A fene fekélyt jelent, ezt nyelvtörténeti adatok elég egyértelműen alátámasztják. A hülyét kapokra adott magyarázatod helyességéről sem vagyok meggyőződve, mert létezik pl. frászt kapok is hasonló értelemben, és a frász szintén betegség. Egyszerűen utána kéne nézni a hülye eredeti jelentésének, meg annak, hogy mikorra datálható a hülyét kap első előfordulása.
Az "előre" akkor igekötő (vagyis egybe kell írni az igével), ha térben való előrejutást fejez ki, pl. előremegy, előreenged. És külön, mert határozószó, minden más esetben (általában időben), pl. előre elgondol, előre tervez.
Kedves Kucced!
> Tehát ha jól értettem, amit írtál („azaz nem megrendelésre, mérték után, stb.), de nem többet”), itt pont nem fedi a valóságot… Felsorolásom csak példálózó jellegű volt, jobbadán a konfekcióiparból véve frázisokat. Az előre határozó jeltéstartalmát nehéz egy-két szóban összefoglalni, de mindenesetre benne van, hogy a cselekvés vmi előtt történik, esetünkben pl. mielőtt megterveznénk a házat már legyártjuk az elemeit.
Ezzel szemben az alternatív jelentése az lenne, hogy előrefelé gyártunk (és nem pl. hátrafelé). Ez egyébként egy jó teszt az igekötői előre kiszűrésére az ha kicseréljük előrefelére: ha megtartja a jelentését, akkor igekötő, egybeírandó, ha nem, akkor két szóba.
Ez szerintem csak belemagyarázás.
A "hülyét kapok" viszont a hetvenes években elterjedt verzió a meghülyülök/megbolondulok igére, egyféle direkt hibás kifejezés, ami aztán annyira elterjedt, hogy most egyesek már etimológiát is találnak rá :-)
Mint ahogy a fene szó is jóval régebbi, mint a lépfene betegségnév.
Az előre gyártás / előregyártás példájánál elfelejtettem mondani, hogy egy sepciális szövegkörnyezetből emeltem ki.
Egy műszaki főiskolán dolgozom, ahol a „Komponenselvű építésiparosítás” (remélem, jól van leírva)c. segédletet „gondozgattam” tipográfiailag. Az építészetnek eme speciális területén az előre gyártás azt takarja, hogy előre megadott, szabványosított modulrendszer alapján készítenek falpaneleket. Ezeket pedig pl. a lakótelepi házak építésénél használják fel, de készülnek az ún. iparosított építés módszereivel más épületek is, pl. OBI stb.
Tehát ha jól értettem, amit írtál („azaz nem megrendelésre, mérték után, stb.), de nem többet”), itt pont nem fedi a valóságot… vagy tévedek? Bocs a kukacolásért, csak meg akarom érteni, és már öregszem...)))
Kiegészítés: hüledezni sem azért hüledezünk, mert fáznánk, hanem nem a hüledezésünk rendszerint olyan hebegéssel-habogással jár mint egy gutaütött ember beszéde.
(Az előző hozzászólásban nem sikerült kiemelni a hülyet a szélhüledésben, most pótlom.)
Konstruktív leszek ;) : néha nehéz a gabonát az ocsútól elválasztani...
Kissé messzebbről kezdeném: a "menjen a fenébe", ill. "vinné el a fene" kifejezésekből azt hihetnénk, hogy a fene szó jelentése 'pokol, ördög'. De most a sajnálatos anthrax-hisztéria közepette megtanultuk, hogy ez egy betegség volt valamikor: lépfene. (Nevezetesen a pestis jelentette: a bőrön keresztüli lépfene-fertőzéskor búbópestisre hasonlító fekete göbök keletkeznek.)
Ugyanígy a hülye szó mögött is hasonlóan kóroki tényezők bújnak meg, nevezetesen a gutaütés, mai nyelven stroke. Amikor tehát "hülyét kapunk", akkor valójában "gutaütést kapunk". Sőt a mai értelemben vett hülye szó éppen innen "szabadult ki": aki gutaütést kapott, az szellemileg károsodott is lesz (végleg vagy felépüléséig), így a betegség megjelölése átszármazott az ebben szenvedőre, majd minden arra hasonlítóra.
A gutaütésnek vagy még egy szinonímája: a szélütés. Ugyanakkor a szívinfarktust hagyományosan szívszélhűdésnek mondjuk, ahol a szélhűdés eredetibb szélhüledés alakjában is ott rejtőzik a hülye (mindhogy a szívinfarktus látványos következményi hasonlóak a gutaütéshez, csak agyi érintettség nélkül.)
Az egybeírásnál-különírásnál nincs helye a nyelvérzéknek (ill. inkább az AkH-t kondifikálók nyelvérzékének van helye). De támpontok vannak vannak arra, hogy mire gondolhattak Ők. Így a pl. a lila ruhás hölgy leírása előtt célszerű a helyzetet átgondolni egy másik színnel, célszerűen a feketével, vagy a barnával, és egy másik ruhaneművel, pl. az inggel. Ekkor külön írva: fekete inges hölgy 'aki gyászol' =/= feketeinges hölgy 'aki tagja Mussolini gárdájának'. De szintén: piros lámpás =/= piroslámpás. Egyébként logikailag nézve, van olyan, hogy lilaruhás csak "még nincs jelentése"...
Az előre szócskával alkotott kifejezések egy újabb pillantást engednek az egybeírás-különírás bugyraiba. Ha az igés kifejezéseket egybeírjuk, akkor nem egyszerű összetett szóról beszélünk, hanem igekötős kapcsolatró. Azért írjuk egybe az egybeír szór, mivel itt az egybe- már igekötőnek számít. A dolog rákfenéje az, hogy nem tudni biztosan, hogy egy ilyen határozószó mint az egybe, mikortól számít igekötőnek. Csak két támpontunk van: (1) sok igéhez párosulhat, (2) igekötőnek jelzik a nyelvhelyességi szótárak. (Így: egybeszab, egybeköt, egybeilleszt : kettészab, kettáválaszt de háromba vág).
Az előre egy még különlegesebb lény: ui. ha irányt fejez ki, akkor igekötő, tehát egybeírandó, pl. előremegy, előreigazít. Ha viszont időt jelölt, akkor határozószó, tehát külön írandó: előre köszön, előre gondolkodik.
Ha már az alapige igekötős és egybeírandó, akkor ez minden származékára vonatkozik; de te jól láttad, hogy az előre gyárt nem ilyen. De azt már nem, hogy az előre gyártás kifejezést egybe kellene írni. Itt nincs ui. jelentésváltozás: az előre gyártás azt fejezi ki, hogy valamit előre gyártunk (azaz nem megrendelésre, mérték után, stb.), de nem többet. Ugyanez indokolja a nyitva tartás kéttéírását. Ugyanakkor a hasonló partraszállás szót, mint a megmaradt kivételek egyikét említettem.
Vonatkozó "irodalom": igeikötők: AkH(11) 131/a-c., névszó és ige kapcsolatából képzett kifejezések: AkH(11) 126. pont
Huhhh, nem semmi. Nagyon hálás vagyok az információkért. Jómagam abba a típusba tartozom, akinek nem kellett soha különösebben tanulnia a magyar nyelvtant és a helyesírást, csak jött „magától”, mit hogyan kell helyesen mondani és írni. Azonban egy idő után elkezdtem „gondolkodni” is a dolgokon, nagyon könnyen kétségbe tudtam esni, mondván: Na, hogyis van ez? Így jártam az általad oly remekül megmagyarázott példákkal is. Pár éve még a lila ruhás kifejezést is egybe írtam volna, aztán jött a Kisokos, és rá kellett döbbennem, hogy mégsem vagyok olyan nagyon okos...))) Kb. én is így magyaráztam az építőmester-képzés írásmódját, a szolgáltatási osztályvezető meg olyan idétlennek tetszett ebben a formában. Csak azt a nyavalyás i betűt nem vettem figyelembe...
Köszönöm a magyarázatot! Ebből kiindulva feltételezem, hogy az alábbiakat is helyesen írom ebben a formában:
Az én figyelmemet is "régi motorosok" hívták fel a "Magyarulez - plenáris" topikban, hogy régebben volt olyan helyesírási állapot, amikor a nyitva tartás kifejezést egybe kellett írni. "Szétszedésének" indoka éppen azt volt, hogy ez egy olyan jelölt szerkezet (vö. Hatvani Szabolcs, #93), ahol az egybeírás nem fejez ki eltérő jelentést (tehát nem olyan mint a tűzrőlpattant menyecske) . Ezzel a kivételek számát kívánták csökkenteni, melyekből még mindig számos van (pl. partraszállás, kézhezvétel, lényegbevágó, bérbeadás), vö. AkH(11) (azaz "A magyar helyesírás szabályai" 11. kiadása) 125. pont.
Az építőmester-képzés teljesen "rendben lévő". Ez egy jelöletlen birtokos jelzős kapcsolat, tehát úgy képződik, hogy a építőmester(k) képzése) kifejezésből elhagyjuk a ragokat, jeleket. Az ilyeneket mindig egybeírjuk (vö. AkH(11) 128/c. pont).
Igenám, de e szó egybeírása kapcsán közbelép az ún. 6-3-as szabály, vagyis, ha egy összetett szó legalább 3 tagból áll és több mint 6 szótagos, akkor a "logikailag legkülső" összetételi határon azt kötőjellel tagoljuk, ld. AkH(11) 138. pont.
A szolgáltatási osztályvezető kifejezésben az osztályvezető-t ugyanaz a szabály alakítja ki, mint az építőmester-képzés-t (csak a 6-3-as szabály nem alkalmazható), a szolgáltatási osztélyvezető pedig jelölt kapcsolat, hiszen a szolgáltatási végén ott van a melléknévi (azaz jelzői) -i.
Viszont mindenféle egybeírásnak szükséges feltétele az, hogy az egybeírt szó mást jelentsen, mint a különírt kifejezés. Amiatt van egybeírva az építómester, mivel ő nem egy egyszerű mester, aki éppen most épít, hanem ez a foglalkozása. A szolgáltatási osztályvezető pedig egy "mezei" osztályvezető, aki a szolgáltatást felügyeli, így jelentésváltozás nincs. (De mint korábban említettem sok, a régi nyelvhasználatból eredő kivétel van, melyeket jelentésváltozás nélkül egybeírunk, de ezeket nem "szaporítjuk", inkább "kijavítjuk", ld. nyitva tartás.)
Igaz ugyan, hogy bele lehet abba kötni, hogy a szolgáltatási osztályvezető tulajdonképpen a szolgáltatási osztály vezetője, tehát végezetül mindhárom szót egybe kellene írni. De a vezető-t már csak egy egybeírt szóval tudnánk egybeírni, a szolgáltatási osztály viszont "nem akar összeforrni": ezért át kell strukturálnuk "gondolatban" a kifejezést.
Az egybeírás-különírás a magyar nyelvtan egyik "forró pontja" (értsd: szabályozatlan, rosszul szabályozott). Szerintem nincs senki, aki ne tévedne időnként benne, miként ez a szösszenet is biztos felefedi azt, hogy a gyakorlatban én sem alkalmazom következetesen.
> Ezekszerint az "ezzé" mellett helyes az evvé is? A -val/vel rag v-je nem teljesen azonos a -vá/vé hasonló hangjával. A -vá/vé rag ebben a formában meglehetősen fiatal, és eredeti alakja nem tartalmazott v-t, az csak ún. hiátustöltő hang: régi nyelvemlékekben és nyelvjárásokban előfordul -há/hé alakban is. Ennek a hangnak a szerepe csak az, hogy két magánhangzót elválasszon egymástól, így mássalhangzó után minden esetben hasonul. Ma az *evvé, *avvá helytelen (nem is jut eszembe még nyelvjárási adat sem). Ilyen hiátustöltő hangokat ha is használunk, csak a régi korok szokásával ellentétben erre ma leginkább a j-t használjuk, vö. a fia szó /fija/ ejtése.
A -val/vel rag sokkal régibb mint -vá/vé, így a v-je "stabilabb". Ez okozza, hogy a hasonulás szempontjából "meg tud küzdeni" az ez/az névmások z-jével, és mivel a két hang hasonulási képessége közel azonos, a "mérkőzés döntetlen". A köznyelv kialakulásakor az ezzel/azzal változat mellett "döntöttünk", de mivel a nyelvterület közel felén az evvel/avval is él, kissé nyelvjárási-népies színezettel ez is a köznyelv része.
Mellesleg az ez/az névmásnak van egy valóban kivételes ("következetlen") formája, ez az eddig/addig, amely az -ig ragos alakból származik (ezig > ezzig > eddzig > eddig).
Települések helyragjai:
A -t/tt helyrag az "eredeti", még a finnugor korból származik, de idővel kiveszett a nyelvből, csak maradványai találhatóak meg (pl. ott, ehelytt, -től, nyelvjárási -nótt), többek közt városnevet után. Azonban ez a használat ma már archaikus-irodalmi stílusú, ezért mindig lehet helyette az újabb alakot használni. Hogy melyiket, az tényleg a helyi nyelvi szokások motiválják, de nem minden esetben (ld. később) és vagy egy "90%-os szabály":
Belviszonyt kifejező ragokat (-ban/ben, -ba/be, -ból/ból) használunk:
- kontinensek, országok (kivéve: Magyarország), megyék és régiók nevénél,
- külföldi városneveknél (vö. Bécsben : Pécsen),
- a magyar városneveknél, ha azok a -j, -m, -n, -ny, -i (valamint gyakran a -l, -ly, -r) hangok egyikére végződnek, vagy összetett szavak és az utolsó elemük -szombat vagy -falu.
Külviszonyt kifejező ragokat (-(o/e/ö)n, -ra/re, -tól/tól) használunk a maradék esetekben, azaz ha magyar városnévről van szó, de nem a fenti végződések egyikére végződik.
Azonban természetesen vannak kivételek, melyeket "meg kell tanulni", pl. Puszteszeren de Egerben, Hajdúszoboszlón de Nagykállóban. De nem minden helyi nyelvhasználati eltérést fogadott be a köznyelv, így pl. úgy tudom, hogy a sátoraljaújhelyiek *Sátoraljaújhelyben laknak és nem Sátoraljaújhelyen, ahogy én is használom...
Amikor azt szeretnbénk vizsgálni, hogy hogyan beszáltek az "ómagyarok", akkor célszerű a névszók többes számát, tárgyesetét, e.sz. 3. személyű birtokos személyragozott alakját venni, és elhagyni a -k-t, -t-t, ill az -a/e személyragot. Így pl. az út szóra az *uta alak jön ki. A régi szavak végéről a magánhangzó azonban rendszerszerűen lekopott, ennek egy állomásáról "tudósít" a Tihanyi Alapítólevél: "hodi utu rea". Ha a lekopás után magánhangzó + j/v hangkapcsolat maradt, akkor ez a kettőshangzók módjára változott:
- a -v végűek mind illeszkedéses ó/ő-vé váltak (havat : hó, lovat : ló, követ : kő)
- a -j végűek túlnyomó része ebben az esetben ugyanúgy illeszkedéses ó/ő-vé vált, mint a -v végűek (vejet : vő, makai > makaji : Makó). Más részük azonban az előző hozzászólásomban említett nem illeszkedő é-vé vált, vö: királynő : királyné. Harmadrészük kettőshangzó maradt (bár ezt már nem érezzük annak), pl. vaj, háj.
A mai nyelv szempontjából ezek már kéttövű kivételes ragozást alkotnak, mint pl. az angol foot : feet, child : children. Megjegyzendő, hogy régen is voltak magyarul nem jól tudó személyek, ezért nők ma a nő többes száma, nem a régiesnek érzett nejek (de: máig az én nejem). Egyes esetekben ez jelentéshasadást okozott, pl. só : sót, de sav : savat (az eredeti só : savat helyett).
célok: PiPe a 64-es hozzászólásban már célzott a az -ít végű igékre, melyek mély hangrendű toldalékokat vesznek fel. Ennek eredét mutatja a szakajt : szakít igepár. Nyelvünkből eltűntek a kettőshangzók: a -j végűek egy része illeszkedés nélküli é-vé, í-vé vált. A megszokás azonban megőrizte a hangrendi illeszkedést.
A cél egyébként meglehetősen régi átvétel egy olyan felnémet nyelvjárából, amely a mai irodalmi német í helyett aj/oj kettőshangzót használt. Erre mutat pl. a megfelelő holland szó, a doel /e: dúl/.
Az egyszótagos "mély hangrendű" í-k jelentős része azonban nem így keletkezett, hanem, az í helyett valaha kb. olyan hangot ejtettümk, mint az orosz jerü: ez pedig mély hangrendű illeszkedést kívánt. Azonban ebben a csoportban is előfordul kettőshangzóból keletkezett í, pl. háj > hízik.
Ez nagyon érdekes. Ilyet, hogy „rendelkezésre állás” és „rendelkezésreállási idő” még nem nagyon hallottam, de remélem, nem is fogok...))) Inkább használom helyettük a „fogadóóra” kifejezést, ha már jobbat nem találok...
K.
Az építőmester-képzéssel és a szolgáltatási osztályvezetővel kapcsolatban nincs senkinek ötlete?
Bocsáss meg, Ahoj poplacsek, de tudtommal korábban sem kellett egybeírni. A Kisokos-sorozat e témával foglalkozó füzetében nagyon klasszul meg is van indokolva, miért:
A kiinduló alak: Nyitva tart. Mindaddig külön kell írni, amíg kettőnél több rag vagy képző nem adódik hozzá:
Azt viszont elárulhatnátok, hogy szerintetek hogyan kell helyesen leírni az alábbiakat, illetve milyen szabályok vonatkoznak rájuk és a hozzájuk hasonló szerkezetekre:
Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de véleményem szerint a só-savak párocskával nincs semmi gond, így Csokis írásában nem értem a kérdőjelet (kérdőjelt?) :o))