"Köszönöm reagálásaitokat. Megpróbálom a csend útját választani. Ha nem sikerül, akkor előre is bocs."
Ne értsd félre, senki se akar csendet parancsolni rád, hiszen ha nem értek egyet veled az még nem jelenti azt hogy ne szólj hozzá, még azt se hogy hozzászólásod valóban helytelen, - ki tudja, az lehet csupán az én véleményem. És ha mind elhalgatunk hamar véget ér a vitafórum. Tehát kívánom, hogy ne sikerüljön !
Felőlem azt csinálsz, amit akarsz, és azt hiszel, amit akarsz. Senki se mondta, hogy mostantól hívő legyél. Csak annyit, hogy valamivel indokold is azt, amiket kijelentesz. De eddig csak kijelentetted, és az úgy volt, mert te azt mondtad. Na, ennyi a bajom.
Egyébként meg óva intelek attól, hogy hívő légy a meggyőződésed ellenére, de gondolom ez a veszély nem fenyeget.
Attól, hogy valaki elmondja a saját véleményét, még nem térít. Ha akarod, elhiszed vagy pontosítást kérsz vagy cáfolod vagy csöndben maradsz.
Ha úgy érezted, hogy most hívőt akartam belőled csinálni, akkor bocs. Csak az indokaimat soroltam.
"...... ments !"
Bocsáss meg kérlek kedves bélla ! :-)))
Nem akarok semmi áron, semilyen istent a nyakadba sózni. Csak arra gondoltam, talán titokban mégis hiszel valami ilyesfélében, csak nem akarod elárulni. Nem akarok semmit rád erőltetni, nem is lehetne.
Ha jól tudom Buddha is azt tanította, hogy nem létezik semmi se isten se menyország. A "nirvana", amit a budhisták akarnak elérni, semmi -t jelent.
Hogy nekem szükségem van rá, talán elárulhatom neked : ÉN VAGYOK az én uram istenem, mármint hogyan legyen nekem szükségem saját magamra, vagy hogyan nélkülözhetném saját magamat ? Vagy kérdezhetnénk épen úgy azt is hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás ?
Egyébként úgy gondolom, hogy a_yose -nak igaza van, de hogy kipróbálod vagy sem azt rád bízom.
Mert könnyebb a benne való hittel élni, mint anélkül. "Eleinte nehezebbnek tűnik, de idővel könnyebb lesz." (Ratzinger) Ezt igazán csak az tudja, aki megtapasztalta mind a két állapotot.
Miért akarsz mindenáron valami istent a nyakamba sózni? Ha Neked szükséged van rá, hát higgyél benne. Nekem nincsen rá szükségem, ne akard rám erőltetni.
Helyes, szerinted tehát csak törvények vannak, természeti törvények, ha jól értem és az anyag, aminek mi részei vagyunk, - vagy talán az anyag fejlődésének vagyunk mi részei ? Talán úgy is mondhatnánk hogy az anyag a te Istened, vagy nevezhetnénk az anyagot lényegnek ? Egy csomó kérdés, - megpróbálnád egy kielégítő választ adni ?
„ Ha ezt komolyan gondolod, akkor tudsz válaszolni arra a kérdésre is, hogy mi szükség van istenre?”
Márpedig komolyan gondolom !
Erre válaszolva feltenném neked a kérdést : Mi szükség van terád ? mert a válasz ugyanaz.
Mi szükség van terád ? (Jól értsd meg mert már rengeteg a félreértés !) Nem azt kérdezem hogy mennyire tetted magad nélkülözhetetlenné. Azt se kérdezem, hogy hányan siratnának meg ha eltávoznál és milyen nehéz lenne téged pótolni. Azt se, hogy milyen nehezen, vagy talán könnyen hagynád el ezt a világot.
Csak azt kérdezem mi szükség van terád ?
A tény hogy te létezel, teszi szükségessé létedet.
A kérdés abszurd, értelmetlen. Isten van tehát ÉN VAGYOK – ÉN VAGYOK tehát Isten van. (lehetne ezt tovább fejtegetni, de talán egyenlőre elegendő)
Köszönöm, hogy rámutattál a hibára, valóban félreérthető az a rész amit ott írtam, igyekszem tehát helyesbíteni :
Helyes az a megállapítás, hogy Isten természetes, hogy Isten van. Isten nem a természet része, a természet nem nagyobb Istennél. Ugyanis a természet Isten kifejezése. A természet Isten szándéka és nem fordítva. A teremtés létezésének célja tulajdonképpen az hogy minden teremtmény a saját tulajdon képességeihez illően kifejezést adjon Isten erejének bölcsességének és szeretetének. Erre a célra jött létre az emberiség is, és annak minden egyes egyéne a feladattal : „Fejezd ki tulajdonságaimat !”
Kedves pelgrim!
Már majdnem azt írtam, hogy teljes mértékben egyetértek, de azért második átolvasás után találtam valamit, ami nem egészen tiszta.
Azt írod, hogy Isten is természetes.
Ha ez azt jelenti, hogy természetes, hogy van Isten, akkor nem szóltam, de szerintem nem erre gondoltál.
Ha Ő a természet része, akkor a természet nagyobb Istennél? Vagy esetleg Ő maga a természet? Ez a meghatározás azért nem tetszik, mert mindent, ami a természetben van, csak idő kérdése, hogy mikor ismerjük meg, és előbb-utóbb akkor Istent is meg tudnánk ismerni. Viszont van egy idézet, ami nagyon tetszik: ha ismernénk Istent, akkor legalább olyanok lennénk, mint Ő. Ez pedig szerintem nem következhet be.
Hogy mi szükséges a hithez, hogy legalább akkorára növekedjen mint egy mustármag, valóban én is szeretném tudni. Sejtem azonban hogy egy hálás jóindulatú, magatartás Isten és teremtményeivel szemben elősegíti azt. Legyünk hálásak a jótékony esőért, a ragyogó napsütésért, a friss szellőért a kedvesünk szerelméért, a Mindenható általa gyerekeink arcára varázsolt mosolyért...
Szerintem a természet olyan nagy kiterjedésű, hogy az mindent magába foglal, úgy az ember, cselekedeteit, gondolatait érzelmeit is, és természetesen hitét is. Még azokat a dolgokat is amiket az ember természetellenesnek nevez, hiszen az emberi természethez tartozik az is hogy néha olyan dolgokat végez. Valóban nincs természetfölötti, minden természetes, még Isten is ha nem lenne az akkor nem lenne se természet se Isten.
Az ismert természeti törvényeket (és a még nem ismerteket is) mint például Archimédesz törvényét, vagy a matematika törvényeit az ember csak felfedezte, nem alkotta, azok már kezdettől fogva léteztek, már jóval az ember tudatának megjelenése előtt. Ezeket a természet törvényei közé sorolom, ezek a törvények dönthetetlenek és általánosak. Ezeknél csalni nem lehet.
Az ember által kigondolt szabályokat, előírásokat, rendeleteket, törvényeket mint például a közlekedési szabályokat, vagy a státusztörvényt vagy a büntetőtörvényt egy másik kategóriába osztályoznám, az ember által állítottba, ezek a törvények időlegesek, múlandók, ezeknél a törvényeknél lehet csalni. Ezek csak az emberre vonatkoznak és ezek a legfiatalabbak. Ezek a törvények az emberek közti megegyezésekre elhatározásokra alapulnak és csak rövid ideig érvényesek.
Aztán vannak még egy fajta törvények, mint például a tíz parancsolat. Ezek a törvények az ember tudatával egyidejűleg jelentek meg és ezek is csak az emberre vonatkoznak, és mindaddig érvényesek míg az emberiség létezik. Ezek a törvények szintén dönthetetlenek, de az embernek megvan a lehetősége, hogy betartsa-e vagy ne.
Akkor rendben is vagyunk.
Már csak egyet kellene tisztázni: a hit, ami szükséges midezekhez, az hozzátartozik a természethez vagy túlmutat azon?
Ja, még valami: az emberek által leírt természetről szóló törvényeket melyik kategóriába soroltad, a természetibe vagy az ember által állítottba? (Tehát lehet-e csalni?)
[Bocs, de most sietek, ezért voltam ilyen rövid.]
Jól hallottad, azért történtek ezek a dolgok mert hittek benne és az nem csak Jézus kiválasztott előjoga volt, hiszen bárki is megteheti ha van elég hite, hogy a víz felszínén járjon, úgy mint Jézus és Péter tette. Jézus azonban Ismerte a törvényt és képes volt azt mindenkor alkalmazni, míg Péter csak egy kóstolót kapott belőle. A természeti törvénynek amelyen az említett eset alapszik egyik feltétele az hogy hiszünk benne. A természeti törvényeknek minden feltételének tökéletesen be kell teljesülni, mielőtt az munkába áll. (Nem úgy van ez az ember állította törvényeknél, ott lehet csalni is.) Azoknál a természeti törvényeknél amelyeket Jézus alkalmazott, és amelyeknek eredményeit mi csodáknak nevezünk, a hit az a feltétel amivel nekünk a legtöbb bajunk van, hiszünk is meg nem is, így nem lehet működésbe hozni azokat a törvényeket. Onnan a mustármag hasonlata.
Igen elfogadható az, hogy csak egy olyan erős hitre van szükségünk amibe egy parányi kétely sem férkőzik. Akkor egy újabb természeti törvényt ismerhetünk meg, vagy jobban mondva egy törvényt ami mindig is létezett, de amiről eddig nem volt tudomásunk. Igen egy ilyen törvényen alapulnak azok a „csodák” is amelyek Lourdes-ban történtek És nem csak azok amelyek ott történtek.
Hogy hogyan tegyünk szert egy olyan erős hitre, az bizony nem olyan könnyű, az nem jön létre az egyik napról a másikra, azt gyakorolni kell, úgy mint a számtant vagy mint mikor nyelveket tanulunk, napról napra, óráról órára és végül eljutunk odáig ahol előrelépünk és létrehozzuk a „lehetetlent”
Épp tegnap hallottam, hogy nem azért történtek a mi eszünkkel megmagyarázhatatlan dolgok Jézus környezetében, mert valaki nálunk is jobban ismerte a természeti törvényeket, hanem azért, mert hittek. Azt gondolom, a hidrosztatikai törvényeket(Arkhimédész, stb..) már elég jól ismerjük, mégse állítjuk, hogy lehet pl. vízen járni. Márpedig ez történt nemcsak Jézussal, de Péterrel is, tehát azokkal, akik 100%-ig hittek benne, hogy megtörténhet. Mihelyst Péterben felmerült a gondolat, hogy nem sikerülhet, mindjárt elkezdett süllyedni. Szóval elfogadható az, hogy csak egy olyan erős hitre van szükségünk, amibe egy fikarcnyi kételkedés sem férkőzik be, s ekkor a természet általunk megismert törvényeinek a határát is átléphetjük. Gondolom, ilyen történik Lourdes-ban, ahol az orvosok által megmagyarázhatatlan gyógyulások következnek be. (Persze csak ritka esetekben, amikor valaki szent meggyőződéssel megy oda.) De jó lenne, ha ilyen hitünk lenne. Hogy lehet ezt magunkévá tenni? That is the question.
Maradok amellett, hogy „az ember beengedte tudatába a halál fogalmát” és ezzel tévedett olyan nagyot. Itt megismétlem amit erről már írtam :
„Nagyon röviden már említettem, hogy az ember beengedte tudatába a halál fogalmát, ez az amiben mi mindannyian tévedtünk. Azt is írtam hogy ennek magyarázata kissé nehézkes és inkább várok vele míg magam is tisztábban látok. De ha nem tudod kivárni, hajlandó vagyok néhány forrást megnevezni, mert ezek a dolgok természetesen nem saját találmányaim én csak összegyűjtöttem és kiválogattam azokat a véleményeket, nézeteket amelyeket én helyesnek látok.”
Egyet értek tehát veled, mikor azt állítod, hogy ez az elképzelés egy sokkal bonyolultabb gondolkodást követel, azért nem álltam a magyarázatnak.
Úgy van ahogy írtad a hasonlat a mustármaggal, valóban a hitnek egy nagyon kemény meghatározása, de szerintem helytálló.
„... ilyen hittel alig pár ember rendelkezik, ha nem senki”
Pedig ez a kulcsa a halál fölötti győzelemnek és sok minden másnak. Ha Názáreti Jézus idejében voltak olyan esetek, mint például Lázár feltámadása, ha akkor voltak emberek legalább akkora hittel mint a mustármag, akkor miért ne lehetnének ma. Bizonyára történnek a mai nap is hasonló esetek, méghozzá közvetlen közelünkben is, csak nem olyan szembetűnők. És mi talán már annyira eltompultunk elfásultunk, hogy nem látjuk ezeket a dolgokat.
"az ember beengedte tudatába a halál fogalmát, ez az amiben mi mindannyian tévedtünk"
Ahogy az embernek értelme lett, a körülötte lévő dolgoknak és eseményeknek nevet adott. Egyszerűen nem tudta nem "beengedni a tudatába" a halál fogalmát, hiszen találkozott vele, látta, hogy egy élőlény egyszer csak megszűnik mozogni, lélegezni, és ezt a "történést" FOGTA FEL az értelmével, azaz beengedte a tudatába. Szerintem ez elkerülhetetlen volt. Az általad elképzelt felfogás a halálról inkább egy sokkal bonyolultabb (az evolúcióban még előttünk lévő) gondolkodást igényel. Szóval ez szerintem csak a jövőben valósulhat meg.
Jézusról nincs egy véleményünk, és mivel nem vagyok egy teológiailag túlképzett valaki, nem merek nekiállni vitázni ebben.
Jézus valóban mondott olyat, hogy "ha csak akkora hitetek van, mint egy mustármag, és azt mondjátok a hegynek, hogy menj arrébb, az arrébbmegy". Ez egy igen kemény definíciója a hitnek. Viszont akiben ez megvan, annak tényleg majdnem minden lehetséges. Szegényes képzelőerőmnek vagy inkább kételkedésemnek köszönhetően ilyen hittel alig pár ember rendelkezik, ha nem senki.
Örvendek, hogy nincs kifogásod ellene. Sőt...
én úgy gondolom, hogy a kutatás a halál elkerülése után nem lesz eredménytelen, csak éppen nem abban a irányban található amerre most folyik és nem lesz elegendő, hogy itt-ott valaki kutasson és megtalálja, hogyan lehet elkerülni a halált, ezt mindenkinek saját maga részére meg kell találni, itt véglegesen véget ért a közös fejlődés.
Nagyon röviden már említettem, hogy az ember beengedte tudatába a halál fogalmát, ez az amiben mi mindannyian tévedtünk. Azt is írtam hogy ennek magyarázata kissé nehézkes és inkább várok vele míg magam is tisztábban látok. De ha nem tudod kivárni, hajlandó vagyok néhány forrást megnevezni, mert ezek a dolgok természetesen nem saját találmányaim én csak összegyűjtöttem és kiválogattam azokat a véleményeket, nézeteket amelyeket én helyesnek látok.
Mikor Jézus kijelentette, hogy Ő és az Atya egy, és Mózesről úgy beszélt, hogy mielőtt Mózes lett volna, Ő van, akkor nem a személyiségéről beszélt, hanem az örök Krisztusról aki minden emberben jelen van, egy és ugyanaz és aki minden emberben máskép jut kifejezésre.
Hogy hogyan tudhatott Jézus olyan természeti dolgokat amiket mi még 2001-ben sem tudunk, talán azzal lehetne megmagyarázni, hogy ha az ember képes feladni az Istentől elkülönített tudatát, akkor hozzáfér ahhoz a végtelen értelmesség, bölcsesség erő és szeretet forrásához amit mi Istennek nevezünk és ami a természeti törvényekben nyilvánosságra jut. Mi is történt tulajdonképpen mikor Jézus az embereket gyógyította ? Ha hívő vagy bizonyára elfogadod az állítást, hogy mi Isten tökéletes ötletei vagyunk, akkor honnan az a különbség hiszen mindenki tudja saját magáról, hogy nem tökéletes ? Ez a különbség csakis az ember tudatában rejlik, Jézus (vagy inkább a betegek hite) tehát felemelte a betegek személyes tudatát arra a szintre ahol saját magukat egészségesen látták. Ha a történeteket tüzetesen szemügyre vesszük feltűnik, hogy a meggyógyultak mintha egészségre „ébredtek" volna és ez bizonyos értelemben úgy is van, felébredtek a tudatra, hogy valójában egészségesek. Az apostolok ugyanezt a módszert alkalmazták.
Örvendek, hogy nincs kifogásod ellene. Sőt...
Én úgyhiszem, hogy a kutatás a halál elkerülése után nem lesz eredménytelen, csak éppen nem abban a irányban található amerre most folyik és nem lesz elegendő, hogy itt-ott valaki kutasson és megtalálja, hogyan lehet elkerülni, azt mindenkinek saját maga részére meg kell találni, itt véget ért a közös fejlődés.
Nagyon röviden már említettem, hogy az ember beengedte tudatába a halál fogalmát, ez az amiben mi mindannyian tévedtünk. Azt is írtam hogy ennek magyarázata kissé nehézkes és inkább várok vele míg magam is tisztábban látok. De ha nem tudod kivárni, hajlandó vagyok néhány forrást megnevezni, mert ezek a dolgok természetesen nem saját találmányaim én csak összegyűjtöttem és kiválogattam azokat a véleményeket, nézeteket amelyeket én helyesnek látok.
Mikor Jézus kijelentette, hogy Ő és az Atya egy, és Mózesről úgy beszélt, hogy mielőtt Mózes lett volna, Ő van, akkor nem a személyiségéről beszélt, hanem az örök Krisztusról aki minden emberben jelen van, egy és ugyanaz és aki minden emberben máskép jut kifejezésre.
Hogy hogyan tudhatott Jézus olyan természeti dolgokat amiket mi még 2001-ben sem tudunk, talán azzal lehetne megmagyarázni, hogy ha az ember képes feladni az Istentől elkülönített tudatát, akkor hozzáfér ahhoz a végtelen értelmesség, bölcsesség erő és szeretet forrásához amit mi Istennek nevezünk és ami a természeti törvényekben nyilvánosságra jut. Mi is történt tulajdonképpen mikor Jézus az embereket gyógyította ? Ha hívő vagy bizonyára elfogadod az állítást, hogy mi Isten tökéletes ötletei vagyunk, akkor honnan az a különbség hiszen mindenki tudja saját magáról, hogy nem tökéletes ? Ez a különbség csakis az ember tudatában rejlik, Jézus tehát (vagy inkább a betegek hite) felemelte a betegek személyes tudatát arra a szintre ahol saját magukat egészségesen látták. Ha a történeteket tüzetesen szemügyre vesszük feltűnik, hogy a meggyógyultak mintha egészségre „ébredtek" volna és ez bizonyos értelemben úgy is van, felébredtek a tudatra, hogy valójában egészségesek. Az apostolok ugyanezt a módszert alkalmazták.
Semmi kifogásom nincs az ellen, hogy küzdjünk a halál ellen. Az csak a személyes véleményem, hogy szerintem eredménytelen lesz, de engem nem zavar, ha kutatják. Sőt...
Teljesen egyetértek veled abban, hogy a lelkiállapotunk befolyással bír a halál "távolságára". Egyet viszont nem sikerült elmagyaráznod: miben tévedett és ki a halállal kapcsolatban? Persze, hogy elhihetem, hogy a halál egy tévedés, de mivel ez hit, nem alapul bizonyítéko(ko)n.
A hívők azért imádják Jézust, mert egyrészt a Tízparancsolatban van, hogy csak Istent imádd, másrészt Jézus maga jelentette ki, hogy Ő és az Atya egy, meg Mózesről úgy beszélt, hogy mielőtt Mózes lett volna, Ő van. Tehát, ha annyit elismerünk Jézusról, hogy egy igaz ember volt, akkor nyilván nem hazudik. Márpedig aki ilyeneket mond, az vagy Isten vagy hazudik. (Ajánlom figyelmedbe John Maisel Moszkvában tartott, Jézusról szóló előadásának könyvben megjelentetett kivonatát.)
Egyébként meg azt kérdezném, hogy Jézus hogyan tudhatott olyan természeti dolgokat, amiket mi még 2001-ben sem tudunk? Amikor gyógyított, mindig azt mondta, hogy hited meggyógyított, nem pedig azt, hogy meggyógyítottalak. (Ilyen szempontból lehet, hogy igazad van, és csak hinni kell a gyógyulásban.) A tanítványai is gyógyítottak, ugyanúgy, mint Jézus (tehát a beteg hitéből fakadóan), viszont halottakat nem támasztottak fel, mert az élet és a halál kérdése a Biblia szerint egyedül Isten privilégiuma.
Lehet, hogy nem fogunk dűőre jutni, de ki tudja ? Nem akarlak minden áron meggyőzni, de ajánlom hogy figyelj ide elfogulatlanul és tegyél egyenlőre félre mindent amit eddig hallottál, gondoltál, vagy hittél róla. Majd ha elolvastad akkor ítélkezz józanon.
Még mikor nem volt ember, nem volt emberi tudat sem ami a kihívással szembeszállhatna. A halhatatlanság gondolata is csak az emberrel jelent meg. Ha elfogadod, hogy a teremtőnek a világgal egy célja van, nem is fontos ismerni azt a célt, akkor azt is elfogadhatod, hogy az emberiséggel is egy célja van, és azzal is hogy az embert szellemi képességekkel látta el, sőt azt is, hogy az embert képesítse arra, hogy szembeszálljon a kihívásokkal és képes legyen azokat legyőzni. Tehát az ember küldetése ezen a földön az, hogy minden kihívással szembeszálljon és legyőzze azokat, még a halált is. (És itt most feltenném a kérdést nem ez lenne a legszentebb Istentisztelet ?)
Hogy mivel rontotta el az ember a halhatatlanságot, ez egy kissé bonyolult dolog. Tény az hogy az ember beengedte tudatába a halál fogalmát. Ennek magyarázata nekem is nehezemre esik, ezzel, ha megengeded még várok egy kicsit, de néhány dolgot már most elárulok. Az egyik az, hogy az ember természetesnek tartja és elfogadja a halált. A halált aggodalmak, szorongás, félelem, rettegés, feszültség, betegségre, megöregedésre, szenvedésre, veszteségre, a halálra vonatkozó gondolatok hozzák közelebb. Vidám, gondtalan, jóindulatú jókedvű, örömmel és szeretettel telt élet távolra tolja maga előtt a halált. Elhiheted, hogy a halál egy tévedés és mégpedig a rengeteg tévedéseink legnagyobbja. És azon pillanatban mikor ezt beláttuk és ez a belátás nem csak egy gondolat, hanem egy valódi élménnyé válik akkor legyőztük a halált.
Azok az emberek, (én hiszem hogy vannak) akik képesek a halált elkerülni, bizonyára többre képesek, mint mi halandók, valószínű arra is hogy ilyen dolgokat elrejtsenek előlünk.
Szerintem a nagy dolgok amiket Jézus végbevitt nem megmagyarázhatatlanok, hanem olyan természeti törvényeken alapulnak amelyeket mi halandók még nem ismerünk. Nem az a szándékom, hogy a hívőket sértegessem, de szerintem Jézus éppen olyan ember volt mint mi, és mi is éppen olyan Isten egyszülött fiai vagyunk mint Ő. A nagy hiba amit a hívők elkövetnek, az hogy Jézust egy elérhetetlen állványra helyezik, imádják Őt, körülveszik ájtatossággal, tehát teljesen elzárják, nem hiszem, hogy ez tetszik neki.
Hát ebben úlláccik nem fogunk dűlőre jutni.
Még amikor nem volt ember, akkor is volt halál, szóval nem az ember rontotta el. Különben is, miben tudott volna tévedni, hogy lehet elrontani egy halhatatlanságot?
Ha lennének ma többszáz éve élők, az nem hiszem, hogy titokban tudna maradni manapság, amikor mindenféle szupertitkosított anyagok nyilvánosságra kerülnek. Szóval SzVSz ilyen nincs.
Ami Jézus működését illeti, csak annyit tudunk mondani, hogy megmagyarázhatatlan. A hívők szerint azért tudott ilyeneket csinálni, mert egyben Isten is volt. És amíg nincs úgymond tudományos magyarázata, addig hagy maradjon meg ez a hit. (Hátha mégis igaz.)
Én úgy gondolom, hogy itten igenis szorosan a halálról mint tényről van szó, nem az azt megelőző félelemről. Ha Názáreti Jézus életét vesszük figyelembe, akkor feltünik, hogy majdnem mindenütt, ahol megjelent, felvirult az élet, betegek meggyógyultak, halottak feltámadtak az éhezők táplálva lettek stb. Aztán ki tudja talán a mai nap is vannak emberek akiknek sikerült elkerülni a halált és már több száz vagy ezer éve élnek a földön ? Ami kétezer éve megtörténhetett, miért ne történne meg a mai nap ? Szerintem a halál csakis az ember tudatlanságának következménye egy végzetes tévedés. Aztán hogy visszatérjek a halált megelőző félelemre, véletlenül volt alkalmam nagyon közel érni a halálhoz, de egy parányi félelemre azonban nem emlékszem, pedig az ember ilyen pillanatokat nem felejt el hamar.
Szerintem nem a halál jelent meg az ember életében, hanem a haláltól való félelem. Ezért amikor arról beszél a Biblia, hogy a "halál is le lesz győzve", akkor a halálfélelem legyőzéséről van szó. A haláltól pedig az nem fél, aki tudja, hogy ezzel nincs vége ÉS tiszta a lelkiismerete. Ez utóbbi azért fontos, mert még az ateista is aggódik azért, hogy ne hagyjon (minden értelemben) elintézetlen dolgot maga után.
Abban pedig nem kételkedek, hogy vannak olyan természeti törvények, amiket még nem ismerünk, viszont a megismerésig legyen jogunk bármilyen rá vonatkozó feltételezéssel élni, s majd ha egyszer megismerik, bebizonyítják, akkor józan paraszti ész szerinti kötelességünk azt elfogadni.
