Nem annyira a Katona József Színház volt a téma, de az volt a helyszín, és volt olyan résztvevője a vitának, aki a helyszínnek nagyon is tulajdonított jelentőséget. (Hm. :))
Nem, még nem adatott meg, mert egyszer le kéne passzolni a gyermeket és akkor aztán orrvérzésig színházba járni, hogy egy kicsikét pótoljuk a pótolhatót ,-)
De a leírásod mindenképp arra biztat, hogy megnézzem ;-)
A Godot-ban viszont nem forog a színpad, hanem billeg. Látványos, lehet izgulni, hogy nem botlik-e meg valaki a rendezői szándékon kívül, és érzékeltet is valamit (talán, hogy kicsúszott a lábuk alól a talaj, előbb az egyik, majd a másik szereplőpáros lába alól is). Sok alkalmat ad a színészeknek arra, hogy komikus módon teremtsenek kapcsolatot a földdel, a lenttel. És kell bele a komikum, mert enélkül a darab légköre már-már elviselhetetlen. Régen láttam már más színházak más rendezéseiben, de emlékeim szerint ez az első olyan előadás, ami ilyen könyörtelenül megmutatja, mennyire kellemetlen darab ez. Rideg, sivár, lélektelen, kilátástalan (vaksötét). Mint Kuka alig-alig rezzenő, mégis mindent kifejező arca és az üres, "megkövült" tekintete. (Szerintem Beckettnek is tetszene.) Kulka és Keresztes játéka annyira erős, szuggesztív, hogy számomra inkább a Pozzo-Lucky páros lett a főszereplő, Vladimir és Estragon kárára. (Kulka és Keresztes a meglepetés erejével hatnak, a szintén nagyon jó Kocsis Gergely és Elek Ferenc viszont nem.)
Igen, igen, le a kalappal a színészek előtt, de én akkor sem tudtam megbékélni avval, hogy milyen nyögvenyelősen épül fel ez az egész. Az előadás első óráját nagyjából az is kívülről fújja, aki csak egyetlen röpke mondatot csípett el a műsorfüzetből, vagy a többi néző beszélgetéséből. Szóval itt hiányzott nekem nagyon valami rendezői truváj, mert a von Horváth féle felvezetés szerintem nagyon körülményeskedő és időpocsékoló. Kisváros, nyuszi férj, hisztis feleség, csábító leány, pletykás szomszédság - ezeket már annyira kívülről fújja mindenki, hogy kár is az időt vesztegetni rá. De egyébként a Lear király első felvonása sem avval telik el, hogy a három leányzó hosszan és kínosan prezentálná magát, hanem dirr-durr ígérgetés, kitagadás, patália. És szerintem itt is ez kéne, a hosszú 'bevezető' és 'bonyodalomkifejtés' helyett jöhetne direkt az a fránya vonat, aztán utána még akár nosztalgiázni is lehetne a hisztis nej békebeli hisztijein, meg a kisváros vigasztalan kisvárosiasságán. Úgy esszekevert idősíkilag ;-)
Az elejével együtt, úgy hiteles. Bár szerintem az elsőosztályú színészi játék sokat javít az általad leírtakon (nekem nem jutott volna eszembe ennyi negatívum az előadásról), de az észrevételeid helytállóak. Lenne nagy meglepetés, ha egyszer csak szerkesztés nélküli változatban kerülne a szórólapra, műsorfüzetbe egy ilyen írás! :)
Lenne két eladó jegyem a Godot-ra várva című előadásra a Katona József Színházba, 2014. május 24-re (szombat), 19 órai kezdéssel. A jegyek a földszint 12. sorába szólnak, a bal 1-2. székekre (nagyobb hely van a lábaknak). Az előadás friss, április végén volt a bemutatója, és nem lehet már rá jegyet kapni, de nekünk sajnos most ki kell hagynunk, ezért a két jegy együttes ára 4000 forint.
Akit esetleg érdekel, a gcsj@t-online.hu címre jelezze, köszönöm!
Grecsónak egy aprócska dramaturgiai ötlet, gondolom a drámaíró kurzuson a második órában elhangzik egy ehhez hasonló mélységű tipp: ha a második részben nem a jómódú zenészcsalád szerepelne, hanem a zenészcsalád 'mélyszegénységben' élő szomszédsága, akik aztán jól magukkal rántanák zenészéket is, na, az lenne ám a színjátékírás magasiskolája, teccik érteni? Mert így sajnos nagyon nem az... (Szegényék irigyek lennének gazdagékra, a lövöldözést is az ő számlájukra írnák, mert ugye mennyivel jobb megdögölni látni a szomszéd barmát, mint egy láthatatlan valódi gyilkosra vadászni ésatöbbi. Azért lennének ám itt síkjai a cselekménynek és talán a nézőközönség sem érezné magát ennyire kényelmetlenül.)
Tegnap este Cigányok, már rég megy ugye, de eddig még sosem került rá sor. Bár ne is került volna...
1. Grecsó egy nagy f@sz niemand, aki totál fantáziátlanul és bénám, sztereotípiákból építkezik, ráadásul a neveken kívül szinte semmi nem kapcsolja össze a darab két részét
2. A rendezés kissé túl kabarésra sikeredett, a szokásos (magyarszínházas) verbális túltengéssel, ráadásul ismét a Katona szuperfegyverével, a rém uncsi forgószínpaddal súlyosbítva
3. A díszlet az izeg-mozog, meg ugye még forog is, a hófehér sterilsége meg a rajta végiggördülő fekete 'könnyek' ellenben inkább bénák mint jók.
4. A színészek ellenben nagyon jók, hibátlanok, as usual
Szombaton este A végítélet napja, háááát.... Kissé erőtlen, kissé fantáziátlan, de máskülönben jól fésült, precíz előadás. Az első egy órában az ember csak egyre álmosabban nézi a történéseket, mint egy mexikói sorozatban, az egész nem túl érdekes, nem túl izgalmas, olyan kis langy kisvárosias. De úgy igazából meg sem érint, a falusias hangulata is csak egy felszínes máz, semmi több, az ember csak néz ki a fejéből, hogy akkor most mi van. Hudecz fegyelmezetten idegbeteg, neje fegyelmezetten kielégületlen, Anna fegyelmezetten csábító. A forgószínpad meg csak forog és forog, mintha csak a rendező tapintható unalmát kívánná demonstrálni, de amúgy semmit nem tesz hozzá vagy vesz el az előadásból, csak úgy néha meg-meglódul. Egy román rendezőforgás közben tuti teljesen átrendezné a színpadképet, tuti történne is valami a forgás által/nyomán, tuti ez vinné előrébb a cselekményt, itt max. egymást faron billentik a szereplők, ha épp egyazon időben egyazon helyre tévednek. Aztán szép lassan kifejlődik a bonyodalom, a főszereplő szép lassan megőrül, a néző pedig szép lassan megkönnyebbül, hogy végre haza lehet menni...
DE!!! Van ám egy olyan momentuma az előadásnak, ami eszméletlen jó abban a szent pillanatban is, és amit eszméletlen jó újra és újra felidézni: amikor a felszolgálólány elmeséli az állomásfőnöknek, hogy a leányt meggyilkolták. Tök egyszerű, mégis szívszorító és zsigerbe hatoló: az egész kis rövid jelenetet egymás után kétszer, de mimikára és taglejtésre lebontva abszolút pontosan ugyanúgy játssza el a két szereplő. Na, akkor és ott megáll biza a levegő és hatalmasat görbül a téridő, a nézőtéren hallani lehet a hajkorpák hullását, és innen tovafele már csak egy picit feszesebb és őrültebb ritmus kéne, hogy valamiféle katarzis is rászakadjon a nézőre, de Bagossy sajnos nem elég bátor ehhez, hanem inkább előveszi a zsebéből a fésűjét és újra választékot von az előadás fejibe és sunyin hagyja, hogy ez a ritka ihletett pillanat elszálljon.
Kár pedig, mert kicsivel több merészséggel (és az eredeti(?) szöveg szájbarágós marhaságainak kigyomlálásával – kedvencem, amikor a vendéglős kötelességtudóan elnarrálja a félidiótának gondolt nézőnek, hogy négy és fél hónapot ült Hudecz a börtönben, bizony), még több aljas pletykával, még több gyarló butasággal, még több hétköznapi abszurditással egészen jó kis előadást lehetne rittyenteni von Horváth szövege alapján. És hangsúlyosan csak alapján, valaki, egy Parti Nagy vagy egy Háy tele kéne injekciózza ezt a bénácska, szánni való történetet élettel és vérrel, jóféle falusi vitriollal, hogy aztán az ’önfelmentő főhős/főbűnös’-’megzakkant leányzó’-’összeroppant feleség’ történetéből valami igazán nagyot szóló robbanjon. Mert ez, így, csak aprócska pukkanás.
U.I. A fülszöveg írója meg nézze meg egyszer az előadást és írja már át a béna szövegét.
ELADÓ 1 db jegy a holnapi (okt. 29.) Virágos Magyarország c. előadásra a Katona József Színházba (VI.sor 2.szék). Akit érdekel írjon! borso26@vipmail.hu http://www.katonajoz...repertoar/39622
A Ledarálnakeltűntem magasan a legeslegjobb előadás volt, amit valaha láttam színházban. Ez a szürreális, már-már horror-pornóba átnyúló, őrült, sötét, elvont világ igazán az enyém. Ennyi esszenciát, impressziót, gondolatot, élményt egy előadás alatt még sosem kaptam. Ja, és én nagy film rajongó vagyok, de ez nálam magasan lekörözte Orson Welles, egyébként több, mint zseniális Perét. A színház egyébként is remek, több meghatározó darabot is láttam már itt, az Elnöknők, a Cigányok, a Mi osztályunk vagy Top Dogs mind-mind remekművek. Nagy csalódás még nem ért, a Bőrpofa volt legutóbb terítéken, és az alapmotívumok, valamint a téma nagyon az enyém--- lett volna, ha nem fordult volna néhol unalomba a rendezés, és Mészáros Béla nem akarta volna eljátszani a karakter paródiáját, így inkább nevetséges volt, mint félelmetes. Lehethogy ez volt a célja, csak én nem éreztem benne a motivációt, a miértet. Borbély Alexandra meg rettenetes tehetségtelen, fogalmam sincs ki tartja itt már második éve gyakorlaton, de rossz nézni.
Ónodi Eszter már nincs benne, nem tudom mi okból, viszont másban játszik.
Jordán Adélék kisfia 1 éves, Adél remek és csinos volt a darabban (és jó a tetkója :)
Lehel-kuki és Vajdai műbránere megvolt (Vajdai annyira Vajdai volt, hogyjézusmárja!), de az igazán zavarba ejtő az volt, hogy Mészáros Béla néhányszor flörtölt velem a színpadról, az első sor közepén ültem. Biztos mindig így szokta, ettől én még személyesnek éreztem, őrült egy csávó.
A fiammal néztem meg először, de muszáj leszek elvinni a páromat is, hadd nézzen ő is bele a csajok blúzába. Jó sok kép megmaradt neked, érdekes számomra, ennyi év múltán belőlem törlődnek, de inkább sokkal hamarabb. Spec már most alig emlékszem ezekre, amiket írtál, pedig akkor, abban a pillanatban ütött engem is.
Az tuti, hogy frankó szexalap az este.
Ja, és Lynch ott a színházban nekem is eszembe jutott, de például már erről is megfeledkeztem.
Tegnap megnéztem a Bőrpofát, jók voltak nagyon (Mészáros és Borbély Alexandra). Még egyszer nincs miért megnéznem, de azért jól esett egyszer. Azonosulni is frankón tudtam velük, mert egy hazai perpatvart én is hasonlóképpen kiviteleztem az elejétől a végéig.
Hm. Kezdetben benne volt az Ónodi Eszter, aki aztán elment szülni, de asszem azóta visszajött. Benne volt a Szandtner Anna is, aki operaénekelt benne szado-mazo ruhában, ezt a Jordán Adél vette át tőle, amikor másodszor láttam, asszem most meg ő van szülni, foggalmam nincs, ki lehet helyette. A második nézés nekem még vadabb-őrületesebb-formabontóbb volt, mint az első, ami menet közben jött még őrült ötletük, azt is beleépítették. Hogy Nagy Ervin cigit meg pénzt kér a nézőktől, az az elején nem volt például. Az se, hogy a Kovács Lehel előveszi a kukiját, de mondjuk a legelső szereposztásban még ő se volt benne. Ha belegondolok, azért Bodó Viktor zsenialitását mutatja, hogy nagyon sok kép beleégett abból az előadásból az agyamba, jó, hogy kétszer láttam, de nagyon régen, és nagyon sok részletre nagyon világosan emlékszem, pl. hogy a Fekete Ernő a fogát pöckölgeti az elején, meg hogy milyen iszonyú félelmetes volt a Mészáros Béla a letartóztatáskor. Meg hogy amikor felköszönti a munkakollektíva Jozef K-t, akkor az egyik mézesmázos csaj az ajkaival azt formálja neki hang nélkül, hogy a kurva anyád. Hogy a Rezes Juditnak lejön a körme és folyik a nyála. Vajdai Vilmos a műfasszal.
Tök érdekes, hogy egy hajszál választja csak el ezt az előadást attól, hogy véletlenszerűen összedobált, egyértelműen kábítószer hatása alatt megfogant, értelmetlen és érdektelen ötletek halmaza legyen, és mégis van benne valami megfoghatatlan-leírhatatlan-megmagyarázhatatlan, amitől az embernek éppen az ellenkező érzése van: hogy ez így kerek, lenyűgöző és mondanivalóval teli. Filmen David Lynch tudja ugyanezt zseniálisan. És érdekes módon még maga Bodó se találta el ennyire a többi előadásaiban, bár szerintem a Motel még a Ledarálnakeltűntemnél is jobb volt, de nagyon hamar levették. Meg az Attack is jó volt, de az már tényleg iszonyú régen volt.
Igen, én az utóbbi 1,5 évben kattantam rá a Katonára, ettől az évadtól tömény számomra, minden héten nézek valamit.
Szombaton A mizantróp volt meg, nem volt rossz, csak felesleges, szövegben alig tért el Molieretől, én meg jobban szeretem magam elképzelni a karaktereket és a párbeszédeket.
Most szombaton a Bőrpofát nézem, a nyílt próbáján voltam, ezért meg kell látnom az előadást is :)
Jövő héten a Két lengyelül... utolsójára megyek.
Aztán semmi, majd februárban A mi osztályunk.
Mindenről írok majd.
Csak a Top Dogsból dupláztam, arra elvittem a fiamat is, meg majd a Cigányokat is megnézem a párommal is, mert azt is egyedül láttam először. Leginkább egyedül megyek.
Én kétszer láttam a Ledarálnakeltűntemet, egyszer kb. 2005-ben és egyszer két-három évvel később. Iszonyú sokat változott az előadás a két időpont között, úgyhogy elég kíváncsi lennék, hogy most milyen. De mondjuk ha te most láttad először, akkor összehasonlítási alap hiányában ezt nehezen fogod tudni elmesélni. :-)
Megkésett válasz: a Rosencrantz és Guildenstern rendben volt valóban. Bár nagyon rég volt, emlékeim szerint a legnagyobb truváj mégis az volt benne, hogy ugyanabba a játéktérbe helyezte, amelyben játszották a Zsámbéki-rendezte Hamletet is. ("és számos más ponton is idézi Zsámbéki Gábor rendezését", írja egy kritika, ami még ma is olvasható a neten)
Most, hogy Máté igazgató lett (kijárt ez neki, nem vitatom), meglátjuk, mire jut vele. Drukkolok neki természetesen.
Annyira nem hittem a saját fülemnek, hogy probáltam ezt a Holmi-számot előkeríteni, de nem találtam, pedig emlékszem, hogy anno megvettem ezt is, ahogy a többit. Ennek ellenére korábbi véleményemet fenntartom.
Senki ne nézze meg a Kazamaták c. rettenetet a Katonában, bármilyen hízelgő kritikát is olvasna róla! A darab arról akar szólni talán, hogy a Köztársaság téren, 1956-ban talán nem vagy nem csak azok voltak a rosszfiúk, akik a pártházat védték, hogy a csőcselék inkább volt kint, mint bent, ezt lelkes patronpukkogtatással, nyíltszini kivégzéssel, lincseléssel, felkoncolással, szívkivágással és nemi erőszakkal igyekszik ábrázolni. Ez azért is praktikus, mert ha valakinek esetleg nem tetszik a színmű, arra bízvást rá lehet fogni, hogy a bátor témaválasztást, a merészen eredeti történelemszemléletet nem képes a szemellenzős parasztja átérezni, elfogadni. Pedig nem, csak ez a darab egész egyszerűen nincs megírva, valóságshow-idézetekkel és Buzi-e vaggyal próbál szellemeskedni, és olyan rettenetesen blőd párbeszédekkel, hogy az szinte fizikai fájdalmat okoz. Kevés érdeme a színrevitelben, és nem a szégyenletes szövegben van, bár a rendező sem volt képes a szarból aranyat csinálni, csak kötött rá néhány pántlikát. Úgy vettem észre egyébként, hogy a benne játszó színészek is utálják. Egy darabig elkerülöm a Katonát, az Előtte-utána meg ez kicsit már sok nekem. Valahogy nagyon elveszni látszanak valami csúnya nagy lila ködben...
