontokból is (pl. eltartó földterület mérete).
Az utópiában minden bizonnyal igazad van, de a jelenlegi társadalomszerkezet mellett, attól függetlenül lértejöhetnek kis, elkülönült (de nem feltétlenül elszigetelt!) közösségek - ilyenek egyébként vannak is. És talán az információs forradalom is hozhat még egy-két meglepetést...
Egy kis közösség lehet nyitott, azaz a tagok bármikor szabadon kiléphetnek, illetve új tagokat befogadnak - ez szerintem sok, az elnyomással kapcsolatos problémát megoldana. Folyamatosan érkeznének új emberek, új gondolatok, illetve a "rosszul sikerült" közösségek maguktól széthullanának.
Mégegyszer mondom, én sehol nem beszéltem a vallás megszünéséröl.
Érdekeseket írtatok, hétvégén majd igyekszem bekapcsolódni. Noway, miről írt William Gibson, akit Oncogitonak említettél? Meg azt írod, hogy a vallás, az istenhit fennmaradása nem szükségszerű szerinted. Miért nem és milyen lenne az a világ, ahonnan ezek teljesen hiányoznak? Nem lenne még kiüresedettebb, még elidegenedettebb, egyfajta "brave new world"?
Kedves Canis
"Nem, minden eddigi tapasztalatom ellent mond, vallásnak mindenütt lennie kell, ahol emberek vannak."
Ismered a matematikusok és a fekete birka történetét? A tapasztalatod legfeljebb arról szólhat, hogy vallás mindenütt v a n ahol emberek vannak.
Bocs, azért ezt emeltem ki, mert ez volt az első ami válaszra ingerelet.
Aztán persze találtam még mást is... :)
Igen tisztelt uraim!
A vallás, vagy az istenhit, vagy akár a keresténység kialakulásának logikáját keresni olyasféle próbálkozás, mint a Mohácsi Vész bekövetkezésének logikáját kutatni. Egyszerre cáfolhatatlan és bizonyíthatatlan.
De nézzétek csak hova vezet. Pár beírásnyira vagyunk attól, hogy a vallás kialakulásának szükségességét az emberi agresszivitásból és hatalomvágyból vezessük le...
Ami azért meglehetősen dúrva közelítés, még ha első látásra jónak tünik is...
a ZULLU
Egy természetes, képlékeny rangsor kialakulása csupa értelmes és békés embert feltételez. Azonban vannak agresszív, hatalomra törők is.
Azon kívül a jelenlegi emberi létszám mellett hogyan lehetne elképzelni kis csoportokat? Főként, hogy a technikai fejlettség csupa nagyüzemet igényel?
Szerintem utópia a mellérendeltség - bár számomra is szimpatikus dolog lenne.
Ugyanakkor kis közösségben talán az a veszély is fennál, hogy a fizikailag erősebb lesz az úr, ugyan hogy vétóznák ezt meg? Igaz, hogy egy nagyobb közösséget minden bizonnyal sokkal inkább kell "irányitani" de sokkal több is a lehetőség a többféle gondolat/eszmecserére.
Ha pedig a vallás kialakulása logikus, ha a nagyobb közösség felbomlásának semmi reális esélye, ugyan milyen logikai következtetés vezetne a megszünéséhez?
Persze, valamiféle rangsor magától kialakul mindenféle csoportban. De ez nem merev hierarchia, hanem egy természetes, képlékeny, a körülményekhez alkalmazkodó rangsor. A demokrácia is ilyesmit próbál megvalósítani (a hierarchiát idöröl idöre hozzáigazítják a társadalmi "akarathoz"), de az csak egy tökéletlen közelítés. A legtökéletesebb mindig a természetes rendszer, ami genetikailag van belénk kódolva, és évmilliárdokon át csiszolódott. De mivel ez a csiszolódás lassú, a gének a gyors változásokat, így az emberi közösségek méreteinek növekedését nem tudták követni, ezért a természetes rendszer müködésképtelenné válik néhány száz fö fölött. Szerintem az ember egyszerüen biológiailag alkalmatlan arra, hogy nagy létszámú közösségekben, városokban éljen - nem csak, és nem is elsösorban az irányítás problémái, hanem a stressz, az elidegenedés, és még sok más miatt.
Szerintem kis közösségekben még általában igaz az, hogy a döntéseket az arra legrátermettebbek hozzák. Már csak azért is, mert a közösség tagjai ismerik egymást, és tudják, kik a rátermettek. Nincs szükség arra a közvetítöszerepre a szakemberek és a közösség között, amit a demokráciában a politikusok töltenek be, mivel nekik kell személyükkel autentikussá tenniük az ismeretlen, tehát hiteltelen szakembergárda döntéseit. Ez a szerep aztán különféle torzulásokon megy keresztül, a politikus szerepe annyival látványosabb a szakemberénél, hogy végül maga is elhiszi, hogy ö a fontosabb, visszaél a döntéshozó szerepével, satöbbi.
A közösségi döntésekben valakinek mindig engednie kell, ez is igaz (söt, az a legjellemzöbb, hogy mindenkinek kell, a közlegelö jellegü társadalmi csapdák mindenhol elöfordulnak), de egy bizonyos szocializációs szint fölött az ilyen problémák már megoldhatóak megegyezéssel, valamiféle felsöbb tekintély beavatkozása nélkül is. (Persze ettöl ma még igen messze vagyunk, de azért bizom benne, hogy egyszer eljutunk erre a szintre.)
A vallás kialakulása mindenképp logikus, söt törvényszerü (nem is tudunk olyan társadalmat mondani, ahol ne alakult volna ki), de most egyrészt nem a vallásról, hanem az istenhitröl van szó, másrészt nem a kialakulásáról, hanem a fennmaradásáról. Az pedig már nem biztos, hogy törvényszerü.
Gondolj bele. A skolasztika a racionálist, a rendet ill. annak okát kereste Istenben - egy bolond világban.
Anatole France az Epikúr kertjében viszont azt írja: Isten a véletlen. A XIX. század végén, egy világban ahol mindent megmagyarázhatónak és racionálisnak gondoltak.
Sajnos nem ismerem Gibson könyveit.
Viszont szerintem még egy faluméretnyi közösségben is jelen van a hirearchia, akár kimondatlanul is. Még egy családi közösségen belül is. Legfeljebb a megnyilvánulásai zökkenőmentesebbek, észrevétlenebbek, vagy agresszívebbek, nyiltabbak.
A józan ész pedig ott jön a képbe (ami alatt egyébként a logikus gondolkozást érem, azaz tudományos igényűt) hogy a döntésekhez szükséges tekintély nem feltétlenül ennek függvénye. A hierarchia kialakulása szerintem minden közösségnek jellemzője. Ugyanis még a legelfogadottab közösségi érdek megvalósulása is egyénenként másképp képzelendő, azaz a "hogyan" mindig ellentétet teremt és mindig engedni kell valakinek, mindig el kell fogadni valaki döntését.
Tehát ilyen értelemben szinte logikus a vallás kialakulása is, hiszen a természet törvényei nem emberi akaraton múlnak. Viszont az emberi képzelet kivetiti a hierarchiát a természet törvényeire is. Ez szerintem kikerülhetetlen.
A káosz is a rend egy magasabb formája, ezt a matematikusok már régóta tudják :-)
A vallás (a szót kellöen tágan értve, nem feltétllenül az istenhívö vallásokra gondolva) a kultúra magja: vallás nélkül nincs kultúra, kultúra nélkül nincs társadalom. A vallás a kultúrának az a központi része, az a közös nevezö, amit senki se kérdöjelez meg, vagy ha mégis, azzal a társadalom perifériájára szorul, mintegy kizárja magár belöle. (Gondolj csak például a szélsöjobbot övezö elutasításra, föleg nyugaton!) A vallás tartalmazza azokat az értékeket, amelyeken a társadalmi rend nyugszik. A király isteni származását vagy elhivatását, vagy éppen az alapvetö emberi jogokat.
Én az "egyéni vagy közösségi szinten fontos szerepet játszó" vallásokat szívem szerint nem is nevezném vallásoknak (kivéve, ha a közösség kellöen elszigetelt). Vallás szerintem csak az lehet, ami képes létrehozni és fenntartani a saját kultúráját (gondold csak végig, hány és hány ponton szötte át a középkori ember életét a vallás, az ünnepektöl kezdve a naptáron át a népmüvészetig!), és erre manapság csak a szekták képesek, azok is csak igen nagy áron. A "történelmi" egyházak (találó név!) vallásossága gyökértelen dolog, nem véletlen, hogy a szekták felöl annyi kritika éri: a kultúra kipusztult, és csak a váza maradt meg, a vallás karikatúrája.
Ami manapság leginkább képes saját kultúrát teremteni és fenntartani, az a fogyasztás vallása, és valahol ez jellemzö a mai demokráciára is szerintem: alapvetöen fogyasztói demokrácia. A pártok termékként jelennek meg, jó reklámmal és gyakorlatilag lényegtelen tartalommal.
Egy diktatúra szerintem sosem lehet tökéletesen istentagadó, mégha azt is állítja magáról. A fegyveres szervezetek fenntartásához szükség van valamiféle ideológiára, a vezetöben összpontosuló tekintélytiszteletre, és, mivel a fegyveres testület nincsen (hogy is lehetne?) elszigetelve a lakosságtól, ez óhatatlanul kiterjed arra is, még ha a diktatúra vezetöi ezt nem is akarnák (márpedig miért ne akarnák?). Törvényszerü jellemzöje ez az emberi viselkedésnek, hogy az elnyomott elöbb-utóbb elkezgi magánál felsöbbrendóként tisztelni elnyomóját, ezt sok kísérletben kimutatták.
És a plurális demokráciához milyen vallási forma illik? Netán politeizmus?
Nyert. :-) Az egymással versengö politikusok, mint a pantheon hol összetartó, hol egymás ellen forduló tagjai...
"Ez ugyanúgy jelentené azt, hogy a józan észnek ebben az esetben sem lenne "felsőbbrendüsége"... <\i>"
Ezt nem értem. Hogy következik ez abból, amit én mondtam? És egyáltalán, mit jelent? :-) (Mit nevezel józan észnek? És mennyiben és mivel szemben van neki felsbbrendüsége?)
A hierarchia nélküli társadalom, ahogy antroposz is mondta, nem igazán társadalom, inkább mikrotársadalmak laza hálózata. De attól még lehet müködöképes, szvsz. Ismered William Gibson könyveit?
A döntéseket egy mikrotársadalmon (mondjuk, falunyi méret) belül még hierarchia nélkül, közösen is meg lehet hozni, ennél magasabb szintü döntésekre pedig, ha nincs a mikroközösségek fölötti társadalmi struktúra, talán nincs is szükség.
De az anarchia nem rend, hanem magának a társadalomnak a megszűnése. Nem vagyok benne biztos, hogy vallás nélkül szétesne a társadalmi rend, kérdés, hogy milyen formái lennének. A mostani társadalom is kizárólagosan világi alapokra épül, még ha kerültek is bele vallásból származó alapelvek. De vitás esetekben nem a Bibliára hivatkoznak, hanem az Alkotmányra. És persze léteznek vallások, egyéni vagy kisebb közösségi szinten fontos szerepük van.
Ateizmus egyenlő anarchia? Szerintem nem feltétlenül. Fegyverekkel, elnyomással egy totálisan istentagadó hatalom miért ne tarthatna fenn egy diktatúrát? Az igaz, hogy a kommunisták létrehozták a saját evilági "vallásukat", de ez a szó szoros értelmében vett bálványimádás volt, minden transzcendencia nélkül. Igaz, megvolt a vallásalapító triád (Marx, Engels, Lenin), az eszkatológia (építjük a kommunizmust, ami egyszer majd elhozza a földi paradicsomot, az "üdvösséget" minden ember számára), a szertartások az állami ünnepek és felvonulások képében, ahol körülhordozták a "szentek" képeit, akikről dicshimnuszokat zengtek. No és Lenin hullája az üvegkoporsóban, ami elárulta, hogy ez a "vallás" nem tud mit kezdeni az elmúlással.
De érdekes, hogy az anarchiához kapcsolod az ateizmust. És a plurális demokráciához milyen vallási forma illik? Netán politeizmus?
És ha minden meglenne, amire az emberek vágynak? Valahogyan át tudnák menteni az ember tudatát és garantált lenne az örökkévalóság. Benépesítenének más naprendszereket, korlátlanul képesek lennének terjeszkedni, megfelelő klímát teremteni, nem lennének betegségek és nem fenyegetné őket semmi. Ha megvan a biztonság, az egészség és az örök létezés az időben, akkor már nem is érdekelné őket az egésznek az értelme és eredete?
"Egy ateista társadalom rendje az anarchia lenne, amelyben nincsen alárendelö, csak mellérendelö viszony."
Ez ugyanúgy jelentené azt, hogy a józan észnek ebben az esetben sem lenne "felsőbbrendüsége"...
Azért kiváncsi lennék, hogy képzelnéd el azt a társadalmat valamiféle hierarchia nélkül. Hiszen mindenfajta döntés mindig valami/valaki rovására történik. Milyen módon és ki döntene? És mi van, ha nem fogadják el?
