Én kétszer láttam a Ledarálnakeltűntemet, egyszer kb. 2005-ben és egyszer két-három évvel később. Iszonyú sokat változott az előadás a két időpont között, úgyhogy elég kíváncsi lennék, hogy most milyen. De mondjuk ha te most láttad először, akkor összehasonlítási alap hiányában ezt nehezen fogod tudni elmesélni. :-)
Megkésett válasz: a Rosencrantz és Guildenstern rendben volt valóban. Bár nagyon rég volt, emlékeim szerint a legnagyobb truváj mégis az volt benne, hogy ugyanabba a játéktérbe helyezte, amelyben játszották a Zsámbéki-rendezte Hamletet is. ("és számos más ponton is idézi Zsámbéki Gábor rendezését", írja egy kritika, ami még ma is olvasható a neten)
Most, hogy Máté igazgató lett (kijárt ez neki, nem vitatom), meglátjuk, mire jut vele. Drukkolok neki természetesen.
Annyira nem hittem a saját fülemnek, hogy probáltam ezt a Holmi-számot előkeríteni, de nem találtam, pedig emlékszem, hogy anno megvettem ezt is, ahogy a többit. Ennek ellenére korábbi véleményemet fenntartom.
Senki ne nézze meg a Kazamaták c. rettenetet a Katonában, bármilyen hízelgő kritikát is olvasna róla! A darab arról akar szólni talán, hogy a Köztársaság téren, 1956-ban talán nem vagy nem csak azok voltak a rosszfiúk, akik a pártházat védték, hogy a csőcselék inkább volt kint, mint bent, ezt lelkes patronpukkogtatással, nyíltszini kivégzéssel, lincseléssel, felkoncolással, szívkivágással és nemi erőszakkal igyekszik ábrázolni. Ez azért is praktikus, mert ha valakinek esetleg nem tetszik a színmű, arra bízvást rá lehet fogni, hogy a bátor témaválasztást, a merészen eredeti történelemszemléletet nem képes a szemellenzős parasztja átérezni, elfogadni. Pedig nem, csak ez a darab egész egyszerűen nincs megírva, valóságshow-idézetekkel és Buzi-e vaggyal próbál szellemeskedni, és olyan rettenetesen blőd párbeszédekkel, hogy az szinte fizikai fájdalmat okoz. Kevés érdeme a színrevitelben, és nem a szégyenletes szövegben van, bár a rendező sem volt képes a szarból aranyat csinálni, csak kötött rá néhány pántlikát. Úgy vettem észre egyébként, hogy a benne játszó színészek is utálják. Egy darabig elkerülöm a Katonát, az Előtte-utána meg ez kicsit már sok nekem. Valahogy nagyon elveszni látszanak valami csúnya nagy lila ködben...
Iszonyatosan rossz, ne nézd meg. Nem méltó még a "darab" címre sem. Minden rossz, elrontott, gagyi, béna benne, amit csak el tudsz képzelni, az egész apróságoktól a fontos dolgokig. Akkor sem érdemes megnézni, ha fizetnek érte.
Johann Nepomuk Nestroy: A talizmán / Katona József színház
Tegnap este láttuk, elképesztő volt.
Akik különösen tetszettek: Nagy Ervin (Titusz), Pelsőczy Réka (Konstancia), Fekete Ernő (Szotyola), Fullajtár Andrea ('a nagyasszony' írónő).
Kicsit szomorú, nagyon vidám, modern nyelvezettel (de nem trágár), sok tánccal és énekkel (mindegyik 1-1 paródia). Félelmetes. B-)))))
Még most is röhögnöm kell, ha eszembe jut egy-egy poén, vagy mozdulat, mert a színpad több 'rétegű' volt, az előtérben zajló események mögött hátul biztos volt még 1-1 poén.
Most néztem utána, nyertek már egy csomó díjat az előadással. Nem véletlenül.
Nekem is az a véleményem, hogy Székely Gábor távozása óta nem olyan biztos a színház értékítéleteiben, mint addig volt. Úttörőnek ott vannak Schillingék, mégis divatozni akarnak, noha nem áll jól nekik.
Nincs igazad, és nem MGP egyébként sértő fogalmazásmódja miatt, hanem azért, mert Máté Gábor rendezett már olyan előadást, ami jó igényes kritikákat (is) kapott, és az "év legjobb darabja" díjra is jelölték, bár nem kapta meg. Rosencrantz és Guildenstern - sőt ez tán megkapta, még MGP is dicsérte (akkor még nem vette észre, hogy Máté G. tök tehetségtelen?) de továbbá (Pirandello, Dosztojevszkij) - A mai ÉS-ben Koltai T-nak szintén nem igazán tetszik, de nézhetően közepesnek minősíti, Máté Gáborról pedig nem mondja, hogy tehetségtelen.
Elég kemény valóban, de én részben egyetértek vele. :(
Mondjuk ebben és eddig igen (sajnos):
"Máté azon főrendezők közüli, akik roppant szeretnek rendezni, de kevéssé tudnak. Mindegy nekik, könnyed vígjáték, vagy Shakespeare: egyformán csődöt vallanak. Szaktudásuk kicsiny. Színpadi kultúrájuk elenyésző. Kurdi Imre új fordításából a lírára siket, a humorra érzéketlen, gondolati töltését nem érti. Elvitte az erdőbe a Katona egész társulatát.
Ottfelejtette őket. A színpadra azonban a színészeknek kell kimenniük."
Tegnap éjjel a Szigeten a Magi Mirrorban tartott Krétakör Színésztánczenekar-koncert alatt Fekete Ernő ólálkodott backstage. Tóth Anitát meg csak úgy láttam, ment ott a Szigeten. Majdnem odamentem hozzá, nagyon szeretem.
Na, tegnap láttam a Koccanást, és ezzel véget is ért az évad. Tök élveztem az előadást, de hazafelé menet meg kellett állapítanom, hogy a darab kifejezetten béna, meg úgy az egész az volt. Nyilván azért élveztem, mert a színészeket annyira szeretem. Összefüggéstelen, csúcspont nélküli kliséhalmaz olyasmikről, amikkel én nem vagyok hajlandó azonosítani a mai Magyarországot. Pedig a darab ezt teszi, más mondanivalója nem lévén.
Szóval kár, hogy pont ez volt őszig az utolsó, majdnem mindnen más a krva jó volt a Katonában, Pár dolgot nem láttam, de a Motel egyszerűen nem volt elég egyszer (márpedig jövőre nem lesz, tehát be kell érnem ennyivel), a Csongor és Tünde végképp Zsótér-rajongót csinált belőlem, pedig az meg tipikus utána-jobb-mint-közben darab, az Állatfarm is valami elképesztően jó volt. Az Idiótát tavaly is láttam egyszer, idén Ónodi Eszterrel is nagyon erős volt. Ezek voltak a kedvenceim. Nem nagyon tetszett a Koccanás meg az Őszi álom, ez a kettő.
Két premier (plusz színházi világnap is) volt a múlt héten, csodával határos módon sikerült mindkettőt abszolválnom. Mind a kettőt imádtam, pedig a Csongor és Tünde gyakorlatilag érthetetlen, ha nincs ott a könyv a kezedben (nekem nem volt) (menekültek is ki a nézök a hátsó sorokból rendesen), az Ivanovban meg fárasztó, hogy az utolsó egy órában csak ordítva beszél mindenki.
De hogy ez a színházasdi egyben micsoda izgalmas celebrity-spotting is bír lenni, az őrület.
Három hozzászólásból kettő és fél az enyém, de ebből a jó kis sztoriból ne maradjatok ki. Tegnap láttam végre a Portugált. Az előttünk levő sorban ült Kokó, a boxoló, ő volt, tényleg ő, teljes életkicsiségben. Van a darabban a strandolós jelenet, amikor Retek meg akarja verni Becét, aki folyamatosan verbálisan alázza a kihívót. Ennek részeként elhangzott, a köv. mondat: "Mi van, te vagy a Kokó?"
Hatalmas nevetés a környékünkön, persze mindenki Kokóra nézett. Ez benne van a darabban, vagy csak a kedvéért imprózták bele?
A minap láttam az Őszi álmot, és egyáltalán nem tetszett. Főleg a szex(i)jelenetek valahogy nyögvenyelősek voltak. Rájöttem arra is, hogy én egyáltalán nem szeretem László Zsoltot annyira.
Tudtommal nem. A szezon elején adtak egy prospektusszerűséget a repertoárról meg az erre az évadra esedékes bemutatókról, és Bodó Viktort csak a Motel érintette. Meg megy az Attack, amit szégyenszemre még nem láttam. Egyszerűen nem bírok eleget színházba járni.
