Én a lelket nem kőnek tartom. Látszólag a kő nem hat saját magára, a lélek viszont igen.
Inkább hasonlítanám az óceánhoz, melyet lehet szennyezni ugyan, de önmagát tisztítja.
Lehet túlszennyezni is, de megölni így sem lehet, mert hamarabb hal bele az, aki túlszennyezte, és utána öntisztulás...
Hát, lehet, hogy így gondolta.
Sajnos én úgy tapasztalom, a lelket nemigen lehet csavargatni, azzal történnek a dolgok. Pl, ha egy kôbôl kipattintasz egy darabot, azt már nem tudod ugyanúgy visszaforrasztani, sosem lesz ugyanaz.
Úgyhogy szerintem épp olyan súlyos a lelket megölni, mint a testet, épp úgy visszafordíthatatlan.
egy kellően erős ember MINDENRŐL meg tud győzni egy másik, gyengébb embert. Így arról is, ami a hozzászólásod első részében van, és arról is, ami a hozzászólásod második részében.
Legyen neked hited szerint: ha te úgy hiszed, vannak visszafordíthatatlan változások a lelkedben, akkor az úgy is lesz.
ha te azt hiszed, hogy akármi is történt, a lelkedet helyre tudod állítani, akkor sikerülni fog
Élet = lehetőség.
A túlvilágon nincs lehetőség. Ott azt esszük, amit itt, a földön elvetettünk.
A lélek természete olyan, hogy benne minden folyamat visszafordítható. Lehet, hogy csak nagyon nehezen, de erre lehetőség mindig van. Valohol azt olvastam: amíg az ember él, mindig történhet valami.
A testi halál visszafordíthatatlan. Aki úgy érzi, hogy harmadnapján feltámad, mint Jézus, csalatkozik.
