Amerikai magyar feltételek Romániának
2001. november 5. 13:33
Gui Angéla
Adrian Nastase román miniszterelnöknek memorandumot küldött a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) elnöke Hámos László. Ebben az amerikai magyarság egyértelműen Románia NATO- tagsága ellen foglal állást mindaddig, amíg Bukarest eleget nem tesz a csatlakozással járó követelményeknek.
Nastase múlt heti amerikai útja előtt jelezte, hogy találkozni szeretne az amerikai magyarság képviselőivel is. A román kormányfő szándéka azonban időközben megváltozott, és nem szakított időt az eszmecserére, annak ellenére sem, hogy Hámos László, az alapítvány elnöke megszakította budapesti útját és visszautazott New York-ba. Az 1,6 millió amerikai magyar szándékát megjelenítő HHRF így írásban adta tudtára Romániának mindazt, amit ez erdélyi magyarok legégetőbb gondjaival kapcsolatban szóban akartak elmondtani.
1989 után a HHRF az elsők között volt, aki indítványozta, hogy a NATO-bővítésbe vonják be azokat a kelet- és közép-európai országokat is, amelyeknek sikerült végrehajtaniuk egy intézményesített emberi jogi reformot, beleértve a nemzeti kisebbségek teljes körű védelmét is. „Sajnos azonban tizenkét évvel a kommunizmus bukása után Romániában alig tapasztalható előrelépés ezen a téren. Ennek a gyászos helyzetnek a teljes körű orvoslása nélkül erősen kétséges, hogy az Egyesült Államok Szenátusában létrejön a Románia NATO-tagságának ratifikálásához szükséges kétharmados többség. A Bush-adminisztráció különösen receptívnek mutatkozott abban a kérdésben, hogy a román kormány továbbra is megtagadja a magyar egyházaktól a kommunizmus idején elkobzott 1 593 ingatlannak a visszaszolgáltatását, folyamatosan megsértve ezáltal a vallásszabadság és a magántulajdon szentségének elveit” - olvasható a Memorandumban. A dokumentumban az amerikai magyarság egyértelműen Románia NATO-tagsága ellen foglal állást mindaddig, amíg az ország eleget nem tesz a csatlakozással járó követelményeknek. Ezen az álláspontot az amerikai magyarság abban az esetben hajlandó változtatni, amennyiben a következő kulcskérdésekben érdembeni előrelépés történik:
1. Az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása jogos tulajdonosaiknak
A román kormány teremtse meg azokat a régóta esedékes törvényes kereteket, amelyek lehetővé teszik a kisebbségektől a kommunizmus alatt elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását. A 2001. január 17-én elfogadott, az ingatlanok visszaadásáról rendelkező törvény explicit módon kizárta a közösségi és egyházi ingatlanokat a törvény érvényességi köréből azzal az ígérettel, hogy ezek visszaszolgáltatását majd egy külön törvény szabályozza. Míg a környező országokban ez a kérdés régóta megoldott, a Romániában tapasztalható évtizedes halogatás szöges ellentétben áll a vallásszabadság és a civil társadalom elveivel, és folyamatosan akadályozza a magyar kisebbség törekvéseit, hogy közösségi és egyházi életet tartson fent. Ami a szóban forgó 1 593 ingatlant illeti, még abból a maroknyi épületből is, amelyek a visszaszolgáltatását átmeneti kormányrendeletek szabják meg, csupán öt ingatlan valós birtokbavétele valósult meg. Két jelentős ingatlan, amelyekkel kapcsolatban a végeláthatatlan bírósági eljárások miatt nem történt előrelépés, a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota és a gyulafehérvári Batthyáneum.
A román kormány fogadja el a szükséges szabályozásokat, hogy a elkobzott mezőgazdasági területek és erdők visszaszolgáltatásáról rendelkező törvényt alkalmazni lehessen. Bármilyen nemes célt szolgál is a törvény, kevés haszna van, ha nem a a végrehajtásához szükséges szabályozások. Például Hargita és Kovászna megyékben összesen 220 500 hektárnyi erdő szolgáltatható vissza, ám eddig ennek a területnek csupán töredéke került vissza jogos tulajdonosához
A román kormány halassza el az 1945 és 1989 között elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvényben kijelölt határidőt. Habár a törvény a külföldön élő, egykori román állampolgárokra is vonatkozik, a román külképviseletek elmulasztották megfelelő információkkal ellátni a visszaigénylésre jogosultakat. A november 14-i határidő jogvesztő jellegű és így hátrányosan megkülönbözteti azokat, akik csupán a lehetőségek ismeretének hiánya miatt nem nyújtották be visszaigénylési kérelmüket.
2. A kétnyelvűség de facto (és nem csak de jure) megvalósítása
A román kormány sürgősen foglalja törvénybe és a gyakorlatban alkalmazza azokat a régóta ígért szabályozásokat, amelyek a legalább 20 százalékban kisebbségek által lakott helységekben való anyanyelvhasználatot lehetővé tevő, 2001. május 23-án elfogadott Közigazgatási Törvény kivitelezéséhez szükségesek.
Bár elfogadásakor széles körben felhívták a figyelmet a törvény felvilágosult voltára, minimális gyakorlati jelentősége van a végrehajtásához szükséges szabályozások nélkül. A Szociáldemokrata Párt legutóbb október 31-ére ígért egy tervezetet ezekről a szabályozásokról. Mikorra várható ezek törvénybe iktatása és alkalmazása?
Fogadja el a szükséges törvényes keretet, amely lehetővé teszi, hogy a bírósági tárgyalások a jelenlévők anyanyelvén folyjanak le.
A szükséges törvényes keret hiánya fölösleges költségekhez és időpazarláshoz vezet azokban az esetekben, amikor a bírók, az ügyvédek, a tanúk és a tárgyalás összes többi résztvevője is beszéli az adott kisebbségi nyelvet, a tárgyalásokat mégis románul, olykor tolmács segítségével kell lebonyolítani.
3. A kolozsvári önálló állami magyar egyetem helyreállítása
A román kormány hozzon létre legalább két magyar nyelven oktató kart a Babes-Bolyai Egyetemen, valamint állítson fel magyar tannyelvű tanszékeket az egyetem más karain belül.
Növelje meg a magyar nyelvű tanszemélyzet döntéshozói jogait a Babes-Bolyai Egyetemen, valamint a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Közvetlenül az 1989-es román forradalom után az akkor hatalmon lévő Nemzeti Megmentési Front egyértelmű ígéretet tett az önálló állami, magyar nyelven oktató Bolyai Egyetem visszaállítására, amit 1959-ben Ceausescu a Babes Egyetemmel való egyesítése révén önkényesen megszüntetett. Az elmúlt évtizedben az egymást követő kormányok egyike sem tartotta magát ehhez az ígérethez, hanem különböző taktikák bevetésével végig akadályozta a magyar egyetem létrehozását: törvényszegő intézkedések (1995-ben egy, félmillió romániai állampolgár által aláírt petíció figyelmen kívül hagyása); diverzió (egy magyar és német tannyelvű egyetem soha komolyan nem gondolt ötletének felvetése); megtévesztés (azt állítva, hogy a csonka intézmény úgynevezett "multikulturális" jellege révén kielégíti a magyar kisebbség igényeit). Ugyanakkor még egy magánegyetem létrehozásának útjába is akadályokat gördítettek, olyan javaslatokat terjesztve elő, amelyek megtagadták volna az akkreditációt akkor, ha az intézmény nem oktat a "megfelelő" mértékben román nyelven is.
Mindezek után alapvető, jóindulatú gesztus lenne, ha legalább magyar tannyelvű karok jöhetnének létre a már létező állami intézményekben, ugyanakkor nagyobb döntéshozói jogokkal ruháznák fel a magyar tanszemélyzetet.
A román kormány tartsa tiszteletben azt a döntést, amely a máramarosszigeti magyar iskolát külön épülethez juttatta. Tartsa tiszteletben azt az 1990-es politikai egyezséget, amely megfelelő számú tantermet biztosított a brassói magyar tannyelvű Áprily Lajos Középiskolának az által, hogy elrendelte a román osztályoknak az Unirea Líceumba való áthelyezését.
4. A hatósági zaklatás és megfélemlítés megszüntetése
Részesítse elnöki kegyelemben azt az öt magyart-Filip-Orbán Daniella Kamillát, Héjja Dezsőt, Konrád Jánost, Paizs Ottót és Reiner Antalt,-akiket az elnyomó hatalom helyi képviselőjének, Aurel Agache rendőr őrnagynak 1989. december 22-én, Kézdivásárhelyen bekövetkezett halála miatt ítéltek el.
A Ceausescu-kormányzattal szembeni ellenállásban 1989 decemberében részt vett magyarok ellen indult szelektív bűnvádi eljárások, majd elítélésük nyilvánvaló bizonyítékai a román igazságszolgáltatásban tapasztalható erős magyarellenes elfogultságnak. Az említett öt kézdivásárhelyi személynek az esetét súlyosbítja Corneliu Vadim Tudor kisebbségellenes hisztériakeltő felszólalása a román parlamentben.
Reiner Antalt és Héjja Dezsőt ez év júliusában, illetve augusztusában Csíkszeredában bebörtönözték. A másik három vádlottat távollétükben ítélték el. Héjja kivételével az alperesek a részrehajló bírósági eljárás miatti félelmükben már korábban elhagyták az országot. Közülük Reiner utólag hazatért. Egy hasonló esetben-amikor négy oroszhegyi és három zetelaki férfit ítéltek el 15-20 évre-Ion Iliescu 1994 márciusában elnöki kegyelmet gyakorolt. Mivel a kézdivásárhelyi elítéltek egyike esetében sem alkalmazták az 1990. január 4-én kibocsátott 3/1990-es törvény első, amnesztiát hirdető szakaszát, elnöki kegyelemben való részesítésük elfogadható orvoslása lenne ennek a mulasztásnak.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=39536&rvt=45
*****************
na erre mit fognak a románok köhögni???
