Előre is elnézést kérek mindenkitől a terjedelemért, de a téma sajnos sok magyaráznivalót kíván.
Minden segítséget köszönettel fogadunk, elérhetőek vagyunk a nick által megjelenített e-mail címen. Előre is köszönöm.
Célok, amiket e téma nyitásával elérni szeretnék:
- súlyosan értelmi fogyatéskos gyerekeket (hozzátartozókat) nevelõ családok életének, problémáinak bemutatása
- a családjainkat érõ súlyos sérelmeink ismertetése.
- a minket legsúlyosabban sértõ, 2001. május 15-én elfogadott törvény (2001/XV. a gondnokságról) galádságainak bemutatása. A törvény módosítás elérése.
Kezdetként - hogy érthetõ legyen, amirõl késõbb írni fogok - szeretnék bemutatni Önöknek egy átlag családot.
Képzeljék el bármelyik szomszédjukat, esetleg ismerõs családot, amelyikre illik a történet, esetleg saját maguk, ha Önök közül valakire illik a történet.
Normál, átlag házasságban, párkapcsolatban élnek. Egy bármilyen lakásban, házban. Átlag foglalkozással, jövedelmi viszonyokkal, esetleg attól eltérõvel.
9 hónap. Eltelt és megérkezik a várva várt jövevény.
Minden másképp történik, mint a legtöbb esetben.
Lehet, hogy nem mutatják meg a babát. Lehet csak szoptatni nem hozzák. De lehet, hogy valahová elviszik.
És - legtöbbször - senki, semmit nem mond. Késõbb mondanak.
Kedves anyuka, kedves szülõk, az Önök kisbabája.......
Én csak olyant ismerek, ahol teljes lelki összetörés. És sehol a szülõk mellett segítség. feldolgozni ezt az igen nehéz szituációt.
Vannak családok, akiket összefogásra sarkall. Vannak apák (õk a kissebbség), akik teljes életükkel a csöppség és a mama mellé állnak, maradnak.
NEKIK HATALMAS ELISMERÉS! És vannak papák, akik bizony gyorsan odébbállnak. És vannak mamák, akik szintén képtelenek ezt az emberformáló feladatot elvállalni!
Nekik minden sajnálatunk, és nem elítélõ megértésünk. Sajnálatunk, mert fantasztikus élményekbõl is kimaradnak.
És vannak papák - õk a hõsök hõsei - akik képesek a gyermeket cserbenhagyó mam szerepét átvállalni.
És vannak a legszerencsétlenebb csöppségek, akiket állami intézetbe helyeznek. Rájuk gondolni sem merek. Róluk írni sincs merszem.
Hazánk szégyenei ezek az otthonok (is).
Aztán eljön az idõ, hogy a csemetét haza adják és kezdõdik a családok kálváriája. Mert nincs orvos, mert nincs fejlesztés, mert nincs segítség, mert egyre kevesebb
anyagi támogatás, mert rokonok, barátok elmaradnak.........
És mégis. Így, vagy úgy valamit kezdenek gyermekeikkel.
kezdjük az alapfogalmakkal, melyek körül a gondnoksági törvény forog.
szülõ, gyám, gondnok, cselekvõképesség, vagyon, elszámolási kötelezettség, felügyelet, stb..
A szülõ. Ez év elejéig azt hittem ezt nem kell magyarázni, ez az egyik legszebb fogalom - magától értetõdik.
A szülõk, akik nemzették, aki kihordta a gyermeket. Ettõl erõsebb, visszafordíthatatlanabb kötelék nem létezhet két személy között. A dolog természetébõl következõen felbontahatatlan, elfelethetetlen. És mindig ketten vannak. A szülõk azok, akik a gyereknek biztosítják mindazt, amire szüksége van. Testi, lelki, szellemi fejlõdéséhez. akik szeretik, etetik, öltöztetik, fedelet biztosítanak, oktatják gyerekeiket, mindaddig, míg annak szüksége van erre az ellátásra.
A szülõknek vannak természetes velük született státusuk, szerepük. Ezek - minden törvényes háttértõl függetlenül életük végéig fennállnak.
A szülõknek vannak a társadalomtól rájuk ruházott kötelességeik, és jogaik.
A szülõk kötelesek a magát ellátni képtelen gyermekeikett gondozni, nevelni, ápolni, oktatni. Ez a kötelességük a gyermek 18 éves koráig, ill. addig tart, mikor már a gyermek képes ellátni magát.
Egyedi esetekben ez a tartási kötelezettség agyermek, ill. a szülõk élete végéig fennáll.
A 2001. évi XV. törvény koncepciójában rejlõ hibák
A törvény az eddigi szabályozástól eltérõen a születésüktõl fogva értelmi fogyatékos és
családdal rendelkezõ személyeket az eddigi gyakorlattól eltérõen az új szabályozás szerint a
gyámság hatálya alól át kívánja helyezni a gondnokság hatálya alá.
A törvénybõl nem derül ki, hogy ezt mi célból és milyen filozófiából teszi.
Ezzel nemcsak az eddigi szabályozás, hanem a más országokban érvényes szabályozástól is
eltérõ megoldást tartalmaz.
Ezek a rendelkezések ellen a szülõk évek óta tiltakoznak, követelve a szülõi jogok automatikus
meghagyását életük végéig.
A jelenlegi rendszerben minden 18 éven felüli értelmi fogyatékost gondnokság alá kívánnak
helyezni.
Ezzel ezeket a személyeket teljes jogi halálra ítélik, s környezetüket, szüleiket, családját
gyámrendészeti felügyelet alá helyezik.
Hol téves az elképzelés, miszerint (Magyarországon) a szülõ nem lehet törvényes képviselõje
gyermekének?
Ez a törvény a 18 éven felüli értelmi fogyatékos személyt MEG KÍVÁNJA FOSZTANI
cselekvõképességétõl, egy bírói procedúra alapján.
Az elképzelés ott téves, hogy csak attól lehet valakit megfosztani, amivel rendelkezik.
Márpedig a születésétõl kezdve - nem kora, hanem mentális állapota miatt - cselekvõképtelen
személy SOSE VOLT cselekvõképes, tehát attól megfosztani sem lehet, és ezért a bírói
procedúra sem szükséges.
A születésétõl fogva értelmi fogyatékos, maga ellátására képtelen személyt is a természet és a
törvény erejénél fogva szülõje kell ellása. Helyette a szûlõ kénytelen és jogosult eljárni.
A családjogi törvény szerint a szülõnek, az önmagát ellátni képtelen gyermekével szembeni
tartási kötelezettsége nem szûnik meg a gyerek nagykorúsága pillanatában, mivel korától
függetlenül magát ellátni nem tudja, saját ügyeiben eljárni nem képes. Tehát a szülõi
kötelezettségek és jogok sem szûnnek meg, mivel nem következnek be azok az okok
(nagykorúvá ÉS cselekvõképessé válás), amik miatt ezek a kötelezettségek ill. jogok
megszûnnének.
A szülõ természetbeni tartási kötelezettsége (ápolási, ellátási kötelezettség) csak akkor szûnne
meg, amennyiben a szülõ kijelentené, hogy ezzel a feladattal képtelen megbírkózni, ezt a
feladatot nem vállalja, és gyermekét szakápoló intézményben helyezné el. De ekkor is
fennmarad pénzbeli tartási kötelezettsége (térítési díj). De szûlõi jogosítványai, a gyermek
sorsának figyelemmel kísérése, alakítása ettõl függetlenül megmarad. Sõt bármikor saját
gondozásába is visszaveheti gyermekét.
A természet törvényeibõl eredõ szülõi státus SOHA MEG NEM SZÛNIK. Senki és semmi
nem képes azt megszûntetni. Még a szülõ halála sem.
A szülõi jogok fennmaradnak a szülõ élete végéig, ill. mindaddig, amíg valakit súlyos
mulasztása alapján kimondott érdemtelensége miatt, a bíróság szülõi jogaitól meg nem
fosztott.
Az eddigieket összefoglalva:
a születésétõl kezdve értelmi fogyatékos személy 18. születésnapján semmi nem történik.
Semmi sem indokolja, hogy ettõl a naptól fogva durván beavatkozzanak a család életébe.
A szülõ és a gondnok az egymástól teljesen különbözõ fogalmak. Össze nem cserélhetõk,
egymással nem helyettesíthetõk. Mindaddig, míg a szülõt meg nem fosztják szülõi státusától,
addig az értelmi fogyatékos személy RENDELKEZIK törvényes képviselõvel, és ezért nincs
szükség neki MÁSIK törvényes képviselõ biztosítására.
Nincs szükség a 18. életkor elérésekor vizsgálat alá venni az összes szülõt, alkalmas-e
gyermeke további ellátására, hisz az elsõ 18 évben ezek a családok már bizonyítottak!!!!
Mindaddig, amíg Magyarországon nem vezetik be az ÖSSZES gyermekes család alkalmassági
vizsgálatát, addig EZEKRE a családokra sem vezethetnek be ilyen vizsgálatot. Sem a gyermek
születésekor, sem a gyermek 18 éves korában.
A Gyógypedagógiai képzõkben az ilyen tartalmú oktatás súlyosan sérti családjaink jogait. Ez
megfelel egy ellenünk való hangulatkeltésnek. Mert igaz, hogy vannak olyan családok, ahol a
fogyatékos gyermekkel nem jól bánnak. Az is igaz, hogy vannak olyan családok, ahol jól
bánnak. Miért pont az elõbbiekhez és nem az utóbbiakhoz igazítva kívánnak törvényt hozni?
Ahogy minden egyéb más esetben is nem a csalókból, gyilkosokból kiindulva (hanem azokat
kivételnek tekintve) hozzák a törvényeket.
Egy 18 éven felüli korlátozottan, ill. teljesen cselekvõképtelen személy esetében esetleg
szükség lehet annak igazolására, hogy az adott személy cselekvõképtelen (gondnokság alá
helyezés nélkül). Errõl - a 18 év alatt összegyûlt több kötegnyi orvosi, iskolai, egyéb
dokumentumok alapján - egy igazolást kell kiadni, hogy a család azt szükség esetén
felhasználni tudja. (A régebben dili flepninek hívott igazolás mintájára, más elnevezéssel).
Azt kérdezhetjük mi legyen az értelmi fogyatékos személy anyagi eszközeivel.
A 18 éven aluli csak koruknál fogva cselekvõképtelen, ill 14 éven felül korlátozottan
cselekvõképes személy vagyonát az állam a családdal szemben is erõs védelem alá helyezi.
Abból a megfontolásból kiindulva, hogy azt majd 18 éves korában, a cselekvõképessé váló
személy részére átadja.
Tehát ez a fajta állami kontroll egy elõre látható idõtartamra szól.
A 18 éves korában cselekvõképtelen maradó személy vagyonával egészen más a helyzet. 18
éves korában ennek a birtoklási joga is vissza kell szálljon a tulajdonosára.
Nem fogadható el Dr. Makai Katalinnak a parlamenti bizottságok elõtt kifejtett álláspontja,
miszerint azért kell a gyámsági törvénybõl, a gondnokságba áttolni ezeket a személyeket, mert
a szülõk eleget ültek a vagyonokon!!
Abból az alkotmányos jogból kiindulva, hogy senkire, az állampolgárok egyetlen csoportjára
sem alkalmazhatnak a többiekétõl eltérõ törvényeket., a fogyatékos személyt is magában
foglaló családokra is az ÖSSZES TÖBBI CSALÁDRA érvényes jogokat lehet csak
alkalmazni!
Ezekre a családokra is a CSALÁD egészére érvényes törvények a mérvadók. Ezek a családok
is jogosultak háborítatlan magánéletre, a szigorú védelem alatt álló magánlakra, a családok
életébe való be nem avatkozásra. A JÓBAN és ROSSZBAN együtt elve érvényesülésére.
Amennyiben a szülõt ellenõrízendõ gondnoki státusba kényszerítenék az alábbi
megválaszolhatatlan kérdések vetõdnének fel:
- ezzel az aktussal megszûnik-e a szülõk tartási kötelezettsége?
Azaz az önmagukat ellátni képtelen gyermekeiknek tovább nem kötelesek sem lakást,
sem étkezést, sem gondozást, sem ápolást biztosítan?
- Elvált szülõk esetében megszûnik a másik szülõ gyerektartás fizetési kötelezettsége?
- Amennyiben a szülõk kötelezettségük megszûnése esetén is tovább vállalják a fenti
kötelezettségüket, ez esetben õk is megkapják:
- a gondnoki feladatok ellátásáért járó díjazást?
- a 8 órás ápolásért járó minimál bért, amennyiben nyugdíjasok, a nyugdíj
megmaradásával egyetemben)?
- a fennmaradó 16 órára az állam gondozó személyzetet biztosít?
- az állam biztosítja az önmagát ellátni nem képes személynek a lakhatást, és
annak költségeit?
- az állam biztosítja a gondnokolt személy életviteléhez szükséges dolgokat
(ruházat, edényzet, bútorzat, stb.)?
- Milyen indokkal kívánják a szülõi státust megszûntetni? Hisz ugyanaz a személy nem
lehet szülõ is és gondnok is. Ha meg kell szûntetni a szülõi státust, akkor nyilván
gondnoknak sem alkalmas.
- A cselekvõképtelen állampolgárra más törvények az irányadók? Õ rá vajon nem
vonatkozik a szülõtartás köztelezettsége, arra az esetre, ha a szülõ tartásra szorul?
Különös tekintettel arra, hogy az elsõ 18 évben fennállott tartási kötelezettség a szülõt, a
családot teljes mértékig elszegényítette, a munkavilágából teljesen kivonta?
- A cselekvõképtelen személy, mikor elveszti szülõjét (azaz gondnokát) ezentúl neki nem
jár árvaellátás ?
A 2001. évi XV. törvény által felkínált jogi szabályozás amennyiben a családdal rendelkezõ
személy esetén is alkalmaznák az alábbi állapotot idézné elõ:
A GYÁMOLÍTÁSRA (és nem gondnokolásra) szoruló személy állapotában, ellátásában,
képviseletében (a meglévõkön kívül) semmi pozitívum nem áll be. Csupán a szülõt gondnokká
degradálnák, miközben a GYÁMOLÍTANDÓ személyt meghagynák “fennhatósága” alatt.
A törvénynek ebben az állapotában a gyermekeiket a nap 24 órájában, az év 365 napján,
erejükön felüli vállalással ellátó szülõk felé ennek a törvénynek az az üzenete, hogy õket
megbízhatatlan, ellenõrízendõ, rosszul fizetett (nyugdíj minimum) cselédnek tekintik.
Cselédnek, akinek csak hatalmas kötelezettségei és semmiféle jogai nincsenek.
Ebben az állapotban, miközben nem javítja a gyámolítandó személy életminõségét, aközben
az õt erejét meghaladó módon gondozó szülõt és családot egy sor alkotmányos jogától
megfosztja.
Amennyiben a szülõt, a családot életfogytig tartó gyámrendészeti felügyelet alá helyeznék, úgy
az alábbi alkotmányos jogok sérülnének:
• a családi jogállás megváltoztatása
• Hisz a gyerek a szülõk gyermeke marad élete végéig és nem gondnokoltja; a
szülõk a gyermek szülei maradnak életük végéig. A szülõt törvénnyel arra
kényszeríteni, hogy mondjon le szülõi jogairól, gyermeke törvényes
képviseletérõl ez sem nem demokratikus, sem nem alkotmányos, sem nem
eurokonform. Az e törvény elõírásával szemben ez esetben a szülõk törvényes
képviseleti joga és tartási kötelezettsége, életük végéig meg kell maradjon
(mint volt eddig) és rájuk csakis a gyámsági törvények lehetnek érvényesek.
• az emberi méltósághoz való jog
• Amennyiben felnõtt törvénytisztelõ állampolgárokat - a szülõket, mint
elszámoltatandó gondnokokat - gyámrendészeti felügyelet alá helyeznek -
csupán csak azért, mert áldozatos tevékenységük következtében gyermekük elérte
a 18. életévet ez megalázó.
• a magánélethez való jog
• Megengedhetetlen, hogy egy család életébe, belsõ viszonyaiba beleszóljon a
gyámügy csak azért, mert egyik tagjuk elérte a 18. életévét.
• a magánlak sérthetetlenségének joga
• megengedhetetlen, hogy az értelmi fogyatékos gyermeket nevelõ családokat -
ellenõrzés címén - otthonukban bármikor, bármilyen címen zaklathassák,
szekrényeikbe, fridzsidereikbe belenézhessenek.
• a jóhírnévhez való jog
• megengedhetetlen, hogy csupán azért, mert értelmi fogyatékos gyermeket (is)
nevelnek, bárki, minden ok nélkül feltételezhesse, hogy gyermeküket nem kellõ
gondossággal, szeretettel gondozzák; és ellenõrizzék, hogyan bánnak vele.
• az ártatlanság vélelme
• mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a család súlyosan vét (bármelyik) gyermeke
ellen, senkinek sincs joga feltételezni - csupáncsak azért, mert vannak családok,
akik... - hogy a család nem jól bánik gyermekével, és ebbõl az alapfeltételezésbõl
kiindulva az ÖSSZES értelmi fogyatékost is nevelõ családot gyámrendészeti
felügyelet alá rendelje.
• A csoportos megkülönböztetés tilalma.
• Ebben a törvényben a 18 évesnél idõsebb értelmi fogyatékos személyt nevelõ
családok törvényileg, intézményesen lennének megkülönböztetve az összes többi
családtól, rájuk a többiekétõl eltérõ törvények alkalmazásával.
Tehát mindaddig, amíg egy személy rendelkezik TERMÉSZETES képviselõvel, addig, a
demokráciákban elfogadotthoz hasonlóan, szükségtelen a családja életébe a beavatkozás.
A 18 éven túl is a gyermekük gondozását vállaló családok megkülönböztetett tiszteletet,
elismerést, támogatást, igénybevehetõ szolgáltatások széles palettáját érdemlik, és nem azt,
amivel ez a 2001. évi XV. törvény fenyegeti õket.
Panaszunkat követõen, a kötelezõ érvényû gondnokság alá helyezés ellen foglalt állást Dr.
Gönczöl Katalin is, a OBH 3905/2001 sz. Állásfoglalásában.
Nyilvános fórumon Dr. Dósa Ágnes is úgy nyilatkozott, hogy nem lehet kötelezõ
(a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben, (XIII. Tüzér u. 33 3S.) nagytermében, 2001. június
22-én, pénteken, tíz órától fél négyig tartó fórumun, ahol az SZCSM munkatársa is jelen volt.)
Ugyancsak Dr. Makai Katalin is kijelentette nyilvános fórumon, hogy a gondnokság nem
kötelezõ (A halmozottan sérülteket nevelõ családok és a MENCAP szervezet nemzetközi
konferenciáján volt).
Ugyancsak Dr. Makai Katalin nyilatkozta a Sorstársak 2001. szeptember 11-i adásában, hogy
nem kötelezõ.
Mindketten megígérték, hogy a kötelezõ jelleg a végrehajtási rendeletbõl kimarad.
Dr. Dósa Ágnes, Dr Kardos Gábor kérdésére: miért nem a szülõi jogosítványok automatikus
meghosszabbodását választották a válasz az volt, nem tudom.
Fenti nyilatkozatok miatt érthetelen hogyan maradhatott bent a Vhr-ben
a Gyer 144. § (1)-ban, hogy A gyámhivatal akkor indít pert, ha .........
vagy van ugyan de azok nem kívánnak pert indítani.
A természetes képviselõvel, családi környezettel már nem rendelkezõ születésüktõl fogva
cselekvõképtelen személyek vonatkozásában is tartalmaz ez a törvény több erõsen
kifogásolható rendelkezést.
Mert 40 civil szervezet ezt kérte
Ez az egyik leggyengébb érv. Kértem és kaptam egy listát, ki az a 40 civil szervezet? Ezt megkaptam. De, hogy mit írtak azt nem. Így ez a hivatkozás nem frankó.
Ezentúl menõen. Baj van a civil szervezetekkel is. Sokan csak hivatkoznak tagságukra, és teljes kézivezérléssel mûködik.
Jelenleg két nagy civil szervezet (ÉFOÉSZ, LÁNC Szövetség) is ügyészi vizsgálat alatt áll - saját tagság bejelentése miatt.
Ennél komolyabb gond a nyilvánosság. Ez a 2 pl. kiemelten közhasznú szervezet. S mint ilyen költségvetési pénzekbõl is gazdálkodik. Azaz mindenki adóját költik (2000-ben ÉFOÉSZ 100 mill. felett. És ennek 80 %-a mûködési költség. Az SZMSZ szerint a tisztségviselõk az országon belül I. osztályon utazhatnak. (pl.)
Gyene Piroska mára szervezett "közgyûlés"-t 1600 tagból 120-t meghívtak. Azok is gyógypedagógusok - botrányba fulladt. Választás nuku. Lányaim jól védték elnökségünket (mert 2001. márc. 24-én választottak bp-i elnökké)
A kiemelten közhasznú szervezetek kötelesek BÁRKINEK bármit megmutatni, másolásra (saját költségen) iratokat odaadni. De, ha ezt megtagadják, akkor megvonható tõlük a kimelt közhasznúság.
A nyilvánosság egyik komoly gátja a törvényi szabályozás inkorrektsége.
Bármelyik gazdálkodó szervezetrõl, akit a Cég Bíróságon bejegyeztek, arról bárki - térítés - ellenében betekinthet. Tehát magánpénzekbõl gazdálkodó cégek teljesen nyilvánosak.
Ugyanakkor a közpénzekbõl gazdálkodó civil szervezetek, titkosak. Csak a szervezet képviselõjének neve, címe, ami nyilvános. Még az alapszabály sem.
Ezt is meg kell szûntetni.
efoeszbp
efoeszbp Válasz erre | Adatok | Email 2001.11.09 01:52 (12)
Mert a képviselõk ezt szavazták meg
Vázlatosan pl. ennek a törvénynek az elfogadása.
Igazságügy Minisztériumi beterjesztés, bizottságok kijelölése. Bizottságok megtárgyalják: itt az elõterjesztõ indokol, kérdések hangzanak el. Képviselõk módosítókat adnak be. Bizottság ezekrõl szavaz, az elõterjesztõ támogató ill. elutasító javaslatát követõen. Bizottsági vélemény plenáris elé terjesztése, szavazás módosítókról is egyenként.
törvénydömpingNincs az az ember (hacsak nem csodalény), aki képes annyi idõ alatt, annyi anyagot áttekinteni, mint, amilyen ütemben ez a parlament dolgozott. A képviselõk is elismerik sokszor nem tudják mirõl szavaznak.
Ott ahol elhangozhat az a javaslat, hogy a hivatásos gondnok (akinek 50-100, távol élõ gondnokoltja van) hetente egyszer legyen köteles a polgármesteri hivatalban fogadóórát tartani a gondnokoltjai részére, hogy azok felkereshessék!! Ott bizton állítható a honatyák, honanyák nem tudják mirõl, kikrõl is beszélnek. (ez a jószándékú javaslat azért született, hogy egyáltalán valamilyen formában benne legyen a gondnok kötelezettsége a kapcsolattartásra gondnokoltjával)
Mikor egyidõben egy napon fogadják el a nagy horderejû munkatörvénykönyvet ezzel a "mellékes" törvénnyel. Mindenki a munkatvkönyvvel foglalkozott, erre senki sem figyelt oda.
A képviselõk többsége: kormánypárti képviselõ, akiknek egzisztenciális érdeke, hogy elfogadja a kormány elõterjesztéseit.
Ez vajjon elfogadható indok-e arra a kérdésre, miért a gondnokká silányítást és miért nem a jogok kiterjesztését választották?
Európa 95 %-a
Eddigi nemzetközi konferenciák tapasztalatcseréi alapján alakult ki szülõtársaimban az a kép, hogy máshol ez nem így van.
Svájcban biztosan azt a modellt követik, hogy a szülõi jogokat kiterjesztik.. A 95 %-ra hivatkozás úgy történik, hogy nincs mellé sorolva a konkrét ország, konkrét szabályozása. Mi csak higyjük el ez így van. Kérésemre kaphatnánk-e összefoglalót abból az anyagból, amire hivatkoznak - válasz ez nem feladata a minisztériumnak.
De hát kitõl várhatnánk el az alapos szakmai, kutatóü munkát egy ilyen fontos kérdésben, ha nem a szaktárcától? Igen a Parlamenti könyvtárban külföldi joganyag is megtekinthetõ. De ezt ránk lõcsölni?
Keresünk olyan szakembereket, végzõs diákokat, bárkiket, akiket megérintett a téma, akik képesek és hajlandók egy nemzetközi joganyagból összefoglalót készíteni arról: mi történik az értelmifogyatékos személlyel és családjával nagykorúsága elérésekor
Az nagyon valószínû, hogy mást ért az európai szabályozás a gondnok fogalma alatt. Mert az két különbözõ fogalom, hogy:
A szülõ gondozza a vele együttélõ gyerekét. A szülõ eljár gyermeke ügyeiben (oktatási, egészségügyi, szociális juttatások igénylése, stb.), a szülõ kezeli a családi vagyont - és mindezt az állam árgus szeme kíséretében. Az az állam felügyeletében, amely nem írta alá a SZOCIÁLIS CHARTA azon cikkelyeit, amelyek a fogyatékosok jogait biztosítják!. Az az állam felügyeletében, amely az állam fennhatósága alatt élõk minimális jólétét sem képes biztosítani, amely nem képes sem oktatást, sem fejlesztést, sem..... biztosítani.
Illetve másképp fest az a gondnokság fogalom, mikor az állam lakást, ellátó személyzetet biztosít, és a gyermekétõl külön élõ szülõ, mint gondnok jogosult ellenõrízni gyermeke megkapja-e mindazt, ami jár neki; a nyújtott szolgáltatások megfelelõ minõségûek-e. (Ezt a gondnokságot önként, dalolva vállalom! :-)))
Azért óriási a különbség!
