"Az a baj ezzel a temetői fújozással-füttyögéssel, hogy megint ledőlt egy tabu. Ezután már bele fog tartozni a politika eszköztárába. "
Ez így igaz,és nagyon helyes hogy így van.Az általatok oly előszeretettel emlegetett "fejlett nyugaton" mindennapos dolog,hogy - namcsak,hogy kifütyülik,de - még tortát is dobnak a számukra ellenszenves politikus pofájába.
Az emberek csak így tudják kifejezni véleményüket.
Egy nagy nyilvánosság előtt kifütyült politikus pedig jobban tenné,ha szedné a sátorfáját és eltakarodna a politikai életből.
Mádlnak esze ágában sem lesz állást foglalni, ezt mindannyian tudjuk, Kovács is.
Az a baj ezzel a temetői fújozással-füttyögéssel, hogy megint ledőlt egy tabu. Ezután már bele fog tartozni a politika eszköztárába. A pártok a rendszerváltás óta minden 56-os megemlékezésen koszorúznak. Sok áldozat hozzátartozójának lehetnek jogos kifogásai egyes pártok - és nemcsak a szocialisták - ellen, pl. Nagy Imre vagy Maléter rokonsága valószínűleg nem lelkesedik a MIÉP-es koszorúkért. Mégsem lehet szelektálni, nem lehet ezt vagy azt a parlamenti pártot kitiltani a megemlékezésekről. Tizenegy évig mindenki el tudta viselni a megemlékezőket, miért pont most nem lehetett?
Akik egyetértenek a fütyülőkkel, gondoljanak bele, mi jöhet ezután, a demokrácia dicsőségére. Nincs olyan politikus, akint ne utálnának jópáran. Szabad a pálya!
Képzelt riport jövő márciusból.
Március 15, a kormányfő koszorút helyez el a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél. Egy szervezett csoport fújolni és fütyülni kezd és azt kiabálja: Mi van a 12 ponttal? Hol van a közös teherviselés? Hová lett a Simicska cégek adója? Hol van a törvény előtti egyenlőség? Szabadi bilincsben, Várhegyi szabadlábon? Mikor hozzák haza a magyar katonákat és mikor viszik el innen a külföldieket?
Augusztus 20-át már a Népstadionban lehetne megtartani, a nézők szektorok szerint kapnak jegyet és az ünnepség alatt hol innen, hol onnan harsog a fújolás, attól függően, mikor melyik politikus tart beszédet.
Ez az egész nem más, mint egy szemét provokáció Mádl Ferenc ellen.
Bele akarja rángatni egy olyan ügybe, amihez Mádlnak semmi köze. Ha ezt az egészet nem hárítja el, akkor máris nyakig van egy kifütyüléses ügyben. Ha állást foglal a kifütyülők ellen, akkor magára haragíthatja az 56-osokat, ha mellettük, akkor alkalom a szoclib sajtónak egy kis Mádl ellenes hangulatkeltésre.
Remélem, Mádl megkéri, hogy próbáljon ősszebékülni az áldozatokkal egyedül, mert úgy az igazi.
Az Alkotmánybíróság szerint igenis szükség van arra, hogy a botrányos megnyilatkozások is megtörténhessenek, egyébként a feszültségkeltő jelenségek és feszültségforrások nem kerülnek előtérbe és a társadalom nem keres/talál megoldást a gondokra.
Speaker,
tudnád idézni az AB szövegét? Én nem vagyok jogász, de úgy gondolom, hogy vannak jogszabályok, amelyek tiltják a botránykeltést. Egy állami ünnepség azért más, egy közterületre engedélyezett politikai pártrendezvény. Érdekelne, mit mondanak erről a joghoz értő olvtársak.
A követelem, hogy határológgyon el" nem azt jelenti, amit a szavak elemzésével gondolnánk. Ez egy üzenet a közönségnek: azt sugallja, hogy a túlfütött, elítélendö viselkedésü csürhe igazából ugyanaz a társaság, mint Mádl Ferenc.
Az elhatárolódásnak csak akkor lenne értelme, ha az [esemény iránt] érdeklödök számára -- az elhatárolódás híján -- véletlenül összemosódna a kifütyülö, pfujozó tömeg valamint a köztársasági elnökkel és a miniszterelnök. Én úgy láttam, mind a köztársasági elnök, mind a miniszterelnök méltósággal viselkedett a koszorúzáson. (megjegyzem, Medgyessy Péter is méltósággal türte, amikor öt fütyülték ki).
Még egy apróság: hogy valaki méltóságán alulinak érezzen egy ilyen stílust, mint amit a Sajtóklub felvett, annak bizonyos elöfeltételei vannak:
(1) ö maga soha ne alkalmazza ezt a stílust
(2) legyen erkölcsi alapja bármit is minösíteni.
Budapest, 2001. november 11. (MTI) - Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke nyílt levélben kéri Mádl Ferenc köztársasági elnököt, hogy tárja a közvélemény elé álláspontját az 1956-os megemlékezéseken egyes ellenzéki politikusokkal történt incidensekkel kapcsolatban.
Az MTI-hez is eljuttatott levélben a legnagyobb ellenzéki párt vezetője megfogalmazza: ebben az évben több helyen is, így az Új Köztemető 301-es számú parcellájánál, néhány vidéki településen, november 4-én pedig a Nemzeti Sírkertben botrányos, a forradalom és a szabadságharc szellemével ellentétes megnyilvánulásokra került sor.
Kovács László nézete szerint az a körülmény, hogy a Magyar Szocialista Párt nevében koszorúzókat gyilkosnak, az 1956 után halálraítélt Mécs Imrét, pedig hazaárulónak nevezték, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a történtek nem 1956-ról, hanem a jövő évi választásokról szóltak.
Az MSZP elnöke úgy véli, hogy a gyűlölet felszításában felelősségük van mindazoknak a politikusoknak, közéleti személyiségeknek és publicistáknak, akik az utóbbi hetekben ilyen hangnemben nyilatkoztak meg.
"Minden jóérzésű ember aggodalommal teheti fel a kérdést: 11 esztendővel a békés rendszerváltás után merre tart Magyarország?" - áll Kovács László levelében.
Álláspontja szerint a kérdés feltevését az is indokolja, hogy a Nemzeti Sírkertben jelen voltak Magyarország legmagasabb rangú közjogi méltóságai, ám nem érezték erkölcsi kötelességüknek a magukról megfeledkezettek rendre utasítását.
"Ezzel olyan látszatot keltettek, mintha egyetértenének a történtekkel. Ezt a látszatot csak erősítette, hogy Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, amikor a parlament ülésén a kormány nevében válaszolt Mécs Imre SZDSZ-es országgyűlési képviselő felszólalására, megvédte a rendbontókat és ezzel még tovább is ment azon az úton, amelyre az ország igazságügy-miniszterének rá sem szabadna lépnie" - fejti ki véleményét az MSZP elnöke az államfőnek írt levelében.
Kovács László úgy véli, hogy a történtek kárt okoztak a nemzeti összefogás ügyének és visszavetették az ehhez elengedhetetlen nemzeti megbékélést is.
Az ellenzéki politikus szavai szerint minden olyan kísérlet, amely az MSZP megbélyegzésére vagy kirekesztésére irányul, a nemzeti összefogás útjába emel akadályokat. +++ 1. Kovács sokat segít Mádlnak. Nemcsak azt kéri Mádltól, hogy tárja a közvélemény elé álláspontját, hanem meg is mondja a pártközpontból, hogy mi legyen ez az álláspont.
2. Most már Kovács sem hisz az előrehozott választásokban.
3. Kovácsnak nem tetszik, hogy az mszp megvalósította a nemzeti egységet: a nemzet egységesnek tűnik az mszp-vel szemben.
Az elkövetés módjától mindenképp el kellene határolódnia. Gondolom én...
Arra azért kíváncsi lettem volna, mi történik, ha az egyik "főméltóság" a helyszínen rendreutasítja a bekiabálókat. Ahogy én a mi kis politikai kultúránkat ismerem, másnap azzal lett volna tele minden hírforrás, hogy a "megszervezett csőcselék" felett elveszítették az ellenőrzést, ezért kellett rendreutasítani őket!
Nem így van. Az Alkotmánybíróság szerint igenis szükség van arra, hogy a botrányos megnyilatkozások is megtörténhessenek, egyébként a feszültségkeltő jelenségek és feszültségforrások nem kerülnek előtérbe és a társadalom nem keres/talál megoldást a gondokra.
Véleményem szerint a bírálatokat nem elhallgattatni, hanem meghallgatni kell. Az mszp az őket ért jogos bírálatokat viszont csak elhallgattatni akarja.
igazad van, nem kell elhatárolódnia senkinek semmitől. A legközelebbi állami ünnep előtti hetekben a rendfenntartóknak fokozottan kellene gyakorlatozniuk, hogy amikor eljön a nagy nap, és a nagy emberek koszorúznak, és néhány úriember (nem csőcselék!) fújol és fütyül, akkor udvariasan, de mégis határozottan közbe tudjanak lépni és a parancsnok intésére egyszerre, kórusban mondják el a Miatyánkot.
A megbékélés jegyében valóban szükség lenne
némi elhatárolódásra.
A választópolgároknak ideje lenne elhatárolódniuk
a szocialista nevet viselő párt öncélú haszonélvezőitől.
Index hír: Kovács László nyílt levélben követeli, hogy a közjogi méltóságok, köztük az államfő, határolódjon el a november 4-i kifütyülések elkövetőitől, a megbékélés nevében.
Ma délután is ment a rádióban egy nagy műsor a megbékélésről. Hát, mit ne mondjak.
Ha ugyanis a megbékélés eszméjét összevetem azzal, hogy itt egyesek hónapok óta mocskolják Pongráczot, Malétert, Tóth Ilonát, Mansfeld Pétert, majd a következő beírásban fel vannak háborodbva, hogy nem akarok megbékélni velük, akkor ennek a nagy össznépi mozgalomnak egyelőre nincs jövője.
Mécs Imréről is az jut az eszembe, ahogy '95-ben, október 23-án a Kossuth téren szép fekete bőrkabátban videózza a rajzverseny gyerekeit szadeszos haverjai körében és nem az, hogy egyetlen alkalommal is szót emelt volna Tóth Ilona monstre gyalázása ellen.
A megbékélés kéremszépen sokaknak üzlet. Azoknak, akik '89-ben a rendszerváltozáskor kijelentették, hogy ők bizony a volt állampárt jogutódai és minden vagyona őket illeti (punktum), majd most, amikor azt a vagyont már privatizálták, elosztották egymás közt, ráadásul a pénzmosás is egyre strapásabb, szeretnék elfeledtetni ezt a kellemetlen multbeli epizódot. Jó lenne mostmár a történelmet, a forradalmat is lenyúlni, hiszen pénzzé tehető, választást lehet nyerni általa, és nem is kerül sokba, néhány koszorú, csokor virág, savanyú pofavágás és a nép elhiszi, hogy a pártpénzekből milliárdossá avanzsált bankár mostmár, utólag nem vállalja az mszmp politikai örökségét, és megválasztja miniszterelnöknek. Ez nagy buli lenne elvtársak, és sajnos még az is megeshet, hogy beüt a főnyeremény és bekövetkezik, ha nem vigyázunk.
A mi dolgunk, jobbérzésűeknek, itt és mindenütt az, hogy erre az álságos cirkuszra felhívjuk az emberek figyelmét. Nem azért, mert azzal vádolnám személy szerint Medgyessyt, hogy ő lőtte a forradalmárokat, hanem mert lenyúlta azt a pénzt előlünk amit azok rekviráltak valaha tőlünk, akik tényleg lőttek.
Ez a nagy megbékélés-show kérem arra megy ki, hogy újabb pénzekkel egészítsék ki az elvtársak a szajrét és hetediziglen sanyargasanak bennünket.
