Viszont ez az épületszerkezet-tan nagyon hülyén néz ki, kár, hogy nem épület-szerkezettanformában kell írni...:) Ugye, a második verzióban nem azt jelenti, hogy az épületek szerkezetével foglalkozó tárgy? Ha igen, akkor így mi a fenét jelent?
Mindig a kedvenc példám, a veszélyes hulladéklerakó (sic!) jut eszembe ilyenkor...:)
Nem. Ahhoz nincs. Ez a több mint tulajdonképpen egy önálló partikula, számnevek előtt a bő, főnevek előtt a nagyon szinonimája: több mint hatan jöttek hozzánk vendégségbe, több mint szuper ember a tanárom. A valódi hasonlító több, mint persze vesszős: a hat több, mint öt.
...és még valami: miért írják mostanában vessző nélkül a "több mint"-es szerkezetet (pl. több mint harminc éve dolgozik..)? VAn ennek valami köze ahhoz a "mint"-es szerkezethez, ahol ez a szó azt jelenti, hogy "...ként"?
Megint egy kis segítséget szeretnék kérni tőletek az "épületszerkezettan" és az "épületszerkezettani" szavak helyesírásával kapcsolatban. Én ezeket kötőjellel írva tartanám helyesnek, mégpedig az "épületszerkezet-tan" és "épületszerkezet-tani" formában. Mi a véleményetek? Mindenhol egybeírva látom őket...
E-ditke, valószínűleg a csermely szó zavar be a csevej írásmódjába, a többiébe nem. Ráadásul a szó első használója, Rejtő Jenő ly-nal írta. (A nagyszótári korpuszban 0 db j-s és 5 db ly-os találat van.)
Miért van az, hogy a "csevej" szónak ingadozik az írásmódja (úgy tudom, nyelvészek között is voltak viták j és ly ügyben), de a kacaj, zsivaj, moraj stb. szavakkal nincs ilyen gond?! Nem ugyanazon az elven működnek?
Ugyancsak hátborsózást kapok, amikor képesek ehhez hasonlókat leírni egy jegyzőkönyvben:
"...a SZIE Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar épületében megtartott Főiskolai Tanácsülés (...) Patináns intézményünk Könyvtára a 4. emeletn kapott helyet (...)"
...vagy én tudom rosszul, és ők írják helyesen? A HK-ben nem így szerepel. Gyakorlottabb nyelvészek, vélemény?
"Mi úgy tekintjük, hogy tulajdonnévként egy intézménynevet jelöl, és több törvényben is nagybetűvel szerepel" - érvelt a kancellária...
(http://index.hu/politika/belhirek/?main:2002.11.23&110438)
Talán-de erre nem vennék mérget-, ha jól emlékszem, a kezdeti időszakban "Plussz"-nak(?) hívták és csak később módosították "Plusssz"-ra.
Nem biztos, mindenesetre így emlékszem.
Bocs, de a pezsgőtabletta nem Plussz!, hanem Plusssz! – meglehetősen bölcsen. (Egyébként a Word bizonyos verzióinak automatikus javítása a pluszt plusszra javítja. :-((
> Az én nyelvérzékem az "eladóak"-at felesleges finomkodásnak érzi az "eladók" helyett, de elfogadom, hogy nyelvtörténeti és "leíró" érvek is szólnak az előbbi mellett. Gyakran ez az érzése az embernek, ha pl. archaikus szerkezeteket lát/hall. De a nyelv nem minden csoportban változik egyforma mértékben: az aktuális megszólaló hátterének nem ismeretében malignus és benignus interpretáció egyaránt lehetséges.
> A melléknévi (igenévi) és az állítmányi használat közötti különbségtételt a konkrét esetben nem tartom olyan lényegesnek, mivel a szövegkörnyezet (engem legalábbis) néhány szélsőséges példától eltekintve legtöbbször eligazít. Az itoláló nyelvek példája mutatja, hogy mindenféle rag és "*fixum" nélkül is lehet egyértelmű szöveget szerkeszteni. A nyelv azonban valamilyen fokon szükségszerűen redundáns, és a konkrét redundanciát sokszor nem lehet észérvekkel megmagyarázni, a legeklatánsabb példa: miért maradt meg egyedüliként a kicsi ~ kis szembenállás? Hiszen a szövegkörnyezet itt is eligazítana :-)
Én a kötőhangzó elmaradását (előjel nélküli) degradációnak érzem, amely hátterében éppen az áll, hogy a kötőhangzó ragkiemelő szerepe itt megszűnőben van és győzedelmeskedik a könnyebb ejtés. De pl. a rokon nagyhangúak esetén nem lehet kiejteni: *nagyhangúk. Pedig a kötőhangzó itt nagyon hansonló környezetben áll: az eladó-nál felhozott érveknek itt is igazaknak kellene lenniük.
> Az idézett mondaton egyébként főleg azért akadt meg a szemem, mert a "tuning" slendriánsága nagyon ellenkezik az "eladóak" modorosságával. Két benignus magyarázat lehet:
- A közlőnél -- miként nálam is -- még a kötőhangzós alak a semleges stílusértékű változat, elhagyása vulgarizmus.
- A "tuning" szó használata motivált annyiban, hogy a csoporthoz tartozást fejezi ki: felváltása azt a veszélyt idézi elő, hogy zöldfülűnek tekintik az embert. Ezért az adott közlési szintuációban (számítógéphardverről szóló fórum) használata szinte kötelező. (Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de én nem is igen tudnám másképp mondani: 'félhivatalos módszerrekkel feljavított teljesítményű'). Az eladó szó viszont a csoport szempontjából semleges, így használatának szabályait az "egyén köznyelve" szabályozza. (Én pl. képtelen vagyok attól szabadulni, hogy írok, miközben itt a fórumon hozzászólok. Így stílusom automatikusan nem a beszélt, hanem az írott köznyelvre építkezik.)
> Csak azoknál vesszük észre jobban, meg az ö-s és ü-s szavaknál (vörösök - vörösek), miután a nyílt e és a zárt e (ë) olyan jól összeolvadt. Igazad van, figyelmetlen voltam.
> (Ezt a "nyitótő" szót itt tanultam az indexen (Magyarulez - plenáris (940)) A 'nyitótő' igen friss strukturális tipológiai terminus, meg kellene szokni. De valószínűleg én már nem leszek képes, annál is inkább, mivel a megnevezést elég szerencsétlennek tartom.
Az én nyelvérzékem az "eladóak"-at felesleges finomkodásnak érzi az "eladók" helyett, de elfogadom, hogy nyelvtörténeti és "leíró" érvek is szólnak az előbbi mellett.
A melléknévi (igenévi) és az állítmányi használat közötti különbségtételt a konkrét esetben nem tartom olyan lényegesnek, mivel a szövegkörnyezet (engem legalábbis) néhány szélsőséges példától eltekintve legtöbbször eligazít.
Az idézett mondaton egyébként főleg azért akadt meg a szemem, mert a "tuning" slendriánsága nagyon ellenkezik az "eladóak" modorosságával.
Különbség van a legtöbb mélyhangrendű melléknév többes számú kötőhangjában attól függően, hogy állítmányi szerepben melléknévként, vagy pedig főnévként használjuk-e.
Nemcsak a mélyhangrendűekében. Csak azoknál vesszük észre jobban, meg az ö-s és ü-s szavaknál (vörösök - vörösek), miután a nyílt e és a zárt e (ë) olyan jól összeolvadt.
Az van, hogy bizonyos névszói tövek után nyílt kötőhang (a, e) dukál ("nyitótövek"), a többi után zárt (o, ë, ö) vagy semmi. Nyitótő majdnem minden (melléknévként használt) melléknév, talán csak a nagy kivételével.
(Ezt a "nyitótő" szót itt tanultam az indexen (Magyarulez - plenáris (940))
Lehet, hogy nem a legfrappánsabb idézetet találtam meg, de a Magyar grammatika az alábbiakat írja a kötőhangról (avagy ahogy ott nevezik, az 'előhangzó'-ról): "Az ejtéskönnyítő szerepet azonban az erősebb funkció, a toldalékkiemelő szerep törölheti, például: érthető-ek, olvasható-ak, hiszen ilyen esetekben a hiátus keletkezésével [azaz az egymás mellé kerülő két magánhangzóval] akár 'ejtésnehezítőnek' is nevezhetnénk az előhangzót." (45. old.)
A magyar helyesírás szabályai (11. kiadás) szótári része is hozza az alábbi címszavakat: "rendű, rendűek", "szájú, szájúak" (azt hiszem, ezeket nem is szokás kötőhangzó nélkül mondani), sőt: "savanyú, savanyún v. savanyúan".
> A vicc az, hogy igazából nem is a "tuning" szóra gondoltam, hanem az "eladóak"-ra Ez valószínűleg azért nem tűnt fel nekem, mivel magam is így használom. Nem tudom a jelenleg érvényes nyelvhelyességi "policy"-t, de a magam részéről kiállok az ilyen alakokért. Érvem is van több:
- "Tradíció" a magyarban és a rokon nyelvekben a melléknevek eltérő jelző és állítmányi alakja, ugyan a magyar nyelvben csak maradványai vannak: kis ~ kicsi, két ~ kettő.
- Nyelvtörténetileg ez az -ó/-ő egy -au/-eu kettőshangzó egyszerűsödése, melynek -u-ja még a Tihanyi Alapítólevél korában is teljesértékű mássalhangzó egy "reszelős" -gh hang volt (vö. feheruuaru rea meneh hodu utu rea 'a Fehérvérra menő hadi útra'). Tehát a kötőhangzó lehet, hogy nem "túlképzés", hanem "megtartott régiség".
- Különbség van a legtöbb mélyhangrendű melléknév többes számú kötőhangjában attól függően, hogy állítmányi szerepben melléknévként, vagy pedig főnévként használjuk-e. Így a melléknévi használatra jellemző kötőhangzó "beszivárgása" a fenti konstrukcióba, nyelvtani szereppel bírhat: kiemeli a predikatív használatot, így pl. "ezek az eladók nem eladók" jelentése inkább az, hogy 'álárusítókkal' van dolgunk (bár jelentheti a következőkben leírtat is); míg az "ezek az eladók nem eladóak" egyáltalán nincs ilyen jelentése, csak azt jelentheti, hogy az eladók nem vehető(e)k meg.
A vicc az, hogy igazából nem is a "tuning" szóra gondoltam, hanem az "eladóak"-ra. Én úgy emlékszem, hogy ez az ún. túlképzés tipikus esete, de javíts ki, ha tévedek.