Én egyszer bentmaradtam éjszaka az erdőben, a Zemplénben, nem tévedtem el csak elméreteztem a túrát és rámsötédetett mielőtt visszaértem volna. Annyira sötét volt, hogy azt se láttam hova lépek, gödrökbe estem bele, fáknak, bozótosoknak mentem neki, nem tudtam követni a túristautat, lámpám meg nem volt. Tökéletes koromsötét vett körül. A félelmetes az volt benne, hogy körülöttem folyamatosan zörgött az erdő, a bozót, gondolom az erdő élte a szokás éjszakai életét. Nyilván mindenféle kisállatok jöttek mentek az avarban, de volt nagyobb is mert néha kopogtak az ágak, mintha szarvas vagy őz járkált volna a közelemben. Valahol tudtam, hogy nem valószínű, hogy bántanának, de azért nem voltam nyugodt. egyszer féltem egy kicsit jobban, amikor egy egészen beteges, rekedtes, borzalmas ugatást-vonítást hallotam egészen közelről. Valami kóbor veszett kutya lehetett, na azzal nem szívsen találkoztam volna.
Németektől stoppoltam hazafelé, mikoris felvett egy lengyel házaspár. Belső sávban haladunk 200-zal -> heves, gyors szóváltás egy letérőhöz közeledve -> letérőt elhagyjuk -> fék -> kocsi majdnem orra -> mögöttünk böszme nagy kamion csikorogva fékez, két méterre tőlünk megáll, kikerül, következő kocsik is dudálva, anyázva fékeznek, kerülgetnek -> mi meg szép lassan haladunk rükvercben a belső sávban... én mindezt panorámában a hátsó ülésről élvezhettem. A lengyelek visszatolattak a letérőhöz, majd sok-sok sávon keresztbe lehajtottak az autópályáról. én csöndben zokogtam a hátsó ülésen.
Az elobb eszembe jutott az egyik munkatarsam tortenete: valamikor a 60-as evekben az egyik falubol ejjel biciklivel ment haza. Gondolta leroviditi az utat az erdokon es foldutakon keresztul. Mikor elfaradt egy kicsit megallt es ekkor a hata mogott megszolalt valaki: "Csak nem hiszed, hogy ilyen konnyen lerazhatsz!" Elmondasa szerint soha olyan gyorsan meg nem tekert, de meg ugy is sokaig hallotta maga mogott egy masik bicikli hangjat. Csak amikor kiert a foutra es egy kocsi jott szembe (akkor ugye meg nem volt nagyon gyakori), akkor mert hatranezni, de akkora mar nem volt mogotte. Eleg "jol" erezte magat egy ideig...
Na, errol jutott eszembe: mi volt életed legfelelmetesebb elmenye????
