Továbbra is fenntartja a véleményét az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatban az Országgyűlés elnöke - mely szerint később kellett volna szavazni a törvénytervezetről -, de mint mondta - nincs benne csalódás és politikusként tudomásul veszi a többség döntését.
Életveszélyes az a cinizmus, hogy a maszop 18 ezer forinton tartotta a minimálbéreket, míg eltűrte, hogy egyes hozzá közelálló rétegeknél 8-10 millió legyen a havi átlagos.
Pár kérdésem, észrevételem lenne a cikkével kapcsolatban.
1. Tudja Ön, hogy számszerűen mekkora a különbség Nyugat-Európában és az USA-ban a szegények és a gazdagok jövedelme között? Ha igen, és elfogadjuk azt a tényt, hogy kis hazánk a nyugati gazdasági és társadalmi mintákat adaptálja (az MSZP feltétlen, gyakorlati támogatása mellett), akkor mi a meglepő abban, hogy a távolság növekedni fog? Mennyiben kényszerpálya, struktúrális hatás, és mennyiben a kormány által vezérelt folyamat?
2. Ha elfogadjuk azt a számot, hogy a lakosság 73%-a a nyugati szegénységi küszöb alatt él (ez minden bizonnyal így van), akkor érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy a világ átlaghoz hogyan állunk. Másrészt az életszínvonal változását önmagunkhoz képest, vagy nem lehetne bemutatni ezt a Bokros csomag után, amely a szegénységi küszöb alá nyomta ezen rétegek tekintélyes részét?
3. Ön azt írja, hogy 12 év alatt a nyugati államok túl voltak egy totális újáépítésen, ami igaz is. De talán érdemes lenne megemlíteni azt is, hogy volt valami jelentéktelen dolog, amit Marshall segélynek hívtak. Mi sajna csak adósságot örököltünk, kintről meg csak jótanácsokat kaptunk az elmúlt évtized során.
4. Miért felelős a jelenlegi rendszer a tömeges szegénységért? Mintha az elmúlt években nem romlott volna, hanem csekély mértékben, de javult a helyzet.
Egyelőre ennyi, válaszait várva üdvözlettel
1x1
(Sajna legközelebb jövő héten leszek gép közelben, további kérdéseimet majd akkor)
Kedves Hegyi Gyula!
Az interjúban beszélt arról is, mit tettek a legszegényebbekért.
Tessék végigolvasni.
A mértékéről lehet vitatkozni.
Visszakérdezek: mit mondott volna az ellenzék, ha tagadja? Mit mondana akkor egy szakképzett ellenzéki közgazdász?
Nem tartom cinizmusnak, mert nem az.
Tiborc
S még valami: ha a miniszterelnök azt üzeni, hogy a szegények és a gazdagok közti különbség örökké csak nőni fog, mit vonnak le belőle a mindig kormányhű stréberek? Nem azt, hogy még annyit sem kell tennünk a szegényekért, mint eddig? Ezért veszélyes ez a cinizmus.
Nem mert itt a mi jo Hegyi Gyulank (akinek nincs autoja) es eberen orkodik azon nehogy elfeledkezzenek roluk. Bar igaz hogy semmilyen karitativ tevekenysegerol nem tudok Hegyinek arrol sem hallottam hogy az MSZP sajat imageepitesen kivul ugyan mit tett a szegenyekert. Sot horrible dictu azt kellett hallanom hozzaertoktol hogy lenyulnak lopnak, sot kilakoltatjak a raszorulokat, de ez nam szamit fo az egyutterzes
Kedves Tiborc,
egy miniszterelnöknek szvsz erkölcsi kötelessége tennie valammit a legszegényebbekért is, mégha - helyesen látod ezt - ők nemigen mehetnek el szavazni.
S még valami: ha a miniszterelnök azt üzeni, hogy a szegények és a gazdagok közti különbség örökké csak nőni fog, mit vonnak le belőle a mindig kormányhű stréberek? Nem azt, hogy még annyit sem kell tennünk a szegényekért, mint eddig? Ezért veszélyes ez a cinizmus.
Kedves Gyula!
Nem cikizés, kritika.
Két komoly topic volt az elmúlt hónapokban.
Írtam a másikban, bár ellentéteim vannak Probatbicollal, de ezt tartottam érdemi felvetésnek az elmúlt hónapokban.
Elismerem a másik igazát.
Az Orbán - interjú után egy hetet jártam, amire rátaláltam. Sajnos, de igazat mondott.
Tragikusan rossznak tartom az MSZP kampányát.
A cikket is. A szerzőjével, mondanivalójával, úgy, ahogyan Ő kihozza, kiélezi, nem értek egyet.
Nem kekeckedek, kritizálok.
Talán túl sokat írtam a másik topicban az egyszerű ellenzéki pártok "támogatóiról".
Komolyan gondoltam.
Véletlen, hogy rátaláltam, csalafinta keresőkérdéseim voltak, és kidobták találatnak.
Nem kötözködés, aggodalom és féltés vezetett.
Nem pártsemleges vagyok, leginkább a MIÉP tetszene.
Hasonló sejtéseim voltak, mint Probatbicolnak az MSZP - vel, engem az ott tapasztalható tülekedés is zavar.
Valamint néhány olyan dolog, amelyben velük sem egyezek. Egy fórumbeli vita kapcsán volt egy nagyon kemény összetűzésem egy szerkesztővel.
Sajnos nekem van igazam, mire kiderül, neki lesz rosszabb.
Orbánt sem kedvelem túlzottan, de most neki van igaza.
Ennyi.
Tiborc
Kedves Tiborc (nem Bánk?:::))),
nem világos számomra, hogy a cikket cikized-e vagy szerzőjét? Ha Nagy Béla szociológus lenne aláírva, ugyanúgy közelítené hozzá?
Jackgibson esete világos, ha fideszes írná és Orbán helyett Horn bírálná, akkor nagy áhítattal dícsérné. Eseted bonyolultabb, szerint l'art pour l'art, pártsemleges kötözködés.
223 beírásra válasz, de nem az idézőnek, hanem a megidézettnek
Kedves Hegyi Gyula!
Tegnap fejeztem be hozzászólásaim szerkesztését a "Nem akar győzni az MSZP" rovatban. Éppen erről a tárgykörről szólt. A válasza sem volt kielégítő, mert nem Hegyi Gyula képviselő (egyéni) helyezését kárhoztattam. A párt esélyeinek romlását, mint erre ott válaszoltam is.
De ebben az itt idézett cikkben ismét keveredik a kapitalizmus, a szociális piacgazdaság, a teljesítmény, a méltányosság, a leszakadás, a felzárkózás, szóval minden demagógia, amellyel szavazókat lehet fogni, de veszíteni is.
Vegyük sorra:
1. Megható történet leírása felvezetésként.
Sztorinak jó, be fogják vezetni a szigorúbb pályaudvari beléptetést. Hasonló eset a metrón is előfordult. Jómagam csak 69.-Ft - os Flóra szappannal mosakodok, de vannak olyan útitársaim, akikből a szenny árad. Kiürül mellettük a kocsi belső része. Ez is országimázs, kontra a tv kereskedelmi dezodor reklámjai ellen? Csak vigyázva, mert csökkenni fog a Népszabadság reklámbevétele!
2. Idézet Hegyi Gyulától:
" A magyarországi rendszerváltozás legszomorúbb kísérőjelensége a tömeges és botrányos szegénység berobbanása."
Erről volt vitám már melnyikovval, nem ismétlem, de erről az előző rendszer tehet. Akkora volt a szegénység már 1998 - ban, hogy hiába fordultam Solt Ottiliához.
" De negyven éven át arra nevelték őket, hogy ha elbuknak, akkor felsegíti őket az állam. Durva kézzel, de megteszi."
Ki kéri a pártállami módszereket?
3. Emlékeztetőül:
". A társadalom legszegényebb és leggazdagabb tíz százaléka közti jövedelemkülönbség 1989 óta folyamatosan nő. Szocialista politikusként eldicsekedhetnék azzal, hogy egyetlen esztendőben, 1997-ben megállt ez a növekedés, de semmilyen dicsekvésre nincs ok. Csak mérhetetlen szégyenre és szomorúságra."
Előtte miért nem mérték?
Mérték, de Ferge Zsuzsára ki hallgatott?
Fekete Gyuláról megemlékeztem már a polfórumon, néma csend övezte a gyermeket nevelő családokat terhelő többletterheket. Érdeklődés nulla. Szegénység megemlítése: érdeklődés szintén nulla.
4. Ismét idézet:
" Orbán Viktor miniszterelnök nemrég egy tévényilatkozatában nyíltan kimondta, mit gondol a szegénységről. „Azzal minden józan ember tisztában van, hogy ha a társadalom legszegényebbjei és leggazdagabbjai vagyoni állapotának különbségét nézzük, az mindig emelkedni fog.” Egy stílushibát bizonyosan vétett. Aki így gondolkodik, arra semmiképp sem a „józan” jelző illik. A szegények és gazdagok közti különbség állandó növekedését természeti jelenségként elfogadó embert vérmérsékletünk alapján nevezhetjük cinikusnak, érzéketlennek, fatalistának, akár gonosznak és kegyetlennek is. De józannak semmiképp. Józan Keynes volt, Roosevelt, a svéd Erlander, a német Adenauer. Azok a nyugati szocialisták, kereszténydemokraták, liberálisok, akik tudták, hogy a kommunista álom megvalósíthatatlan, de a vadkapitalizmus mély és átfogó reformokkal élhető társadalommá szelídíthető."
Szép szöveg, illene a lelőhelyét is ideidézni, teljességében olvasható legyen.
Megteszem:
" http://www.miniszterelnok.hu/index2.html?oldal=hir.php__id=764 / "
Csodálom, hogy az interjúnál jelen levő Tamás Ervin Úr erre nem figyelt fel! Érdemes a kérdéseket, és a válaszokat egybefüggően elolvasni. Kíváncsi lennék a szerkesztő utólagos véleményére is, mit szólt Hegyi Gyula cikkéhez. Természetesen nem a cenzúrára gondolok, hanem csak arra: használt, vagy nem, megérte a befektetést, vagy nem.
5. Újabb idézet:
" A magyar társadalom 1990-ben ilyen rendszerváltozáshoz szavazott bizalmat. Antallék szociális piacgazdaságnak nevezték ezt a modellt, a magamfajták szociáldemokráciának, az emberek többsége egyszerűen valamifajta Kelet-Burgenlandot képzelt maga elé, ahol ritka a hivalkodó gazdagság, s az emberek nagy többsége szerény jólétben él. "
Nem reflektálok erre, mert asztaltársaim topicok sokaságát tudják erre idézni a Horn - villától a Torgyán - villáig, elnézést a kimaradottaktól. A csövesek nem az Ő lépcsőházaikat, hanem az enyémet hányják össze.
Igazuk van, el kell venni tőlem is, és akkor nem lesz okom fintorogni!
6. Újabb idézet:
" Azok a nyugati szocialisták, kereszténydemokraták, liberálisok, akik tudták, hogy a kommunista álom megvalósíthatatlan, de a vadkapitalizmus mély és átfogó reformokkal élhető társadalommá szelídíthető."
Gyönyörű, de elkésett gondolat. Németh Miklóstól kellett volna megkérdezni!
7. Újabb idézet:
" Az ország miniszterelnökétől azonban ez a kijelentés egyszerűen botrányos. Cinikus ájtatoskodássá teszi minden álkeresztény és nemzetieskedő gesztusát. A kereszténység alaptanítása a szegények megsegítése, a nemzet pedig egzisztenciálisan is csak összetartó közösségként értelmezhető. Ahol folyamatosan nő a szegények és gazdagok közti távolság, ott nincs nemzet, csak állam, amely erőszakkal tartja egyben az ellenérdekelt társadalmi csoportokat. (Könnyen lehet, hogy nemsokára ismét az „osztály” szót használják majd rájuk az elfogulatlan fiatalok.) Ha a kormányfőnek hosszú távon és elméleti síkon sincs szándéka a szegények és gazdagok közti különbségek mérséklésére, akkor mit várjunk gyakorlati döntéseitől?"
Ez viszont ismét Tamás Ervintől kellene megkérdeznie, mit válaszolt erre Orbán Viktor?
Csak a gyengébbek megsegítéséért:
/ A teljes szöveg itt található: http://www.miniszterelnok.hu/index2.html?oldal=hir.php__id=764 /
Így kiragadni valamit viszont nem tisztességes újságírói fogás, mondjam azt, hogy egy parlamenti képviselőtől botrányos?
8. Imádom a dialektikus ellentmondásokat:
Hegyi Gyula
országgyűlési képviselő (MSZP) - /ez az aláírás /
Idézi Ferge Zsuzsa szociológust:
" Ferge Zsuzsa, a kiváló szociológus adatai szerint a magyar társadalom 73 százaléka az európai uniós országokban meghatározott szegénységi küszöb alatt él."
A következő idézet valószínűleg a szerző eszmefuttatása:
"Félő, hogy ez az adat nemcsak minket, hanem az Európai Unió politikusait, szakszervezeteit, állampolgárait is sokkolja. A tömeges szegénységet bizonyos mértékig indokolja a sokat emlegetett „elmúlt negyven év” elmaradása. De lassan tizenkét esztendő telt el a rendszerváltozás óta. Ennyi idő alatt – 1945 és 1957 között – a nyugat-európai országok már felépítették a második világháború romjain a jóléti társadalom szerkezeti elemeit. Mégpedig úgy, hogy előbb mindenkinek adtak valami keveset, s csak aztán jöhetett a kiválasztottak látványos gazdagodása. Nem a jelenlegi rendszer hibája, hogy a magyarok többsége nyugati szemmel nézve elkeserítő szegénységben él. Az viszont a mostani rendszer – és döntően a gazdasági növekedésbe „született” Orbán-kormány – bűne, hogy a mai Magyarországon több millió ember szegényebben él, mint tíz-tizenkét esztendeje. Ennek nincs semmilyen „objektív” oka, ez a politikai döntéshozók bűne."
Összeszerkesztve:
" A tömeges szegénységért, szögezzük le ismét, alapvetően a jelenlegi rendszer a felelős"
" Nem a jelenlegi rendszer hibája, hogy a magyarok többsége nyugati szemmel nézve elkeserítő szegénységben él."
" Az viszont a mostani rendszer – és döntően a gazdasági növekedésbe „született” Orbán-kormány – bűne, hogy a mai Magyarországon több millió ember szegényebben él, mint tíz-tizenkét esztendeje."
Melyik az igazi mondat?
Azaz a szövegben említett 1997 - es év felér egy olyan pápai búcsúcédulával, amelyet ötszáz évvel ezelőtt kellett vásárolni az üdvözüléshez?
Aztán most kinek a véleménye igaz, és kinek higgyünk?
Változtassuk meg a jelenlegi rendszert?
Elég a cikk elemzéséből, mert szomorú csalódás.
Kedves Hegyi Gyula!
Jó kampánycikk ez?
Ismétlem magamat: nem az egyéni helyet, a párt választási helyét veszélyezteti.
Csúnya zárás: valószínűleg nem a szegények szavazatát célozza meg a cikk.
Inkább ennek a "nyilvánosságnak" szól:
Ez is közösség Ennyire tellett?
Sajnálom, de Probatbicolnak a másik topicban feltett költői kérdését nem én fogom parlamenti helyekre váltani.
Tiborc
Nem lehet az, hogy miután Szili férje részegen karambolozott, megcsináltatták a kocsit, így remélve hogy eltusolhatják a karambolt? A rendszám viszont annyira gallyra ment, hogy ki kellett cserélni?
Az MSZP-sek nem kötelékben járnak templomba, van, aki jár, van, aki nem, ez mindenki magánügye. Én 1990 előtt is jártam, hittanra és bérmálkoztam is, de közel sem állítom, hogy minden vasárnap eljutottam. Most se mindig, nem tartom magam "jó kereszténynek". Gyarlónak inkább.
Velem szemben hangzott el, hogy rózsadombi milliomos vagyok, ami sajnos nem igaz. Ezért volt logikus, hogy egy közismert RM-et megnevezzek.
Ha olvasta a cikket, arról szól, hogy valamiképp az egész magyar politikai elit felelős a tömeges szegénységért. Jószándékú ember, legyen akér jobboldali, nem vitatkozhat ezzel a ténymegállapítással.
Szerintem "szárnyaló gazdaság" mellett többet lehetne tenni a szegényekért, mint válság idején.
Miért nem nevezitek át a topikot? Már réges rég nem Szili hazugságiról vitatkoztok. Hegyi Gyula sikeresen elterelte a figyelmet a témáról. pedig az országgyülés alelnökének megnyilatkozásai, közszereplései még akkor sem lehetnek érdektelenek, ha szocialista. naiv állampolgárként azt hiszem, hogy közjogi szerepéből fakadó tekintély fokozottan kötelezi őt az igazmondásra, s hogy fokozott méltósággal, felelősséggel nyilatkozzon meg pártpolitikai ügyekben is. Ha pártja frontszerepet szán nek, akkor viszont vonja vissza az országgyűlés alelnöki székéből. (Akkor férje sem karambolozik a szolgálati autóval és Katika sem keveredik ujabb hazugságokba.
Hegyi Gyula irja:
"a kormány is tudja, hogy a Magyar Nemzetet senki sem veszi komolyan. Nem a tartalma, hanem a szakmai silánysága miatt."
Ez a néhány szavas megjegyzés 3+1 csúsztatást tartalmaz:
1. Hegyi Gyula feltételezése szerint valami annyira nyilvánvaló, hogy még a kormány is (!) tudja.
2. Ez a (H Gy szerint) nyilvánvaló tény az, hogy a Magyar Nemzetet senki sem veszi komolyan.
3. Indoklás: a lap szakmailag silány ? ugyancsak H. Gy. véleményér?l van szó, de ?ravaszul? itt is nyilvánvaló ténynek tüntet fel egy véleményt.
4. A negyedik csúsztatás a három H. Gy.-kinyilatkoztatás sorrendjében keresend?.
Ez a baloldali objektivitás lényege, a tények összevissza csavarása és vélemények tényként feltüntetése.
Rogán Antal: az MSZP a hazugságokra építi kampányát
A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja szomorúan vette tudomásul, hogy Juhász Ferenc MSZP-alelnök mai bejelentése szerint a Magyar Szocialista Párt most kezdődő kampányát vádakra építi – áll Rogán Antal közleményében.
A Fidesz – Magyar Polgári Párt alelnöke szerint ennek jegyében az MSZP ismétlődő sajtótájékoztatóin "a tények helyett egyre inkább a hazugságokra helyeződik a hangsúly".
– Emlékeztetni szeretnénk a szocialista képviselőket arra, hogy 1998 óta 19.500 forintról két és félszeresére, azaz 2002 januárjától 50.000 forintra emelkedik a minimálbér – áll a fideszes politikus közleményébe.
Rogán Antal hangsúlyozza: az elmúlt három esztendőben Magyarországon 200.000 ember talált magának új munkahelyet, a foglalkoztatottak számának növekedésével párhuzamosan a munkanélküliek aránya az 1998-as 7,8 százalékról 2001-re közel 6 százalékra csökkent.
– Nem nőttek, hanem csökkentek a családok adóterhei. Minden családban, ahol legalább egy gyermeket nevelnek, jövedelmük után évi 400.000 forintig, a kétgyermekeseknek évi 600.000 forintig, a három- és több gyermekeseknek pedig évi 1.350.000 forintig nem kell adót fizetniük, és 2002 januárjától megszüntetik a munkát vállaló nyugdíjasok adófizetési kötelezettségét – áll a Fidesz alelnökének közleményében.
Rogán Antal szerint az MSZP képviselőcsoportjában a józan érvelés helyett az indulatok váltak uralkodóvá. A politikus arra kéri a szocialista képviselőket, ne vádoljanak, inkább érveljenek.
– A Fidesz – Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselői az ország jövőjét érintő kérdésekben mindig szívesen állnak az MSZP jelöltjeinek rendelkezésére – szögezi le közleményében Rogán Antal.
A rózsadombi milliomos nem én, hanem az Orbán Viktort hatalomba segítő Torgyán doktor volt. Nekem még autóm sincs
Szinte jó olvasni a soraitokból süvítő érzéketlen cinizmust és gyűlöletet. 2001, Advent, Fidesz-szimpatizánsok.
. Hidd el, jobb, ha bevalljuk, hogy alapvetően nem pártszempontok szerint...)
Én alapvetően egy hiszékeny ember vagyok, de azért próbálok figyelni.
Ugye, a spontán privatizációnak az volt a lényege, hogy a vállalatok vezetői privatizálhattak. Lehet, hogy egy egy Ifjúszocialistának újat fogok mondani, de neked semmiképpen. Abban az időben ritka volt, mint a fehér holló az olyan vállalatvezető, aki nem volt párttag. A megyei és egyéb pártbizottságok emberei pedig a különböző pártbizottságokon keresztül kapcsolódtak a "termelés frontjához". Nomármost jóhiszemü vagyok. Nem volt itt pártszempont. Csak éppen más nem jutott a konchoz.
Más.
1990-1994 között állandó téma volt, hogy az MDF klientúrája ide, az MDF klientúrája oda. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy az ezt az MSZP terkjesztette. Ez az SZDSZ patentja volt. Azután mi történt 1994-ben? Kiderült egy semmi pillanat alatt, hogy MDF klientúra márpedig nincs. Ugyanide tartozik, hogy Horn Gyula elvtárs bejelentette, hogy a privatizációs visszaéléseket ki fogja vizsgálni (még számszerűsítette is, hogy hány darabot, lusta vagyok utánanézni). Azután nem történt semmi. Mikor jósokára rákérdeztek, ugyan mi van azokkal a vizsgálatokkal, azt felelte, hogy az ÁPV-Rt től eltüntek az iratok. Tetszik érteni? Leírom még egyszer: eltüntek az iratok. Utána, nem hallottam, hogy történt-e valami.
Ezzel nem akarom azt mondani, hogy _tökéletesen_ rendben lett volna 1990-94 privatizáció. (Növényolajipar!!). Azt viszont igen, hogy _sokkal_ jobb volt, mint 1994-98 között. Csak van (volt) amiről beszélünk(tünk), és van amiről mély a kuss. No ilyen a spontán privatizáció és a MSZMP és ezen keresztül az MSZP kapcsolata.
Nekem a maszopvagyonból kéne:
1 darab pincebörtön
1 darab SAAB (lehet Gripen is)
és 1 darab intercityjegy ha majd nem lesz lém akkor is le tudjak menni szépasszonyvölgybe...
Hegyi úr ! Ez a vonat nem véletlenül Degecről hozta magát ?
Sebaj, itt ez a mi bankárunk, aki épp, hogy felállt a székéből oszt máris könnyeket csal a szegénység a szemébe. Beállt őt támogatni, és jó barátként együtt zokogni a szegénységen egy tenisz után a Daimlert otthagyó Fazakas Szabolcs is. Ha aztán ez a sok ostoba szegény mégsem kérne belőlük, hát mindig lesz egy-két gonosz imperialista, aki épp helytartót keres.
"a történelem egyetlen békés eszközt ismer, a méltányos társadalmi újraelosztást"
- lehetne az MSZP vagyonnal kezdeni, csókolom ?
Hülyeség. Egy vonatról azt szállítják le, akinek nincs jegye. Nem kérnek igazolást arról, hogy van-e otthona. Akit leszállítanak, az lehet hajléktalan, de lehet éppenséggel milliárdos is , ha nem fizeti ki a pótdíjat.
Egy hajléktalant, aki jegy és helyjegy nélkül merészkedett fel a jól fűtött szerelvényre. Valahová lökdösik, hogy a következő állomáson lependerítsék a vonatról. Első, ösztönös reakciómmal szeretnék beavatkozni, védelmére kelni a szerencsétlen embernek. De aztán arra gondolok, hogy a két kalauz csak a dolgát végzi, s pontosan a magamfajta utasokat kívánja megvédeni a kellemetlenségtől. A tehetetlenség fájdalmas érzése kerít hatalmába. Bár magam sohasem láttam ilyen jelenetet, mégis megcsap a „de`ja vu” szomorúsága.
Ekkora kepmutatast. Ez szinte ubereli Medgyessyet a 301-parcellaban. Ilyen szoveget csak nagyon keves embernek van erkolcsi joga kozreadni mint pl. a Dalai Lama, Terez Anya. Rozsadombi milliomosak szornyulkodnek a szegenysegen. Hegyi engem egy operaenekesre emlekeztet, akit ha megszurnak nem verzik hanem enekel. Szinjatek ez.
Hegyi Gyula.
A tömeges szegénységért, szögezzük le ismét, alapvetően a jelenlegi rendszer a felelős. Mérséklésére a történelem egyetlen békés eszközt ismer, a méltányos társadalmi újraelosztást... Olyan megható dolgokat szoktál csinálni. A II. keröletben cipöket osztogatsz.
Tudod, én is sajnálom a hajléktalanokat és segiteném is öket. De ehhez az kell, hogy maguk is tegyenek meg mindent, hogy az összekoldult pénzeiket ne alkoholra költsék,mosakodjanak, tisztálkodjanak, tegyenek meg ök is mindent a felemelkedésükért.
Még a fejlett nyugati országokban is vannak hajléktalanok. Ott is leszállitják a vonatról, a buszról öket.
Ott is problémát jelentenek.
Ez nem enyhiti az itteni helyzetet, tudom.
De ezt csak a jelenlegi hatalomra fogni, hazugság.
És a hazudozásban élen jársz.
No ja. Sajnos, valoban nagy a szegenyseg - foleg, ha kommunizmustol napjainkig mentes orszagokkal vetjuk ossze a hazai allapotokat.
Az orszag most jo uton halad, de csak hosszabb ido utan heverheti majd ki a kommunizmus okozta gazdasagi es erkolcsi sebeket - no meg az MSzP Bokros-csomagjat...
Hegy Gyula vonatozik s'közben moralizál. Olyan megható...
A szegénység botránya
Ülök az intercity-járaton. Optimális a fűtés, kellemes a világítás, a vonat mérsékelt európaisággal halad – nem száguld, de nem is döcög – Fonyód felé. Hirtelen felkapom a fejem. Két ismerős kalauz egy szakállas, torzonborz alakot terel keresztül a vagonon. Egy hajléktalant, aki jegy és helyjegy nélkül merészkedett fel a jól fűtött szerelvényre. Valahová lökdösik, hogy a következő állomáson lependerítsék a vonatról. Első, ösztönös reakciómmal szeretnék beavatkozni, védelmére kelni a szerencsétlen embernek. De aztán arra gondolok, hogy a két kalauz csak a dolgát végzi, s pontosan a magamfajta utasokat kívánja megvédeni a kellemetlenségtől. A tehetetlenség fájdalmas érzése kerít hatalmába. Bár magam sohasem láttam ilyen jelenetet, mégis megcsap a „de`ja vu” szomorúsága. Ezt a kollektív szorongást minden jó szándékú ember végigélte már, aki olyan társadalomban kénytelen élni, amelyben kiáltó a szegénység. A szentek legendáiban és a polgári regényekben évszázadokon át a szegénység volt az egyik nagy és örök téma, csak a jóléti társadalmakban vált keveseket érdeklő, szociálpolitikai szakkérdéssé.
A magyarországi rendszerváltozás legszomorúbb kísérőjelensége a tömeges és botrányos szegénység berobbanása. Okai közismertek. Megszűnt munkahelyek, bezárt munkásszállások, tömeges kilakoltatások, a falusi termelőszövetkezetek szétesése, a szociális foglalkoztatóként is funkcionáló állami szektor „áramvonalasítása”. Kivéreztetett önkormányzatok, ahol ráadásul az a helyi elit hozza a döntéseket, amely saját újraválasztása érdekében sem kedvezhet a ritkán szavazó legszegényebb rétegeknek. Mindezt a statisztikák stréber pontossággal rögzítik. A társadalom legszegényebb és leggazdagabb tíz százaléka közti jövedelemkülönbség 1989 óta folyamatosan nő. Szocialista politikusként eldicsekedhetnék azzal, hogy egyetlen esztendőben, 1997-ben megállt ez a növekedés, de semmilyen dicsekvésre nincs ok. Csak mérhetetlen szégyenre és szomorúságra.
- Hogy lennék én szegény Svédországban, te meg lennél gazdag Bangladesben!!!
A rendszerváltozás politikai és gazdasági nyertesei példátlan közönnyel fogadják a tömeges elszegényedést. Olyan hideg szívvel és érzéketlenül, ami a baloldali, keresztény és konzervatív európai hagyományoktól egyaránt idegen.
Százezrek sodródnak ki a lét peremére, válnak közös hibánkból roncsemberekké. Hárommillióra tehető azok száma, akik leszakadóban vannak a nehezen megkapaszkodó többségi társadalomtól. Bizonyosan akadnak köztük olyanok, akik maguk is felelősek a sorsukért. De negyven éven át arra nevelték őket, hogy ha elbuknak, akkor felsegíti őket az állam. Durva kézzel, de megteszi.
A mai rendszer, a verseny és a haszonszerzés azonban félrelöki a gyengéket, a képzetleneket, az öregeket és általában mindenkit, aki nem képes alkalmazkodni a szép új világhoz. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez a kapitalizmus. De Svédországtól Hollandián át Franciaországig számos példát láthatunk arra, hogy a verseny megfér a társadalmi szolidaritással. (Igaz, az elmúlt évtizedben ott is növekedett a szegények száma, döntően a dogmává emelt szabadpiaci ideológia következtében.) Ahol a társadalom jó harminc százaléka leszakadóban van, ott hazugság és mérhetetlen cinizmus „növekedésről”, „fejlődésről” hozsannázni.
A tömeges elszegényedésért az egész politikai és gazdasági elit felelős. Egyetlen szabadon választott kormány sem tette meg, amit megtehetett volna azért, hogy ne éhezzenek gyerekek, ne háljanak emberek az utcán, ne idézzék a harmadik világ nyomorát a városi és falusi gettók az ezredforduló Magyarországán. Közös szégyenünk ez, kétségtelen. De a mostani kormány az első, amelynek a folyamatos gazdasági növekedésből bőséges forrásai lennének a szegénység mérséklésére. Az alábecsült infláció révén befolyó százmilliárdokból meg lehetne szüntetni a kilakoltatásokat, a gyermekek éhezését, jutna pénz ingyenes tankönyvre, olcsó gyógyszerre, a fűtés támogatására. De sajnos ugyancsak a jelenlegi kormány az első, amely ideológiát csinál abból, hogy nem a szegényeket, hanem az „erős középosztályt” akarja támogatni. Akármilyen durván hangzik, egyértelműen ki kell mondani: a szegényektől elrabolt forintokból. Aki a tömeges elszegényedést látva is a gazdagabbakat támogatja, az nemcsak a szegényeket, hanem a társadalmat is meglopja. Meglopja méltányosságában, igazságérzetében, a polgári léttel járó jó lelkiismeretében. Előbb-utóbb a biztonságában is, hiszen nem minden szegény törődik bele maga és családja nyomorába.
Orbán Viktor miniszterelnök nemrég egy tévényilatkozatában nyíltan kimondta, mit gondol a szegénységről. „Azzal minden józan ember tisztában van, hogy ha a társadalom legszegényebbjei és leggazdagabbjai vagyoni állapotának különbségét nézzük, az mindig emelkedni fog.” Egy stílushibát bizonyosan vétett. Aki így gondolkodik, arra semmiképp sem a „józan” jelző illik. A szegények és gazdagok közti különbség állandó növekedését természeti jelenségként elfogadó embert vérmérsékletünk alapján nevezhetjük cinikusnak, érzéketlennek, fatalistának, akár gonosznak és kegyetlennek is. De józannak semmiképp. Józan Keynes volt, Roosevelt, a svéd Erlander, a német Adenauer. Azok a nyugati szocialisták, kereszténydemokraták, liberálisok, akik tudták, hogy a kommunista álom megvalósíthatatlan, de a vadkapitalizmus mély és átfogó reformokkal élhető társadalommá szelídíthető.
A magyar társadalom 1990-ben ilyen rendszerváltozáshoz szavazott bizalmat. Antallék szociális piacgazdaságnak nevezték ezt a modellt, a magamfajták szociáldemokráciának, az emberek többsége egyszerűen valamifajta Kelet-Burgenlandot képzelt maga elé, ahol ritka a hivalkodó gazdagság, s az emberek nagy többsége szerény jólétben él.
Egy ifjú bróker részéről talán megbocsátható, ha természetesnek tartja a szegények és gazdagok közti szakadék megállíthatatlan növekedését. Az ország miniszterelnökétől azonban ez a kijelentés egyszerűen botrányos. Cinikus ájtatoskodássá teszi minden álkeresztény és nemzetieskedő gesztusát. A kereszténység alaptanítása a szegények megsegítése, a nemzet pedig egzisztenciálisan is csak összetartó közösségként értelmezhető. Ahol folyamatosan nő a szegények és gazdagok közti távolság, ott nincs nemzet, csak állam, amely erőszakkal tartja egyben az ellenérdekelt társadalmi csoportokat. (Könnyen lehet, hogy nemsokára ismét az „osztály” szót használják majd rájuk az elfogulatlan fiatalok.) Ha a kormányfőnek hosszú távon és elméleti síkon sincs szándéka a szegények és gazdagok közti különbségek mérséklésére, akkor mit várjunk gyakorlati döntéseitől? Amennyire botrányos ez a kijelentése, annyira elgondolkodtató, hogy ez a népszerű műsorban elhangzott és nyomtatásban is megjelent mondat meg sem karcolta a nyilvánosságot. Huszadrangú álbotrányok nagyobb vihart kavartak annál a szomorú ténynél, hogy az ország miniszterelnöke nem összetartó társadalomban, hanem egyfajta részvénytársaságban gondolkodik, melyben a győztesek nyeresége automatikusan feltételezi a vesztesek kifosztását.
Ferge Zsuzsa, a kiváló szociológus adatai szerint a magyar társadalom 73 százaléka az európai uniós országokban meghatározott szegénységi küszöb alatt él. Félő, hogy ez az adat nemcsak minket, hanem az Európai Unió politikusait, szakszervezeteit, állampolgárait is sokkolja. A tömeges szegénységet bizonyos mértékig indokolja a sokat emlegetett „elmúlt negyven év” elmaradása. De lassan tizenkét esztendő telt el a rendszerváltozás óta. Ennyi idő alatt – 1945 és 1957 között – a nyugat-európai országok már felépítették a második világháború romjain a jóléti társadalom szerkezeti elemeit. Mégpedig úgy, hogy előbb mindenkinek adtak valami keveset, s csak aztán jöhetett a kiválasztottak látványos gazdagodása. Nem a jelenlegi rendszer hibája, hogy a magyarok többsége nyugati szemmel nézve elkeserítő szegénységben él. Az viszont a mostani rendszer – és döntően a gazdasági növekedésbe „született” Orbán-kormány – bűne, hogy a mai Magyarországon több millió ember szegényebben él, mint tíz-tizenkét esztendeje. Ennek nincs semmilyen „objektív” oka, ez a politikai döntéshozók bűne.
A tömeges szegénységért, szögezzük le ismét, alapvetően a jelenlegi rendszer a felelős. Mérséklésére a történelem egyetlen békés eszközt ismer, a méltányos társadalmi újraelosztást.