célok: PiPe a 64-es hozzászólásban már célzott a az -ít végű igékre, melyek mély hangrendű toldalékokat vesznek fel. Ennek eredét mutatja a szakajt : szakít igepár. Nyelvünkből eltűntek a kettőshangzók: a -j végűek egy része illeszkedés nélküli é-vé, í-vé vált. A megszokás azonban megőrizte a hangrendi illeszkedést.
A cél egyébként meglehetősen régi átvétel egy olyan felnémet nyelvjárából, amely a mai irodalmi német í helyett aj/oj kettőshangzót használt. Erre mutat pl. a megfelelő holland szó, a doel /e: dúl/.
Az egyszótagos "mély hangrendű" í-k jelentős része azonban nem így keletkezett, hanem, az í helyett valaha kb. olyan hangot ejtettümk, mint az orosz jerü: ez pedig mély hangrendű illeszkedést kívánt. Azonban ebben a csoportban is előfordul kettőshangzóból keletkezett í, pl. háj > hízik.
Ez nagyon érdekes. Ilyet, hogy rendelkezésre állás és rendelkezésreállási idő még nem nagyon hallottam, de remélem, nem is fogok...))) Inkább használom helyettük a fogadóóra kifejezést, ha már jobbat nem találok...
K.
Az építőmester-képzéssel és a szolgáltatási osztályvezetővel kapcsolatban nincs senkinek ötlete?
Bocsáss meg, Ahoj poplacsek, de tudtommal korábban sem kellett egybeírni. A Kisokos-sorozat e témával foglalkozó füzetében nagyon klasszul meg is van indokolva, miért:
A kiinduló alak: Nyitva tart. Mindaddig külön kell írni, amíg kettőnél több rag vagy képző nem adódik hozzá:
Azt viszont elárulhatnátok, hogy szerintetek hogyan kell helyesen leírni az alábbiakat, illetve milyen szabályok vonatkoznak rájuk és a hozzájuk hasonló szerkezetekre:
Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de véleményem szerint a só-savak párocskával nincs semmi gond, így Csokis írásában nem értem a kérdőjelet (kérdőjelt?) :o))
Mindenekelőtt szeretnék mindenkitől elnézést kérni, hogy ebben a topicban illetlenkedem, ugyanis nem vagyok valami jó helyesíró. Sajnos. Bár mindem erőmmel törekszem, hogy ez ne így legyen. Először csupán egy észrevételt tennék. Úgy tudom, hogy a férfi szó toldalékolása a magyar helyesírási szabályok szerint mélyhangrendű (és nem kötetlen), ugyanis a férfiú szóból rövidítették, s mint ilyen megmaradt mélyhangrendű toldalékaival. Ez a már PiPe által említett nyelvtörténeti eredetű szabályokra jó példa.
S hogy engem mi az ami kissé bosszant? Nos nem valami nagy dolog, mondhatni eléggé aprócska probléma: véleményem szerint sajnos helyes egyes mutatónévmások ragozása, amikoris a raghoz hasonul a szóvégi mássalhangzó: evvel, avval. Nem szeretem ezt az ejtés- és írásmódot. Ezekszerint az "ezzé" mellett helyes az evvé is? Amellett, hogy nem hangzik jól, mégcsak következetlen is az "evvel", "avval" használata.
most látom, hogy mAltert minden közleményt nélkül moderálták, ezért visszaolvasva úgy fest, mintha a hetvenharmadikban nemlétező hozzászólásra reagáltam volna
Nem lehet ránézésre megállapítani sajnos sehogy. A helyi nyelvi szokások alakították ki, hogy mely településnevet toldalékolunk -ban, -ben hozzáadásával, és melyeket -n raggal. Némely esetben viszont ezzel lehet különbséget tenni, ahol egybeesik a megye (stb.) neve a településével. Pl. Szolnokon (város), de Szolnokban (megye), Izlandon (sziget), Izlandban (ország)
"amely" kötőszót használunk a tárgyra vagy elvont dologra, gyűjtőnévre, személyekből álló csoportra, állatokra vonatkozó mellékmondatban. Pl. "Elolvasom a könyvet, amelyet ajánlottál." A beszélt köznyelvben már sok helyütt ezekben az esetekben is az "ami" kötőszót használjuk gyakran. Ezt elvileg a határozatlan dolgokra irányuló vonatkozói mellékmondatokban használjuk: "van benne valami, ami ellenszenves." Illetve, ha az egész főmondatra utalunk: "Foghegyről beszélt velem, ami nagyon rosszulesett."
Még van néhány eset, de ezek már igen aprólékos boncolások lennének.
Gyakorlatilag úgy néz ki, hogy a beszélt nyelvben már nem tudunk különbséget tenni a kettő között, csak aki szakméja szerint ezzel foglalkozik (fordítók, lektorok, nyelvészek).
Ne legyünk már OFF-ok (a kocsifeltörtnek meg részvétem).
Szóval továbbra is érdekelne, hogy miként lehet megállapítani egy településnévről (sőt, általában egy földrajzi névről) azt, hogy rá vagy bele, rajta vagy benne? És ismeretlenekről (lásd irányítószám-jegyzék)? Én nem tudok szabályt, viszont szinte mindig biztosan tudom, hogy melyik a helyes változat.
Ha már itt van ez a príma helyesírás-topik, meg tudná nekem valaki mondani pontosan, hogy hol kell "ami"-t, és hol kell "amely"-t használni. Azt tudom, hogy ott ahol az előző tagmondatban pontosan leírunk valamit, ott lehet az "amely"-t használni, máshol az "ami"-t kell. De a rekláméletben szinte mindenki csak az "amely"-t használja. A múltkor megkérdeztem, hogy miért ragaszkodnak hozzá. Az ügyfél szerint az "amely" sokkal elegánsabb. >:-((
Igazadvan, kedvess http!!!! Véggre vallaki kimongya!!!! Huzanak elabusba a kurrva nyelfészekk! ÉS fizikussok sekelenekk! Meg ma tematikussok, meg tanarak, azok ugy is szamarak!!!! Párév, éss minden ki bunnko lessz!!!!
a falu egy település, valaminek a fala az más (vagy csak vicc volt?), fuss neki újra a példaképzésnek
nekem ez 1ébként a tasztalos írásmódom, mármint hogy nem használok mondatkezdő nagybetűt és pontot - ettől a szándékos változtatástól eltekintve nem hiszem, hogy kivetnivalót találsz a mondataimban
ami az olvasást illeti: bizony majdnem biztos voltam benne, hogy ezt a megállapításomat sértőnek és kioktatónak fogod találni, de egyszerűen úgy gondolom, hogy nagyon igaz, hogy az olvasás hozza meg a helyesírásra való fogékonyságot
szóval ha megsértettelek, azt sajnálom, mindenesetre nem a sértés szándéka vezérelt, hanem csak leírtam a saját véleményemet
vagy szerinted nem igaz, hogy minél többet olvas valaki, annál rutinosabban kezeli az írott nyelvet?
Igazad van. Nekem is rongálja a fülemet, zeneileg botrányos, az írásból visszaköszönve rongálja a magyar nyelv hangzó szépségét.
Én itt követelem, hogy a magyar írásbeliség - amig nem késő - kövesse az élőbeszéd sokféleségét. Ahogy ezt Móricz Zsigmond is megtette. (Máshol:-))) ) Tűnjenek az okoskodó, államilag támogatott karakterfiloszok!