A napokban rákaptam egy szerb előadó dalaira, hihetetlenül érzelem és indulat gazdag A nyugalmi állapotban lévő bármikor robbanni képes feszültsége az ami leginkább megfogott! A 90-es években zajlott polgárháborús eseményekkel kapcsolatosak azok a számai, amik igazán megfogtak, de a többi száma is hatalmas energiát hordoz! Persze nem mind, de ezek biztosan, legalább is számomra, még ha egy szót sem értek belőle, valahogy beletudom élni magam!
Lányok, Fiúk,
Nem igazán vett lendületet ez a kis topik, pedig az ötletfelvetés klassz. A zene csodálatos. Képes totálisan megváltoztatni az ember hangulatát. Én szinte nem is tudok nélküle meglenni. Lassan meg fogok süketülni, annyit walkman-ezek pl. bkv-zás közben. De a munkához, a házimunkához, sőt, néha még az elalváshoz is szükségem van rá. Azt szeretem a legjobban, amikor van időm olyan szinten odafigyelni rá, hogy még a szöveget is értsem (itt az idegen nyelvű nótákra gondolok).
Nektek is megvan az a rossz szokásotok, hogy ha beleszerettek egy számba vagy egy lemezbe, akkor 10x, 100x is képesek vagytok egymás után meghallgatni ? Én ezzel szoktam őrületbe kergetni a környezetemet ... na meg, a szélsőséges zenei ízlésemmel.
És szeretek rá táncolni is, nagyon.
És persze, vezetés közben is isteni, csak az a gáz, hogy minél ritmusosabb a zene, annál jobban ránehezedek a gázpedálra ...
Szóval, emberek, tessék hozzászólni, ne hagyjuk kimúlni !!!
Üdv:
G.
Gondolom akkor nem sokat jársz kedvenceid koncertjeire, vagy ha igen, akkor minimum egy csomag 100-as négyrétegűvel
Nekem nem csak az a zene, ami katarktikus élményt okoz, pld munka közben szeretem, ha valami gagyi zene szól a háttérben, amire nem igazán figyelek oda, de valahogy nyugtatólag hat (Pantera, System of a Down, Bodom ;])
A zene akkor jó, ha képes valami olyat kihozni az emberből, ami nagyon mélyen benne van, de "alap állapotban" nem jön a felszínre. Amikor kedvencemet hallgatom,nem lehet hozzám szólni.Szeretem magam teljesen átadni a zenének, érezni minden egyes akkordot, és ez akkor sikerül a legjobban, ha a végén elsírom magam.
(Mellesleg én zenének azt hívom, amiben van hangszer.:) )
Megkísérlem leírni azt a történést, ami egy nekem tetsző, a hangulatomnak megfelelő zene hallgatása közben szokott lejátszódni bennem.
Olyan, mintha a lelkem egy része elhagyná a testemet és egy jóval szabadabb, pozitív rezgésekkel teli térbe lépne, egy magasabb szintre, ahol a zene már nem csak egyszerűen élvezetet okoz, hanem teljesebbé teszi örömömet vagy bánatomat vagy éppen gyógyít. Ahol a zene is él, akárcsak én.
Egyenrangú felekként vagyunk - én és az adott zene. Egymás arcába nézünk, aztán egymásba folyunk. A zene megmutatja nekem, milyen érzések is kavarognak bennem éppen, segít meghatározni őket, én pedig képeket társítok a zenéhez. Kölcsönösen teljesebbé tesszük egymást. És ez mindenképp örömteli.Még akkor is, ha amúgy szomorú vagyok.
Mit játszom, mit írok?
Ez időnként változik. Legújabban (kb. másfél éve) egy 4 tagú vegyes consortban játszunk régi zenét. Amit mostanában találgatok ki saját magam, az is ebben a szellemben fogant. Ettől függetlenül persze állandóan jönnek elő új dallamok, de csak néha írom le őket, többnyire veszni hagyom. Vannak azért 10, 20, sőt több éves lejegyzett dallamaim is, de nem sok.
Mostanában pl. régi (= több száz éves) szórakoztatózenéket kötögetek csokrokba, hogy összefűzve, praktikus méretű blokkokban lehessen előadni.
Szeretnénk a régi zenét eredeti funkciójába visszahelyezni, tehát nem koncertszerűen előadni, hanem az asztali zenét vacsora mellé, a tánczenét tánchoz, az egyházi zenét pedig a templomban a liturgiának megfelelően.
"az egészben az az izgalmas, hogy a zenei ízlésével mindenki rengeteget elárul magáról. zenében nehéz hazudni"
Igazad van, ezt pont kihagytam a listámról! :)))
"hogy egyetemes emberi nyelv"
Talan nem is akkora túlzas ez. Hogy egyetemes lenne, az persze hogy túlzás, mivel az ember jelenleg csak a Föld bolygót uralja, nem az univerzumot.:)) De ki tudja.:)) Na offon kívül: az tényleg egy nagyon fontos dolog, hogy a zene összehozza az embereket. Madonna gajdolászta nemrégiben, hogy "music makes the people come together". És ez még jó érzés is!! Példa: egy ismerős csajszival évekkel ezelőtt együtt voltunk egy koncerten (nem együtt mentünk, csak a tömegben összetalálkoztunk és végig egymás mellett maradtunk). Nem barátnőm a lányzó, csak ismerős, de mégis: évekkel azután is ha találkoztunk, első dolgunk volt felemlegetni, hogy milyen jó is volt az a koncert amit együtt őrjöngtünk végig!
Még valami eszembe jutott, amiért szeretem a zenét, és ez a valami a nosztalgia.:))) Egy-egy dal egész korszakokat idéz vissza.
részleteznéd a kedvemér, hogy milyen zenét játszol, írsz? titkon ugyanis - kizárólag saját szórakoztatásomra - elég sok zenét írogattam egy időben és most is tenném, csak kissé megváltozott az életritmusom. hangszerekhez sajna nem értek (máig szidom a szüleimet, hogy miért nem irattak be pl zongoraórára mikor kicsi voltam), ezért maradt az számítógép mint olyan hangszer, ami kicsit pótolni tudja a kézügyességet, gyakorlást stb. a gépen pedig megvannak azok az eszközök, amivel magamat a végtelenségig el tudom szórakoztatni ritmusképletek és akkordok kotyvasztásával.
nagyon kevés olyan számig jutottam el, amit meg tudtam mutatni másoknak, csak néhány ember volt, akivel beavattuk egymást zenei kreálmányainkba. annál nagyobb érzés pedig nincs, mikor valaki megtalálja a zenében azt, amiért az egésznek nekiültem:))))
rátapintottál a számomra is lényeges dolgokra. két szempont fontos szerintem (és ez a kettő elég bonyolult módon kapcsolódik egymáshoz): az egyik hogy rám milyen hatással van a zene, a másik, hogy hogyan alakítja a társaságot.
nálam ez a kettő szorosan összekapcsolódik. azzal a társasággal lettem jóban, akik azt a zenét hallgatták, ami nekem tetszett, aztán valszeg nekem is az tetszett meg, amit ők hallgattak:) aztán a bulizásnak is gyakorlatilag ez szabott irányt (az esetek jelentős részében).
az egészben az az izgalmas, hogy a zenei ízlésével mindenki rengeteget elárul magáról. zenében nehéz hazudni (legalábbis számomra eléggé elképzelhetetlen). seperc alatt el tudod dönteni, hogy akivel beszélsz, az tényleg szereti-e azt a zenét amiről éppen azt állítja, saját véleménye vezérli ebben, vagy másoké.
meg van egy olyan elképzelésem a zenéről, hogy nyelvtől, kultúrától nyílván sokminden függ, de van a zenének olyan tartalma, ami ezektől függetlenül hatással van bárkire aki odafigyel rá. ha nagyon patetikus lennék, azt mondanám, hogy egyetemes emberi nyelv (persze hogy ez túlzás, de nincs benne igazság?)
Azt szeretem benne, amikor sikerül jól eljátszani olyan közönségnek, amelyik ezt észre is veszi. De olyan ritkán van. Gyakran megelégszem azzal is, amikor csak úgy magunknak sikerül jól eljátszani. Meg amikor egy új darabbal ismerkedvén kezdenek helyükre rázódni a szólamok, és lassanként megértjük, hogy mi akar lenni az egész. Meg azt is szeretem, amikor sikerül valami különlegesen szép dallamot kitalálnom.
- felvidít, megvigasztal:)))))
- általa új kapcsolatok születnek ("Jé, Neked is ez a kedvenced?") Már több barátot szereztem így.
- hangulatnak megfelelően lehet váltogatni, hogy mit hallgatok éppen
- lehet énekelni az adott énekessel együtt, és azt képzelni, hogy milyen jól megy a kornyika.:)
- nem elhanyagolható a népnevelő hatása sem, amennyiben elég hangosan hallgatod
- koncerten élőben hallani a kedvenc számodat (amit már millióegyszer meghallgattál otthon, mert olyan tutti) valami fenomenálisan jó érzés
- rádióban, tévében, walkman-ben, hifiben, utcán hallgatható, tehát széles a választék és nincs helyhez kötve
- mindig van valami új felfedeznivaló (nálam ált. régebbi együttesek zenéjének felfedezése)
- megismerni egy új dalt és beleszeretni
Legyen szabad leírni azt is amit nem szeretek:
- a sok sz*r közül kimazsolázni az igazi zenét, ami több elklimpírozott halál1xű dallamkáknál, csini lányok és izomtibik által gajdolászott "szeretlek, bejbe" refréneknél.:)
mondjuk ki nyíltan, nekem ez a szakmám. évente csinálok pár lemezt, néha sikerül jól időzíteni és pont karácsonyra kerülök a piacra. ilyenkor a sok kis picsa mind engem kér. rengeteg manihoz tudok így jutni. bár zavar, hogy sokan utánoznak, mert így 1re nehezebb megtartani nehezen megszerzett egyéniségemet.
ja és van példaképem is, valami bétoven.
vide0klipesíti az utazást
hozzávalók: zsúfolt metró (busz, villamos)
walkman
utazni vágyó (vágyik a rosseb) egyén.
keverd össze
ott a saját, soha meg nem ismételhető videokliped. nap mint nap más.
kíváncsi vagyok mennyire lehet ebben a kérdésben az olyan általánosságokon túllépni, mint pl: felszabadít, megvígasztal, felvidít stb. persze ezeket is írjátok le, minden és mindenki érdekel a témában:)
