Pszihológusok foglalkoznak ezzel, vannak a játékszenvedéllyel foglalkozó specialisták. Tényleg komolyan kell venni a dolgot, mert ez ugyan olyan betegség mint az alkoholizmus.
Egyébként komoly változás történt. Az őszi szünet elött a fiú négy napig megint nem ment suliba, hanem elment az orvoshoz, aki igazolást adott. Kiderült, hogy iskola helyett a városban villamosozott. A szülők komolyan elővették a fiút és hosszas beszélgetés után olyan döntés született, hogy naponta csak 2-2 óra számítógépezés engedályezett. Az iskolaigazgató is beszélt a fiúval és talán ha a szülők kitartanak a döntésük mellett, akkor bekövetkezhet a változás.
Azért Sfakutya esete egy kicsit komolyabb mint amit ti mondtatok (szvsz). Azt hiszem, ha az eltiltás ilyen komoly tüneteket okoz, akkor orvoshoz kell fordulni, ugyanis ez ugyanolyan betegség mint a játékszenvedély, kezelésre szorul, házilag nem kezelhető.
A fiam 13. A nyáron és szeptemberben teljesen rákattant egy játékra. Amikor otthon volt azonnal gép be és nyomta. Szerencsére a haverok, csajok megmaradtak, de a tanulmányi eredménye siralmas volt, az otthoni stilusa borzalmas. A gépet jelszóval zártuk le, és azért naponta egy kis ideig, de nem az inkriminált játékkal, gépezhetett. Úgy tűnik bevált. Mostanában, ha jó jegyet hoz haza, akkor engedélyezve van egy kis játék is.
Persze ehhez az is kell, hogy a csemete elfogadja a döntést és ne másszon neki csavarhúzóval resetelni az alaplapot. Akkor marad a géptelenítés, főleg ha más nem használja a gépet a családban.
Öcsikém adta ezt elő, amikor az első gépét megvette (16 éves volt). Net nálunk nincs, de hol programot irt, hol játszott, hol új kütyüt próbált bele, + rajzolt, szkennelt. Tanulmányi eredmény zuhant, barát nem kellett, később már a barátnő is el lett hajtva ("bocs, most nem lehet, installálok").
Egyszer leültem vele beszélgetni erről. Kellő meggyőző erővel sikerült beláttatnom vele, hogy akármit akar az életben, ahhoz jobb ha tanul. Bizony, még programozó sem lehet 8 általánossal, le kéne érettségizni, továbbtanulni. Aztán meg egyedül lehet élni, csak nem érdemes. A beszélgetés elsőre kevésnek bizonyult, igy ösztönzésképpen kiszereltem a vinyót a gépből, mivel ezt volt olyan drága, hogy ne tudja pótolni. Tanulmányi eredmény javult, most, hogy készül ezerrel az érettségire, magától is képes kikapcsolni a gépet. Viszont aggaszt, hogy még mindig egyedül van.
Enyhébb esetben kamaszkori dolog, ha majd elkezd csajozni, örülhetnek a szülök ha éjfél elött egyáltalán hazakerül.
Ha súlyos a helyzet, akkor meg tényleg foglalkozni kell vele, nem szabad hagyni így tovább, kimarad mindenböl, amit ilyen korban csinálni kell, és még a továbbtanulása is veszélybe kerülhet. Szerintem elsödleges szerepe ilyenkor a szülönek van, de ha valami miatt nem érzi elég felkészültnek, magabiztosnak magát, nem olyan a viszony, akkor szakember segítségét kell kérni. És így esetleg nemcsak a srácon, hanem a szülö-gyerek viszonyon is lehet segíteni.
Asszem a szülők szúrták el a dolgot az elején, most már nehéz lesz "helyrehozni".
Gyerekfejemmel gondolkodva nem az önkényes kényszerítő büntetést javasolnám (pl.:géptől eltiltás), hanem inkább rá kéne vezetni, hogy maga változtasson ezen. Pl.: félévig még van ideje, feltételt kell szabni: ha az átlaga legalább x lesz, akkor a gép maradhat. Amennyiben y (y>x), akkor kap egy cd-írót stb. (Habár ez hülyeség, én szégyeltem volna, ha így kell(ett volna) a tanulásra ösztönözni. De ki tudja, nálatok más a helyzet.) Ha tudatosul benne, hogy a szülők komolyan gondolják a dolgot, akkor siker. Persze ehhez reálisan kell megválasztani x és y értékét.
Egy negatív dolgot megállapíthattam: a szülei biztos nem fordítottak kellő figyelmet rá. Lehet, hogy ez kulcsfontoságú lesz a megváltozásban.
Komoly ügyben kérem a tanácsotokat.
MIT LEHET TENNI, HA VALAKI KÓROS MENNYISÉGBEN SZÁMÍTÓGÉPEZIK???
A probléma: egy 17 és fél éves fiú kb 4 éve minden szabadidejét a számítógép elött ülve tölti. Kezdetben csak játszott, de most is csak odáig jutott, hogy a játékot internetezéssel váltja fel időnként. Az általános iskolában hét évig kitünő tanuló volt, majd nyolcadikban kapott számítógépet és akkor kezdődött az őrület. Egy ideig csak napi néhány órát ült a gép elött, néha még szülői szigorral el lehetett onnan zavarni. A gimnázium első osztályában az eredményei kezdtek romlani, másodikban év végén háromból majdnem megbukott, most harmadikos és az első két hónap úgy telt el, hogy rendszeresen orvoshoz járt igazolásért és nem ment iskolába. Nem megy el, mert tudja, hogy semmit nem tanult és úgy gondolja, hogy ha nem ír dolgozatot, akkor megoldódik a problémája.
Ha hazajön az iskolából , akkor bekapcsolja a gépet kb 16 órakor és éjfélkor kapcsolja ki. És ez megy évek óta. Ha megpróbáljuk tiltani, akkor agresszív lesz, kiabál, teljesen dilis. Nem megy szórakozni, alig van ismerőse.