Nem lehet ránézésre megállapítani sajnos sehogy. A helyi nyelvi szokások alakították ki, hogy mely településnevet toldalékolunk -ban, -ben hozzáadásával, és melyeket -n raggal. Némely esetben viszont ezzel lehet különbséget tenni, ahol egybeesik a megye (stb.) neve a településével. Pl. Szolnokon (város), de Szolnokban (megye), Izlandon (sziget), Izlandban (ország)
"amely" kötőszót használunk a tárgyra vagy elvont dologra, gyűjtőnévre, személyekből álló csoportra, állatokra vonatkozó mellékmondatban. Pl. "Elolvasom a könyvet, amelyet ajánlottál." A beszélt köznyelvben már sok helyütt ezekben az esetekben is az "ami" kötőszót használjuk gyakran. Ezt elvileg a határozatlan dolgokra irányuló vonatkozói mellékmondatokban használjuk: "van benne valami, ami ellenszenves." Illetve, ha az egész főmondatra utalunk: "Foghegyről beszélt velem, ami nagyon rosszulesett."
Még van néhány eset, de ezek már igen aprólékos boncolások lennének.
Gyakorlatilag úgy néz ki, hogy a beszélt nyelvben már nem tudunk különbséget tenni a kettő között, csak aki szakméja szerint ezzel foglalkozik (fordítók, lektorok, nyelvészek).
Ne legyünk már OFF-ok (a kocsifeltörtnek meg részvétem).
Szóval továbbra is érdekelne, hogy miként lehet megállapítani egy településnévről (sőt, általában egy földrajzi névről) azt, hogy rá vagy bele, rajta vagy benne? És ismeretlenekről (lásd irányítószám-jegyzék)? Én nem tudok szabályt, viszont szinte mindig biztosan tudom, hogy melyik a helyes változat.
Ha már itt van ez a príma helyesírás-topik, meg tudná nekem valaki mondani pontosan, hogy hol kell "ami"-t, és hol kell "amely"-t használni. Azt tudom, hogy ott ahol az előző tagmondatban pontosan leírunk valamit, ott lehet az "amely"-t használni, máshol az "ami"-t kell. De a rekláméletben szinte mindenki csak az "amely"-t használja. A múltkor megkérdeztem, hogy miért ragaszkodnak hozzá. Az ügyfél szerint az "amely" sokkal elegánsabb. >:-((
Igazadvan, kedvess http!!!! Véggre vallaki kimongya!!!! Huzanak elabusba a kurrva nyelfészekk! ÉS fizikussok sekelenekk! Meg ma tematikussok, meg tanarak, azok ugy is szamarak!!!! Párév, éss minden ki bunnko lessz!!!!
a falu egy település, valaminek a fala az más (vagy csak vicc volt?), fuss neki újra a példaképzésnek
nekem ez 1ébként a tasztalos írásmódom, mármint hogy nem használok mondatkezdő nagybetűt és pontot - ettől a szándékos változtatástól eltekintve nem hiszem, hogy kivetnivalót találsz a mondataimban
ami az olvasást illeti: bizony majdnem biztos voltam benne, hogy ezt a megállapításomat sértőnek és kioktatónak fogod találni, de egyszerűen úgy gondolom, hogy nagyon igaz, hogy az olvasás hozza meg a helyesírásra való fogékonyságot
szóval ha megsértettelek, azt sajnálom, mindenesetre nem a sértés szándéka vezérelt, hanem csak leírtam a saját véleményemet
vagy szerinted nem igaz, hogy minél többet olvas valaki, annál rutinosabban kezeli az írott nyelvet?
Igazad van. Nekem is rongálja a fülemet, zeneileg botrányos, az írásból visszaköszönve rongálja a magyar nyelv hangzó szépségét.
Én itt követelem, hogy a magyar írásbeliség - amig nem késő - kövesse az élőbeszéd sokféleségét. Ahogy ezt Móricz Zsigmond is megtette. (Máshol:-))) ) Tűnjenek az okoskodó, államilag támogatott karakterfiloszok!
Bocsánatot kérek, hogy belekotnyeleskedek ebbe a topikba. Megítélésem szerint egy ideológiai alapon folyton megvásárolt nyelvész brancs egzisztenciális és fontoskodási érdekből megpróbálja pőre megélhetéséért pánikbetegségszerű ötleteit a felnőtt emberekre kényszeríteni.
Faludi György igen éleselméjűen figyelt föl arra a jelenségre, hogy miért kellett pont az utca szó helyesírását az elmúlt száz évben mindöszesen ötször össze-vissza megváltoztatni. (Ucca, utza stb.) Mert így lehet dögletes hülyeséggel totál összezavarni az embereket, vagyis ha véletlenül nem változtatják meg az utcanevet, akkor legalább a másik összetevő változzaon.
Az index fórumai igen jó példát szolgáltatnak arra, hogy a magyar nyelv fonetikus, és így karakterekké formálva igen jól írható, érthető megszégyenítő hibák nélkül is. Ettől menekülnek az ólálkodó, pribék, húsosfazéknál leselkedő, nyelvész toportyánok.
Nekem is. De vannak nyelvjárások, ahol olyan a kiejtés is, hogy ez jobban illeszkedik. És persze egyéni ízlés kérdése. Pl. a férfi szót sokan magas hangrendűen toldalékolják (férfinek), nekem ez személy szerint nem tetszik, és mivel itt is ingadozik a toldalékolás (tehát nem kötött), jobb szeretem a "férfinak, férfival" alakokat.
Van még ilyen: indít (indítok), pirít (pirítok). Sőt, az idegen vagy idegen eredetű szavak is mély toldalékolásúak, ha mély magánhangzó után áll az "i" vagy "e": gránit (gránitot), balett (balettozik). Az akadémia is azt ajánlja, hogy mivel igen gyakori a nyelvben az "e" hang, ezért a vegyes hangrendű szavakhoz lehetőleg mély toldalékot tegyünk, pl. fotel (fotelban), konkrét (konkrétan). De ez csak ajánlás, ezért ugyanúgy helyes a "fotelben" és a "konkréten" alak is.
Az meg istenes, mert a Pecsett is igy kepzodik. De ott vannak a -var vegu varosok. Fehervarott, Kaposvarott, es altalaban -varott, de Kolozsvar, mar Kolozsvart, Dombovar meg -szerintem- Dombovaron. Lehet kezdeni a gombvarrast! :-)))
Ez a mamut kontra mammut ügy nem ennyire egyszerű. Sokáig tényleg a "mammut" forma volt a helyes, ami hangzásával csakugyan jól lefesti, hogy itt valami gigászról van szó. Ezt biza nyelvi diktátoraink megváltoztatták mamutra, csak ők tudják (ha tudják), miért. Ha valakinek van füle a hallásra, valószínüleg egyetért velem abban, hogy hiba volt.
Hirtelen két szó jut eszembe.
Az egyik az "inteligens". Gyakran látom vitafórumokban az érvek elfogyta utáni személyeskedésben, hogy az egyik fél ezzel a formával hiányolja azt a valamit az ellenoldalból. Ilyenkor kénytelen vagyok átugrani az adott személyhez tartozó hozzászólásokat. Ilyen csúnya előítéletes vagyok. :)
A másik az "egyenlőre". Szinte hihetetlen, de majdnem minden alkalommal, amikor figyelmeztetek valakit, hogy ha olyan értelemben akarja használni a szót, hogy pillanatnyilag, jelenleg stb., akkor az "egyelőre", nem hiszik el, hogy ilyen szó egyáltalán létezik.
A nyelvtanban (szerintem) az egyetlen erdekes dolog epp a nyelvtortenet.
OK, ez itt most egy kicsit OFF, de mindig jo vminek az okat is tudni, nem csak "igy van oszt' kesz".
Engem legalabbis erdekel az ilyesmi.
Mert némely 1szótagos ilyen i vagy í tövű szavunkat ugyancsak nyelvtörténeti okból mély hangrendűen toldalékoljuk. Ilyen tényleg a híd, a csík (csíkos), ír (írtam). De van é tövű, mély toldalékolású 1 szótagú szavunk is: cél (célban) stb.