Sok csalódás és pár hónap önmarcangolás után úgy döntöttem, írok.
Nehéz ez...
Így elöljáróban könyveljük el tényként Tisztelt (bocsánat hölgyeim, de a következőkben úgyis Rólatok esik szó) Uraim, hogy a magyar nők bizony szépek, a legszebbek a világon!
Sajnos a róluk kialakított képet erősen igyekszik megváltoztatni az újság, amely ahelyett, hogy szimpla nyuszifüleket "ragasztana" lányaink fejére inkább megszállottan és következetesen utcalány stílusban sminkelteti őket, kötelezően nyom borotvát a kezükbe (lassan alig marad valami :--(), és betegesen ragaszkodik a kecses lábak egymástól minél távolabb kerüléséhez.
Ezek után a "legkönnyebbvérű" című képeket láthatjuk hónapról hónapra az újságban a Nőkről, akiket azért imádunk, mert természetesen természetesek, formás kebleiket nem torzítja szilikon, hajuk nem hirtelenszőke, mosolyuk bájos, és talán mindegyikbe bele is szeretnénk – ha nem az egyre inkább pornográf képekkel szembesülnénk minden (első) alkalommal.
"Érték", mondja az újság, "mi képviselünk valamit, mások vagyunk", ez számomra ki tudja miért a finom művészi erotikát jelenti, az egészséges középvonalat a "ruha marad" magazinok és a "tiltakozás" lapja között.
De csalódtam. Sokszor már, és egyre inkább.
A magyar NŐ egyszerűen és természetesen gyönyörű, vérvörös csöpögő rúzs és kitárulkozó póz nélkül. Én tiltakozom! A látott kép hamis! Az igazit akarjuk!
