Előrebocsátom, nem vagyok történész. A balkáni problémának több vetülete van, én csak egy-kettőt szeretnék érinteni. Elsőnek azt kellene megemliteni, hogy ez a terület egészen a mult század (ja, a XIX.-ik) közepéig török fennhatóság alatt volt, Albánia mág tovább, a huszadik század elejéig. A birodalomban nem nagyon érvényesülhettek a nemzetiségi ellentétek, mert ezek centrifugális hatását ismerve, a török birodalom keményen kordában tartotta az itt élő nációkat. A birodalom felbomlása után a „Nagy testvér” kivonulásával ezek a nemzetek nem tudtak mit kezdeni egymással. A szerbiai nemzetállam koncepció tartósan nem volt életképes, a trianoni tarületgyarapodás után a szerb dominancia mellett az ott élő nemzetiségek együttélése nem volt zökkenőmentes.
A II. VH. Után a szövetségi köztársaság egy kemény kezű vezető által egybetartott egymással rivalizáló, amint a későbbiek megmutatták, ellenséges népek konglomerátuma volt. Törvényszerű volt, hogy az eltérő érdekek szétfeszitik az országot, ahogy ez meg is történt.
Ezt csak azért irtam le, hogy érthető legyen. Ezeknek a népeknek nem volt tapasztalatuk, hogyan kell nem birodalmi keretek között létezni. A birodalommal szemben a nyelvi, törzsi, vérségi kapcsolatok jelentették a megmaradás lehetőségét. Mindenki, aki nem ehhez a körhöz tartozik, az idegen, ellenség, aki ellen meg kell védeni a közösséget.
A birodalom bukása után ezek az ellentétek kiéleződnek, a látszólagos konszolidációk után a hamu alatt tovább izzanak. A cél mindig is az maradt, hogy bármilyen kicsi is az állam, de a miénk, és itt csak mi élhetünk. (szerintem ezért eleve halott ügy a horvát-bosnyák köztársaság). A titói köztársaság csak elnapolja a széthullást, az a diktátor halála után gyorsan bekövetkezik. A folyamat többi része ismert.
Egy másik vetülete a dolognak a vallási sokszinűség . Ezen a kis területen a vallási sokszinűség igen erős. Az albán-bosnyák iszlám tömb az ortodox szerbek, a katolikus horvátok egymás mellett és egymással elkeveredve élnek nem a legnagyobb békességben.
A kialakult politikai határok nem az etnikai határokat követik. Ez itt fokozott feszültségforrás, mert az előzőekből következően a kisebbségek helyzete nem éppen rózsás.
Neheziti a szitut, hogy ezek az etnikai határok ráadásul eléggé dinamikusan változnak. Az iszlám populáció igen magas termékenységi rátája alapvetően megváltoztatja a demoráfiai viszonyokat, Az egykor többségében szerb Koszovóból az albánok „kiszülték” a szerbeket.
Hasonló probléma a macedóniai konfliktus is.
Ha hozzáveszem azt a fejlődésbeli különbséget, amit pl az albán és a szlovén életszinvonal között tapasztalunk, akkor felesleges megkérdezni, hogy miért „lőporos hordó”
Mindemellett a nagyhatalmak is alaposan benne vannak a helyzet ilyetén alakulásában.
Az orosz befolyás érvényesitése, a monarchia területi és nemzetiségi politikája, az iszlám európai hidfőállása nem javitott a helyzeten.
Elnézést a hosszú beirásért, de ennél rövidebben nem lehet összefoglalni egy kis részét sem annak a problématömegnek, amit ugy hivnak, hogy BALKÁN.
|
