1918-ban született. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán magyar-olasz szakon végzett, majd 1943-ban etnográfiából, antropológiából és szociológiából doktorált. Diákként részt vett a Paraszfőiskolások Közössége és a Bolyai-kollégium megalapításában. 1941-ben csatlakozott az illegális kommunista párthoz. 1943-ban büntető századba hívták be. 1942–1948 között a Győrffy István Kollégium igazgatója. 1946–1948 között a NÉKOSZ nevelésügyi osztályának vezetője, majd főtitkára, a népi kollégiumi nevelés szisztémájának kidolgozója. A népi kollégiumok megszervezéséért és pedagógiai munkásságáért 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1947–1948-ban az MKP országgyűlési képviselője. 1948-ban Tolna és Baranya megye kormánybiztosaként részt vett a földosztásban. A NÉKOSZ feloszlatása után, 1948–1950 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Tudományos Osztályának vezetője. 1950–1957 között a Néprajzi Múzeum osztályvezetője, majd főigazgatója. Fő tudományos kutatási területe a falusi lakosság kultúrája, életmódja, a magyar népi táplálkozás, valamint a falusi lakosság vallásos életének alakulása volt. Az 1956-os forradalom idején a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tevékenységében vett részt. A forradalom leverése után közreműködött Nagy Imre 1955–1956-os vitairatainak külföldre juttatásában. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után haláláig a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársaként szociológiai, néprajzi kutatásokat végzett, és a népi kollégiumi mozgalom történetével foglalkozott. 1980-ban halt meg.
1924-ben született Derekegyházán. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1949-ben szerzett diplomát, az Eötvös Kollégium tagjaként végzett ógörög–latin–történelem szakon kitüntetéssel. 1947-ben ösztöndíjasként Bécsben tanult egy évig. Nagy jövőt jósoltak neki a klasszika-filológia kutatásában, e tárgyban több írása megjelent. Egy ideig az egyetemen demonstrátorként, majd két kisközségben kántorként dolgozott. 1952-ben kezdett el tanítani a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. Tanári munkája és kulturális tevékenysége révén városában ismerték és tisztelték. A helyi értelmiségi vitakör, a Batsányi kör egyik megalapítója és vezetője volt. 1956. október 26-án beválasztották a Veszprém Megyei Forradalmi Tanácsba, melynek kezdettől eszmei irányítója, november 1-jétől hivatalosan is a vezetője volt. Ugyanezen a napon a Honvédelmi Minisztériumban járt, hogy a nemzetőrség vezetésének támogatására egy megbízható tisztet kérjen. Másnap beszédet tartott a jutasi laktanyában egybegyűlt fegyvereseknek, melyben hangsúlyozta a fegyelem szükségességét, a rend fenntartásának fontosságát. Programnyilatkozatukban felhívták a kormányt, kezdjen tárgyalásokat a szovjet csapatoknak az országból történő kivonásáról, írjon ki demokratikus választást, a nemzeti sajátosságok figyelembevételével folytassa a szocializmus építését. Több alkalommal minden befolyását latba vetve állta útját az erőszakos cselekményeknek, oldott meg békésen igen feszült helyzeteket. Rendeletet adott ki a téeszek részbeni feloszlatásáról, a tagosítás során elvett földek visszaadásáról, zároltatta a DISZ és az MDP vagyonát, és azt a forradalmi tanács részére utaltatta át. Kimutatást kért a letartóztatott ÁVH-s tisztekről, és gondoskodott a forradalmi tanács tagjainak kézifegyverrel való fölszereléséről, a régi funkcionáriusok lefegyverzéséről. 1957. április 25-én tartóztatták le. Elsőfokon a Győri Katonai Bíróság szervezkedés vezetése vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte 1957. október 19-én. Ítéletét a másodfokon eljáró katonai felsőbíróság a Veszprém megyei első titkár közbenjárására halálbüntetésre súlyosbította. 1958. január 9-én kivégezték.
3. alternatívát Mindszenthy jelentette (hette volna). Ő visszaállította volna a régi viszonyokat, kérte is rögtön az egyház intézményeit (jogosan), de erre azért várhatott volna még. Bebörtönzése igazságtalan volt.
Talán vizsgáld meg a kérdést az 53-as évben mit cselekedett Nagy Imre mire leváltották.
Legjobban az fájt neki mikor később még a párttagkönyvét is bevonták.
SZER: csak adta a biztatást, holott a teheráni és jaltai tárgyalások során mikor megegyeztek hogy osztják fel később a világot tisztázták ezt a kérdést és tartották is magukat a megállapodáshoz. Még a hangjukat sem emelték fel Magyarországért, akkor legalább a pofájukat fogták volna be. Hány fiatalnak került ez az életébe?
Egy biztos! 56-ban Nagy Imréből és társaiból a tömeg késztette ki a "csatasorba állást" egy olyan forradalomba, amelynek semmi köze nem volt a szocializmushoz, és a kommunizmushoz, hacsak nem az, hogy ellene volt. A SZER egykori hanganyaga is bizonyítja ezt, no meg az, hogy az emigráltak és kivégzettek 90%-ban antikommunisták és anti szocdemek voltak (ha nem így lett volna, akkor fogadták volna Gyuszkónkat is amerikai magyarok pl.)!
Nagy Imréről a véleményem az, hogy ő is csak egy padláslesöprő kommunista földügyi miniszter volt egykor (nagyapám hiteles előadása szerint), és őt csak korábbi vétkei közül az menti fel, hogy az utolsó előtti pillanatban a jó oldalra állt, az utolsóban pedig vállalta a mártírságot.
CSAK a Te kedvedért, ha akarod, hétfőn idézek Nagy Imrétől.
Szóval vedd csak meg azt a könyvet, meg fogsz lepődni.
Nem értem, hogy jön ide Mindszenthy.
De most mindenféle pártszimpátiát félre téve: a bíborost igazságtalanul fogságban tartotta a kommunista rezsim. Tudod, akkor is éltek e földön TOLERÁNS emberek, akiknek fájt, hogy ártatlanokat börtönbe vetnek.
De Te rögtön a klerikális reakció megnyilvánulását látod, ugyi?
Bezzeg ha a tömeg Budapest főrabbijának nevét skandálta volna, akkor nyugodt lenne a piciny lelked.
Szóval a tömeg nem Mindszenthy bíboros nevét skandálta.
3 bekezdésed, te összekevered Bibó Istvánt Nagy Imrével, mert ő akarta a többpárti demokráciát. Forgasd csak a frissen beszerzett könyvedet, én is készülök megvenni, tényleg egy fontos könyv a könyvespolcon.
Nézd, természetes az, hogy október 23.-án a felvonulók egy minimális követelést fogalmaztak meg. Akkor, abban a helyzetben nem lehetett azt követelni, amit valójában akartak, szerettek volna elérni. A VALÓS követelések több nappal később kerültek felszínre.
Nyugodtan hasonlíthatjuk 1956-ot 1848-hoz. Március 15.-én a történet a sajtószabadságról és Táncsics kiszabadításáról szólt. Aztán NEMZETI szabadságharc lett a dologból, trónfosztással, miegyebek.
Nagy Imre első beszédében még az "elvtársak" kifejezést használta. Pár nappal később kinyilvánította Magyarország semlegességét és követelte a szovjet csapatok kivonását az országból, meg kívánta teremteni a többpárti demokrácia feltételeit.
Szóval maradjunk annyiban, hogy lehet, hogy forradalmaink "balról" indultak, de a jobb vitte véghez mindegyiket. Nehogy már a Corvin-közi és a Széna-téri fiúkat szocdemnek nevezze valaki!!!
A szocdemnek három fontos cselekedete volt 100 éven belül.
1./ Teljes mellszélességgel kiállt Szerbia megtámadása mellett, azaz hogy nemzetünk kirobbantsa az I. világháborút.
2./ 1919-ben némi töketlenkedés után átjátszották a hatalmat Kun Béla kommunistáinak.
3./ A II. világháború után némi töketlenkedés után átjátszották a hatalmat a kommunistáknak.
Ennyi.
1928-ban született Magyarbánhegyesen. A hat elemi után elvégezte a négy polgárit, de származása miatt nem tanulhatott tovább. 1944-ben anyjával és egyik nővérével Auschwitzba deportálták, ahol mindkettőjüket elvesztette: nővérét szökési kísérletéért a szeme láttára végezték ki. A háború után Budapesten érettségizett, majd felvették a bölcsészettudományi karra, magyar–történelem szakra. 1949-ben Lukács György melletti felszólalása miatt két elvégzett év után kizárták az egyetemről. Ezt követően Dunapentelén kitanulta a vasbetonszerelő szakmát, rövidesen művezető technikus, majd építésvezető lett. 1950-ben megnősült, felesége a színiakadémia növendéke volt, házasságából egy fiú született. 1956. október 23-án Esztergomban dolgozott, ott érte a készülő diáktüntetés híre. Budapestre érve a Bem-szobornál csatlakozott a demonstrációhoz, innen a tömeggel a Parlament elé vonult. Este ott volt a Rádió ostrománál: a sebesültek elszállításában, a lőszerek lerakodásában segédkezett. 25-én csatlakozott a „véres zászlós” tüntetéshez, az ő javaslatára a követeléseket nem az amerikai, hanem a szocialista országok követségei előtt mondták el. 26-án újságokat terjesztett, 27-én pedig a Péterfy Sándor utcai kórházból szállított élelmet a fegyvereseknek és a gyermekes családoknak. Ekkor került kapcsolatba a Tűzoltó utcai felkelőkkel, akiknek hamarosan a parancsnoka lett. Velük vett részt a városrész fegyveres védelmében. 29-én és 30-án több alkalommal folytatott tárgyalásokat a fegyverszüneti feltételekről. Ezt követően a rend fenntartását tekintette legfőbb feladatának. Csoportja november 8-áig vívott fegyveres harcot; november 7-én a házakra a nemzeti lobogó mellé kitűzette a vörös zászlót is. A fegyveres harc bukása után a Péterfy Sándor utcai kórházból folytatta tovább a küzdelmet: röplapokat, felhívásokat szövegezett, sokszorosított és terjesztett. Az új kormánnyal, és mindenekelőtt Kádár Jánossal többször is megpróbált kapcsolatba lépni a forradalom vívmányainak védelmében, ám törekvése nem vezetett sikerre. Noha társai erre biztatták, nem volt hajlandó elmenekülni az országból. November 16-án karhatalmisták razziáztak a kórházban, és őt is letartóztatták. Elsőfokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette Népbírósági Tanácsa 1958. április 17-én szervezkedés kezdeményezése, vezetése és egyéb vádak alapján halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa jogerőre emelte. December 1-jén kivégezték.
"Meg nem kapta meg a legutolso brossura szerinti eligazitast, es magatol nem mer mondani semmit."
Csak nehogy a kizsákmányoló mocskos imperialista főnököd megtudja, hogy kinek is adja az amerikai átlag felét kitevő zsoldot.
Érdekesek ezek a magukat szocdemnek valló figurák, elrohannak a világ másik végébe, hogy 30 ezüsttel többet kapjanak a munkásmozgalom elárulásáért. :-)))
1930-ban született Répcelakon. Néhány hónapos korában elvesztette anyját, nagyszülei nevelték. Hétéves volt, amikor apja magához vette. A nyolc általános elvégzése után lakatosnak tanult, 1948-ban szerzett segédlevelet a Csepel Vas- és Fémművekben. Itt kezdett dolgozni szerszámkészítő lakatosként, mindvégig ez volt a munkahelye. Később kitanulta a fémgyalus szakmát is. 1950-ben megnősült, a következő évben az ÁVH-hoz hívták be katonának, itt családi problémái miatt öngyilkosságot kísérelt meg. 1954-ben jelentkezett a pártba, de nem vették fel, jóllehet kétszeres sztahanovista volt. 1956. október 23-án a délelőtti műszakból hazatérőben csatlakozott a tüntetéshez. A Parlamenttől átment a Rádióhoz, majd a tűzharc kitörésekor Csepelre indult, ahonnan munkásokat és fegyvereket hozott az ostromhoz, amelyben részt is vett. 25-én vagy 26-án a Tompa utcai fegyveres csoport vezetőjévé választotta, akiktől a „Bordósipkás Jancsi” becenevet kapta. Megszervezte az egységet; felkelőcsoportja a környéken biztosította a közrendet, és több alkalommal felvette a harcot szovjet katonai egységekkel. Csapatával keményen ellenállt a november 4-én meginduló újabb szovjet támadásnak. A fegyveres küzdelem bukása után a forradalom alatt megismert menyasszonyával megpróbált Ausztriába szökni, ám a határnál elfogták őket. Visszatért Csepelre, ahol beválasztották a gépgyár munkástanácsába. Ezzel egyidejűleg kezdte el szervezni a Forradalmi Ifjúsági (Ifjúmunkás) Szövetséget, amely hamarosan elnökévé választotta. December elején részt vett a jogi kar MEFESZ-gyűlésén, ekkor került kapcsolatba a Központi Honvéd Kórházban folyó szervezkedéssel. Jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert gyűjtöttek össze (ezeket a csepeli Ifjúsági Otthonban rejtették el), röpcédulákat készítettek és terjesztettek. 1957. április 20-án tartóztatták le. Elsőfokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette Népbírósági Tanácsa szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján 1958. május 22-én halálra ítélte. Ezt másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósági tanácsa 1959. február 10-én jogerőre emelte, és 18-án kivégezték.
Szabó János Erdélyi szegényparaszti családban született 1897-ben. A hat elemi után két polgári osztályt végzett, majd kitanulta a géplakatos szakmát. 1914-ben behívták katonának, végigharcolta a világháborút. A Tanácsköztársaság idején századparancsnok volt a Vörös Hadseregben. Trianon után az elcsatolt országrészen maradt, vasúti munkásként dolgozott. Megnősült, két fia született, de hamarosan elvált feleségétől. 1944-ben költözött Magyarországra, a Földművelésügyi Minisztériumnál lett sofőr, majd 1946-tól alkalmi munkákat végzett. Újra megnősült, felesége előző házasságából született lányát adoptálta. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd az egyesülés után egy évig az MDP-nek is tagja volt. 1949-ben tiltott határátlépés kísérletéért három hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően újra sofőrként helyezkedett el az Élelmiszerfuvarozó, majd a Zöldség- és Gyümölcsszállítási Vállalatnál. 1953-ban kémkedés vádjával újra letartóztatták, de kilenc havi előzetes letartóztatás után szabadon engedték. 1956. október 25-én csatlakozott a Széna téri fegyveresekhez, akiknek hamarosan a vezetője lett. Az épülő metró fúrótornyát és a környező felvonulási épületeket megszállva építették ki védelmi állásaikat. Megpróbálták megállítani, feltartóztatni a szovjet csapatokat, de a nagy erejű támadások újra meg újra szétszórták az egységet, amely azonban minden alkalommal újjászerveződött. Október végén a Maros utcai volt ÁVH-s laktanyába helyezték át főhadiszállásukat. A tűzszünet időszakában felügyeltek a rendre, ellenőrizték a közúti forgalmat, házkutatásokat tartottak ÁVH-s tisztek, pártfunkcionáriusok lakásán, többeket letartóztattak. November 4-ét követően kemény harcokat vívtak a szovjet csapatokkal, majd amikor a Széna teret már nem tudták tartani Hűvösvölgy–Solymár irányába vonultak vissza. Az SZKP Elnökségének delegációja jelölte ki az azonnal hadbíróság elé állítandók közé. 1956. november 19-én tartóztatták le. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezette különtanácsa szervezkedés vezetésének vádjával 1957. január 14-én halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 19-én kivégezték.
Mutass nekem egy szadeszest, akinek nem csak a szája nagy. Persze beteg és gyenge embereket tudnak lökdösni és fenyegetni, mint Szentmihályit, de ha egy Lovassal kerülnek szembe, akkor visszabújnak abba a lyukba, amelyből előmásztak.
"Hat ha az apa fokhagyma nem is lehet jo szaga a gyereknek..."
Nem ajanlanam,ha szemelyesen a a kepukbe vagnad.
Tudod napi tobboras kajakozas es kenuzas a Tiszan eleg kemeny izmokat fejleszt. De azert megprobalhatod. Van jo biztositasod?
"Nocsak, nocsak, hova esik az alma a szocdem fáról :-)"
Nem olyan mesze esett azert. Amikor volt szocdem part akkor meg nem szavazhattak a koruk miatt. Mellesleg most en is ha otthon lennek csak az SZDSZ-re szavaznek.
Viszek nektek kb 25 szavazatot. Nem sok de tolem ennyire fussa.
