Csak most volt alkalmam megnézni az idei gálát, és lenne egy kérdésem: ki volt az a szőke tündér, aki (egy számomra szintén ismeretlen hapsival) felkonferálta a 'best make-up and mask' kategóriát? Hasonlított Robin Tunney-ra, de nem vagyok benne biztos.
- ha ez az amalyikre én gondolok, amerikai Boka Jánossal akkor :((((
Amit nekünk vetítettek általánosban /úgy a 80-as években irodalom órán / AMERIKAI szereplőkkel hát...
Szerintem ilyen filmek ( Cseh, román ,német amerikai szereplők egy Pál utcai fiúk-ban ) a legnagyobb kudarc, és nem azért mert akkora hazafi vagyok).
Egyszerűen hiteltelen.
Példul nem úgy mint a Nyilas Misi-t játszó szereplő /Légy jó mindhalálig /sajnos nem tudom kicsoda, de mivel gyerek fejjel láttam és TELJESEN AZONOSÍTOTTAM SZEREPÉVEL tehát íly módon inkább csak zavaró lenne nekem az ismerte.. és ezzel eljutottam a LÉNYEGHEZ:
Szóval az a gyerekszínész aki Nyilas Misit játszotta nemzedékeknek adott egy IDEÁT, hús vér személyt, aki sokkal valóságosabb mint maga a megírt regény...
Ezzel szemben Boka János amerikai szinésszel kb mint Bánk Bán Mel Gibsonnal..
Dehogy is nem szeretnek kategorizálni! Mit gondolsz, miért van egyre több kategória?
Az, hogy van egy olyan kategória is, hogy "legjobb film", az tulajdonképpen csak csökevény a múltból (amikor még elégnek látszott). Nem születhet benne helyes döntés, legfeljebb csak olyan, amelyik nem vált ki túlságosan vérmes vitákat.
*********
Kedves fbiagent!
A "Kategóriaelmélet a filmesztétikában"-hoz:
Ahogyan az ember vére sem akkor kering jól, ha erek nélkül szabadjára eresztjük, úgy a gondolatok sem akkor működnek jól, ha nincsenek korlátok, amelyek terelnék őket.
pont az akadémia és tsai azok, akik nem szeretnek kategorizálni - persze, csak látszólag, de ez egy másik téma. :] - náluk, a legjobb film díjáért vetélkedett idén egy biográfia, egy fantasy, egy szociodráma, egy musical és egy kosztümös krimi komédia. :]
1.) Egyetértünk, ha nem kategorizálsz, akkor bármit összevethetsz bármivel - csakhogy ez általában rossz.
2.) Az emberek nem teljesen másképp ítélik meg a dolgokat. Vannak ugyan különbségek, de vannak azonosságok is. Ráadásul ez utóbbiak a jelentősebbek. Mert ezek adják az alapot, ha tetszik, a közös nyelvet.
3.) A bábeli zűrzavartól való félelmed engem arra emlékeztet, mintha valaki azért nem tanulna meg idegen szavakat és nyelveket, hogy nehogy ne tudjon majd eligazodni a sok idegen szó között...
Feltételezed:
"ha a te elvedet követnénk, akkor vagy adunk egy teljesen új nevet a gyereknek, s ezzel felállítjuk a milliomodik kategóriát, amit jó, ha mi ismerünk el, vagy pedig hibrid szóhasználattal elkáposztalanítjuk a stíluscimkét. "
Szó sincs róla. Az én rendszeremben nem állítunk fel és nem törlünk el önkényesen kategóriákat. A dolgokat a kategóriák már létező rendszerében próbáljuk meg leírni, amit szükség esetén módosítunk.
Mindaz amit leírtam, csöppet sem innovatív. Sőt, trivialitás. Olyan, amit követnek pl. az Oscar-ok odaítélésénél is. (Kategóriák szerint ítélnek, amelyeken szükség esetén módosítanak, vagy kivételt tesznek.)
1. ezzel még mindig nem értek egyet. ha nem kategórizálsz, akkor nem teremtesz határokat. bármit összevethetsz bármivel. ilyen egyszerű.
2. lehet eröltetni ezt is, de minek? minden ember máshogy ítél meg egy dolgot. egyszerűen nem állíthatsz fel axiómákat az ízlésrendszerben, mivel biztos, hogy lesz olyan, aki ezeket semmisnek veszi.
3. pont ezért nem szabad kategorizálni, mert az egyre több és több kategória olyan mértékű stílszerű bábel tornyát eredményezhet, amin kiigazodni képtelenség.
felejtsük el a kategóriákat? nem, nem kell. lehet rájuk hivatkozni, hogy "ez olyan, mint egy ez-meg-az, de van benne egy kis xy, s csipetnyi zzs is, a vége pedig erre hajaz, míg a konklúzió egészen amolyan...". ha a te elvedet követnénk, akkor vagy adunk egy teljesen új nevet a gyereknek, s ezzel felállítjuk a milliomodik kategóriát, amit jó, ha mi ismerünk el, vagy pedig hibrid szóhasználattal elkáposztalanítjuk a stíluscimkét.
újszerű dolgokat felismerni nem nehéz, de nem is könnyű, minél széles látókörűbb vagy, annál inkább rájössz, milyen szűklátókörű vagy :] és mennyi, de mennyi mindent feltaláltak már előtted, s lesúlyott fejjel elsündöröghetsz innovációs megnyilvánulásaiddal. :]
Még mindig félreértesz. (És ott látsz ellentmondást, ahol nincs.) De leírom újra, immár pontokba szedve:
1.) aki egykalap alá veszi az összes filmet, és úgy akarja értékelni mind, az önkéntelenül is azt teszi, hogy egyetlen szűk (szubjektív) kategória szerint ítél, azt hiszi általános érvényűnek, és nincs tudatában, hogy 1 dimenzió az kevés;
2.) aki különböző kategóriákba sorolja a filmeket, az helyesebb ítéleteket alkothat, feltéve persze, hogy a kategóriái megfelelnek a filmek jellegének;
3.) de ha valaki kategóriákban gondolkodik is, attól még lehet beszűkült, ugyanis a kategóriák száma, kiterjedése, elhatárolása bizonyulhat elégtelennek, vagyis változtatásra szorulónak, és ennek szükségességét nem biztos, hogy belátja az illető
Felejtsük-e hát el a kategóriákat (ahogy javasoltad)? Nem, nem és nem! Hiszen ekkor minduntalan inkorrekt összehasonlításokat tennénk (lásd az első pontot), vagy pedig le kell tennünk az összehasonlításokról. (Közlekedési hasonlattal élve: nem az a jó, ha csak egyetlen út van, hiszen a jó közlekedéshez több út is szükséges. Kellhet még az utakat módosítani, hosszabbítani, és új utakat is kiépíteni, a közlekedés igényeitől függően. És mindez mégsem jelenti azt, hogy akkor töröljük el az utakat, és mindenütt legyen szabad közlekedni, mert az meg nem kívánt összeütközésekre vezetne.)
A "legjobb filmeket", amelyeket úgymond "úgysem lehet besorolni" a kategóriák régi rendszerébe, én egyszerűen műfajteremtőnek nevezném. Valamilyen szellemi tevékenységet nyilván igényel az új műfaj felismerése, de akinél ez csak görcsölés bír lenni, azt öszintén sajnálom.
nem, nem értettelek félre, te viszont rendesen ellent mondasz magadnak. egyik bekezdésben azt az embert bélyegzed meg beszűkültséggel, aki kategóriákon túllépve ömlesztve értékeli a filmeket, a következőben meg azt kifogásolod, hogy bármennyi kategóriát is nyitunk, az sosem lesz elég. konklúzió: le a kategóriákkal... és mégsem.
nem, nem és nem. felejtsd el a kategóriákat: a legjobb filmeket úgysem lehet besorolni, nincs megfelelő címszó a kartotékban, amit hozzájuk rendelhetnél. ömlesztenéd így a filmeket? a fenét: egyszerűen csak nem görcsölsz velük, nem szorítod mások által meghatározott korlátok közé.
Valahogy sikerült félreértened a dolgot (:-(. Szerintem egyáltalán nem az a beszűkültség, ha valaki kategorizál, majd a kategóriákon belül kiválasztja a neki leginkább tetszőket. (Ez éppen hogy a helyes felfogás és eljárásmód.) A beszűkültség az, amikor valaki nincs tisztában azzal, hogy az általa (tudatosan, vagy ösztönösen) használt kategóriá(k)ba nem eshet bele minden értékelendő dolog, s így helytelenül gondol értéktelenebbnek (vagy értéktelennek) sok mindent, ami csupán kívül rekedt.
Ha valaki, mintegy a kategóriák fölé emelkedve, abszolút győztest hirdet, azzal meglehetős fokú beszűkültségről tesz tanúbizonyságot, hiszen abszolutizálta kedvenc kategóriáját. (Ha kedvenc 100-a van, az már egy jobb eset (:-))).)
De ha még el is fogadja valaki, hogy van 100 különböző kategória, attól még mindig lehet beszűkült. Hiszen adódhat olyasmi, ami egyik eddigi kategóriába sem passzol, miközben komoly értéket hordoz, s így egy új kategóriába kívánkozik. Aki nem tudja magától helyesen értékelni az ilyen műfajteremtő műveket, sajnos azt is kénytelen vagyok beszűkültnek tekinteni.
Megfigyelésem szerint az értékelésnél elkövetett leggyakoribb hiba, hogy nem a megfelelő, vagyis nem a saját műfajában ítélik meg a művet. Ebben a különböző filmelőzetesek és kritikák is lúdasok, mert ahelyett, hogy a filmet műfajilag segítenének elhelyezni és azon belül értékelni, inkább a cselekmény taglalásába kezdenek, amivel még jobbik esetben is csak a poént lőhetik le.
Amikor néztem az Oscar közvetítést, és láttam azt a sok "nagyonfontos gondterhelt" embert egy idézet jutott eszembe amit nemrég hallottam egy színházi előadáson, a szerepe szerinti filmstatiszta szájából:
"Ezek egy filmmel keresnek 8 millió dollárt, és elegük van egész Hollywoodból, mi meg kapunk naponta 50 dollárt és úgy gondoljuk hogy nincs ennél jobb buli.."
ezzel nem értek egyet. mindenkinek vannak kedvencei, s egyáltalán nem beszűkültség, ha ezeket kategorizálja, inkább csak koncepció. nekem is van kedvencem, amit a leges-legjobbnak tartok [sőt, van kedvenc 1oo-am is], de nem várom el senkitől, hogy osztozzon a véleményemben. akkor én most beszűkült vagyok? kétlem...
sztem az a beszűkültség, ha valaki azt mondja, hogy "a gyu a legjobb film a világon, aki szerint nem, az hülye", ill. "a gyu egy szar film, aki megette ezt a mocskot, az hülye".
Nem hinném. (Talán Nicole Kidman, ha tartja a színvonalat.)
Azt viszont nagyon sajnáltam tavaly, hogy Bjork nem kapott. Mert szerintem megérdemelte volna, de nála nem várható, hogy később még megkapja.
"és akkor nem lennének anyagi gondjai" ...Julia Robertshez képest.
De az igaz, hogy nemigen szedi meg magát az Affair of the Necklace-szel (0,5 milló USD), meg a Gifttel (11 millió USD) a bevételeket nézve. Talán az Insomnia jó lesz neki.
Geoffrey Rush viszont igen jól jött ki az Oscarral kapott hírnévből.
Én több alakítását is láttam Halle Berry-nek, és mint írtam, szerintem egyik sem volt rossz. Még a gyengébb filmekben is jó szokott lenni. Alighanem az akadályozta eddigi kitörését, hogy egyrészt úgymond afro-amerikai (ez hátrány, bárhogyan is szépítsük), másrészt szép, amihez sokakban a butaság és a tehetségtelenség asszociálódik (nagy szerencséjére legalább nem szőke (:-))) ), így pedig nehezebb megkaparintani egy-egy komolyabb szerepet.
Hilary Swank érdekes kérdés. Tehetséges, joggal kapott Oscar-t, de szerintem rosszul menedzseli magát. Nem tudom, így meddig marad meg az élvonalban. A "The Next Karate Kid" alapján akár Lara Croft-ot is alakíthatta volna a Tomb Raider-ben, és akkor nem lennének anyagi gondjai.
D Csaba S: Köszi, hogy a Kakegóriák után magyarázó zárójelben odavontad a műfajok magnevezést :D
Mondtátok, hogy Halle Berrytől nemigen tudtok nagyobb alakítást korábbról, így ő is egy a semmiből díjazott színész lett. Na most az tudvalevő, hogy a tv-szerepeket is vállalnak a színészek, azt pedig ugye rohadt nehéz Oscarral díjazni, ha már mindenáron a kezébe akarunk adni valamit szorongatni. 99-ben meg is kapta a Golden Globe-ot az Introducing Dorothy Dandridge-ért. Akkor is tökre sírva fakadt, és akkor is ömlött a néger büszkeség a rasztás pasijáról.
Aki a semmiből bukkant elő, az inkább Geoffrey Rush, vagy Hilary Swank.
"csak nem gondolod hogy azt meglehet mondani, hogy melyik a legjobb film ...?"
Dehogy. Éppen azt gondolom, hogy aki azt hiszi (és bevallom, nálad is rezegni láttam a lécet (:-)))...), hogy van olyan, hogy "legjobb film", annak igen csak beszűkült lehet az ízlése.
Mert nem az a baj, hogy a film nem eléggé objektív műfaj, hanem az, amiért a különböző jellegű sportteljesítményeket sem lehet közvetlenül összevetni egymással. Kakegóriákat (műfajokat) kell ahhoz felállítani (a valósághoz igazodókat, lásd vektorterek (:-))) ), oszt' azokon belül lehet majd mérni. (Persze a kategóriák rendszere lehet nem megfelelő is. Olyankor túl sok jó teljesítmény fog kicsúszni.)
A szakma sem szakadhat el teljesen a szélesebb közönség ítéletétől. Legalábbis nem lenne jó. (Hollywoodban ezt tudják, olyan "művészfilmgyártó" országokban, mint Magyarország, pedig időnként nem.)
