"Lili Marleen" machte weiter Karriere. Marlene Dietrich, die die amerikanische Version schon 1944 während ihrer legendären Truppenbetreuungsauftritte für GIs vorgetragen hatte, sang es 1950 noch einmal: in einem hoch geschlitzten weißen Nerzkleid vor der königlichen Familie. 1973 bei ihrem allerletzten öffentlichen Auftritt rührte sie mit "Lili Marleen" als ihrem allerletzten Lied ihr Publikum zu Tränen. Sie war nur eine von vielen: Greta Garbo, Edith Piaf, Hildegard Knef, Bing Crosby, Freddy Quinn, Jean-Claude Pascal und rund 300 weitere in aller Welt, unter ihnen auch die ehrenwerte Japanerin Kanaschii Mischi. In rund fünfzig Filmen, darunter im Jahre 1980 einer mit Hanna Schygulla in der Hauptrolle, wurde das Mädchen unter der Laterne besungen.
Szóval a Lili Marleen-t elénekelte már vagy háromszáz előadó, köztük egész jó nevek is. Nincs annak egy fia köze se bármiféle ideológiához ...
Akkor a forras teved, eleg hosszu tanulmany jelent meg a temarol a nyolcvanas evekben otthon. En azt olvastam ott semmifele kommunista kommandorol nincs szo.Egyszeruen legendat gyartottak egy kozonseges nokbol elo strici halalabol. Lehet,hogy akik kinyiffantottak kommunistak voltak, de nem politikai gyilkossag volt, azt csak a nacik krealtak belole.
"A legszebb meg annak az angol filmnek a végén volt, ahol Sir Alec Guiness meglátogatja a D-day helyszínét ötven évvel később, és van benne annyi tisztesség, hogy tiszteleg a Katonának, nemzeti hovatartozás nélkül"
Mi meg majdnem 50 év után füttyőgünk, gyűlölködünk. Mikor térnek már észhez az emberek?
Horst Wessel egy kozonseges strici volt akit egy verekedesben kinyiffantottak.
Érdekes interpretáció.
A valóságban azonban, 1930 január 14.-én a Berlin-Fridrichshaini lakásában egy kommunista kommandó agyonlötte a huszonhárom éves Horst Wesselt, aki SA-Sturmführer (föhadnagy) rendfokozatban volt.
Nem tudom ,hogy Karady felvetel van-e,lehetseges ha elenekelte ,mi a gond,Karady sem vadolhato a legcsekelyebb naciszimpatiaval. Le is fogtak a nemet megszallas utan. Az en nagyanyam tole valami ilyesmit enekelt,:hogy tavol nagy Oroszorszagban, ami viszont a magyar katonaknak ment,mivel az oreg ott volt eppen visszafoglalni Etelkozt, talan ezert hatott ugy a mamara akkoriban.
Az en zenei izlesemtol egyebkent Karady is de maga a Lili Marleen is tavol van, en a rock gyermeke vagyok.
Nézd meg a linket a (23)-as beszólásban, ott van egy halom változat, különféle nyelveken, szöveg, kotta meg minden. Egyébként én is a Dietrich-felvételre kattantam rá, azt a négy versszakot, amit ő elénekel belőle kivülről fújom... Ja, meg a Fassbinder csinált 80-ban egy jó filmet a dalról (ill. az énekesnőről, akivel sláger lett). Az persze igaz, hogy a nácik használták rendesen. Meg a szövetségesek is, a német frontkatonáknak nyomott német nyelvű propagandarádióban minden éjjel leadták, zokogjanak a bakák az otthon maradt babájuk után. És nyomták angolul is, a bakák amott is zokogtak.
Szerintem az emberek többsége nem ennyire hisztérikus. "Valakik" feszítgetik itt az szemita sértettség jelű húrt és élvezik ahogy a média meg néhány gyengeidegzetű kisebbségi nyivákol tőle... NE riogassátok a jó népet van elég baja így is...
Az az igazsag en csak Marlene Ditrich-tol hallottam, es ha o elenekelte akkor nemigen lehetett naci nota, mert o aztan nem volt megcsak a legcsekelyebb naciszimpatiaval sem gyanusithato.
A legszebb meg annak az angol filmnek a végén volt, ahol Sir Alec Guiness meglátogatja a D-day helyszínét ötven évvel később, és van benne annyi tisztesség, hogy tiszteleg a Katonának, nemzeti hovatartozás nélkül.
A Lili Marleen nem SS-nóta, hanem egy ártatlan, szomorkás bakanóta, a brit és az amerikai seregben is ugyanolyan népszerű volt, mint a túloldalon. Amire H.J. gondolni akart (csak rosszul tudta), az valószínűleg a Horst Wessel Lied, vagy valamelyik hasonló. Dehát Judit is lehet olyan művelt, mint az ismerősöd...
Nekem megfoghatatlan a "kialakult értékrend" fogalom. Én bízom a jogban, és azon túl azt vallom, hogy mindenki élje a saját életét. "Műveljük kertjeinket" - ugye...
Hát most nem hiszem, hogy felhívom egy darabig. Nem azért, mert el akarom ítélni, vagy ilyesmi, csak nem bírom kezelni az ilyen szituációkat.
Kialakult értékrend azért nagyvonalakban előállhat, felülről jövő normák nélkül. Van egy pár alapvető emberi érték, amit ha betartunk, nagy baj nem lehet.
Persze ez nem egyszerű, főleg, ha velünk szemben 'más' felfogású emberek állnak.
Nincs kialakult értékrend, semmi sem állandó, egy gyereket milyen felfogásban lehet így ma felnevelni?
Nem az értékrendről van szó szerintem, hiszen egyikünk sem szeretne egy "fentről" ránkerőszakoltat, ebben volt már részünk. Az válik meggyőződésemmé, hogy a média üzletiesedésével (ami egy piaci társadalomban értelmes, szükséges folyamat) a választás lehetősége csak látszólag nő, gyakorlatilag az információtömeg korlátozni fog, óhatatlanul is olyan dolgokba ütközünk, amit legszívesebben kizárnánk életünkből. Idegesek leszünk.
Én kollégádnak azt tanácsolnám, kapcsolja ki a tévéjét, nézzen természetfilmeket egy fél évig. Meglepődik majd, hogy milyen nyugalmas a világ!
