Okosakat irtok, komolyan. De kitartok a sztorim mellett. Nem is a sztori mibenlete miatt
:( Tartsál csak nyugodtan a sztorid mellett, engem nem zavar. Nekem NEM volt szándékom megrendíteni Téged a hitedben, csak mivel kérdeztél válaszoltam, és leírtam azt, amit tudni lehet a Bibliából Jézusról! :O)
hanem talan azert mert meggyozodesem, hogy Jezus fejeben egy mas modellje volt a vilagnak, mint mondjuk az en - atlagember - fejemben :)
:) Akkor megnyugodhatsz, mivel láthatod a válaszainkból, hogy teljesen MÁS "modell" volt Jézus fejében, mint amit Te, és a hozzád hasonlóak hisznek! :O)
Okosakat irtok, komolyan. De kitartok a sztorim mellett. Nem is a sztori mibenlete miatt
:( Tartsál csak nyugodtan a sztorid mellett, engem nem zavar. Nekem NEM volt szándékom megrendíteni Téged a hitedben, csak mivel kérdeztél válaszoltam, és leírtam azt, amit tudni lehet a Bibliából Jézusról! :O)
hanem talan azert mert meggyozodesem, hogy Jezus fejeben egy mas modellje volt a vilagnak, mint mondjuk az en - atlagember - fejemben :)
:) Akkor megnyugodhatsz, mivel láthatod a válaszainkból, hogy teljesen MÁS "modell" volt Jézus fejében, mint amit Te, és a hozzád hasonlóak hisznek! :O)
Csak úgy ne járj ezzel a feltétlezéseddel, mint a ravasz varsói zsidó a szintén ravasz barátjával, akiről tudta, hogy Tarnopolba utazik. Amikor azonban kiment a pályaudvarra, és megkérdezte tőle: "Hová utazol?", és azt a választ kapta, hogy "Tarnopolba.", azt mondta: "Ez már megint milyen svindli? Miért mondod nekem, hogy Tarnopolba utazol, amikor valóban Tarnopolba utazol?"
Szóval az evangéliumok elég egyszerűen leírják, elbeszélik, ki volt Jézus, és miért jött. Ebből persze lehet okoskodni, teszik, tesszük is, de ennek csak akkor lesz létjogosultsága, ha közben nem sértjük meg a Szentírás kontextusát, vagyis nem csempészünk bele olyat, ami nem volt ott.
Nem akartam offtopic lenni.
Okosakat irtok, komolyan. De kitartok a sztorim mellett :) Nem is a sztori mibenlete miatt, hanem talan azert mert meggyozodesem, hogy Jezus fejeben egy mas modellje volt a vilagnak, mint mondjuk az en - atlagember - fejemben :)
Egyetértek Veled, hiszen az evangélisták beszámolói szerint Jézus valóban amikor hangosan felkiáltott arám nyelven: „Éli, Éli, lama sabaktáni!?”, aminek jelentése: „Istenem, Istenem, miért hagytál el!?” - a 22. zsoltár kezdőszavait idézte.
Annyit tennék még hozzá, hogy, hogy a Jézus általa végrehajtott engesztelő áldozat érvényességéhez szükséges volt, hogy Isten teljesen elforduljon Jézustól bűneink miatt, amelyeket önként magára vállalt.
Az Istentől való elutasítottság, elvetettség érzése szinte pokoli lelki szenvedés!
A görög szöveg mintha azt sugallná, hogy Jézus egy nagyon hangos kiáltással tudatosan „kibocsátotta / kidobta szellemét” (Máté 27,50), „kilélegzett” (Márk 15,37; Lukács 23,46), „átadta szellemét” (János 19,30), miután hangosan megállapította, hogy „elvégeztetett”.
Különösen Márk jegyzi meg, hogy „a vele szemben álló római százados, amikor látta, hogy ily módon kiáltva bocsátotta ki szellemét, így szólt: Biztos, hogy ez az ember Isten Fia volt!” (15,39)
Mit láthatott a százados, hogy erre a következtetésre jutott, és mit az addig gúnyolódó tömeg, akikről Lukács azt írja, hogy valamennyien a mellüket verve megtértek?
A feltételezés szerint Jézus halála saját döntése folytán akkor következett be természetfeletti módon, amikor Ő akarta. Mindezzel egybevág saját korábbi nyilatkozata is: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt.” (János 10,17-18)
Jézusnak azért kellett hamarabb meghalnia, mint a másik két megfeszítettnek, mert a húsvét ünnepének beállta miatt az alkonyatkor még élőket lábszáruk eltörésével ölték meg, Jézusnál azonban be kellett teljesítenie a húsvéti bárányra vonatkozó jövendölést, amely szerint a csontja nem törhet el. A lábszár eltörését a többiek esetében egy külön erre a célra készült eszközzel, a crurifragium nevű vasrúddal végezték. Ez a halált azáltal gyorsította meg, hogy az elítélt nem tudta többé feltornázni magát a kilégzése érdekében, és így fél órán belül megfulladt.
Az „Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” mondat a 22 (21). Zsoltár kezdő mondata. Ezt a zsoltárt imádkozták a templomban, amikor a húsvéti bárányokat levágták, és ez éppen akkor volt aktuális, amikor Jézus a kereszten függött. Vagyis Jézus azt az imát mondta, amit akkor éppen a templomban is imádkoztak.
(egyébként ez régies fordítás, ma így szerepel: ’miért hagytál el engem’)
Ami meg a párbeszédet illeti, Jézus nem gondolhatta ezt.
Egészen emberként élte át a szenvedést is.
Az egyszerubb olvashatosag kedveert idezem azt a reszt, amit vitara szeretnek emelni itt:
PA_HENE:
Szó nem lehet róla, Még ha ő képes is lenne visszatérni, ön?
Ha meghalna, nem tudnánk a mostani formájára, tökéletesen
visszavetíteni. Ez még a Tanácsnak is csak
hosszas előkészületek után sikerülhetne...Tehát nem!
H_RCL:
Holnap szombat, este tíz után már nem lesznek a kereszten. Egy
lábszártöréssel és egy kis színleléssel átvészelhetem...valószínuleg.
PA_HENE:
Hát jó.
(Vágás a holomonitorban.)
A KÁLVÁRIÁN, 33. ÁPRILIS 3. 17.10
,,AZ EGYIK LATOR:
Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magad, minket is!
''
,,AZ MÁSIK LATOR:
Az Istent sem féled-e te? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetést vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
Uram, emlékezzél meg én rólam, amikor eljössz a te országodban!
''
,,JÉZUS:
Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
''
A FÉRFI:
Segített akkor a közösség érzése H_RCL-el. Néhány perc
múlva pedig már megérintett a Tanács ügynöke:
gyenge, meleg érzés volt a homlokomban. Kiterjedt, elárasztott
az optimizmus.
Végre, végre elernyedhetek, megállhat minden. Éreztem, ahogy
szeret és vigasztal: pihenjek meg, ő majd vigyáz mindenre. Még
rám is. Elmagyaráz majd mindent és büszke rám. És tényleg,
folyamatosan éreztem is, hogy szeret. Éreztem azt akarja, hogy
pihenjek és ne gondoljak semmire, ne aggódjak senkiért, pihenjek.
Boldog voltam, de hirtelen rádöbbentem: nem lehet ő az Atya,
hiszen tőlem teljesen független, irányít is már...
pedig az Atya és én egy vagyunk.
Erővel parancsoltam neki, hogy álljon elém, hagy lássam ki ő,
távozzék el tőlem ezekben a terhes pillanatokban! Erősen akartam,
hogy legyen előttem, hogy láthassam, miféle szerzet is ez az
idegen erő, aki dacolni mer, képes velem...
Nem jelent meg előttem. Már tudtam, amit gyerekként magkaptam
a tenger partján: elvették! Most, amikor leginkább kellene:
elvették. Kiáltottam.
,,JÉZUS:
Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
''
A FÉRFI:
Elhagyott minden erőm, de éreztem, hogy a valami ugyanúgy
szeret és akkor szólt hozzám.
AZ IDEGEN ÉRZÉS:
Ne emészd magad tovább, fiam! A muved csodálatos. Mi kerestünk,
rád vártunk, de csak most találtunk meg. A képesség...? Nem,
nem lehet elvenni tőled. Csak most gúsba köti egy még nagyobb erő.
Most már pihenj, jössz hozzánk!
,,JÉZUS:
Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.
''
A FÉRFI:
Így történt.
Kudarcot vallottam, mert a hitre akartam építeni világomat.
Pedig a hit csak gyenge szolgája, árnyéka a tudásnak. A tudás
az igazsághoz vezető út, a hit nem elég. De az igazunkról nem
lehet tudásunk, hanem csak azt tudhatjuk, hogy mikor tévedünk.
Járni kell az utakon és észrevenni, ha rossz irányba tartunk:
ez egyfajta optimalizálás, így lehet
minden jobb és jobb az idővel.
Kétezer év kellett csupán, hogy a képesség újra felbukkanjon a
bolygón. És nemsokára az egész faj sajátja lesz, de hitelesebb
ezt már másvalakitől hallani.
Inkább, hogy miért hagytál meg, tartottál meg engem. Hasonló költői kérdés, mint a
"Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!"
Jézust soha nem hagyja el az atyja:
De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, min-denki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Jn. 16.32
És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves. Jn. 8.29
