"És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába." (Jelenések 20, 13-14.)
Az első mondatban aktív tevékenységet tesznek a halál és a pokol, a második mondatban megtörténik velük valami.
A halál nem egy gonosz angyal, hanem egy teljesen öntudatlan állapot. Persze ha meg akarjuk személyesíteni költőileg, akkor lehet az egy kaszás ember is.
A halál énszerintem egy kíméletlen változás az ember életében, ami majdnem mindent tönkretesz. Hogy mi követi a halált nem tudjuk. Én úgy hiszem hogy az ember tudata (lelke) tovább létezik, és ha az elégé élénk, akkor gondoskodik egy újabb megtestesülésről egy újabb testben egy újabb személyiséggel, hogy munkáját folytassa.
„Én vagyok a feltámadás és az élet ”
Erre ugyanazt válaszolnám mint előző hozzászólásomban:
Jézus ezzel és ehhez hasonló kijelentéseivel nem önmagára célzott hanem az ÉN VAGYOK -ra, az Isten egyszülött fiára / leányára, a Krisztusra minden emberben.
Mikor Jézus saját személyére célzott, akkor az „Ember Fia” kifejezést használta.
Attól félek, te Jézus efféle kijelentéseit félreértetted, és veled együtt a keresztények túlnyomó többsége is.
Jézus ezzel és ehhez hasonló kijelentéseivel nem önmagára célzott hanem az ÉN VAGYOK -ra, az Isten egyszülött fiára / leányára, a Krisztusra minden emberben.
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; és a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. (Ján. 11.25-26)
Akármilyen egyedül vagy, és bármilyen magányosnak is érzed magad, nem vagy egyedül.
Az (ön-)tudatot nem lehet látni, ….. :-))) Talán nem kellene ennyire türelmetlennek lenni, ugyanis mennyi időre volt szükség, hogy egy olyan lény mint az ember megjelenhessen itt a földön ?!
„Jézus megvan és megáll tanításaiban, amit feltételezhetünk tőle származónak, de ne tulajdonítsunk már neki minden újszövetségi igét, mit szájából elhangzónak írtak szerzői!”
Ezzel egyetértek.
„Atyát kiengesztelni? Jézus halálával?”
Nem, ez a kiengesztelés egy nagyon kificamodott magyarázat.
„Tanítása akkor lenne hiteles, ha meghal?”
Nem, Jézus tanítása akkor lett hiteles mikor feltámadt.
„Nem....., a szó kimegy és megtalálja hasznát és nem fog üresen visszatérni, ez a lényeg!”
„Tényleg, ne haragudj rám, mert más a véleményem, hisz tisztelem a hitedet....!”
Nem haragszom, szerintem természetes dolog hogy bizonyos dolgokról eltérőek a véleményeink.
„Valódi istentudásunk nincs, semmit nem tudunk a feltámadásról, sem Jézusról!”
Úgy van ahogy mondod Istenről és a feltámadásról csak keveset tudhatunk, a legjobb esetben csak egy megközelítő elképzelést alkothatunk róla. Jézusról is csak keveset tudhatunk, hiszen, minden amit róla hallottunk másoknak köszönhetjük akik lehet, hogy igazat mondtak, de tévedhettek is vagy rosszabb esetben hazudtak.
Mindemellett én hiszem hogy létezik egy hatalom, bölcsesség és szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt, egy vezérlő Alapelv, egy mindenható Törvény, egy Eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek minden más dolog a fejleménye, nem teremtménye, amit mi röviden Istennek nevezünk, tehát nem egy valaki, nem egy személy.
„A szentlélek emberi kitaláció, hellenista ötlet!”
A szentlélekről mint a harmadik Isteni személy, én is azt gondolom, hogy az csak gyarló érvelések terméke. De mint ahogy Isten nem egy személy, nem egy valaki a szentlélek az Eredeti Ihlet vagy Isten kifejezésre törekvő jellemvonása vagy ereje. Úgy a fiú-istennek nevezett második isteni személy se egy valaki vagy egy személy, hanem az Eredeti önfejlesztő Ihlet összes fejleménye, élén az emberiséggel.
„Az emberiség számára ígért lélekvándorlatnak értelme nincs!”
Szerintem van értelme a lélekvándorlásnak, engedd meg hogy elmondjam, hogyan látom én ezt.
Ha el tudod fogadni, hogy létezik valami, amit mi Istennek nevezünk, tehát nem egy valaki hanem egy személyt minden tekintetben felülmúló hatalom vagy értelmesség, akkor talán elfogadod azt is, hogy az ember e valaminek vagy Istennek tökéletes ötlete önmagáról, önmagából.
Most felmerül a kérdés hogy lehet az, hogy mi mégis mindenütt körülöttünk és saját magunkban is tökéletlenséget látunk ? Hiszen ha az ember a tökéletes Isten tökéletes ötlete önmagáról, akkor nekünk is tökéletesnek kellene lenni !
Ennek a tökéletlenségnek az oka szerintem, kizárólag csak az emberi (ön-)tudatban kell lennie. Az
ember valamilyen ismeretlen okból elhagyta az isteni személytelen Tudat biztonságát, és egy végeláthatatlan kalandba keveredett. Mégis megmaradt az ember tudatában egy emlékezet erre a biztonságra. Ezt bizonyítja a szent könyvek sokasága, de még inkább az ember kiolthatatlan epedő vágya a boldogság iránt.
Ezt a boldogságot vetítik a vallások a mennyország ígéretével, híveik elé, de csak ritkán teszik hozzá, hogy ez nem egy földrajzi hely, hanem a tudat állapota, úgy mint a pokol is az, amivel híveiket fenyítik. Az ember az élete folyamán folyton e kettő szélsőséges állapot közt ingadozik. De van egy lehetőség, hogy az ember elérje a tudatnak azt az állapotát amit a vallások mennyországnak neveznek. A vallások sajnos ezt is helytelenül a halál után helyezik. Mivel az (ön-)tudat fejleszthető, az embernek nem kell várni egy bizonytalan jövőre a halál után, ez az állapot már ebben az életben elérhető. De az embert gyengesége tudatlansága és a hit hiánya saját lehetőségekben arra kényszeríti, hogy hagyja, hogy a természet végezze dolgát. Akkor a test elöregedik, hanyatlik, az ember meghal. Az egyéni tudat azonban nem szűnik meg létezni, jellemével, hajlamaival a boldogság utáni vágy által késztetve egy újabb testről és egy újabb személyiségről, újabb lehetőségekről gondoskodik. Ez addig ismétlődik míg a tudat oly magasra emelkedik, hogy végbemegy az amit a Biblia színeváltozásnak nevez, akkor egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerülte a halált. Fejlődése azonban nem ért véget a színeváltozás csak egy fontos, lényeges lépés örök létezésében. Az örök élet tehát nem a halál után egy bizonytalan jövőben kezdődik, hanem a születéssel ebben az életben.
„Tehát az örök életnek akkor van haszna, ha az ember örökké élne!”
Az ember, vagy helyesebben az (ön-)tudata megérzésem szerint örök, míg a személyek a körülmények változnak, a tudat állandó. Szerintem minden a tudaton múlik.
"Jézus nem a bűnöktől váltotta meg az embereket, hanem a tudatlanságtól."
„Kérlek, ne vedd fel, ne haragudj, ha azt mondom erre, hogy ez a feltételezés a butaság!”
Nem haragszom, míg a vallások ragaszkodnak a megváltás kificamozott elméletéhez, én ezt inkább egy nagyon előrehaladt belátásnak tartom.
Jézus megvan és megáll tanításaiban, amit feltételezhetünk tőle származónak, de ne tulajdonítsunk már neki minden újszövetségi igét, mit szájából elhangzónak írtak szerzői!
Atyát kiengesztelni? Jézus halálával?
Tanítása akkor lenne hiteles, ha meghal?
Nem....., a szó kimegy és megtalálja hasznát és nem fog üressen visszatérni, ez a lényeg!
„Biztonságot is kapott, hogy a tetszhalotti szerepjátékának semmi vonzata se legyen....? :)
Szerintem Jézus valóban meghalt, nem volt tetszhalott. Ha valaha figyelmesen olvastad ezt a történetet, akkor feltűnhetett neked miről beszélt Mózessel és Illéssel ez alkalommal.
Ne haragudj, de akkorát nevettem, hogy, na mindegy! :))”
Nem haragszom, nevetni jó, egészséges dolog. :)))
„Jézus halálgyötrelme hogy is fejezzem ki magam?...., semmi nem volt az emberiséget éért keresztények által végrehajtott áldozatokéhoz!”
Igen a keresztények is elkövettek sok gonoszságot és rengeteg szenvedést okoztak embertársaiknak.
A keresztények a hangsúlyt helytelenül Jézus szenvedésére helyezik, holott neki nem a szenvedés volt a célja. Jézus a szenvedést a legszívesebben elkerülte volna, de hát hogyan támadhatott volna fel, hogyan bizonyította volna tanításának igazát, ha előbb nem szenvedte volna el a halált ?!
„Mondom, Jézus feltámadása egyértelműen eltörölte azt a vallási hiedelmet, miszerint megváltotta
volna az emberiséget!”
Úgy hiszem erre már válaszoltam, ám legyen, megismétlem: Jézus csak azért vállalta a halált, hogy tanítását alátámassza, hogy tanítása hiteles legyen, nem azért hogy minket megváltson a bűneinktől vagy hogy az atyát kiengesztelje. Ez utóbbi nem más mint a keresztények vakbuzgó érvelése.
A szemtanúk már nem élnek, de bizonyos források szerint Jézus él, és nem csak ő, vannak többen is akik vagy elkerülték a halált, némelyek már több ezer éve, vagy feltámadtak és élnek egy tökéletesebb testben mint valaha azelőtt.
„És mond, merre kószál Jézus ma, hol van, ha már feltámadt, a mire is?”
A halál elkerülése nem jelenti az ember a szellemi fejlődésének végét. Míg a halál majdnem mindent tönkre tesz, ami az ember további fejlődéséhez szükséges, a színeváltozás a magasba emeli az emberi (ön-)tudatot. Az ember fejlődése a színeváltozással korántsem ér véget, a tudat egyre tökéletesül. A test, ami a tudat kivetítése az anyagi világba, nem anyagi hanem szellemi vagy tudati eredetű és annak van alávetve, és vele párhuzamosan fejlődik míg teljesen átszellemül. Az ilyen ember teste halandó szemeknek nem látható, de válhat láthatóvá, ha ő azt úgy kívánja.
„Mert ha feltámadt, áldozata semmit nem ér, de hinni lehet benne! :)”
Jézus áldozatát a vakbuzgó hívők félreértik és félremagyarázzák. Jézus értünk vállalta a halát de nem a bűneink végett halt meg, hanem azért, hogy tanítását alátámassza. Tehát nem azért, hogy az Atyát kiengesztelje. Jézus nem a bűnöktől váltotta meg az embereket, hanem a tudatlanságtól.
Szerintem Jézus elkerülhette volna a halált, a színeváltozása alkalmával ugyanis megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele, ő tovább fog élni. Akkor képes volt vállalni a gyötrelmes halált mert belátta, hogy ha tanítványainak nem ad egy szilárd bizonyítékot, azok nem lesznek képesek hinni tanításában, bármilyen nagyszerű volt is az.
Nem Jézus volt az egyetlen ember aki elkerülte a halált, voltak előtte is ás utána is. A tény, hogy Jézus mégis meghalt, nem a halál elkerülhetetlenségének tulajdonítható, hanem az ő áldozatkészségének azzal szemben, amit feladatának tekintett, ugyanis azt, hogy az emberek (ön-)tudatát javítsa, a magasba emelje. Képzeld csak el tanítványainak lelkiállapotát mikor meggyőződtek arról, hogy a Mester, aki pár nappal azelőtt a kereszten meghalt most ott állt előttük !
Én azt írtam, hogy a " nem hellenista fogantatású vallás "...., ami azt jelenti, hogy semmi köze a görögök vallási képzetéhez..., más tényezők játszottak szerepet!
Ami már hellenista ötvözet...., annak a levében fő egész európa!
Bizonyára nem a kisdedet, sem Jézus születését, de a szeretetet se, hisz a szeretet nem köthető ünnephez, sem nem egy naphoz, köthető, de az mesterkélt és mű, ünnepeljen az akkor, akinek ez az egy alkalom a méltó, hogy szeressen, ám inkább az emberek, főleg a vallásokat tekint,ve, legyen akkor már kimondva, a kereszténység.... önmagát szereti, a legtöbb hívő kapni akar és igazából ne adni, de amikor ad, akkor mindig kikacsint, kiles úgymond az általa sohasem ismert istenére, hogy lám ő mennyire jó ember, adakozik és azt mindenki látja, de ha nem is kürtőltet magaelőtt, akkor is tudatosult benne, hogy istenére való tekintettel teszi, vannak kivételek, sajnos egyre kevesebb!
Mond, neked az idealizált Jézusod többet jelent, mint egy ember?
Már hogyne lett volna vallási fogantatású, szépen nyomon követhető a fejlődése a Bibliában. Van egy kiváló könyv, "Isten evolúciója", érdemes elolvasni, a könyvtárban megvan.
Zsidó-hellenista emberisten. Ez benne a legszürnyűbb. Ugyanis ez a kettő egy nagyon durva erőt eredményezett. A császár imádata ideig-óráig tartott, nem volt egy életprogram, sokkal inkább politikai elvárás. "Oké, ha istenség, hát jó, végül is csodás birodalmunk alapja" - mondhatta az átlagos római polgár és vígan áldozott másik istennek. A zsidók viszont egy olyan vallást alakítottak ki, ahol minden lépésnek vallásos szerepe volt, hasonlót, mint ma a fundamentalista iszlám. (Nem véletlen, hogy már ekkoriban állandó terrorcselekményekkel borzolták a rómaiak idegeit). A zsidók ezen álláspontja lett átültetve a hellenizmus emberisten alakjába, így szerencsétlen keresztények egy meghalt emberre vonatkoztatták a zsidó szellemisten tulajdonságait.
Jézus ember gyermekeként született a világra, semmiféle isteni mivolta nem volt!
A gondolkodó hívők moshatják, szőhetik a hellenista emberisten, félisten, istenember képét álmaikba, hitük zálogaként, de ettől nem válik azzá!
Emberek millióai szenvedtek halált őérte is, nevében is, ő ellenében is, sokkalta rosszabbat, mint Jézus valaha is szenvedett!
isteni mivolta nem halhatott meg, mert nem volt, mond hol találkoztál Jézussal, hogy teológiai okoskodásokkal érvelj egy jellemzően emberek hangulatától, vallási vérmérsékletétől tüzelt írásokból?
Jézus nem támad fel, mert értelme se lenne, nem hogy istentől való fogantatása, ami istenre nézve súlyos bűnt kreál, vagyis Istent bűnbekeverték hamis állítások alapján!
Jézus emberi és Isteni mivoltának összeegyeztetése önmagában nehéz feladat a gondolkodó hívő számára is. Hiszen emberi mivolta szenvedte el a halált, Isteni mivolta pedig nem halhatott meg, ez nyilvánvaló. De azt sem tudjuk, hogy akik látták Őt a feltámadást követően, azok vajon valóságos, élő embert láttak-e, vagy egy transzcendens lény emberkénti megjelenését. (???) A test, a stigmákkal még nem bizonyíték az előbbire. Másrészt a feltámadásban én azt látom következetlennek, hogy miért nem láthatta széles körben a nép, hogy Jézus emberként valóban feltámadt. Másodszor már senki nem merte volna kétségbe vonni igazi mivoltát.
Az ószövetség szerint senki nem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat, a másik érv szerint Isten eltörőlte az emberáldozatokat, a harmaddig érv pedig semmi jele nem igazolja, hogy bárki is megváltotta volna még az ebben hívőket is!
Ha halállal lehet megváltani az életet, akkor naz élettel a halált, vagyis abban a pillanatban, amikor úgymond Isten feltámasztotta a hlálból Jézust, máris veszett fejszenyelévé vált a megváltás, tehát senkit nem váltott meg Jézus!
hinni lehet benne természetesen, de hülye azért én sem vagyok, hogy mindent megetessenek egy vallássá lealacsonyított zsinatok döntvényeit kínáló hitrendszer! :)
Én nem hiszek a feltámadásában, te hiheted és miondazok, akik a bibliát sem ismerik annyira, amennyire hitetnek belőle!
HÉn úgy olvasom a bibliában, hogy Jézust fel kellett támasztani, mert saját erőből ez nem ment neki, tehát nem győzte le a halált, mert meghalt, de fel sem támadt magától, így valaki, akinek nagyobb hatalma van a halál felett, annak kellett feltámasztania, de mily fájó, feltámadásával még a megváltásszerepet is eldobta magától...., persze aki másképpen hiszi a piszi, jogában áll, de valójában már nem is beszélhetünk megváltásról!
Pontosan - a halált nem kerülhette el......viszont legyőzte, mert feltámadt. Legalábbis a vallásos ember hite ez. Tény, hogy Jézus holttestét soha nem találta meg senki.
