Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, ha prófétálok és hitem oly nagy, hogy hegyeket mozditok, ha vagyonomat mind széjjelosztom, testem pedig a tűzre adom, ha szeretet nincs bennem; semmi vagyok!
A szeretet hosszútürő és kegyes, a szeretet nem fuvalkodik fel, nem örül a hamiságnak, de együtt örül az Igazsággal, a szeretet mindent elvisel.
Ugyan kicsit más megközelítése a dolognak, de amikor akaratunk ellenében alakulnak a dolgok, olykor eszembe jut, hogy Isten, mint egy szerető "szülő" "mondta" azt, hogy nem(pl. gyermek veszélyes játékot talál ki, a szülei pedig nem engedik, amitől ő elkezd sírni, pedig a szeretet az oka annak, hogy nem engedték)
És szerintem a topicnyitó arra (is) gondolt, hogy ki az, aki megtapasztalta azt az érzést, hogy ő maga (viszont)szeresse Istent, ŐSZINTÉN szívből, hogy igazi valójában szeresse.
Azt kérded a "legmagasabb rendü" szeretet elérhetö-e csupán az ember bensöjéböl fakadó szeretet-erövel??
Tképpen ez utobbi elkülönitetten emlitett izé az honnan fakad (, tán úgy materiálisan jöhet(ne) egy analizis erröl? ) ?
Hol lakozhat ez az Isten néven emlitett, ha nincs az ember bensöjében szereteteröt fakasztani?
Szerintem arra gondolt, hogy Isten a legmagasabb rendü szeretettel szeret mindenkit, és ezt a szeretet valaki megérezte. Hogy erröl mesélne-e nekünk ez a valaki...
A topicgizda sztem arra gondolt, hogy Isten és a legmagasabb rendű szeretet egy és uazon fogalom kétfajta kifejeződése -- én ezt ugyan vitatom, de megértem az okfejtését.
Én azért felvetném, hogy vajon a legmagasabb rendű szeretet kizárólag Istentől származhat?
Úgy értem: nem érhető el csupán önmagában a szeretet erejével, azzal az erővel, ami az ember bensőjéből fakad?
Ha komolyan akarunk Isten-élményekről beszélni, szívesen.
Én megtapasztaltam az Istent életemben.
Többször is átéreztem jelenletét, szeretetét.
Persze ezekről nagyon nehéz beszélni.
