Mivel túlnyomórészt tudomány- és ismeretelméleti, valamint szemiotikai kérdéseket taglalok (minden látszat ellenére) az alábbiakban, semmiképp sem tekindendő offnak a Magyarulezben (a helyesíráson valóban túlmutat).
nem értem, miért kellene ezt bárkinek az elsővel együtt közölni Ok: az írásmód azt tükrözi, hogy a szimbólumnak nem sok köze van az Árpád-házhoz. Ha ahhoz nincs sok köze, akkor viszont marad az, amihez van.
Továbbra is tartom, hogy ez nem vélemény kérdése. Ha ezt véleménynek tekintjük, csapdába szaladunk. A tények és a vélemények nem élesen válnak ugyanis ketté, hanem kontinuumot alkotnak. Hiszen mondhatnánk-e különben, hogy az, hogy az anyagok atomokból, azok elektronokból és protonokból épülnek fel, kétségtelen tény? Nyilván nem, hiszen ez csupán egy modell, s ily módon elvben nem kizárólagos. Viszont kialakult róla egy közmegegyezés véleményekből , és ezáltal ténnyé vált. (Ez a tény egy tudományos forradalom esetén válhat természetesen a jövőben babonává.) Tényen azt értjük, amit széles körben közös nevezőnek tartunk. Na mármost. Mintegy 20 éve ebben az országban köttetett egy közmegegyezés a demokrácia minimumáról, amelynek része volt az a tény, hogy az árpádsávos zászló nyilas szimbólum. Ez explicit közmegegyezés volt, amit mutatnak az 1992-es Kossuth téri történtek, az Esti Egyenleg sorsa, illetve a közben felmerült argumentációk. Én konzervatív ember vagyok, így az ennek a közmegegyezésnek, azaz a mai magyar demokrácia alapjainak a felrúgására irányuló szándékokat egyértelműen elutasítom, de nem csak én teszem ezt, hanem az alkotmány is. Ennélfogva tényként lehet azt állítani, hogy egyértelmű helytelenségről van szó. Nem gondolom ugyanakkor (és ez vélemény), hogy az árpádsávos zászló betiltásán érdemes lenne gondolkozni, hiszen a jelképtörvény (talán a médiatörvény mellett) demokráciánk egyik legszerencsétlenebb jogszabálya, mind elvileg, mind gyakorlatilag kártékony; az ún. önkényuralmi jelképek tilalma semmire nem jó, legfeljebb arra, hogy nehezebb legyen észre venni a demokrata számára feltétlen kerülendő ordas eszméket hirdetőket. (Ha minden ilyen szimbólumot tiltani akarna balga módon az állam, akkor például számtanórán a 87 után a 89-nek kellene következnie, ami nyilvánvaló nonszensz.)
De vissza a szimbólumokhoz. Ezek leggyakoribb típusa a nyelvi jel, így ezek elemzése lényegében nyelvészeti feladat. Nos, Wittgenstein óta tudjuk, hogy a jelek jelentését a használatuk határozza meg. Ehhez hozzáveendő természetesen a kontextus. Ez segít ugyanis a homonímiák, téves elemzések kiszűrésében. Miért is fontos a kontextus? Mert rögtön rávilágít arra, hogy a Magyar Köztársaság címerére hivatkozni a kérdésben kb. olyan, mint azt mondani, hogy a szar szó nem tekinthető durva minősítésűnek, hiszen semleges köznyelvi összetétele, illetve származéka van a szarvas, szarka személyében. (Az, hogy az egyik esetben van etimológiai összefüggés, a másikban nincs, indifferens, hiszen a rendszerben ezek sosem jelennek meg.) Miért fontos a használat? Pontosan azért, mert az világosan függetlenít az etimológiától. Márpedig miként senki nem gondolja, hogy a kór szó jelentése beteg lenne, holott a Szendrői névtelen néhány száz évvel ezelőtt vígan írja, hogy vagyok én kór ágyamban, ugyanígy értelmetlen mindenféle régi dolgokat előásni vizuális szimbólumok esetében. Tehát megállapítható, hogy az árpádsávos zászló használatát pártfogoló minden fentebb bizonyítottan: törvényszerűen hibás érvelés explicit vagy implicit, szándékolt vagy szándéktalan célja nem más, mint a demokrácia közmegegyezéses alapértékeinek kikezdése, a demokratikus normák megsértésének bagatellizálása, illetve legitimálása. Ezt minden törvénytisztelő állampolgárnak alkotmányos kötelessége elutasítania.
Végezetül visszatérve arra, hogy mi tény, mi vélemény, a magam részéről az a véleményem, hogy sokkal inkább tényszerű az, hogy az árpádsávos zászló használata helytelen, hiszen ezt fent bebizonyítottam, míg sokkal inkább véleményszerű az, hogy az árpádsávos és az Árpád-sávos írásmód közül az előbbi a preferálandó. A két írásmód között gumihatárt ír csupán elő a szabály, a hivatkozott forrással pedig a saját (szándékaim szerint megalapozott) állásfoglalásomra utaltam.
A második hsz-ban megadtad a kért helyesírási segítséget, de nem értem, miért kellene ezt bárkinek az elsővel együtt közölni. Tisztellek, és a személyes véleményedet maximálisan tiszteletben tartom, de hadd legyen sok más embernek más a véleménye (Többek közt nekem is, attól függetlenül, hogy gyűlölöm a vandálokat, a nyilasokat, a kirekesztés és a jogtiprás minden formáját.)
Ha úgy gondolod, hogy két hozzászólásod szerves egységet képez, akkor légyszíves legközelebb jelezd, hogy megfelelően tudjam hivatkozni. Így kénytelen vagyok az (egyébként szó szerint átmásolt) hsz-edet külön egységként kezelni.
De persze egy nyelvtani magyarázatot és egy véleményt még ebben az esetben sem biztos, hogy összekevernék...
Az, hogy Árpád-sáv vagy árpádsáv az alapalak, lényegében konvenció (tulajdonképpen pusztán azt fejezi ki, mennyiben kötődik direktben a sáv Árpád-házi Árpádhoz, vö. Mária-arcú, de máriaüveg, ádámkosztüm, ádámcsutka). A konvenció igazából a szótári hagyományon múlik, ilyen azonban nem nagyon van. Egyetlen szótárban találni adatot, az Osiris Helyesírásban, és ott az általam már idézett alak szerepel.
> Az egyetemi tanárság nem pusztán cím, hanem beosztás; és mint ilyen a közalkalmazotti bértábla alapján magasabb fizetés tartozik hozzá.
Ez a jelenleg hatályos felsőoktatási törvény szerint (ld. 2005. évi CXXXIX. tv. 86. § [5] bek.) nem egészen így van. Akit egyszer a köztársasági elnök egyetemi tanárrá (vagy a miniszterelnök főiskolai tanárrá) kinevezett, az ezt a címet mindaddig használhatja, amíg őt az államfő (ill. a kormányfő) a törvényben meghatározott okok alapján (pl. a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte) fel nem menti,
tehát attól függetlenül, hogy aktuálisan alkalmazza-e őt professzorként egy konkrét felsőoktatási intézmény vagy sem. A professzori cím tehát létezhetik konkrét beosztás, fizetés nélkül is (fordítva azonban ez nem lehetséges).
Egyébként ha egy egyetemnek nincs pénze arra, hogy egy professzort egyetemi tanári beosztásban alkalmazzon, akkor nem az az egyetlen megoldás, hogy felveszi (teljesállású) docensnek, hanem felveheti részmunkaidős egyetemi tanárnak is. Az előbbi, lokális degradációval járó megoldás is életszerű azonban (sőt ezt a törvény expressis verbis lehetővé is teszi, ld. 90. § [2] bek.), mert az intézményi autonómia révén lehetséges, hogy az a személy, aki egy bizonyos hazai egyetemen az intézményi szabályzat szerint megfelel az egyetemi tanári követelményeknek, egy másik hazai egyetemen csak a docensi követelményszintet üti meg.
Hát, azért én nem állítanám bizonyosan, hogy ugyanúgy hallatszik a lesz és a rossz. Ebből szerintem csak annyi áll, hogy izolált helyzetben sokan hosszan ejtik a a lesz szót, sokan viszont nem, ezzel szemben a rossz-t normális esetben soha nem ejti senki röviden.
Továbblépve, ha a lesz nem önmagában áll, hanem akár toldalékolva, akár szövegbe foglalva fordul elő, akkor már aligha ejti valaki is hosszan. A *lessz még elkézelhető , de a *lesszünk, *lesznek, *lessz fácán már aligha adatolható, ugyanakkor a rosszall, rossznak, rossz fácán természetesek.
Azt hiszem, a fentiek elegendőek annak bizonyítására, hogy a két szó ejtése nem analóg.