Az ember is éppen így, legtöbbször a másfajta látásmód miatt mar bele a másik emberbe. Bár nehezebben jön rá a tévedésére, de ugyanolyan felelőtlenül és közönyösen hagyja legtöbbször magára áldozatát mint az oktalan állat.
Viszont a kivételek nagyszerü pillanatok - és ilyenkor jó érzés embernek lenni...
A címről nekem a következő történet jut eszembe, egy ismeretterjesztő filmből:
Miért támadják meg a cápák az embereket, amiért az a sok riadalom, horrorfilm is született?
Nem azért, mert ellenséget látnának benne, vagy jó táplálékot. Hanem tévedésből: a cápáknak elég rossz a látásuk. Amikor a viz alól felnéznek, és létják pl. a szörfdeszkán kalimpáló fürdőzőt, azt hiszik, hogy egy ügyetlen, vagy megsérült fóka, ami az ő természetes táplálékuk. Ezért mennek oda és kezdik megenni: de az első harapás után rájönnek, hogy mégsem az, nem izlik nekik, és kiköpik. Otthagyják.
Szerintem tanulságos.
