Hat igen, szegeny gyerek vagy komolyan veszi, es meg se mer mozdulni, vagy nem veszi komolyan, es akkor rosszalkodni fog:) De az biztos, hogy szamara orokre megmarad a szinhaz egy olyan helynek, ahol tobb szabaly van, mint amit meg tud jegyezni:)
Volt szerencsém bejutni vasárnap este a bemutatóra, jó volt nem a (sajnos)megszokott, fásult, hétköznapi "orrbanyomós" módon szembesülni a mi kis világunkkal és jellegzetes karaktereivel, szituációival. Mi, ha nem az ilyen "nagyító alatt", néhány órára kívülről nézés fékezhet le minket és kapcsolhatja "in use" üzemmódra az agyunkat meg a szívünket,hm?
másodszor? wow.:)
a Katonában rendezett darabokkal néha az a gondom, hogy direkt elhumorizálnak néha dolgokat, és mintha így kicsit megerőszakolnák a darabot.
de azért tegyük hozzá: Tóth Anita a kis gollamszerű banya szerepében remekelt.:)
de, bocsánat, távoli vidék... annyira nem maradt meg bennem.. .)
nekem a bosszú tetszett. jó kis darab, jól volt megrendezve, ahogy az az egész középkori klasszikusnak "eljátszott játék" átbillent valami egészen modern huszadik századi abszurd tragikomédiába.
sajnos többször kéne látnom hogy képben legyek teljesen, így nehéz, csak a halványuló emlékeimre támaszkodhatom.
De arra határozottan emlékszem hogy minden furcsaságával együtt - vagy éppen azokért - tetszett.
Megtörtént - kaptál egy fejezetnyit a poptörténelem már-már szinte lényeges adatai közül. Meg még valamit, amit az elsőből kifelejtettem. :-)
De hogy a Katonához visszatérjek - a tegnapi Tartuffe-ben a legjobb rész az volt, amikor Máté Gábornak mintha egyszer csak elege lenne a rezonőrködésből, és szotyizás közben össze-vissza kezd beszélni. És ott egyszer csak leszálló repülőkről meg leszállópályákról lesz szó... ez hogy került oda? Ki írta? Vagy valaki tud erről bármit? Abszolút az előadás fénypontja volt nekem.
