Teljes mértékben egyetértek az alábbi alapelvekkel, de sajnos egyelőre kissé utopisztikusnak tűnnek.
Vajon mi az - az alapelvek, nem a napi politika szintjén - amivel egy kormány eláshatja magát, és mi az, ami a "nép" szemében az egekbe emelheti? Van -e tiltólista, és ha igen, ezzel szerintetek mennyire foglalkoznak a kormányok?
Egyáltalán miért akar ma valaki kormányra kerülni? Hiszen a közszereplőknek csak a gond, a felelősség jut, no meg az, hogy a sajtó (és szereplői) kigúnyolják, vagy egyéb módon a lelkébe tipornak. Mért lesz ma valakiből politikus? Naivitásból, vagy gazdasági előnyök reményében? Törődnek -e a politikusok azzal, hogy mi a tényleges feladatuk? Néha igen büszkék arra, hogy ők bizony politikusok, de vajon tisztában vannak -e azzal, hogy mit jelent ez a szó?
Miért hagyja magát fanatizálni a magyar lakosság? Olyan ostobák lennénk, hogy vakon mindent rábízunk egy csoportra? Lemondunk a hatalom ellenőrzéséről csak azért, mert nem ellenőrizni és reménykedni kényelmesebb?
A fenti kérdésekkel megpróbáltam egy kicsit "megvezetni" a topikot, bár ezek a kérdések még korántsem merítik ki az átfogni kívánt témakört.
Kíváncsi vagyok, hogy a fenti kérdésekben ugyanakkora -e a széthúzás a szavazótáborok között, mint a napi politikában!
Ezért tartom teljesen reménytelennek a dolgot.
SZVSZ pont ez az, amire semmi, de semmi szükségünk nincs. Sokra megyek a dicső ősökkel, ha közben nincs mit enni, vagy belehalok a legapróbb fertőzésbe, mert bedöglött az eü rendszer...
Az őszinteségre természetesen szükség lenne (ilyen ember nem megy politikusnak ;-) )
Bátor? Egy rövidke idézet:
"Olyan bátrak itt ezek a bányalovak!
Nem bátrak ezek barátom! A bányaló vak!"
(c) Voga - Turnovszky duó
:-)
Eléggé reménytelennek látom ennek a megvalósítását.
Számomra csak annyi lenne a lényeges, hogy hagyjanak békében és emberi körülmények között élni.
Nem tartom lényegesnek a kötelező "hazaszeretetet", viszont fontosnak tartanám, hogy állami pénzekből inkább az egészségügyet és az oktatást finanszírozzák.
Hogy az ország vezetése amikor pl. önkormányzatok támogatásáról van szó, ne foglalkozzon azzal, hogy az illető önkormányzat mely párthoz áll közel, stb.
1. magyarul gondolgodó, hazaszerető, dicső múltunkat ismerő, bátor, őszinte emberekre van CSAK szükség...
2. az 1.pont már meghatározott mindent... :-)
Előrebocsátom, hogy nem szeretném, ha ez a topik pártcsatározások terepévé válna. Próbáljunk ezen egy szinttel feljebb emelkedni.
Magyarország lakosságát az utóbbi étizedben sajnos fanatikus szekértáborokba kényszerítették szeretett politikusaink. A céljuk az, hogy csak az adott táborba tartozás okán örüljünk bárminek és fogadtathassanak el velünk bármit, amit csak lenyomnak a torkunkon.
Vajon hova vezet mindez?
Arra kérlek benneteket, hogy próbáljun meg összehozni azokat a demokratikus alapelveket, amelyeket párthovatartozástól függetlenül egy mindenkori kormánytól elvárunk. Itt most nem elméleti politikai fejtegetésekre, sokkal inkább életszagú követelményekre lennék kíváncsi.
Próbáljuk megfogalmazni a "demokrácia minimumát" (hasonlóan a létminimum fogalmához), amelynek hiányában bizony kutyául éreznétek magatokat ebben az országban.
Azt ugyan nem merem feltételezni, hogy javaslataink érdekelnék a politikusokat, de talán önmagunkat sikerül ennek révén ellenőriznünk: vajon nem váltunk-e még zombivá.
