Érdekes dolog úgy újraolvasni a HP-t, hogy már ismered a storyt. Kiderül, hogy milyen iszonyúan nagy eltérések vannak az első és pl a 4. könyv között. Míg az elején még egy fél nap Dumbledornak eljutni Londonba Roxfortból, addig a 4. könyvben ezt egy hopponálással megoldja... És ez csak egy példa.
Ezzel a szemben a GYU - amit szintén soxor újraolvastam (mondjuk olyan 20-ig számoltam) rendelkzik valódi belső logikával és konzisztenciával.
eggyet értek mind abban hogy a Hp. nem valami érett mű mind a keletkezésben.
A két munkát össze sem lehet hasonlitani. Tolkien könyvégen egy megteremtett világba csöppenünk ahol minden kigondolt és áttervezett. Átfogó képet kapunk Középföldéről és lakóiról. A jellemek kiforrottak és a cselekmény is rendben van.
A H.P ban más a cselekmény. Ott inkább az izgalmakra öszpontosit Rowling.
Pl: Egy kicst hihetetlen hogy Harry minden kurva évben megment valakit és hogy jobb mindenkinél. De ezt ne vegyétek sértésnek ugyanis A H. P. inkább a gyerekeket célozza meg. Tolkien munkáját nehezebben emésztik a kissebek viszont aki már elég idős fantasztikus könyvnek találja. (tisztelet a kivételnek).
Ez csak egy vélemény és mielőtt kőbunkóval elüldöztök megnyuktatlak titeket nem fogok sokáig vendégeskedni:)))))))
Hm... az igazat megvallva nem érdemes hasonlítgatni a kettőt, tekintve, hogy nem is sorolhatók egy kategóriába; a HP ifjúsági regény, a GYU komoly fantasy-regény. Mindenesetre a maga kategóriájában mindkettő nagyon jó. Aztán a filmek: hát, a GYU-trilógia egy mestermű; Jackson igazán kitett magáért. A HP-filmek nem rosszak; semmi igazán kiemelkedő, de semmi különösebben rossz. Egyszer-kétszer meg lehet nézni, és lehet rajta szórakozni.
Jo mind2 konyv, persze a HP sokkal inkabb gyerekeknek van fogalmazva mint a GYU, de en felnott fejjel elolvastam az osszes HP konyveg es neha azert meglepo fordulatokat, es izgalmas perceket okozott nekem ez a gyermekmese. Az is biztos, hogy soha nem fogom ujraelolvasni a HP-t, talan csak a gyerekeimnek fogom felolvasni estimesekent, de a GYU-t mar sokadszor atolvastam, az osszes iromannyal, hobbit, szilmarilok, stb stb...
A HP mint film nezheto, sot meglehetosen elvezheto, lattam az osszes reszt, az utolso reszben olyan magaval ragado jeleneteket lattam, hogy nem hittem a szememnek, szoval az is egy "teljes" mű a maga nemeben stilusaban, es nem tunik el a sullyesztoben ebben is biztos vagyok. A GYU meg meg jo hogy nem! :)
Mi köze a HP-nek a Gyűrűk Urához? Azon kívül, hogy mind a kettő könyv?
Nem akartok nyitni inkább egy Gyűrűk Ura - Anyegin összehasonlító topikot? Vagy a HP-t is össze lehetne még hasonlítani, mondjuk, a Rozsdamentes acélpatkánnyal. Nem jó ötlet? Nahááát....
A HP-ket 3x olvastam (az utolsót csak 2x), a GYU-t kb. 20x.
Míg a GYU-t úgy írta az író, hogy előbb kitalálta a világot, elejétől (teremtés) kezdve, majd ebből a világból egy story-t megírt 3 kötetben, addig a HP kb. úgy íródott, mint az Alapítvány történetek Asimovnál: igény van rá.
Az első irodalom, a második... a franc se tudja :)
De az biztos, hogy speciel az 5. könyv nagyon harmatos lett _írástechnikailag_, azaz nem a tartalommal van (elsősorban) bajom.
[Apropó, tartalom: ha a suliba nem lehet hopponálni, meg transzportálni, meg mittudomén semmit, akkor a): a főnix hogy közlekedik, b) Dumbledor hogyan csinál oda zsupszkulcsot, c) a képek lakói hogyan közlekednek, d) hogyan működik a tűzben a fej?]
A HP-nek még nincs vége!! Ezért nem is lehet happy endről (meg másról sem) ezzel kapcsolatban beszélni. Egy-egy könyv lezárása csak nyitány a következő kötethez.
Egyébként pedig azt hiszem, arról nem nagyon érdemes vitatkozni, hogy kinek mi tetszik. Nekem a HP jobban (sokkal) tetszik, mint a GyU. De ez csak azt jelenti, hogy míg az egyiket elég, ha egyszer olvasom el, a másikat többször – elemezgetve, elgondolkodva rajta. Összehasonlítani a kettőt teljesen felesleges és értelmetlen. Akinek nem tetszik az egyik, az ne olvassa, olvasson mást!
Egyetértek azzal, hogy rém unalmas lenne, ha mindenki „tökegyforma” lenne.
Egyébként szerintem a HP sem feltétlenül gyerek könyv (Aki olvasta a 4. és az 5. részt az talán érti, hogy mire gondolok!!!)
Nagyon jó alapsztori, kicsit idősebb gyerekeknek szánva. Az 5. részből például tök jó fantasyt lehetne írni, kedvem lett volna kicsit meghúzni, és párhuzamos idősíkokkal-cselekményekkel és persze árnyaltabb jellemábrázolásokkal kiegészíteni. Nagyon hiányzik a Voldemort szál kidolgozása, csak olyan skicc jellege van az egésznek. Aztán meg kicsit gáz, hogy HP miatt van végén a kalamajka, de ez alig esik le valakinek is. Ugyanakkor Dumbledor hibái is olyan átlátszóak és érthetetlenek... Hiányzik a végéről a katarzis, és olyan happy hangulat lesz a végére, amit végképp nem értek...
Szal. ez is gyerek könyv. De mint minden jó mesét, a felnőtteknek is lehet ajánlani.
Hy!
Én kb:8 évesen olvastam a HP-t és utána a GYU-t is! Szerintem mind a kettő(könyv) nagyon jó! A filmek annyira nem tetszettek:-(
De a kettő annyira más, hogy szerintem nem is szabad róla vitatkozni!
Egyébként szerintem a HP sem feltétlenül gyerek könyv (Aki olvasta a 4. és az 5. részt az talán érti, hogy mire gondolok!!!)
Viszont a GYU-t is elolvashatják gyerekek!
Üdv: Mareka
Kötexel jóbarát??? :-)
Átfogalmazom: Nem szereted az angolszász bentlakásos iskolákról szóló könyveket.
Mert ha magyar könyvekben is gondolkodunk, akkor ott van még az Abigél is, ám a pókok kedvenc könyvét (A légy jó mindhalálig-ot én se szerettem soha). De kérek mindenkit, hogy itt fejezzük be a felsorolást, mert off.
Ebben is van valami. én egyetlen kötelező olvasmányt sem olvastam, ill. nem akkor olvastam, hanem mindig évekkel korábban. Kötelezőként már nem érdekelt volna.
Izlések és pofonok. Én szeretem az öreg Móriczot, de a Légy jó mindhalálig volt talán az egyetlen kötelező olvasmány, amit falhoz vágtam, és azóta is rendületlenül utálom...
"Nem szereted a bentlakásos iskolákról szóló könyveket. (én pl. nem emléxem 1re sem ezen kívül)"
akkor vagy lógtál irodalomóráról, vagy én emléxem rosszul, de mintha a Légy jó mindhalálig épp egy bentlakásos iskolában játszódott volna!
pedig az a könyv szvsz többet ér bármiféle HP-nél!
hát nálam ez úgy jön be, hogy nem vagy-vagy, hanem is-is. egyaránt szeretem minden nép mitológiáját, számomra ez tiszta költészet bemutatja, milyen különbözőképpen is látják a világot az emberek.
Ami az egyházakat illeti én ugyan ateista vagyok, de tény, hogy a tóra, de különösen az újszövetség keményen elítéli a varázslókat. elméletileg keresztény ember nem hihet sem jóslásban, sem kártyavetésben, sem varázslásban, és mindezt el is kell ítélnie. de hát az emberek sosem voltak következetesek.
A muzulmánok pedig csak ott nem tiltakoznak az ilyesmi ellen, ahol erősen kisebbségben vannak. mihelyt megnő a számuk, megnő a pofájuk is. ahol pedig többségben vannak, ott jobb nem másvallásúnak lenni mostanában. Régen más volt a helyzet, a muzulmán virágkor idején türelmesek voltak. de annak már vagy ötszáz éve...
Hát igen, nem mindig az tetszik, amire gondolnának mások :-)))
Elég sok könyv szól pedig az életről bentlakásos iskolákról, az egyetlen számomra emészthető a kb. 8évensen olvasott, és anyu által a kezembe nyomott Kedves Ellenségem volt, de az igazából nevelőintézet, viszont a többi kb. 4-5 emészthetetlen kategória számomra :-)
Általában aki a mitológiát szereti, az vagy a skót, ir vonalon a keltát kedveli, vagy a görög-rómait, vagy a távolkeletit. Na most sokan, akik a távolkeleti mitilógiákat kedvelik, kedvelik a kelta és indián mitoszokat is - én ezek közé tartozom :-) Nagyon különleges és szép mitoszok születtek belőle egyébként :-)
A krimiket és scifiket kifejezetten szeretem :-) (és az egyik olyan egyed voltam, aki ideges lett, mikor a Scifi napon a HP klub mint Fantasy klub akart szerepelni, páran szóltunk, hogy lehet, hogy nekik ciki, hogy szeretnek egy mesesorozatot - szerintünk nem ciki, mi is sok mesét szeretünk - de csak mert ugy hivják, nem lesz fantasy...)
A valfilen fanatikusok vannak, ráadásul a keresztény egyház pár év alatt se birt leszámolni a fehér és zöld boszorkákkal, ugyanis a nép kedvelte őket, mint segitőket és gyógyitókat, persze, hogy a mesei varázslóktól rosszul lesznek :-) Aki nem fanatikus egyházmán, hanem vallásos, annak nincs vele baja. Ahogy épeszü muzulmán se ir levelet, hogy tiltassák be karácsony elött a Malackát ábrázoló ajándéktárgyakat, mert a disznó tisztátalan :-))
Igazán nem akarok vitatkozni, de sztem egyáltalán nem olyan ritka az olyan ember, aki rajong a kelta mitológiáért. mivel ez tele van szépséggel élettel és költészettel ráadásul nagy hatással volt az európai irodalomra, bizony nem egy embert ismerek (a saját családomon kívül) aki nagyonis szereti a skót-ír-walesi-breton mesevilágot.
Hmmm... Százezerből (Index olvasótábor) egy. Nem is rossz... :-)
Mindenesetre elég sok - viszonylag ritka - tulajdonság konstellációja okozza ezt:
Nem szereted a bentlakásos iskolákról szóló könyveket. (én pl. nem emléxem 1re sem ezen kívül)
Nem szereted az angol humort (na, jó, ez nem olyan ritka).
Rajongsz az ír és skót mitológiáért (ez viszont nagyon az).
Az nem derül ki, hogy állsz a krimikkel (Igaz, itt mindig az SVK-tanár a "kertész", viszont mindig máshogy).
Egyébként érdekes amit írsz, mert a "miért baj" (Val-fil) topicban épp azt róják fel bűnéül, hogy túlságosan kevéssé meseszerű, tele van az okkult tudományokra való utalással, annak népszerűsítésével, ezért rendes kereszt(y)én(y) nem is olvassa, mivel a főhős ráadásul varázsol is benne, arról pedig Jézus megmondta, hogy... de nem untatom tovább a társaságot.
