Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Mi értelme lehetett vajon annak, hogy másfél hónapja 5-6 emberke 2 hétig a Leányka utcai parkolóból a távhő csatornafedele alól 11-es ház oldala mellett kiépített két csővezetéket, elzáró szelepekkel "előre" meg "vissza" jelöléssel, amik nem vezettek sehova, végükön ledugózva ott feküdtek egy hónapig az épület oldala mellett.
Most arra járva látom, hogy teherautó áll bent a majd 2 hónapja lezárt parkolórészen és 4 emberke azon ügyködik hogy ezt a csövezést szétvágja, megszüntesse...
Ennek vajon mi értelme volt? Vastagon fogó tollal megírt zsíros számla valami haveri cégnek némi alibi melóért, vagy mire volt jó?
Mert használatban nem volt, az elzáró szelepek karjait is leszedték a felszerelés után...
Az utca neve és a házssám egy ajándékozási közjegyzői okiraton szerepel, ahol a közjegyző megállapitja, hogy azonos a bemutatot személyes iratokon szereplő címmel.
Köszönöm szépen ezt az idézetet kedves Zitka, és azt is, hogy az eredeti kérdésre érdemben, utánanézve és forrással alátámasztva válaszoltál. Csak azért kezdtem alap nélkül ötletelni, mert arra gondoltam, csak kell lennie valami magyarázatnak a számunkra értelmezhetetlen utca-házszám kombinációnak. A mi korunk gyakori utca- és térnév változásai nem segítik az utódok tájékozódását, talán itt is valami ilyen múltbéli, ma már nem jegyzett átnevezés tréfál meg minket. Vagy elírás, tévedés, vagy ilyesmi miatt nem sikerül a helyet azonosítani.
Baross Gábor-telep ma Budapest XXII. kerületének része, területe eredetileg a Dózsa György útból (korábban Főző László utca vagy Apponyi utca) és az I.-től XVI.-ig számozott utcákból állt.
1930-ról beszélünk, nem biztos, hogy a Dózsa György utcát akkor is így hívták, és ott van 160-as házszám. Ez persze csak feltételezés, abból kiindulva, hogy OB Szidián adata pontos, és esetleg a mai VII. utca még nem is volt akkor. Tiszta spekuláció persze, korabeli térkép segíthetne.
Édesanyám sajnos nem ismeri, legalábbis egyik név se volt neki ismerős. Igaz Ő '32-ben született de az apja szintén fuvaros volt Barosson. Az a 160-as házszám felettébb furcsa...
Villa jópár éve egy természetfotós kurzust szervezett gyerekeknek-fiataloknak, és mivel épp két feladat közti üres időszakban volt, én is részt vettem rajta. Természetfotós, biológus és Villa mutatta be előzetesen, hogy miként kell viselkedni, lépni, fotózni a védett területen, a kurzus végére pedig ki is derült, mire fel ez a nagy óvatosság. Pár nap alatt a terepen hihetetlen betekintést nyertünk abba, hogy milyen sok apró élet képez összefüggő, élő, mozgó és változó világot ott, ahol hagyományos mezőgazdasági művelés még nem bolygatta meg a terepet. Ott vált világossá számomra is, hogy egy pillér kiszedése ebből a párszáz fajból álló életközösség alól felborítja az élőhely egyensúlyát, és könnyen tömeges pusztuláshoz vezethet. Érintetlen természetes területből Magyarországon már csak nagyon kevés van, és a világban is rohamosan csökken az ilyen területek mennyisége. A már bolygatott területeken is elkezd kialakulni szépen lassan egy új élővilág és egy új egyensúly, ha hagyják. Mi sem éreznénk magunkat jól, ha kedvenc kávézónkat, fürdőszobánkat vagy konyhánkat egy villanás alatt elvennék tőlünk, így vannak ezzel a többi élő közösségek is. Újra kellene tanulnunk és engednünk a természetet, hogy saját harmóniáit kialakítsa, de sajnos nem ezt tesszük. A környezetemben egész aprónak tűnő beavatkozások is szembetűnő következménnyel járnak. Hiába teszem ki télen a madaraknak az eleséget a fára, ha tövig vágják a környék sövényeit. A madarak itt bújnak meg, olykor fészkelnek és költenek is, innen figyelik biztonságban, hogy a kitett eleségnél nem vár-e valami veszély. Nagyon hasonlóak hozzánk.
Az élőlények, különösen a fák nem igazán helyettesíthetők. Egy fa kivágásával meglepően nagy életközösség megy a levesbe, és ahogy a zöld foltok kisebbek és ritkábbak lesznek, a költözés sem olyan egyszerű. Az újonnan ültetett fákat üdvözöljük, ültessünk magunk is és hajoljunk meg a fákat ültetők előtt, de tudjuk, hogy amit egy megtermett fa kivágásával tönkretettünk, az csak generációk múlva jöhet létre újra, ha minden szerencsésen történik.
