Ha minden összejön és januártól lesz munkám, akkor a nyáron elmegyek Taizé-ba. Én, mint hitetlen kutya. Ha segíteni akarsz, akkor kérlek e-mailban írj pár sort, ami a témával kapcsolatos, persze csak ha akad rá egy kis idő. Nem egyedül megyek, HA minden összejön. Valószínüleg lesz nálam toll és írótömb is...
Miért gondolod úgy, hogy a tudatos élet - aminek a definíciójára kíváncsi lennék - azt a célt szolgálja, hogy ellensúlyozza a veszteség és a negativitás iránti érzéseinket?
A tudatosságba nem fér bele annak az elfogadása, hogy például az emberi élet véges? Avagy az, hogy egyesek végességéből másoknak negatív érzései keletkezhetnek?
Miért vélekedsz így?
Egyszer olvastam egy mondást, ami alkalmanként azóta is a fejemben motoszkál és így hangzik: Amikor megszületsz, körülötted mindenki mosolyog, de te sírsz. Igyekezz úgy élni, hogy amikor meghalsz, körülötted sírjanak az emberek, de te mosolyogj.
Azt mondod, tudatosabban élni. Azonban ezt hogy egyezteted a spontaneitással? Mit jelent a te fogalmad szerint a tudatosság? A tudatosság egyáltalán miben nyilvánul meg hit, elv nélkül? És mindebben miért zavar téged mások hite?
Igazad van,
csmószor nálam is előjönnek, a hülye elveim.
Azt kellett volna írnom, hogy éljünk minéll tudatosabban, legyünk tudatosabbak, és akkor nem lesznek problémáink, a veszteség érzés, vagy akármilyen más negatív félelem stb, akkor jönek elő, nálam is, ha nem vagyok elég tudatos.
Tehát legyünk tudatosabbak, ez a megoldás, ezzel gondolom mindenki egyetért?
Lenne hozzád egy kérdésem. Történt már valaha veled olyan dolog, hogy valaki a segítségedet kérte, amit meg is kapott tőled? Milyen jellegű volt ez a segítség? Min alapult az a döntésed, hogy segítesz az illetőnek?
Szerintem a meglátásod az elvtelenséggel kapcsolatban nem helytálló, mivel az is a lehetőségek között szerepel, hogy az illető csak nem ismeri az elveit, vagy nem vallja be magának sem, hogy vannak. Márpedig szerintem mindenkinek vannak elvei.
A legtöbben, ill mindenki azért foglalkozik a halállal, mert fél tőle,pedig nem is tudják hogy mi az,ha nincs meg bennem ez az érzés a félelem, ami arra késztet, hogy foglalkozzak vele, akkor úgy tekintek rá, mint egy wc csészére, amiről szintén nem tudom, hogy mi,mégsem foglalkozom vele,és nem félek tőle.
A spontán tudatosság, az olyan, amikor egy jó buli közben, kiürül a fejed mindentől, és képes vagy a jelenben lenni, nem a megszokott gondolatok zakatolnak, ezért sokkal nyitottabb vagy , jobban észleled mi folyik körülötted, érzed ahogy a szél cirógatja az arcodat, mindent észlelsz ami körülötted van, és tapasztalod a változást, semmi sem egyforma, semmi sem ugyanolyan, se nem jó se nem rossz, csak minden másés érdekes,és attól jó, hogy kiszámíthatatlan, nem pedig eltervezett..
Kedves Vundermann!
Nem akarlak bántani, de erre azt szokták mondani, hogy elvtelen.
Ami az én szóhasználatomban nem éppen pozitív kifejezés.
Egyébként élnek még a szüleid?
Bizonyára olyan szerencséd van, hogy senki, aki egészen közel áll hozzád, még nem távozott el a földi életből. De megnyugtatlak, ez az állapot mulandó.
A szorongás egészen más, mint a remény. A remény bizakodó várakozás. Vajon egy édesanya szorongva várja a gyermekét kilenc hónapon keresztül? Vagy inkább reménnyel, amely örömet is ad.
Szóval neved valóban jellemző: Csoda az olyan ember, akinek nincsenek elvei, nem remél semmiben. Csoda, hogy egyáltalán még él, és ember tud maradni.
Kedves Vundermann!
Mi a spontaneitás lényege? Mondj egy gyakorlati példát rá!
Nem mondtad el, te miképpen viszonyulsz pl. a halálhoz, ha az ugyan mással történik meg, de tudod, hogy a te részed is ez lesz. Hogy reagál a spontaeitásod ere a felismerésre?
Nem foglalkozol vele? Ezt erősen kétlem. A nem gondolás még nem feltételezi a nem foglalkozást.
Üdvözlettel:
Duna Péter
Az igazi spontán élésnél, nincs semmi tudatosabb,ilyenkor érzed igazán, hogy élsz.
Te azt kérdezted hogy más halálához hogyan viszonyulok, és én arra is válaszoltam.
Sajnos nem tudom, hogy mi az a halál, az lenne a normális, hogy mint ismeretlentől félnem kéne tőle, de miért félnék tőle, és egyáltalán mitől kéne félnem, nem foglalkozom a halállal, ez a megoldás.
Tisztelt Vundermann!
A spontán élés is elveket feltételez, csak nem tudatosakat, hanem ad hoc jellegűeket. Valami csak befolyásol egy adott helyzetben való reagálást illetően, nem?
A példám nem az kérdezi, hogy mit gondolsz a hlál tényéről, hanem azt, hogy te magadnak miként éled meg? Miképpen vonatkoztatod saját magadra - lévén, hogy te is ezzel nézel majd egykoron szembe.
Üdvözlettel:
Duna Péter
Megpróbálok spontán élni, mindenféle elvektől mentesen, és szarni mindenre, tök lazán, azért nem tetszik a példád, mert ha azt válaszolnám rá, hogy leszarom, ha meghal valakim, mivel nem tudom visszahozni az életbe, feleslegesen meg minek szenvedjek, csak a formalitás kedvéért,akkor azt mondaná mindenki, hogy nem vagyok normális, meg hogy érzéketlen vagyok stb,nem vagyok, csak nem kötődök olyan erőssen dolgokhoz, hogy azok fájdalmat okozzanak, volt jó volt ezek után is jó lesz.
Tisztelt Topicnyitó!
Milyen elvek szerint rendezed be az életed? Mik azok az értékek, amiket a magadénak vallasz és amikhez igazodsz egy adott helyzetben történő cselekvés megtételekor?
Mondok egy ilyen helyzetet: meghal valakid. Hogyan reagálsz erre a történésre?
Köszönettel:
Duna Péter
Ami eszembejutott legjobb példa, az a Született gyilkosokból egy jelenet;
ha láttad a filmet, akkor biztos emléxel arra a részre, amikor egy országúton menekülnek a rendőrök elöl, és közben lelőnek egy olimpiai aranyérmes biciklistát, és azt mondja a lány, hogy kibaszottul nehéz volteltalálni, mert nagyon mozgott; egy ilyen biciklista, szinte semennyit sem éli az életetét, egész életében egy dolog lebeg a szeme elött, egy aranyérem, abban reménykedik, még álmában is, olyan mint a kutyaversenyen a kutya, akinek az orra elött, egy darab kolbászt húznak, hogy gyorsabban fusson.
Mondd, nem volt még olyan, hogy várnod kellett valamire?
Nem volt még olyan, hogy nem voltál egészen biztos, pl. sikerül-e randira hívnod valakit?
Nem volt még olyan, hogy remélem, jól fog sikerülni a vizsgám/dolgozatom?
Ne haragudj, hogy ezt közlöm, de : oltári nagy marhaságot mondtál (sic).
Látsz egy frankó cipőt, gatyát a kirakatban. Úgy döntesz neked az kell. És akkor... reméled, hogy még lesz készleten, amikor legközelebb arramész megvenni a cuccot. Reménykedsz, hogy ki tudod fizetni, és ha minden klappol, akkor reméled, hogy lesz a méretedben.
Hülyeség a reménykedés? Minek élsz egyáltalán?
Na... ide sem írok többet, mivel igen nagy a valószínűsége, hogy valakinek a klónja vagy.
A remény abból jön, amikor nem nem fogadod el a valóságot, elégedetlen vagy vele, és valami mást szeretnél, és mivel ez a más most nincs ezért reméled, hogy majd lesz, és ebből jön aztán a csalódás, egy olyan ember, aki jól érzi magát, aki elégedett azzal ami van,aki nem törődik multal,és jövővel, mert spontán, az nem reménykedik.
Az ember mindenféle hülyeségben reménykedik, nem veszi észre, hogy amit úgy szeretne, az már meg van,vagy nincs is olyan,szerintem hülyeség a reménykedés.
Mondok én neked valamit. Egy szót, ami átfedi ezt az egészet. Ez a szó: REMÉNY. Az ember mindig reménykedik. Te is. Vegyük ezt a topicot. Reménykedsz benne, hogy értelmes emberek értelmes dolgokat írnak ide, amin lehet vitázni....stb. A lwegenda szerint Pandora szelencéjében már csak ez maradt meg az emberek számára. Van egy mondás: míg élek, remélek. A remény, hogy miben nyilvánul meg, az teljesen mindegy. Legyen az vallás, hit, hitetlenség, ateizmus... de minden embernek van reménye. A remény és az ember szétválaszthatatlan. Ez így is volt, és így is lesz... mindig.
Akkor mire jók ezek a vak hitek, hinni abba, hogy buddhákká válhattok, és szivárványfénnyé válhattok, meg hogy csináljatok jót, és rózsaszín menyország lessz kürtöskaláccsal,meg paradicsom, vagy csináljatok rosszat, és rossz gonosz csúnya ördög, majd megkínoz, meg szétparáztat.
Szerintetek, nem feleslegesek ezek a hülye képek, ahoz hogy el tudjátok dönteni, hogy mi árt másoknak, és mi nem.
Miért kell, valami illúziót kitalálni, hogy elfogadható legyen a világ, szerintem sokkal igazibb az igazi világ, nem olyan kancsal.
Amikről ti azt mondjátok, hogy roosz dolog, és nem szabad, egy normális embernek az jelenti a boldogságot.
Segítek a topicindítónak, ha nem veszed zokon :)
"Semmiben Sem Hívők vallás megalapitója lennék."
Ez a kulcs. A vallásnak nem muszály, illetve nem szükségszerű hitben megnyilvánulnia. Én ezt vallom ;)
Kedves Gábor (jajj...kedvesezek, mint a hgy-sek) paradoxon helyett most már álíthatnál fel axiómát is :))
Jómagam a P-DOX Semmiben Sem Hívők vallás megalapitója lennék. Szerinted én most hiszek, vagy nem hiszek? Azt hiszem, hogy nem hiszek, vagy nem hiszem, hogy hiszek?
Ha már a nickedet nem voltál képes W-vel írni, mi biztosít minket, régi fórumtagokat arról, hogy négy hozzászólással a hátad mögött nem klón vagy-e, mert akkor eszünk ágában sincs Veled szóba állni, illetve mi a garancia arra, hogy legalább megkísérelted átnézni a fórumot, mielőtt ilyen témával előállnál.
De felvetett kérdésedre válaszolva: nem, nem érzem úgy, hogy azért hiszek, mert a nemhit számomra elképzelhetetlen. Sőt, számomra nincs is nemhit, mert aki hisz abban, hogy a hit fölösleges, attól e hitét én nem fogom elvitatni. Legföljebb éretlennek tartom majd.
