Ezt értem,de Davist akkor sem bírom.Bár az öreg Louie is sok volt nekem anno,most meg már nagyon szeretem,úgyhogy bármi lehet...
Az újak közül nekem a Csókolom volt igazi katarzis,legalábbis egy szigetes konci után.A Flash-re meg muszáj elmenni,mert ha ma valami igazán dzsunga-alter,akkor az az.
A Másféltől a korábbi dolgokat szeretem,az Angyaltojás-lemez szerintem szar.A Quimby-vel meg pont fordítva vagyok.aa.
A Love 92 nem az utolsó EK album, még utána jött az ...és mindig csak képeket című, igaz, ez koncertalbum. A Love 92 egyébként szerintem az egyik legjobb album. Először is az tetszik benne ahogy föl van építve, szóval ez a keretesnek is nevezhető szerkezet (a végén és az elején a két A csend című számmal). A zene a Pink Floydra emlékeztet, és nálam ez nagyon bejön. Aztán persze a szöveg se rossz:
Asszem ezt úgy hívják, hogy költészet, és a maga műfajában talán csak a Romolj meggel hozható párhuzamba. Egyébként ezt az albumot valóban búcsúalbumnak szánták, és ezért a Jenő nagyon sokat beleadott (mármint hangilag), talán túl sokat is, és ez egy kicsit lerontja az úgynevezett összhatást. Ettől függetlenül az egyik legjobb album, amit valaha hallottam.
Amúgy azt hiszem, "kicsit" elkéstem ezzel az irománnyal, most nem is írom le, hogy "én is mennyire szeretem a nyolcvanas évek underground együtteseit hallgatni", ezek tényleg a legjobb együttesek voltak abban az időben és még ma is. Ami miatt írok az tulajdonképpen az, hogy érdekel, azok a fiatalok, akik ilyen zenéket hallgatnak, a jelen együttesei közül miket kedvelnek. Szerintem ma is vannak jó együttesek (pl. Quimby, Másfél). Ezekről mi a véleményetek?
Pedig a régi alter hangulatot elég jól idézi(a kesergősebbet) a Csókolom pl.Yonderboi nálam a "sohasefogommegértenihogymiértszeretik"pixisbe kerül Ákossal és mondjuk Miles Davis-szel.Meg mondjuk a Meshuggah-val,de ez meg már egy teljesen más stíl.aa.
én is így vagyok. rengeteg stílust hallgattam az évek során, nagyon szerettem őket (én balga kifelejtettem a felsorolásból a neuroticot, pedig...), ám ma már mást hallgatok.
magyar zenét már nem is hallgatok egy ideje, csak marcelt, yonderboit, és még náhány előadót.
Nem-nem, számos zenei műfajt nem hallgatok, hiszen az idők során már kikristályosodott, hogy mit szeretek, és mire érdemes figyelni. Őszintén szólva, ez a magyar alternatív rock se tartozik már a kedvenceim közé, nekem úgy tűnik, hogy mára ellaposodott a dolog.
Ha egy kicsit ismered a zenészszakmát(a manuális,igazi zenészekre gondolok természetesen,nem pedig a vokálbrigádokra),akkor az is igaz,hogy "Olyan már,mint egy menekülttábor,mindenki itt van,aki nem elég bátor".Ennyi lúzert egy helyen...aa.
Örülök,hogy kis nyugdíjtopikom ilyen relatíve nagy hozzászólás-forgalmat ért meg,ahhoz képest,hogy egy antik zenekarról van szó.
GYAP:Te mit NEM hallgatsz???Elég széles érdeklődési körrel (zeneileg)megáldott koma lehecc.off.
On:A magyar vonulat valéóban nem volt túlintellektualizálva,ami nem jelenti azt,hogy a szövegek nem voltak intelligensek,max.a zene nem volt túlfajsúlyosítva,ami miatt én eddig még egyetlen 'Heads-lemezt sem bírtam végighallgatni,a Kiadó is inkább szól nekem a líráról,mint a lantról.Ezt fenntartom a többi itt emlegetett zenekarral kapcsolatoban is.(a Bizottságot is beleértve,noha az maga volt a Magyar Dada.Direkt nem Avantgárdot írtam,mert ide a Csokonai Vitéz Műhelyet,a MillFAVot,meg néhány egyéb hasonló zenekart szoktak a szakik sorolni,de javítsatok ki,ha rosszul mondom,sajnos elég tudatlan vagyok ebben.aa.
ez így van, én csak vitát szerettem volna indítani arról, hogy csak én érzem-e úgy, hogy az angolszász v. más külföldi "új hullám" jóval kevésbé volt túlintellektualizálva, mint a miénk. ám az amerikai v. angol "art-school" együttesek is jóval élvezhetőbbek számomra (pl. Devo, Talking Heads), és inkább érzem őket most is aktuálisnak, mint mondjuk az URH-t.
EK, Kontroll Csoport, Neurotic, MillFaV, Trabant-Balaton... ez csak egy jéghegy csúcsa volt, ami azóta már nagyjából el is olvadt, de ezek az együttesek (akkor is) a magyar zenei világ legnagyobb értékei közé tartoznak. Talán jobb is, hogy annak idején az undergroundba kényszerültek, talán ez tett nekik jót. Nehezen képzelhető el, hogy ezek a tabudöntögető együttesek ilyen szarházi menedzserek irányítása alatt dolgozzanak, akik minden második szavukat kivágták volna. Ez nem megy. Szerintem zeneileg is a frankók, vagy inkább úgy mondanám, a helyükön vannak, pedig én amúgy a progrock kissé fajsúlyosabb világához szoktam... Még most, 15 év után is elő-előveszem, leporolom a régi magnószalagokat, és ugyanúgy élvezem.
na. én nekem ez az egész vonal kimaradt, pedig nem vagyok annyira fiatal, és voltak barátaim, akik nagy rajongók voltak. én viszont az EK kivételével egyiket sem tudtam élvezni igazán, valahogy az a véleményem, hogy a Kontroll, az URH, Balaton, stb. akkor, azoknak jelenthetett sokat 20 éve, akik abban a körben mozogtak, stb. a Kiadó kivétel, az tényleg jó. meg tényleg, hallottam régen Trabantot is, az egész szellemes volt. a Sziámi már kifejezetten gáz volt.
de ezzel ti nem fogtok egyetérteni, ami nem is baj feltétlenül.
"már minden a zsetonról és a marketingről szól".
erre azt írtad, hogy nézzem meg a jenőt, mennyire nem a pénzre hajt.
mit csinál mostanában ? ezt tényleg nem tudom. fellép még ?
a mai együttesek hiába csinálnak jó zenét, ha nincsen megfelelő marketingjük. elvétve előfordulhat, hogy egy-egy ilyen együttesre mégis felfigyel a közönség, ám szerintem ez nem jellemző.
míg régen zene volt, most már inkább termékekről beszélhetünk (ld. videoklip, stb).
a kiadónak és a többieknek a zene inkább egy életforma volt, ma viszont már - általában termékekről lévén szó - jobban előtérbe kerül a megélhetés szempontja.
régebben nem volt ennyi tv adó, nem volt ekkora befolyása a médiának, így aztán nem is került akkora hátrányba az a zenekar, aki nem szerepelt a tv-ben.
ma ez már máshogyan működik. csinálj egy klippet, máskülönben nem hall rólad a közönség. innentől kezdve pedig megint csak behatárolt az együttesek mozgási lehetősége.
"a kiadó is belelépett amúgy a szokásos csapdába (ld. sziámi és puf): amíg kevesen ismerték őket, addig jók volta, ám amint a nagyközönségnek kezdtek játszani, szarok lettek."
ezt már megbeszéltük a múltkor is. ez a személyes véleményem.
kiszállt a kiadó, de az itt kísértünk love 92 számomra teljesen más volt már, mint a korábbi albumok.
a régebbi sziámi is jobban tetszett, mint az újabb, a puf-ról pedig nem is érdemes beszélni.
ez itt egy kategorikus kijelentés volt, elfogadom a kritikádat.
"A birodalom visszavág és a Turista („mozgó képek”) rajta van a Love '82-n." - írtad te.
hát, ez az album nekem kimaradt, így viszont már értem az itt kísértünk love 92 album címét.:))
"igazából nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy 13-14 évesen belebotlottam a kiadóba és a többiekbe, ugyanis a legtöbb mostani fiatalnak erre nincsen esélye "-írtam én.
"Hát persze. A pesti alternatív kövületeinek koncertjein most is 17-18 körül van az átlagéletkor. És a kisebbek (értsd: 14 alattiak) között is nyilván lesz egy csomó, aki a testvéreitől, vagy uram' bocsá a szüleitől (vö. (22)) fog ilyen zenéket hallani először. Én is elég sokáig ellettem volna úgy, hogy nem ismerem ezeket a zenekarokat, ha 16 évesen nem kapok az unokatestvéremtől egy adag Balatont meg Bizottságot."-írtad te.
ezzel egyáltalán nem értek egyet. szerinted mit ismernek és kedvelnek jobban mostanában a kisgyerekek ? vukot vagy a pokémont ?
asszem, egyértelmű a válasz.
ugyanez a helyzet a magyar alternatív zenével is, szerintem(többször tényleg nem írom le). a környezet determinál, mert ugye van az istenadta nép.
romlanak az arányok. egyre több a szar együttes, gombamód szaporodnak. az emberek egyre jobban manipulálva vannak a média által, sokan észre sem veszik, s magukévá tesznek gondolatokat, amikről később meg vannak győződve, hogy a saját gondolatuk volt.
nem okoskodok tovább, mert már így is túl hosszú vagyok. tartom, hogy a kiadó, s egyéb jó zenék már nem fognak eljutni úgy a fiatalokhoz, mint régebben.
rohannom kell, de amúgy sincsen kedvem kielemzni mondatonként az írásodat, pedig lenne mit. mindegy.
a kijelentéseimet persze, hogy kategorikusnak találod. nem a te véleményedet írom le, le nem egy harmadik emberét, nem a tömegét, hanem az enyémet.
felesleges mindenhova odaírnom, hogy szerintem, úgyhogy te ezentúl képzeld oda.
nnnnnnnnnna, további jó szóelemzést, most rohannom kell.
a popzenés utalást meg nem neked írtam, úgyhogy azt hagyjad csak.
Ez így egy kicsit durva általánosítás. Nézd meg például Jenőt, mennyire nem a pénzre hajt.
a kiadó is belelépett amúgy a szokásos csapdába (ld. sziámi és puf): amíg kevesen ismerték őket, addig jók volta, ám amint a nagyközönségnek kezdtek játszani, szarok lettek
Ez meg a tipikus underground közhely, hogy addig jó valami, amíg nem ismerik. A PUF és a Sziámi munkásságának én is az elejét szeretem, de azért a Sziámi még '94 körül is tudott jó lemezt csinálni (Belépek egy helyre), amikor pedig már nem mondhatnám, hogy nem ismerték őket, sőt.
A Kiadóra meg éppenséggel elég nehéz ráhúzni ezt a sablont, hiszen kiszálltak az egészből majdnem tíz évvel ezelőtt, pedig ugyanúgy, ahogy a PUF-nak vagy a Sziáminak, az Európa Kiadónak is vastagon hozott volna a konyhára a neve. Amúgy meg olvasd el a (18)-ban javallottakat.
ez már nem volt jó
Kösz, hogy szólsz. Kicsit visszafogottabban. Mondjuk úgy, hogy neked nem jött be.
szinte csak olyan számok voltak, amiket nem adtak ki egyetlen albumon sem
A birodalom visszavág és a Turista („mozgó képek”) rajta van a Love '82-n.
igazából nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy 13-14 évesen belebotlottam a kiadóba és a többiekbe, ugyanis a legtöbb mostani fiatalnak erre nincsen esélye
Hát persze. A pesti alternatív kövületeinek koncertjein most is 17-18 körül van az átlagéletkor. És a kisebbek (értsd: 14 alattiak) között is nyilván lesz egy csomó, aki a testvéreitől, vagy uram' bocsá a szüleitől (vö. (22)) fog ilyen zenéket hallani először. Én is elég sokáig ellettem volna úgy, hogy nem ismerem ezeket a zenekarokat, ha 16 évesen nem kapok az unokatestvéremtől egy adag Balatont meg Bizottságot.
a környezet determinál (...) ha a mostaniak bektobek-et meg mittudoménmiket hallgatnak, akkor a gyerek nem fog belebotlani a kiadóba
amikor te 13-14 évesen megismerkedtél ezekkel a zenékkel, akkor a csapból is ez folyt, mint ma a bektublekk?
bocs, csak kissé felhúztam magam a kategorikus kijelentéseken
PS: a popzenés beszólás pedig érdekesen hat ebben a kontextusban, de mi benne a poén? :-P
Sziasztok!
Én egy EK fun vagyok :)
kb 14 évesen ismertem meg a zenéjüket a Popzene lemezzel, amit az apámtol csortam el.
a zenéjük nagyon jo, az összes albumuk megvan.
Igaz a Kontroll csoportot nemigazán ismerem, a Sziámit meg nem szeretem.
Sajnos öket élőben még nem láttam.
pontosan ez a magyarázat. már minden a zsetonról és a jó marketingről szól.
igazából nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy 13-14 évesen belebotlottam a kiadóba és a többiekbe, ugyanis a legtöbb mostani fiatalnak (jó, én is még csak 25 vagyok) erre nincsen esélye.
a környezet determinál. ha a padtárs mobilozik, akkor a 7 éves gyerek is mobilért könyörög.
ha pokémon a menő, akkor aztán beszélhetnék a -persze még nem létező - gyerekemnek arról, hogy nagy arc volt vuk is.
ha a mostaniak bektobek-et meg mittudoménmiket hallgatnak, akkor a gyerek nem fog belebotlani a kiadóba.
túl sok az együttes, kevés a zene. meg aztán ezek már nem is zenészek, hanem szinte mindegyik egy termék. britney speras egy termék. mi lenne vele videoklip nélkül ?!
"... a nagyra nőtt lekek a pincékbe bújnak, EURÓPA KIADÓ !":)))
középiskolában faltam a sziámit, kiadót, urh-t, kontrollt és a bizottságot. a balaton vhogyan kimaradt.
a kiadó is belelépett amúgy a szokásos csapdába (ld. sziámi és puf): amíg kevesen ismerték őket, addig jók volta, ám amint a nagyközönségnek kezdtek játszani, szarok lettek.
itt van pl. az itt kísértünk love 92 albumuk, ami tudtommal az utolsó. ez már nem volt jó.
anno volt egy olyan demo kazettám a kaidótól, amin szinte csak olyan számok voltak, amiket nem adtak ki egyetlen albumon sem.
várna, a birodalom visszavág, m, avagy egy város, mozgó képek.
óriási volt.
aztán ma már más zenéket hallgatok, de ezt a korszakomat sosem feledem.
Olvasom az Indexen, hogy Muck Ferenc, aki az Európa Kiadó első lemezén szaxofonozott, most Zámbó Imre öccsének - Árpy-nak a Jimmy nosztalgia zenekarában játszik. Van erre magyarázat, vagy már minden csak a zsetonról szól?
