Már hogyne lenne?! Az egyetemi tanárság nem pusztán cím, hanem beosztás; és mint ilyen a közalkalmazotti bértábla alapján magasabb fizetés tartozik hozzá. Az, hogy például tévéműsorokban mit írnak a neve alá, tökmindegy.
rumci, azt hiszem, valamit elkevertél. Itt arról van szó, hogy az illető, bár Budapesten docensi beosztásban dolgozik, használhatja az egyetemi tanári címet. Ennek semmi köze a bérkerethez.
Ezt azért tartom valószínűtlennek, mert a bérkeretet ilyenkor a budapesti intézménynek kell biztosítania, márpedig nem lehet arra kényszeríteni egyetlen intézményt se, hogy az akarata ellenére feljebb soroljon bárkit is. Arról nem beszélve, hogy tudok több emberről, aki két intézményben is dolgozott, és más beosztásban.
Kicsit kioktatónak érzem ezt a hangnemet, de legközelebb ígérem, meg sem próbálok viccelni vagy pedig háromszor akkora szmájlit teszek a végére, mint legutóbb.
..."és Szombathelyen kinevezik egyetemi tanárnak, akkor attól kezdve Budapesten is használhtaja az egyetemi tanári címet, holott itt az egyetemi tanács docensi címet adott neki."
Tényleg csak a kötekedés kedvéért: Szombathelyen nincs egyetem, csak főiskola :)
„A jelenlegi rendelkezések szerint, szerintem logikusan, az egyetemi címek a személyhez, és nem az intézményhez fűződnek, így pl. ha valaki Szombathleyen és Budapesten is tanít, és Szombathelyen kinevezik egyetemi tanárnak, akkor attól kezdve Budapesten is használhtaja az egyetemi tanári címet, holott itt az egeyetmi tanács docensi címet adott neki.” Ez nem így van. Ahhoz, hogy Budapesten használhassa, honosítania kell a címet (lehet, hogy nem honosításnak hívják), ami viszont valóban egyszerűbb procedúra, és könnyebben sikerre vihető.
> át tapasztalataim szerint az úzus csak részben ez [...] Cég személyzetiosztály-vezetője helyett még a jobbik a Cég személyzeti osztályvezetője
E két halmaz: az egyetemi-akedémiai és az üzleti nem azonos, így mindkettőben egymástól eltérő (lehet) az úzus. Az utóbbiból vett példa nem releváns az első szempontjából.
> Pl. a KKKI webjén ez virít: Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont Kémiai Intézet
Ez szövegkörnyezeten kívüli, izolált helyzet, az adott példa azonban mondatba volt foglalva. Ja, és íráshibás: kimaradt a vessző: .... Kutatóközpont, Kémiai Intézet (ha egy sorba van írva), ez az alkalmazás a címzés területe (vö. OH. 417. old.).
> A jelenlegi rendelkezések szerint, szerintem logikusan, az egyetemi címek a személyhez, és nem az intézményhez fűződnek
A gyakorlatban nagyon is kötődnek az intézményhez, teljesen már az Alsóröcsögei Egyetem Zabhegyező Tanszékén docensnek lenni, mint ugyanezt a Felsővárosi Egyetem hasonló egységében. Az docensek átlagos zínvonala ugyanis korellál az intézmény átlagos szintjével. Ezért nem érdektelen tudni, hogy aktuálisan mely intézménynek jó ez az ember docensként...
"XY-nak, a Magyar Tudományos Akadémia Sugárbiológiai Tanszéke egyetemi docensének gondolatait hallhatták"
Az idézett mondat beágyazott birtokos rendszere kérdésében ZSB-vel egyetértek. Fontos lenne azonban átgondolni a szerkezetet tartalmilag is.
1. A Magyar Tudományos Akadémiának nincsenek tanszékei, de ez nem gond, helyettesítsük a fiktív Sajnovics János Tudományeyetemmel (mosy azt nem javaslom, hogy a kar megnevezésével tegyük a birtokos szerkezetet 4-szintűvé).
2. A fenti pontosítás szükséges az 'egyetemi docens' megnevezés miatt, amely a 'főiskolai docens' megnevezéssel alkot teljes halmazt - igaz, ez Bologna miatt okafogyottá válik.
3. A jelenlegi rendelkezések szerint, szerintem logikusan, az egyetemi címek a személyhez, és nem az intézményhez fűződnek, így pl. ha valaki Szombathleyen és Budapesten is tanít, és Szombathelyen kinevezik egyetemi tanárnak, akkor attól kezdve Budapesten is használhtaja az egyetemi tanári címet, holott itt az egeyetmi tanács docensi címet adott neki.
4. Felsorolásban ezt könnyű megoldani: Ypsilonti Xavér (egyetemi) docens, Sajnovics János Tudományegyetem, Korpuszxenográfiai Tanszék.
5. Mondatba szervezve nekem az a megoldás tetszik: X. Y. docens gondolatai, aki itt és itt dolgozik.
6. Van egy sajátos forma, a címzetes docens, tanár. Ezt általában olyan személyek kapják, akik nem dolgoznak hivatalosan az egyetemen. Az ő esetükben indokolt megjelölni azt a szervezetet, amelytől a címet kapják, és itt indokolt a birtokos szekezet, de ez esetben a mondat úgy alakulhat" X.Y., aki ennek és ennek a tanszéknek címzetes docense".
piszkosul idiomatikus... De hogy vagy így mondjuk, vagy sehogy?, hát tapasztalataim szerint az úzus csak részben ez. Gyakori (sőt gyakoribb?), hogy a második birtokviszony jelöletlen marad (nem egyszer az első is), és persze az előálló nyakatekert összetettszó-építmény szinte sose íródik le helyesen (a Cég személyzetiosztály-vezetője helyett még a jobbik a Cég személyzeti osztályvezetője; de az általános a Cég Személyzeti Osztály vezető). És persze már <tudományos intézmény> <intézet>-(j)a/e se igaz. Pl. a KKKI webjén ez virít: Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont Kémiai Intézet. És még perszébb, hogy simán képes úgy folytatódni: Fém- és Fém-oxid Katalízis Osztály vezető.
Ebben az esetben azt kell mondanom, hogy az úzus kifejezetten megköveteli a <tudományos intézmény> <intézet>-(j)a/e <beosztás/fokozat>-(j)a/e tagjain a birtokos jelölését: ez így együtt idiomatikus. Igaz, némileg zsargonjellegű, mert egy szűkebb környezet szokásán alapul, de ez a fogalom az adott környezeten kívül nem létezik, ezért a szerkezetnek nincs is köznyelvi reperentációja. (Vagy így mondjuk, vagy sehogy.)
Az pedig, hogy mi áll rá melyik bemondó szájára, az szvsz. teljesen szubjektív dolog; egyesek számája meglepően primkó dolgok nem tudnak ráállni...
Persze, hogy nem áll rá. Ebben a szerkezetben három birtokos-birtok szint van egymásba stokizva (az MTA tanszéke, a tanszék docense, a docens gondolatai), oszt az átlagos magyar kompetenc a második után megkattan. Várja, hogy a belső tagon (ami birtok is, birtokos is) legyen birtokviszonyjel is, meg részes rag is (csatolva legyen előre is, hátra is; az MTA tanszék-é-nek a docense), de ilyenkor a -nak csak az utolsó birtokoson gyün, az előtte levőn meg viszket a hiánya. :)
LvT, a biztos pont....:) Köszi. Igen, pont ez a "halmozás" volt a bajom, s ráadásul még "szenvedősen" is hangzik a rádióban, mintha nem állna a bemondó nyelvére...
Szerintem rendben van ez így. Minden nyelvhasználónak lehetnek preferenciái abban, hogy az alárendelt mellékmondatos vagy a megfelelő "tömörített" szerkezetet kedveli-e. Az igazi persze az, ha mindkettőt kedveljük és megteremtjük megszólalásainkban ezek harmonikus arányát. Az kétségtelenül a te általad kedvelt megoldás javára szól ez esetben, hogy ezzel egy birtokos szerkezetet "megspóroltunk", ami hallmozott birtkos konstrukció esetén valóban általában gördülékenyebb stílust és talán könnyebb érthetőséget eredményez. De ez sem igaz minden esetre, az adott szövegben dől el, hogy mit célszerű alkalmazni.
Megint előjövök egy kis dohognivalóval: A Magyar Rádióban futó "Egy csepp emberség" című műsor elején közlik a t. hallgatóval, hogy kit is szólaltatnak aznap reggel, emígyen: "XY biológus". A műsor végén már egy kicsit többet árulnak el róla, megtudhatjuk, hol milyen beosztásban is dolgozik az illető. Nagyon "báncsa" a fülem ez a szerkezet:
"XY-nak, a Magyar Tudományos Akadémia Sugárbiológiai Tanszéke egyetemi docensének gondolatait hallhatták."
Rendben van ez így? Nem lenne "egészségesebb" egy kicsit átfogalmazni, mondjuk így?
"XY gondolatait hallhatták, aki a Magyar Tudományos Akadémia Sugárbiológiai Tanszékének egyetemi docense."
Én mással is kibékülnék, de most használatossal nem nagyon....
Az olvasd és az olvassad is létezik, szerintem előbbi az irodalmi, utóbbi leirva elég közönségesnek hat, de beszélt nyelvben szvsz. OK.
Szerintem az olvassd változat egyszerű helyesirási hiba. Elég gyakori amúgy, gondolom, mert ha a dupla mássalhangzó elé vagy után egy harmadik kerül, akkor lerövidül a dupla. Ennek ellenére néha hosszúval kell irni. Pl. áld vs. áldd (ejtsd: áld), játszunk (<játsz+unk) vs. játsszunk (<játsz+j+unk), ejtsd mindkettőt: jáccunk. Itt pont nem ez a jelenség van, és a szóelemzés segithet, de a kevésbé gyakorlott helyesirók gyakran rontják el, és gondolom, hogy ez hiperkorrekció. Azt pl. én sem tudom, hogy kell irni azt, hogy adsza (<add + azt a' ???). Vagy addsza? A gugli kb. egyenlő arányban hozza. (Esetleg acca... :) ).
bár ez már három hónapos kérdés volt, de szerintem az olvasd mellett az olvassad is jó, és idevágó kérdésem lenne, hogy ez a hosszabb alak (lásd még: nézzed, írjad, kérjed stb.) különbözik-e stílusértékében az előbbitől, mert én megmagyarázhatatlan okokból ellenállhatatlanul vonzódom ezekhez, de elég ritkán hallom haszálni őket.
A minap meg akartam venni a Kékháj c. könyvet ajándékba, de annyira megundorodtam a borítóján lévő helyesírási hibától, hogy otthagytam. Hogy lehet az, hogy egy könyv annyi kézen átmegy, míg a könyvesboltba kerül, és senki nem veszi észre, hogy azt, hogy "egyébb", két b-vel írták???
Ha engem kérdezel, a példádban mindkét változat elfogadható: az egyes számban és a többes számban egyeztetett is.
Ha mindenáron különbséget akarok találni a két kijelentés között, akkor azt mondanám, hogy az egyes számú "Józsi és Béla eldobálta" inkább arra utal, hogy egymástól függetlenül cselekedtek (akár nem is voltak együtt), míg a többes számú "Józsi és Béla eldobálták" talán inkább azt, hogy együtt, bűnszövetkezetben :) tevékenykedtek.
Nincs viszont alternatíva (legábbis számomra), ha az alany személyes névmás: az egyes számú "*én és te eldobáltam" nem jólformált mondat, a helyes a többes számú "én és te eldobáltuk".
„Ha már a germanizmusnál tartunk, a ma beszélt magyarban mi számít igazán annak?”
Én semmit nem számítanék igazán annak, legalábbis abban a jelentésben, hogy ’kerülendő németesség’. Egyébként meg kis túlzással a fél magyar nyelv németből lett fordítva, tehát szinte bármit meg lehet kapirgálni, ott van mögötte a német hatás.