Akkor megnyugató tudni, hogy nem a bizalommal van baj, és nem is azzal, hogy a barátod nem lenne rokonszenves nekik. Egyszerűen a saját intim környezetüket "féltik". Szerintem ez is csak idő kérdése, és nem lesz ilyen "logikátlan" a hozzáállásuk.
Mambó, ékes bizonyítást nyert a szülői logikátlanság. Lévén nem nálunk voltunk, hanem barátnőmnél, fél nyolc körül mentünk. 4-kor hazament már csak hárman voltunk, de nem úgy tűnt, hogy jó ötlet lenne kocsival elindulni (legalábbis a barátom elég fáradtnak látszott), na, mondom, hazatelefonálok. Jóanyám: jó, persze, aludjatok nyugodtan ott, majd reggel hazajöttök.
Most nem azt mondom, hogy ez rossz (mert ez jó...:)) ), de furcsa volt kissé számomra. Na mindegy, végülis jól sült el a dolog, leszámítva azt, hogy miután hazajöttem (reggel 7-kor indultunk, mert aludni végül is nem sikerült, mert hol én estem le az ágyról, hol ő...:) ) pár óra alvás után keltettek, hogy háhá, megyünk születésnapot ünnepelni. Úgyhogy fáradtság van, de a szilveszter jól sikerült.:) Köszi az érdeklődést:)
caixa drága, ez van, ennyire futotta.. látod, itt sok érdemi tanácsot nem nagyon lehet mondani, hisz te is igazából csak a saját történetedet tudtad hozzá tenni.. azt mégsem javasolhatom, hogy menjenek konyhakéssel neki a szülőknek.. itt egy megoldás van szigoruan szerintem, az is hosszu távu, mégpedig a mennél hamarabbi saját lábra való állás, azaz a szülőktől való elköltözés
Azert ha raersz a nagy zsirkiralysagban es meg egyszer elolvasod, amit irtal, akkor remelem rajossz, hogy nem igazan irtal semmi erdemlegeset, csak hozzalotyogtal.
Kar, pedig egy Kenderszakallutol jo lett volna a sracoknak valami praktikus tanacs vagy bolcs oregapoi meglatas.....:)
Minden esetre BUEK es jovore is zsirkiralysagot neked!
igen igen persze, meg én könnyen osztom az eszemet, már több mint 10 éve együtt élek életem párjával, béke nyugalom minden zsírkirályság. ráadásul mind a kettőnknek segitő király szüleink voltak/vannak.. csak hát az van, hogy az emberek nem egyformák, ennek fényében mint szülők sem egyformák, hozott anyaggal lehet csak dolgozni.. ha pedig ők ilyen konzervatív módon [lehet nem a legjobb szó] fogják meg a dolgot, akkor ezzel kell számolni :(( hall az ember olyan hajmeresztő sztorikat is, hogy 3x évesen is elszámoltatja a szülő a gyermekét, hogy hol volt ha nem érkezik haza este 8ra.. könnyen lehet, hogy ez az állapot addig fog tartani, amig el nem költözől otthonról. lehet, hogy még a jeggyűrű sem lesz elég ahhoz, hogy az ember otthon aludjon nálatok, de az is lehet, hogy szépen lassan meg fog puhulni a helyzet..
Kaviat, 9 hónap után az első ilyen jellegű igény nem nagyon add-uram-de-azonnal, szerintem. :) Pláne, hogy nem kezdtem harcba, lévén nem érdemes. Ennyire azért ismerem a családom...:) Felesleges a torkának ugrani. Csupán a legegyszerűbb kérdést tettem fel: ugyan miért? És ha nincs válasz, az engem nagyon zavar...
az úgy van szerintem, hogy lehet nincs jobb mint az apró lépések taktikája, ahogy a többiek is mondták.. azaz, lehet hogy a mostani csatát elvesztitek [ki hol alszik szilveszterkor] de ha elkerülitek a direkt konfrontációt megnyerhetitek az egész cuccot.. persze tudom, hogy http://www.add_uram_de_azonnal.hu van, meg a sok unalmas öreg jön a nyálas az idő mindent megold szöveggel, meg az elöttetek az egész élet cuccal de akkor is, lehet hogy némi taktikázással többet el tudtok érni mint a nyilt harccal. én drukkolok !
Én lennék a másik fél. No nem Cherry anyja,hanem a barátja. :o)
Caixa, a Te hozzászólásod tetszett eddig a legjobban, ebben találtam a legtöbb lehetséges okot. Sajna az általad vázolt "megoldás" viszont nem az igazi. A másnapi randevút nem csak a kedvesem erölteti, hanem inkább együtt, én így mondanám. Igyekszem minden órám minden percét Vele tölteni, mert ő az egyetlen számomra. Biztosan belátná, ha én otthon szeretnék aludni inkább, nem is haragszana, de én nem bírnám ezt a dolgot magammal elszámolni. El nem mondhatom, mennyire hiányzik napközben, és mennyire várom a Vele töltöttpillanatokat. Egyszerűen nem megy... Szeretem... Nagyon! :o)))
Ez most talán kissé off volt, de nem szeretném, ha a kedvesem a gaz csak önmagával törődő nőszemélyként tünne fel.
Amugy ma érdekes dolgot hallottunk fél füllel a nappaliból: Cherry bátyja azon szenvedett, hogy jéé, neki nincs is sógora, erre Cherry anyukája: az én leszek, ha elveszem a lányát :o) Ez csak ilyen kis adalék, hogy szerintük is eléggé komolyan a hosszú távú szándékaink.
Ehh, nem értem én ezt az egészet...
Caixa, sokban igazad van, és tetszik is a nézőpontod, mert más megvilágításba helyezed az egészet. Bár vannak némileg feleslegesen boncolgatott pontok - persze nem volt egyértelmű részemről, hogy feleslegesek-e. Mert természetesen fennmaradok vele - nem lenne túl jó, ha a szüleim szórakoztatnák...:) -, sőt, ált. addig fennmaradok, amíg nem telefonál, hogy hazaért, túlélte, stb. Továbbá a másnapi találkozás is akkor következik be, amikor ő akarja. Nem fogom feltelefonálni, hogy na most te jössz. Egyértelmű.:) Hogy a barátaim itt maradnak-e, más kérdés. Nem tartom valószínűnek, de mindegy.
Ez szép és jó, de a döntés logikátlanságát nem értem. Mivel egyszer már aludt itt fiú... oké, tegyük fel, negatívak voltak a tapasztalatok. (Részemről is.) De ezt anno megbeszéltük.
De ha ez a helyzet, mondja meg: ezért és ezért nem szeretném, ha itt aludna.
De nem mondja meg. Én meg honnan találjam ki, mi a baja vele? Mint említettem, nem túl meggyőző érveket kaptam. Ezért nem értem az egészet.
Mambó: testiség kizárva, nem ragaszkodom az egy helyiségben alváshoz. Csak nem szerettem volna, ha a barátomnak hajnalban fáradtan haza kell utaznia. Persze, az hogy valaminek nincs reális alapja, kit tántorít el az aggódástól? :)
Hmmm, Cherry, nagyon-nagyon ismerős a szitu, amit leírtál...
U.i. szinte szóról szóra ugyanez volt velem és régi kedvesemmel.
Én 19 voltam, már egyetemista, ő 16, még másodikos gimis, a szüleik 50 fölött voltak (és volt egy 28 éves bátyja is :).
A szülei szerettek engem, ott voltam a családi ebédeken, kirándulásokon, jókat beszélgettünk, örültek, hogy a lányuknak ilyen rendes barátja van. Még ott is aludhattam náluk.
DE.
Egy éven keresztül éjszakánként egy emelet válaszott el minket, ugyanis nem aludhattam vele egy szobában.
Ezt én kb. a te szitudhoz hasonlóan éltem meg, bár az én helyzetem annyival "jobb" volt, hogy legalább ott aludhattam. (Namost azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy milyen egy szar dolog légvonalban 5 méterre, de két fallal elválasztva aludni a kedvestől :)
Speciális eset ezek a szülők. Féltik a kis lányukat (és te ráadásul még szűz vagy ... nos, ezt a mi esetünkben is így hitték :)).
Mondjuk nálunk a papa volt a maradibb, bizonyos szinten anyuka meggyőzhetőbb volt.
És tudod mit mondok?
Megoldódott a dolog.
Egyszerűen telt-múlt az idő, és mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy mi komolyan együtt vagyunk. (Kb. egy évnél jött el ez az idő)
A lány is egy évvel idősebb lett.
Szóval szerintem a dolgot apránként, finoman kell egyre tovább vinni, lassan a szülők is rá fognak eszmélni, hogy mi a helyzet.
Ez a dolog egyik megközelítése.
De lehet, hogy caixa tapintott rá, és a szülők azért vannak az egész dolog ellen, mert egyszerűen nem szeretik, ha valaki ott alszik náluk.
Az ellen nem lehet mit tenni... neked kéne a srácnál aludnod, de ha jól látom, ezt a szitut még nehezebb lenne kivitelezni.
Ami nagyon sokat segíthet, az a bátyád, ha néha hazamegy hozzátok pl. ebédre, és ülteti a bogarat a szülők fülébe. Itt nem konkrétumokra gondolok, hanem pl. a veled való viselkedésére a szülők előtt (egyre felnőttebként kezeljen, stb.) ...
Nekem semmi ujat nem mondtal ezzel a sztorival, ugyanis nalunk ez mindig is igy volt, mint most nalatok. Ugy tinedzserkoromban, mint most, 24 evesen. Kiveteles eset volt, ha megengedtek, hogy itt aludjon az aktualis pasim.
Pedig hasonlo feltetelek forognak fent, mint nalad: kedveltek a sracot, nem erdekeltek a szuloket a szomszedok, nem vallasos szulok....
A szuleim ugyanis sosem szerettek ejszaka idegenekkel osszetalalkozni a lakasban. Nalunk az otthonunk a kastelyunk, menedek, ahova idegenek nemigen fernek be.
Miota kicsit erettebb fejjel gondolkodom, megertem, hogy van, akit zavar, hogy nem csak kozeli csaladtagok maszkalnak ejszaka a lakasban.
Ha jobban belegondolok, en is orulok, hogy nalunk nem szokas, hogy tavoli csaladtagok vendegeskednenek.
En szeretek itthon lenge cuccokban maszkalni, es megertem, ha a tobbi csaladtag sem szeretne zavartatni magat a sajat otthonaban.
Tehat a kiveteles esetekbol sem csinaltunk rendszert....ugyanigy, amig nem volt neveloapam, anyam sem hozta a nyakamra az aktualis kedveseit.
Ugyanis ennek meg en nem orultem volna.
Ezt is erdemes fontolora venni.
Ha annyira szereted a kedvesedet, akkor tegy magadon eroszakot, es maradj ugyan mar fent a kedveert meg egy orat. A szuleid egyaltalan nem extrem szigoruak.
Mi egy szerelmesnek egy extra orat fennmaradni ilyen esetben?
Igyal egy eros kavet es ne igyal alkoholt. Elozo delutan is lehet rakeszulni a fennmaradasra.
A baratokat is ra lehet venni egy kis tovabbmaradasra....nem hinnem, hogy a te kedvedert nem ejszakaznanak meg ott egy kicsit.
Szerelem es igaz baratsag....ugyebar nem kenyelmi kerdes!!!
Masreszt, el lehet halasztani a masnapi talalkat egy kicsit. Nem halsz bele, ha hagyod a pasidat egy kicsit kialudni magat szilveszteri mulatozas utan.
En nem latnam ilyen soteten a problemat. Oldd meg, hogy jol teljen az ido az elso vonatig, es a kovetkezo randi tedd kesobbre!
Hiszen neki hajnalban kell meg hazacaplatnia egesz ejszakai fentlet utan, es akkor er majd haza, amikor te mar javaban huzod mar a lobort!
Azert talalj modot, hogy visszajelezzen, hogy szerencsesen, biztonsagban hazaert! En mindig is aggodtam ilyen esetben, es nagyra ertekeltem, hogy a kedvemert bevallalta ertem az ejjeli tomegkozlekedest....
Legy bolcs es szenvedelyesen szereto kedvese, szuleidnek pedig megerto es alkalmazkodo lanya.
Ertekeld csak minden felben a jot es a torodest....amig tudod, amig tudod....
Na igen, de Te már sokkal érettebb vagy, sokkal inkább tarthatnak tőle, hogy érdekel a testiség, és ezzel együtt a problémák, a féltés, az aggódás is hatványozódik.
M. Valter, én azzal a fiúval anno jártam. Nem mennék bele abba, miért nem volt ez normális kapcsolat, csak "járás", de akkor is. Hasonló kategória. És ő is 20+ volt.
Egy év alatt rengeteget változik a világ. Egy 16 éves lánynak a fiú barátja egészen más megítélés, mint egy 17 éves kiscsaj 25 éves pasija. Gondold csak végig, bár ezt úgyiscsak később fogod majd megéteni :-)))
Mambó, ebben lehet igazad. Bár úgy tudom, bíznak a barátomban, de azért majd felvetem a lehetőséget. Egyébként azt hittem, ismernek, hogy nem tartozik vágyálmaim közé a családalapítás - egyelőre :) -, sőt. Persze lehet, hogy bizonytalan, vagy túlságosan fél. Az utóbbi két évben elég sok ilyen allűrt vett fel.
Lehet, hogy attól tartanak, megismétlődik az eset, és talán még rossz következményei is lehetnek (terhesség pl.) Én még mindig azt mondom, hogy ezt meg kell beszélni velük, mert ez nem megoldás semmiképp, hogy csak találgatsz és szomorkodsz.
/ilyeb = ilyen/
svejki, én még mindig nem látom nagy valószínűségét a dolognak. Legalábbis ez nem jellemző rá. Bár, lassan nem nagyon tudok kiigazodni az érvek között.
Lévén, hogy egy éve él csak falun, ilyeb környezetben, és, mint azt a topic elején említettem, már aludt itt nálunk fiú (hogy félreismert fiú, az más kérdés), tehát nem hinném, hogy ez állna fenn.
az, hogy mennyien laknak ott vagy, hogy milyen korosztályhoz tartoznak, a gondolkodásmódot nem változtatja... ha valaki úgy viszonyul hozza, hogy mit mondanak a szomszédok, akkor teljesen mindegy, hogy hol él...
M. Valter, svejki, igazából ez nem annyira vidék (értsd: nagy falu), továbbá a szomszédokkal minimális a kapcsolatunk. És, lévén a szomszéd családok átlaga 20-40 korosztály közötti, nem túlzottan zavarná őket. A helyi hírharangokkal nem vagyunk ismeretségben, mert nemrég óta lakunk itt.