Nekem Szegeden vették ki mindkettőt és tökéletesen sikerültek, nem volt semmi probléma. Felesleges ezzel magánklinikára menni, hacsak nem vagy milliomos.
Amúgy minden nagyobb városban vannak jó orvosok, lehet válogatni.
24 éves vagyok, a napokban döbbentem rá, hogy szerintem krónikus mandulagyulladásom van (a bal oldali torokmandulám teljesen kilóg), illetve szerintem az orrmandulámmal sincs minden rendben mert orrhangzós beszédem van egy tavalyi orrsövény műtét után is. Melyik magánklinikát ajánlanátok műtétre, vagy melyiket kerülnétek el messziről, illetve ha államiban csináltatom meg akkor melyik kórház lenne a legjobb?
Hú szegény, akkor nagyon jó, hogy még időben fény derült rá!
Semmilyen elhúzódó panaszod nem volt régebb óta, ami a mandulára utalt volna? Anno én is meglepődtem a diagnózisomon, mikor kiderült (kvázi véletlen), hogy krónikus gyulladásban vannak, nem is sejtettem. Szerintem a magamfajták azért is viselik nehezebben a lábadozást, mert nincsenek hozzászokva, hogy minden nyelés rohadtul fáj, ezzel szemben akiknek évi x-szer van tüszős mandulagyuszijuk, azok a műtétre már rég hozzászoktak a fájdalomhoz :D
Kitartás, ha kihúzód a két hetet, sokkal jobb lesz!
Sajnálom :( Mi ma lettünk 14 naposak és két napja nem kell fájdalomcsillapító, már parizeres kenyérbél is van, és rendes kaja jól megrágva. Ma meg lesz az első hajmosás is. Két nap múlva kontroll.
Sziasztok. Másfél hete besétáltam egy fővárosi ügyeletre, sima mandulagyulladásra gyanakodtam,igaz már éreztem, nincs úgy energiám, mint korábban. A Doktornő megállapította, hogy mandulakő van a mandulámon, amit egy fül-orr gége eszközzel eltávolított.Alatta genny ömlött, mandulatályog lett a diagnózis. Felszúrt egy tűvel, kiderült életveszélyes állapotban vagyok, tágítani kell a tályogot, és bennt kell a Kórházban maradni. Ekkor kezdődött az embertelen fájdalom három napon keresztül tágítás-felszúrás. Állapotom nem javult, Ct - re küldtek, megállapították folyadékgyülem van a jobb mandulám mögött. Másnap műtét. Most tartok műtét utáni 10.napnál. Napi 4 Cataflam és Xilox.
Ma reggelre vérfoltokat találtam a jobb oldalon, szerencsére megállt a vérzés. Nagyon várom,hogy vége legyen ennek az egész tortúrának, és meggyógyuljak
Csatlakozom a műtöttekhez :) Most vagyok a 8. napon, igazából csak az első két nap volt agyrém, mire rájöttem, hogy ha iszom, vagy eszem vmi pépeset az segít, illetve rájöttem h melyik gyógyszer jó nekem és melyik nem. A Cataflam kb. 7 órán keresztül kitart, a Nurofen kb. 5 órán át hat...
Két napja voltam kontrollon, azt mondták "szép" és kérte a doki hogy csak pépeset egyek.... Szóval reggelire kalácsot eszem jó sok teával, ebédre agyon főtt zacskós tésztát (három sajtos, sonkás, stb.), vacsira tojásrántottát.
Azt nem tudom, hogy mikor kell tartani a heg leválástól? Vagy bevérzéstől? Ja, 17 éves vagyok.
Szurkolok, hogy most már minél hamarabb elmúljon a fájdalom. Én sem vagyok egy türelmes ember, és azt sem szeretem, ha fáj valamim. Vagy ha fáj, akkor keresek magamnak olyan programot, ami eltereli a figyelmem. Hát itt a fekvés miatt erre nem lesz lehetőségem...
Ma van a 13. napom. Tehát holnap lesz 2 hete, hogy megszabadultam a kis "gennyládáktól" :D
Az utolsó hozzászólásom a 8 vagy 9. nap, már nem is tudom, korai elbízás volt, mert utána jött még 2 nap eléggé pokol, amikor szintén alig volt kedvem megmozdulni is. Akkor kezdett el ugyanis leválni a seb. Onnantól kezdve rengeteg kaja, amit előtte tudtam enni, ismét kilőve. Pl a gyümölcsök. Még egy banánt sem tudtam megenni, annyira marta a torkomat. Paradicsomos cuccok, fűszeres (még a só és a bors is). Mivel érik az eper, és én hónapok óta gondozgatom a kis epres kertemet, nem tudtam megállni, hogy 1-2 szemet ne dobjak be az arcomba, aztán mindezt jól megbántam, mert az eper is sósavként viselkedett a friss garatomban. :(
Az éjszakáim fokozatosan lettek egyre jobbak, az alvásminőségem javult. Igaz még mindig felébredek a fájdalomra, de már nem is gondolkozom, veszem be a flektort, és alszom is vissza. Estére mindig rosszabb a helyzet, néha olyan érzés, mintha egy billiárd golyót kéne lenyelnem, pedig csak a saját nyálam.
Ami érdekes, az az, hogy a lábadozás elején a jobb oldalam fájt, most meg a bal, és kisugárzik a fülembe, mintha egy fülpiszkával nyomogatná valaki belülről.
De ez már teljesen kibírható. Engem már nem érdekel, hogy mennyi gyógyszert kell még megennem, mert már tudom, hogy lassan vége lesz. Egyébként szombaton 8 db fájdalomcsillapító fogyott el, tegnap (hétfőn) 5 db, ma pedig eddig (fél 12 van) egyet kellett bevennem. A fájdalomcsillapító nekem SOHA, egyszer sem vitte le nullára a fájdalmat, csak elviselhetővé tette az elviselhetetlent. Nem tudom, hogy bírtam volna ki nélküle. A cataflam V teljesen kikészítette a gyomrom, a flektrot szerencsére bírom, így mára már csak azt szedem.
Hajat a 11. nap estéjén mostam először, állva, zuhany alatt, óvatosan, utána be is szárítottam. Mondanom sem kell, azért ez is iszonyú jó érzés volt. A köztes időben száraz samponnal fújkáltam. Ha lány vagy, és hosszú a hajad, nem árt beszerezni egy ilyet a műtét előtt. :)
Mozogni egyre többet mozgok, tesztelem a határaimat fokozatosan. Sokkal hamarabb fáradok, de azért már simán megy a házimunka, emelés nélkül persze. Pl a felmosó vödröt sem töltöm addig, amíg szoktam, csak kevés vízzel, hogy könnyű legyen. Mosok, teregetek, locsolom a kis virágaimat. A sebem szépen kopik.
Én igazából mostanra visszaszedtem minden leadott kilót, sőt, pont attól félek, hogy hízásnak indulok, mivel olyan kajákat eszem, amit előtte nem igazán (kalács, palacsinta, bundáskenyér, kekszek), és mivel nem sportolhatok, így félek hamar rám szaladnak a nem kívánt kilók.
Azt gondolom, hogy mindenki tényleg máshogy viseli ezt az egészet, de jobb felkészülni a legrosszabbra. Mert én azt hittem felkészültem, és bírom is a fájdalmat, de a 4. nap éjszakáján könyörögni tudtam volna egy fejlövésért.. Viszont, ahogy az előttem írók is mondják, az tartotta bennem a lelket, hogy más is túlélte, és tudom, hogy vége lesz. Csak iszonyatosan sok türelem kell hozzá. Én nem vagyok türelmes típus.
Nekem koblációs műtétem volt. Így visszaolvasva a hozzászólásokat, azt gondolom, hogy a gyógyulás idejében és a fájdalom mértékében nem oszt, nem szoroz, hogy koblációs vagy hagyományos műtétet választ az ember. Talán a bevérzés esélyénél lehet különbség a kobláció javára.
Szerencsére meg tudtam fizetni az egy éjszakát a magán kórházban, és a műtét díját, de mivel ilyen rövid idő volt a kórházban tartózkodás, még abban sem vagyok biztos, hogy megérte. Mindegy, túl vagyok rajta, ezen már változtatni nem lehet. Nekem biztonságérzetet adott az elején, utólag meg már tök mindegy. :)
Aki gondolkodik a műtéten, azt tudom javasolni, hogy ne halogassa. Szerintem nekem azért is volt ilyen szar a lábadozás, mert évek óta meg kellett volna lépnem. Lehet 10 éve még teljesen máshogy éltem volna meg. Nem bánom, hogy megléptem, remélem megszűnnek ezzel a problémáim. :)
Köszi a kérdést, a jóhír, hogy a bedagadós érzés elmúlt, szerintem elég jól "visszament" a lágy szájpadlásom vagy hogy mondjam :D Az ízérzékelés is javult, de azt kell mondjam, ott még van mit fejlődni. Például a kakaó, bizonyos kekszek, levesek, keserűek... Voltam FOG dokinál azóta, és elvileg ez előfordul (nyugi, nagyon RITKA), és akár egy év is lehet a teljes gyógyulás. Hát reménykedem, meg tolom a B vitamint, mert az idegek regenerálódását az segíti, és az íz dolgot ugye az okozza, hogy ott matattak az ízérzékelő idegeknél vagy mi, és az sérült.
Mivel műtét előtt vagy, hadd adjak pár tanácsot remélem nem bánod (hadd éljem ki magam, mert néha úgy érzem a fél karomat, na jó, egy ujjamat feláldoznám azért, hogy visszamehessek időben és másképp csinálhassak egy csomó mindent! :D )
-- tényleg készülj fel a műtétre, lélekben is, meg úgy is, hogy utánaolvasol, fizikailag mire számíthatsz. Legyen segítséged, nekem is volt, az első napokban csak feküdni bírtam, kell, hogy legyen valaki, aki főz neked egy teát, odahozza, ilyesmi. És vitaminnal telenyomva érdemes menni, én sajnos már a műtétre is eléggé lestrapált (stresszes, lefogyott, stb) állapotban mente, ami aztán nehezítette a gyógyulásomat.
-- műtét előtt nézz bele a torkodba, legyen viszonyítás alap :) később jól fog jönni, mikor nézegeted, hogy halad a gyógyulás, és fogalmad sincs, milyen kéne legyen "A Normális Torok"
-- műtét után, ha beledöglesz is, enni, enni, enni, és inni, inni, inni! A sebgyógyulás miatt is fontos, de azért is, hogy a szervezet ne gyengüljön le teljesen, hamarabb regenerálódjon.
-- ha esteleg kapsz antibobót, SZEDJ MELLÉ PROBIOTIKUMOT! Bárcsak szedtem volna... Tudom, az első napokban mindenki a torkával van elfoglalva (én is - majd megpusztultam annyira fájt), de szegény kis gyomrunkra is gondolni kell.
-- immunrendszerről se felejtkezzünk el, C és B vitamint kötelezővé tenném műtét után, segíti a szervezet talpraállását
-- kamilla és zsályatea nagyon jó, viszi le a gyulladást, kortyolgatni, vagy csak öblögetni. Jégzselé a nyakra nagyon jól esik. Ha kívülről be van dagadva, mint ahogy nekem volt, körömvirág krémmel lehet kenegetni, szerintem nekem az is segített.
-- oké ez nagyon fura lesz: ha nagyon nehezen megy a nyelés, próbáld ki esetleg, hogy befogod közben a füled. Már valahol olvastam ezt utólag, de magamtól jöttem rá először, és a mai napig nem értem, anatómiailag ez hogyan segített, de a mutatóujjammal benyomtam a fülem, és így a folyadék valahogy jobban megtalálta az utat lefelé, és nem csípett annyira a nyelés. Ja és ne ijedje meg ha fura tüneteket tapasztalsz: nekem ilyen idegesítő kattogó hang volt a bal oldalon, ahányszor nyeltem :D paráztam, hogy már így maradok, meg nem értettem, mi ez, de persze elmúlt!
-- műtét utáni napokban ha nagyon fáj, gondolj arra: rengeteg ember túlesett már ezen, és mindenki túlélte, bármennyire is szenvedett - a fájdalom nem tart örökké, elmúlik, vége lesz!! :) Az első héten ez tartotta bennem a lelket.
-- a bevérzéses rémtörténetek ne ijesszenek meg, józanul, óvatosan kell mozogni, és nem lesz baj! Langyos zuhany, zéró hajolgatás-emelgetés ilyesmikre figyelni, és minden rendben lesz. HA neadjisten bekövetkezik, akkor viszont irány a kórház, és addig is hideget rá, hogy az ereket összehúzza, jeges borogatás, köpködés, nem pedig a vér lenyelése
-- sok az ellentmondás, hogy milyen kaját érdemes enni. Van aki a pépesre esküszik, hogy kímélje a sebet, van aki a dörzsisre (persze nem a túl durva fajtára!), hogy koptassa a lepedéket. Én azt mondom, azt egyél, amit megkívánsz. Csak lassan, alaposan rágd meg, jól elkeverve a nyállal. Nyilván a durván csípős, meg a nagyon karcos dolgok pl. rántott husi az elején nem jók, de pl. a bundás kenyér, amit sokan írtak, az valamiért nekem is istenien jól esett.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe, hátha más is talál benne valami hasznosat, én annyira sajnálom, hogy akkoriban vakon mentem bele...:')
A fő, hogy kibírható, és utána jó érzés lesz, hogy mandulátlan vagy! 1-2 hét az fájdalmas, de van akinek az se annyira, nagyon egyén függő.
Nekem is góc volt a mandulám, azért kellett kiszedni, egyébként aktívan nekem sosem volt vele bajom, nem fájt különösebben vagy ilyesmi. Váratlanul is ért a diagnózis, és a műtétre is elég hamar sor került, sajnálom, hogy nem készültem fel lélekben jobban előtte... A fórumokat is csak utána kezdtem el olvasgatni, igaz, akkor sok erőt adott, mit szépítsem, jó volt látni, hogy más is szenved(ett) :D
Antibobót én is kaptam, de így utólag visszagondolva, bár ne szedtem volna be! Illetve nem az volt a baj, hogy beszedtem, hanem az, hogy mellé nem tudtam rendesen enni, nekem iszonyúan fájt a nyelés. Hát kis is készült a gyomrom. Az a rengeteg cataflam is betett neki, most már tudom, nemhiába mondják, hogy a Cataflam V az egyik legdurvább fájdalomcsillapító ilyen szempontból.
Érdekes módon nekem az éjszakák tűrhetőek voltak. Persze többször is felébredtem, volt, hogy őrült módon kapkodtam a gyógyszer után (főleg a hírhedt 4-5. nap körül), de alapból tudtam aludni. Én napközben szenvedtem piszkosul, úgy éreztem nem használnak a fájdalomcsillapítók, nem tudtam enni, sokat fogytam. Mivel eleve vékony voltam, ez nagyon nem tett jót, totál legyengültem. És a fehér cucc, vagyis a lepedék a seben, nekem jóval később jött le, mint az átlagnak (normál esetben asszem 1-2 hét, de nekem 3 hétbe telt.) Gondolom azért is volt ott tovább, mert nagyon keveset tudtam csak enni, és az is pépes volt, nem "dörzsis" kaja. Ja, és én hülye, nem ittam eleget sem. Nagyon próbáltam, ki volt mérve a napi adagom meg minden, de tényleg kegyetlenül fájt nekem a nyelés, főleg az egyik oldalon ahol kicsit nagyobbat kellett vágni, mint utólag kiderült. Ami segített, az a kamilla és zsályatea volt, mindkettő gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő. Azokkal öblögettem, persze csak szolidan.
Nekem az intenzíven fájós időszak az 12 nap volt, utána még kb 8 ami fogalmazzunk úgy, hogy nem kellemes. Ezért mondom, hogy összességében 3 hét, de aki műtét előtt áll és olvassa ezt: ne izgulj, nem biztos, hogy neked is ennyi lesz!!!!! Sőt, én elvileg kivétel vagyok. Legtöbbeknek 2 hét alatt bőven vége a kálváriának.
Na most az más kérdés, hogy az utána jövő hónapokban még volt pár maradvány tünetem, ami úgy láttam a sok fórum olvasásból, hogy másnak is akadt, de ez is egyén függő.
Ki lehet bírni, türelem és kitartás kell, a legfontosabb, hogy bármennyire is fáj, enni és inni kell, hogy az emésztőrendszer is ép maradjon!!!
Itt vagyok a 8. nap reggelén, és tegnap óta teljes bizalommal mondom, hogy lassan vége. Közérzetben nekem az 5. nap volt a csúcs, amikor mennem kellett az orvoshoz, de most már tudom, hogy engem azért viselt meg ennyire az egész, mert az antibiotikumtól hasmenésem lett. (Nem minden orvos ír fel antibiot, az enyém elővigyázatosságból tette, de ezek szerint jó tudni, ha nincs láz, akkor simán abba lehet hagyni, mert nagyobb bajt okoz, mint hasznot.)
Rájöttem, hogy a hányingert pedig a cataflam V okozta már, így teljesen átáltam a flectorra. 6. napon 7 db fájdalomcsillapító fogyott. Azért az durva.
A 7. napon azaz tegnap szokásos hajnali ébredés, flector, visszaalvás. Újabb ébredés, 7:20-kor flektor. Hatott, egy óra múlva már majszolgattam a teába áztatott kekszet. Isteni volt. :D
Kicsit dolgozgattam a laptopomon, aztán kitaláltam, hogy főzök ebédet. Sütőtökös édesburgonya krémlevest csináltam és utána palacsintát. Isteni volt, és nem kellett előtte, sőt utána sem bevennem gyógyszert egészen du 3-ig. Közben már volt végre annyi erőm, hogy lehúztam az ágyneműmet, kimostam, és kiteregettem a napra. Tudtam, ha este ebbe a nap szárította friss ágyneműbe fekszem majd le, az még segít a közérzetemen. Délután nagyon lassan, óvatosan kitakarítottam a szobát amiben 7 napja fekszem. Mivel én a műtét után kiköltöztem a közös hálószobánkból, hogy ne zavarjam a párom az éjszakai szenvedésemmel. Mindenkinek így volt a jobb.
Vacsorára ismét bundás kenyeret ettem, de utána elkezdett nagyon fájni a nyelés. Alap fájdalom nem igazán volt, de minden nyelésnél mintha pengék lennének a torkomban. Fél 10-ig húztam, de akkor újra flektor, és 11-kor lefekvés előtt egy cataflam drazsé, biztos ami biztos. :D
Hajnal 4-kor ébredtem, köhögnöm kellett nagyon erősen. A pengék visszatértek. Flektor, ami egész jól elmulasztotta megint. Ittam, reggeliztem, és itt tartok most. El sem hiszem, hogy mennyivel jobban vagyok, mint pár napja.
Tudom, hogy pár nap és vége.
Összességében: nekem nincs gyerekem, de biztos, hogy nem tudtam volna ellátni a pár kritikus napban. Házi munkákból csak annyit tudtam csinálni, hogy néha végigszaladtam egy kézi porszívóval a házon, nem hajolva, lassan, óvatosan. Volt, hogy nekiálltam főzni, de a páromnak kellett befejezni, mert úgy éreztem, nem bírok fél órát megállni a konyhában. A 7. napomon volt, hogy megcsináltam egy levest és egy palacsintát, de a kettő között egy 5 percre le kellett ülnöm. Van 3 macskám, néha még az is nehezemre esett, hogy nekik adjak napi kétszer enni.
Műtét előtti jó tanács: olvass el mindent amit találsz, nézz videókat, hogy ne érjen felkészületlenül, hogy mi fog történni. Legyen valaki, aki segít házimunkát végezni, bevásárolni ilyesmi. Én pl a műtét előtt megvettem egy csomó kaját, amit aztán meg sem ettem, mert nem azt kívántam. Egyél vitaminokat, én 2 hétig durván tömtem magamba sok-sok vitamint. Ne parázz, lesz egy szar hét az életben, néha lesz, hogy bánni fogod az egészet, de összességében meg fogja érni. Beszélj az orvossal, hogy javasol-e antibiotikumot, ha igen, és tudod, hogy érzékeny vagy rá, mint én, akkor ezt is beszéljétek meg. Írass sok különböző fájdalomcsillapítót, mert nem tudhatod, hogy erre a típusú fájdalomra neked mi lesz a jó.
Műtét után: pihenj sokat! Én az első két nap nem is voltam túlzottan rosszul, de szerintem pihenni kellett volna többet. Ne sajnáld magadtól a fájdalomcsillapítót, nekem azt mondta a doki, szedjem nyugodtan 3 óránként. Azért azt soknak találtam, de volt, hogy 4-5 óránként be kellett venni valamit. Szedd tovább a vitaminokat!! Ne bízd el magad az első napokban, mert a lábadozás középső szakasza a legkeményebb, de túl leszel rajta. :)
Nagyon szorítok Neked, hogy végre túl legyél ezen az egészen! Én tenyérizzadva olvasom a sztorid! Nekem talán még nem olyan vészes a mandulám, de most is be van gyulladva, épp holnap megyek fül-orr gégészhez, megvárom, hogy lemenjen a gyulladás, aztán nekiesek a dolognak. Én a semmi közepén lakom, Szeged van a legközelebb, úgyhogy oda megyek majd. Van egy lassan 4 éves kisfiam... hát nem lesz egyszerű... A férjem kivesz majd szabit, és akkor úgy oldjuk meg. Én is nagyon egészségesnek gondolom magam, semmi alkohol, semmi cigi, sokat mozgok... de vashiányos vagyok, szóval a műtétig szedem a vasat az biztos, mert gyengíti az immunrendszert, ha alacsony.
Várom majd, hogy írj, és szurkolok, hogy minél hamarabb vége legyen!
Szia! De jó, hogy valaki jár még erre, még ha csak gondolkozik a műtéten, akkor is! :) Így bátrabban írom tovább a történetem.
Azt szeretném leszögezni, hogy engem nagyon megviselt a műtét, nem is gondoltam, hogy ennyire meg fog, nem mindenki jár így. DE: még így sem bántam meg egyenlőre, mivel úgy gondolom, pár nap még, és utána megszabadulok egy sok-sok éves problémától. Undorítóak voltak már a manduláim, az orvos szerint, csak egy összeaszott valami volt mindkettő, ami folyamatosan szórta a gennyet a szervezetembe. Évek óta ki kellett volna venni, nem szabadott volna ennyit várnom vele. Kérdésedre válaszolva: Pesten a MedCity-ben műtöttek. Gödöllőre jártam fül-orr gégészetre, és az én orvosom itt műt, hát ide mentem. Ez egy magán kórház, nem a luxus kategória, de nekem teljesen rendben volt. Tiszta, két ágyas szoba, ahol egyedül voltam, étel allergiás vagyok, odafigyeltek a kajámra ilyesmi, úgyhogy egy rossz szavam sem lehet.
Szóval, ott hagytam abba, hogy tegnap volt kontroll délután. Nagyon legyengült szervezettel indultam neki, remegett kezem-lábam, folyamatosan hányingerem volt. Doktor úr megnézte, közölte, nagyon szép a seb, ilyennek kell lenni. Csak ne hagyjam abba amit eddig csináltam: enni, inni kell! Nagyon fontos. Így kaptam egy gyógyszert hányingerre, amit ki is váltottam. A fájdalomcsillapítót ne sajnáljam magamtól, és higgyem el, hogy pár nap, és vége a pokolnak. Mivel én 51 kg voltam mikor belevágtam a műtétbe, és 5 nap alatt lement 3 kg a hasmenés miatt, és erre még rájött a kialvatlanság, hát nem is lehettem máshogy, csak rohadt szarul. :) Az orvostól kicsit derültebben távoztam, hazafelé vettünk kenyeret, mivel itt olvastam, hogy valaki bundás kenyeret evett. És én az étel intoleranciám miatt évek óta nem ettem ilyet, de rohadtul megkívántam, megkértem a párom, lesz, ami lesz, csináljon nekem. Bevettem egy flektrot, és amikor a legjobban hatott, lenyomtam 3 kis szeletet majonézzel. Istenem! Kezdtem újra embernek érezni magam.
Az éjszaka úgy telt, hogy egyszer ébredtem fájdalomra, de nem a nagyon durvára. Vettem be cataflamot, és aludtam kicsit még.
Délelőtt egész jól elvoltam, bár a reggeli avokádós kenyér rohadtul csípett, úgyhogy meg sem ettem. Ebéd után viszont megint jött a hányinger. Bevettem rá a gyógyszert, plusz cataflam, és lefeküdtem aludni. Ez segített, csak a fájdalom nem nagyon akart múlni. Hát ittam egy flektort, és, hogy folyadék legyen, ettem egy spárgakrém levest, utána pedig egy hideg tejberizst.
Itt tartok most. Tudom, hogy lesz még pár kemény órám/napom, de bízom benne, hogy a hét vége felé minden jóra fordul, és jövő héten újra mehetek emberek közé.
Egy biztos: az ember nem tudhatja, hogy reagál majd a szervezete. Én elég jó bőrben voltam, és ismerőseim szerint jól bírom a fájdalmat. Rendszeresen sprotoltam, vitaminokat szedtem, azt gondoltam, persze szar lesz, de simán átvészelem. Nem volt belekalkulálva a dologba, hogy nem fogom bírni a gyógyszereket, és olyan szinten gyengülök le, hogy az lesznek napok, amikor az udvarra sem lesz erőm kimenni. Ha valakinek olyan a munkája, akkor mindenképp rá kell szánni 2 hetet, hogy táppénzen lesz. Én itthonról tudok dolgozni, így a műtét napján kívül ez totál megoldható volt szerencsére.
Beszélni nehéz még most is, inkább írásban kommunikálok a munkatársaimmal.
Az én történetem ne riasszon el senkit, mert én azt mondom, tudom, hogy elmúlik a szenvedés, csak rengeteg türelem kell hozzá. _)
Írok majd még, hogy mi történik. Remélem segíthetek másoknak, mert nekem voltak olyan éjszakai órák, amikor az adott erőt, hogy a régi hsz-eket olvastam, vagy blogokat találtam.
Azért élesztem újra a fórumot, mert nekem nagyon sokat segít a lábadozási időszakban, és nagyon-nagyon jó lenne beszélgetni sorstársakkal, de manapság a fórumozás nem divat, vagy a mandula műtét nem az, nem tudom... :) minden esetre, ha valaki éppen majd benne lesz, mint most én, lehet jó lesz neki frissebb hozzászólásokat is látni. 39 éves nő vagyok, évek óta kínlódok a mandulámmal, gennygóc volt a testemben.
2022.05.26-án műtöttek, altatásban, koblációs technikával. Sokat olvasgattam előtte, szóval nagyjából tudtam mire számíthatok, de annyira lehet, hogy mégsem. Az altatásból rosszul ébredtem, sírtam, remegtem, nem volt jó, de mindegy, ez az élmény már halványodik. Ébredés után 20 perccel kaptam az első kancsó teám, amit először azt hittem nem tudok meginni, de sztem egy óra alatt betermeltem, és nagyon jól esett. Aznap megittam még 2-3 kancsóval. Egy napig kellett kórházban lennem, első nap délután már kaptam egy kókuszjoghurtot, amit szépen meg is ettem, jól is esett. Du. 2-kor kaptam az első fájdalomcsillapítót, ami paracetamol volt vénásan.. vicc.. semmit nem ért. 4 óra múlva kaptam cataflamot. Attól egy kicsit jobb lett, de nem teljesen. Vacsorára kaptam egy kis lencsefőzeléket, amit nagyon lassan másfél óra alatt megettem. Durva, nem gondoltam volna, örültem magamnak, hogy milyen kemény vagyok. Éjjel kétszer kértem fájdalomcsillapítót, így próbáltam aludni, fél óránként keltem. 5 óra körül nem bírtam tovább, kértem még gyógyszert, de csak vmi gyenge dolgot adtak. Írtam is páromnak, ha jön értem, hozzon flektort, amit a kocsiban be tudok venni hazafele.
Reggeli joghurt, reggeli vizit, öltözés, fizetés és már jöttem is haza.
Itthon aludtam egy órát, eléggé fájt az ébredés, cataflam v, és ebéd. Az első éjszakám itthon nehéz volt, keveset aludtam. A kevés alvás végig kíséri a gyógyulásom.. Beszereztem egy párologtatót, amibe salvus vizet töltöttem, szerintem ez sokat segít éjjel, hogy ne száradjon ki a seb.
Az első 3 nap eltelegetett itthon. Éreztem, hogy nem vagyok a toppon, de azért elvoltam. Ettem is, nem sokat, de többet, mint vártam. Gondoltam, nem lesz ez olyan vészes, bár nem kellemes.
A 3. napon hasmenés kezdődött, ami több mint egy napig tartott. A végén a víz is kijött.. hívtam a dokit: ha nincs lázam, ne szedjem az antibiotikumot, mert nem bírja a hasam. Hát basszus, ezt hamarabb is kitalálhattuk volna. :(
A 3. nap éjjelén iszonyat fájdalomra ébredtem, na mondom ez jó szar.. mintha gárnátot robbantottak volna a számban. Úgy alszom minden éjjel, hogy be van készítve 3 féle fájdalomcsillapító: flektor, cataflam V és algopyrin ampulla. Az utóbbi a jolly joker a doki szerint ,ezért ezt még nem lőttem el a 3. éjjel, mert tudtam, hogy lehet még rosszabb, bár bíztam, hogy nem lesz.
Tévedtem. A 4. éjjel egész jól telt. Sok ivással, hajnali cataflammal. Napközben egyre kevesebb kaját tudok enni, nem is kívánom, de ha mégis, egyre nagyobb fájdalmakkal jár az evés.
Az 5. éjjel (ezen vagyok most túl), hajnal kettőkor ébredtem, úgy, hogy 11-kor aludhattam el, Cataflam + rubofen társaságában. Gondoltam iszom pár kortyot, hátha az segít visszaaludni. Az első kortynál azt éreztem, mintha valaki kötőtűt dugna az állkapcsomon át, a fogaimon keresztül egészen a fülemig. Remegtem a fájdalomtól. Ok, eljött az ampulla ideje. Nagy nehezen letörtem, és megittam pici vízzel. 10 percig remegtem a paplan alatt.. aztán szép lassan beütött.. nagyon jó érzés volt. el is aludtam, de egy óra múlva olyan rémálomból ébredtem, átizzadt hálóinggel, hogy senkinek nem kívánom. Ittam pár kortyot, de éreztem, hogy a fájdalom kúszik vissza. Gyorsan cataflam V, és visszaalvás amennyire lehet. Kétszer fél óra sikerült, hányingerrel ébredtem. Minden korty víz hányingert okoz. Gondolom az antibio és a fájdalomcsillapítók kicsinálták a gyomrom.
Egy banánt kétszerre ettem meg sírva, hogy legyen vmi kaja bennem. kicsit jobb lett. Később reggeliztem kekszet, teába mártva. Sokkal jobb lett.. Itt tartok most. A 6. napon. Hullámzik az állapotom. 4-5 óránként beveszem a cataflamot. Néha eszem vmi kicsit, iszogatok, de küzdők a hányingerrel. Ma megyek vissza kontrollra. Meglátjuk mi lesz. Mindenképpen írok még. Ha nem olvassa senki, akkor is jól esik leírni. Ha meg olvassa később valaki, akkor lehet neki segítség, hogy mi a természetes és mi nem. :)
Jár erre még valaki esetleg? 5. nap reggelén járok a műtét után, amit koblációs technikával végeztek. Eddig minden hasonlóan zajlott az itt olvasottakkal, de most jött egy tünet, amit senkinél nem látok. Tegnap óta hasmenésem van, gondolom a gyógyszerektől, leginkább az antibiotikumra gondolok. Nem is tudom, hogy miért kell, ahogy látom, nem minden orvos ragaszkodik hozzá. A hasmenés nagy baj, mert igaz, h a torkomtól tudnék enni/inni, de a gyomor panaszaim miatt már a víz gondolata is hányingert okoz ma reggelre.
ha esetleg jár még erre valaki, nincs vmi ötlete esetleg?
Szia Janet! Nekes is írok, hátha valaki visszatér még ide :D Te hogy vagy azóta? Milyen tüneteid voltak még 1 évvel a műtét óta? Úgy látom te is az a ritka eset voltál, aki sokáig szenvedett a maradvány-tünetekkel, szóval úgy fest nem vagyok egyedül, de hátha tudsz biztatót mondani a magad ügyében!
Írtad, hogy 6 hónappal a műtét után még probléma volt a lágy szájpadlással, és ha nem javul, 6 hónap múlva újra műteni kell. Mivel ez lassan egy éve volt, azt szeretném kérdezni, hogy végülis mi lett a helyzet? Helyrejött a szájpad és nyelvcsap, s ha igen, mennyi idő múltán? Vagy plasztikázni kellett? Azért kérdezem mert én is elvileg 1 vagyok a 100-ból, aki több mint 3 hónappal műtét után még az összeszűkült/bedagadt torokkal küzd és nehéz a nyelés, evés, ödémás, megereszkedett a szájpadlás. Eléggé kétségbeejtő, mert erre nem nagyon van gyógyszer, még egy műtétet pedig nem akarok :(( köszönöm ha válaszolsz!
Nagyon lehalt a fórum, gondolom nem prioritás a mandulaműtét Covid alatt... Mindenesetre én lassan 2 hónapja, hogy megszabadultam a manduláimtól, és még mindig nem 100-as a dolog. Ha van ilyen sorstárs mostanában, nyugtasson meg, hogy neki sem múlt el minden baja a hivatalos 2-3 hét után, mert már eléggé el vagyok keseredve. Torok bedagadása, ízérzékelés, nyelési problémák, ilyesmikre gondolok. Nekem a lábadozás is pokol volt, pedig hála az égnek nem véreztem be, de minden egyéb szempontból sajnos a pechesebbek közé tartoztam. Azért nem bántam meg a műtétet :) Csak alábecsültem és felkészületlen voltam. Most már egész másképp vágnék neki, sok hasznos tippet tudnék adni saját múltbeli magamnak :D
És egy tipp, ha valaki még műtét előtt áll: Nézzen bele a torkába!!!! Én elfelejtettem, aztán később már nem tudtam, mi néz ki normálisnak, mi nem, milyen volt régen, milyennek kéne lennie most... Frusztráló volt, plusz a műtét után tiszta gyászban voltam, hogy elfelejtettem utoljára megnézni és elbúcsúzni a manduláimtól :D
Ha még hébe-hóba valaki erre jár és beleolvas: kitartást és jobbulást!
Ahogy olvasom, te is nagyon megszenvedted a mandulaműtét utáni időszakot. Több, mint 1 év telt el a műtétem óta és sajnos nálam azóta sincs minden rendben. Egyébként nekem is azt mondták, hogy ilyen esettel még nem találkoztak.
Sziasztok! leírom az Én történetemet. Gyerekkorom óta mandulagyulladással küszködtem, gyakran begyulladt de antibiotikummal kezelhető volt. A gyerekorvos, és később a háziorvos kezdetben nem javasolta a műtétet, szóval Én is halasztgattam. Kb.25 éves koromtól viszont komolyabb gondjaim is lettek emiatt. A gyulladás ráment az ízületeimre, 3-4 havonta begyulladt a mandulám. Végül is még 5 évig tűrtem ezt az állapotot, de tavaly már szinte minden héten beteg voltam, ráment a gyulladás a fülemre, a nyirokcsomóimra, a fogamra. Minden doki egyértelműen a mandulával hozta összefüggésbe ezeket a tüneteket, szóval rászántam magam a műtétre. A Szegedi Klinikán műtöttek altatással (31 éves voltam). Reggel jelentkeztem a betegfelvételnél, felvették az adataimat, kaptam egy nyugtatót mert magas volt a vérnyomásom, majd kaptam egy ágyat és vártam. Arról volt szó hogy Velem kezdenek 9 órakor, de sajnos az orvosnak közbe jött egy másik műtét szóval délután 4-kor szóltak, hogy az enyém elmarad. Következő reggel 9-kor jöttek értem és elvittek a műtőbe. Ébredés után fájdalmaim csak nagyon minimálisak voltak, egy-két órán keresztül oldalamon fekve folyatnom kellett a vért ki a számból. Kaptam infúziót, később pedig teát kellett innom. Délután már felkelhettem, ehettem fagyit, ami nekem személy szerint nem esett jól, ezért a lábadozás alatt sem ettem. Este már fájdogált a seb a torkomban, de tudtam aludni. Reggel ennem kellett kenyeret vajjal. Nem nagyon sikerült, de próbálkoztam óvatosan. Végül hazaengedtek délután. Otthon az evés nagyon nehezen ment, szinte levesen kívül semmit sem tudtam lenyelni, de rengeteg folyadékot ittam. Mivel az egyik mandulám gyulladt volt, amikor kivették, ezért erős antibiotikumot kaptam a Klinikán is, és otthon is szednem kellett. Emellett vérnyomás-csökkentőt, és ha fájt, cataflamot. Nem tagadom, elég fájdalmas volt cataflam nélkül az élet, de 3 óránként szedtem. 3. napon, éjszaka bevérzett az egyik sebem, hívtunk mentőt, ameddig kiértek, jegeltem. Bevittek a klinikára, ahol elállították a vérzést és újra felvettek az osztályra. Következő nap délután hazaengedtek, mert nem volt semmi gond. Aznap éjszaka újra bevérzett ugyanaz a seb. A mentő újra bevitt a klinikára, de sajnos nem tudták elállítani a vérzést, szóval vittek a műtőbe és elaltattak. Elvileg újra elégették az ereket a torkomban. A műtét után nagy fájdalmakkal ébredtem és egész nap szenvedtem. Még a teát sem tudtak lenyelni, szóval 2 napig infúziót kaptam, 3. napon hazaengedtek. Úgy nézett ki a dolog, hogy már nem lesz baj, a lepedék is szépen vált le, de 5 nap múlva éjszaka újra bevérzett ugyanaz a seb. Mentő, klinika, altatás. Próbálták egy öltéssel véglegesen elállítani a vérzést. Az altatás után egy szondával az orromban ébredtem. Az elkövetkező 2 napban ezen a csövön keresztül tápláltam magam, a vége a gyomromban volt (fecskendővel tápszert). 3. napon kivették a csövet és utána óvatosan ehettem, ha tudtam. 5 nap után hazaengedtek és még két hét lábadozás után túl voltam a bevérzés veszélyén. Én úgy gondolom, hogy mindent megtettem, amit az orvosok előírtak, szedtem a gyógyszereket, 5 hétig a lakásból nem tettem ki a lábam, nem emeltem, alig mozogtam, csak feküdtem. Nagyon vigyáztam, főleg az első bevérzés után, mégis megismétlődött még 2-szer. Azt is fontos leírnom, hogy az ápolók és az orvosok, akik műtöttek, nagyon készségesek, lelkiismeretesek voltak, mindent megtettek ami Tőlük tellett. A mai napig nem tudhatjuk, hogy mi volt a konkrét oka az utóvérzéseknek. Az orvosom szerint talán nem altatással kellett volna csinálni a műtétet, de előfordulhat, hogy a magas vérnyomásom volt az ok, de azt beállították a Klinikán az első bevérzés után. Most, közel 6 hónappal az első műtét után, a következő gondjaim vannak még: a szájpadlásom lágy része (nyelvcsap stb) a műtétek után összeszűkült, és ez nem állt helyre, szóval a mai napig nehézkes az evés. Ha nem áll vissza a rend a torkomban és fél év múlva is zavarni fog, akkor plasztikázni kell/kellene. Néha begyulladnak a sebek is, de mivel tél van, ezért ráfogom a hidegre. Összességében azt kell mondanom, hogy nem mennék neki újra a műtétnek, de kizárólag a sok komplikáció és szenvedés miatt. Szerintem Én csak 1 vagyok 100-ból, aki így járt. A klinikán is mondták, hogy nem gyakori az Én esetem, szóval bátran vágjatok bele. Az kétségtelen, hogy utána megszűnik a folytonos gyulladás, az ízületi gondok stb..szóval megéri. Ha bárkinek tudok segíteni, akkor nyugodtan írjatok.Sajnos elég tájékozott lettem ebben a témában. Kitartást kívánok mindenkinek!
Nekem most volt szeptember 17-én a műtétem altatásban.28 évesen szántam rá magam. Ez volt az első műtétem, szerencsére ébredés után nem volt rosszullét. Nekem az 5-8. nap között volt a legnehezebb, akkor már eléggé el voltam keseredve. Az első napokban egyébként ettem szilárd ételt, azt tanácsolták, hogy könnyebben leváljon a seb. Most tartok a 11. napnál és az utóbbi pár napban nem tudok szilárd ételt enni, úgy érzem, hogy fennakad az étel. Az antibiotikumot is nyelést könnyítő zselével veszem be. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatotok van? Őszintén, már parázok is, hogy megpróbáljam a szilárd ételt, mert néha úgy érzem, hogy megfulladok.
Leírom az én tapasztalataimat is, mert nekem is rengeteget segített ez a fórum. Engem Szeptember 10-én(Csütörtök) műtöttek altatásban, reggel 9 órakor a Szent Borbála kórházban. 1 órás volt a műtét.
Előzmény: Január óta napi rendszerességgel rengeteg mandula kövem volt, emellett pedig sima genny is távozott a manduláimból. 2 darab torokleoltást és vérvételt is csináltak és nem találtak semmit, én meg nem akartam elhinni hogy komolyan normális ez, hogy naponta több mandula kő is kijöjjön a manduláimból. A 3. leoltási eredménynél kiderült, hogy antibiotikum rezisztens baktérium van a manduláimon vagyis krónikus mandula gyulladásom van. Nagyon gyorsan történtek az események, minden vizsgálat megvolt (vér, mellkas rtg, légzés vizsg., altatóorvos) úgyhogy csütörtökön reggel 7-re mehettem is. Előtte való este beadott nekem a párom egy injekciót a hasamba (véralvadásgátló). Tudni kell rólam, hogy én nagyon nem bírom a fájdalmat, igazán alacsony az ingerküszöböm. 3 napot töltöttem a kórházban.
12-óra fele keltem fel. A nyelés meglepően, de azonnal ment. Kaptam vese tálat, papírtörlőt de nem volt rá szükség. Az első korty nem volt olyan rossz, mint hittem de azért fájt. Azon a napon 1 db meggyes joghurtot ettem, mert több egyszerűen nem ment. Már aznap mostam fogat, óvatosan.
Második nap 3 db Cataflam-V-t szedtem be, gondoltam ha ez lesz a legrosszabb akkor ez nem is lesz olyan vészes... ahaaa :D Ettem egy kis kenyérbelet, vajjal meg májkrémmel. Éjszaka többször keltem inni meg borogatni a nyakamat.
Harmadik nap reggel mehettem haza, ettem egy kis zöldségpürét, pudingot meg fagyit. Kialakult 2 darab afta a számon ami kegyetlenül fájt. 4 darab Cataflamot szedtem be aznap.
Negyedik napon felbátorodtam és ettem egy virslit, kenyérrel, eperlevest, meg fagyit... mivel a műtét után még mindig zsibbadt a nyelvem két oldala ezért valahogy ( ne kérdezzétek hogy ) 4 helyen felsértette a fogam a nyelvemet. " afta meg 4 lyuk a nyelvemen... ezen még a Cataflam-V sem segített.
Ötödik nap volt az egyik legrosszabb eddig, semmit nem bírtam enni a nyelvem miatt. Fagyi, puding szokásos... Ugyanúgy 4 darab CV-t vettem be. Nagyon hasznos tanács: nem szabad hagyni hogy kimenjen a másik fájdalom csillapító hatása.
Hatodik napra elmúlt az afta, illetve a nyelven lévő sebek is szépen gyógyultak , a nyelvemből a zsibbadás is elkezdett kimenni. Sajnos szerintem elkezdődött a sebleválás, mert 5 CV mellett is nagyon szenvedtem. Minden csípett amit ettem ( gofri, kalács, krumpli főzelék).
Most tartok a hetedik napnál, holnap megyek kontrollra.
Minden nap többször mosok fogat, illetve próbálom a nyelvemet is tisztítani ahogy lehet. Az éjszakák tényleg mindig nagyon rosszak, ahogy kimegy a fájdalom csillapító hatása, azonnal kelek a rettenetes fül- és nyelési fájdalomra hiába iszok pár kortyot. Nagyon sokszor csíp a fájdalomcsillapító is, viszont amikor elkezd hatni az egy fantasztikus érzés. :D
24 éves vagyok, problémáim kb. egy éve kezdődtek. Kiskoromban gyakran volt mandulagyulladásom, de ahogy idősebb lettem igazából már nem volt jellemző. Ezért nem is foglalkoztam vele korábban. Majd nagyjából egy éve egyik napról a másikra, nyelési nehezízettségem lett. Észrevettem nyirokcsomókat az állkapcsomnál, 4-5-6 -ot mikor mennyi van, de igazából azóta is töretlenül megvannak, nem húzódtak vissza. Rengeteg orvosnál jártam, amit megállapítottak, hogy krónikusan gyulladt a mandulám. Mind a kettő elég csúnya, nem húzódnak vissza. Tüneteim nem múltak, készült pár UH a nyirokcsomók miatt, majd egy MRI is, hogy kizárjanak más dolgokat. Minden gyulladásos jellegű dologra utal. Április óta a hangszálaim is gyakran begyulladnak, rekedt a hangom, továbbra is nyelési nehezítettség, fájdalmam van. Az antibiotikumok semmit nem segítenek. Ezeken kívül néha fáradt vagyok, hajam nem hullik, izületeim nem fájnak. A tapasztalataitokra lennék kíváncsi, volt-e valakinek hasonló tünete? Gondoljátok, hogy a mandulámnak köze lehet a rekedtséghez is? A jelenlegi orvos akihoz járok a manduláim kivételét javasolta.
Én 24 éves vagyok, engem hetfőn műtöttek altatásban 6napja tbn garatmandulákkal a Semmelweis klinikán, holnap megyek kontrollra.
A kórházi idő nem volt kellemes, az épület nagyon régi és undorító, de az orvosok nagyon, a nővérek többnyire kedvesek voltak, 9kor kaptam egy nyugtatót, ami egy ideig hatott, de 11 fele vittek műteni addigra már megint izgultam, betoltak a műtőbe ott viszonylag hamar elaltattak, az műtétből semmit nem éreztem, (a sebet összeégették nem varrták) csak az dereng mikor vittek vissza, én sírva keltem az altatásból, azt mondták ez normális, es fuldokoltam vért köhögtem meg köptem az orrom be volt dugulva es nem fujhattam ki alig kaptam levegőt. Utána egy óráig még kába voltam elállt a vérzés, kaptam fájdalomcsillapítót, sok vizet kellett igyak, nem volt jó a nyelés azóta is fáj, de azért el tudtam menni egyedül pisilni, aludni nem tudtam, beszélni gyenge hangon egész sokat, másnap hazaengedtek. Nekem a szájterpesz szétszaggatta kicsit a számat, az azóta begyógyult, a nyelvem nagyon fájt, nehezen tudom azóta is kinyitni a számat.
Otthon az első három nap is eléggé fájt akkor meg nem igazán ettem, de már 4órákat tudtam egybe aludni többet azóta se, rizstejes bananturmixot ittam 4óránként szedek cataflant/xiloxot, most is ugyanennyit szedek, habár már fáj tőle a hasam de nem lehet elviselni máshogy, a füleimbe nagyon kisugárzik a fájdalom, mintha belenyomtak volna mindkettobe egy egy tűt.
Most a 4-5-6 nap habár elkezdtem erőltetni az evést is mintha minden nap csak egyre rosszabb lenne, azt hittem jobban fogom bírni. Ráadásul nem kéne köhögni de nekem valami szakadna fel és állandóan irritál és erőtlenül köhécselek, félek nagyon, hogy felszakad a seb és bevérzik ettől..
A sebek csúnyán néznek ki de látom minden nap a változást, bele szoktam tükörnél világítani a torkomba. Elvileg a második hét már sokkal jobb lesz, hát reménykedem..
Tudom hogy emberfüggő kit mennyire visel meg, engem jobban kiütött, de aki műtét előtt áll azt tanácsolom hogy menjen biztosra és úgy készüljön hogy ket hétig semmire nem lesz kb képes, a macskámat még ellàttam, de egy gyereket pl nem tudtam volna egyáltalán, se bevásárolni se semmi, a táppénzes papíromért mentem csak ki egyszer az utca végére 100 métert és az is nagyon nehéz volt..
De majd persze jobb lesz a mandulák nélkül, nekem hatalmasak voltak és amikor begyulladtak összeértek, nem gyulladt állapotban is mindig jött belőle a mandulakő, nehéz volt tisztán tartani a számat, mindig éreztem a torkomban hogy feszítenek, fölöslegesen terhelte a szervezetem a krónikus gyulladás, szóval érdemes minnél előbb tùlleni rajta, de utána az első időszak nehéz
