Kényszerleszállást hajtott végre a Malév BudapestPárizs között közlekedő délutáni járata csütörtökön Frankfurtban közölte Kázmér Natasa, a légitársaság kommunikációs vezetője. Elmondta: a repülőgép pilótája a Boeing 737300-as gép levegőbetápláló rendszerének meghibásodása miatt döntött a kényszerleszállás mellett, mivel sem a kabin túlnyomását, sem pedig a belső hőmérsékletet nem tudta rendesen szabályozni.
A landolás rendben lezajlott, a 110 utas és a hatfős személyzet élete nem volt veszélyben tájékoztatott a kommunikációs vezető. Szerinte az utasok még csütörtök este, de legkésőbb péntek reggel eljutottak célállomásukra.
Nekem viszont valami nem érthető, de hát ez nem a pilótafórum: ha egy gépnek futóműproblémája van, akkor nem mindegy hogy hol száll le?
Ha a futómű a helyén van, az ajtó rázár, az nem veszélyezteti a repülés biztonságát, vagy igen?
Más: a napokban a MALÉV egyik járata Frankfurtban kényszerleszállt, amiatt, amiért anno mi fordultunk vissza Münchenbe.
erdekes: a guminyomast egyszeruen lehetne ellenorizni jeladokkal - miert nem teszik?
(ahhoz, h ez mennyire lehetseges egy adalek: tervezik az uj autokban szeriafolszereleskent bevezetni ugyanezt. Ott ehhez biztosan fog meg kelleni nehany ev a koltsegek miatt, de a repulogepeknel ugyanez elhanyagolhato osszeg lenne)
Az AIRBUS felszállt, minden rendben lévőnek látszott, de a kifutón gumimaradványokat találtak Németországban. Valószínűsítették, hogy erről a gépről váltak le. Utána szóltak a gépnek rádión, és értesítették Ferihegyet is. A gép nyitott futóval egy átstartolást végzett a ferihegyi 13L pálya felett, hogy a földi személyzet távcsővel meg tudja nézni, tényleg van-e baj. Volt!
A gép baj nélkül földet ért, senkinek semmi baja nem lett. A földi ellenőrzéskor derült ki, hogy a jobb főfutó egyik kereke kapott defektet a felszálláskor, ennek a nyomait, és maradványait találták meg a németek otthon.
Azert hoztam fel a topicot, mert ugy hallottam,hogy tegnap megint volt valami gond a Lufthansa Müncheni jarataval, valami kenyszerleszallas vagy ilyesmi.
Allitolag a tv-ben beszamoltak rola, sajnos nem lattam,mert külföldön vagyok,csak telefonon meseltek nekem.
Cikket nem talaltam rola az indexen.
Mi volt ? Meselje mar el valaki.
Mindinkább az az érzésem,hogy az írígység beszél belőled, ezt igazolja az is, ahogyan a topicnyitónak írsz.
Azt,hogy én mivel utazom, bízd ide, nem tudom, miért taglalod ezt állandóan.
Sajnálom, hogy felizgattad magad.Minden jót:-)
Ja, szerintem is egy kicsit húzós a stilusod. Azért nem mindig balek aki csak az office meg a lakás között utazgat ám.
Nem kell lenézni senkit. mellesleg még mielött lesajnálnál, hetente utazok 1600 km-ert.Ja és egy hete volt a 27. repülöutam.
kalandjaim nekem is voltak...
Öcsi, attól, hogy utaztat a munkahelyed, kicsit még visszább vehetnél az arcodból.
Nem csodálom, hogy kbt stílusa tetszett, egyformák vagytok. Egyformán a "csak én létezem, mindenki más le van szarva" stílust képviselitek.
Repülni nem kötelező. Ha úgy érzed, hogy vásárra viszed a bőröd, lehet vonatozni, barátmercizni, gyalogolni. Ha nem tetszik az overbooking-rendszer, szintén ezek a lehetőségek.
Az affektálás nem arra vonatkozik, hogy milyen szavakat használsz, hanem hogy olyan kis nyafogósan adod elő a mondókádat. Mint akinek még semmi komolyabb problémája nem volt az életében, ezért mindenre háklis.
Félreértesz. Nem konkrétan a Lufthansával van gondom, bár velük volt a problémám. Sokkal inkább babonás lettem, hogy a D.Ú.V. + hazaút + Lufthansa + München az igen-igen rosz ómen.
No azt hiszem ez a téma kifújt!
Én mióta a topikot megnyitottam, azóta is utaztam kábé 1600 kilométert, nem volt semmi gondom és mostbazon töröm a fejem, hogy tavasszal Ausztráliába melyik csapattal menjek, kedvencemtől a British Airwaystól egy kicsit tartok.
Annak örülök, hogy egy kicsit közel kerültem kicsibársonyostalpúhoz a affektáló vagy milyen stílusával együtt, nekem így tetszett.
Akik pedig ezalatt is csak a tasztatúrán mozogtak, meg a lakásuk és az offiszuk között, azoknak további jó kötözködést.
Nem akarok vitatkozni, csak a véleményemet irtam le, úgy, ahogyan azt mások is tették.
Persze, hogy ki kell menni hamarabb a reptérre,"aki hamarabb ér, az kap helyet" alapon. Ez nekem egy kicsit komolytalan egy légitársaságtól.
Nem értem, hogy jön ide a barátom mercije egyebekben.Igénybe veszem én továbbra is a Lufit, no problem.. (már csak hogy adjak egy kicsit ennek az emlitett affektáló stilusnak is)
Azt sem értem, miért bánt az téged, ha én úgy nyilatkozom, bőrömet viszem a vásárra. Szerintem kritizálja csak nyugodtan a légitársaságokat az, aki állandó vendégük, ok?
Nem értem a támadást, az okát sem. Azt, hogy mennyire jó nekem, te nem tudhatod, de ez nem is ide tartozik.
A világ mindegyik légitársasága overbookol. Aztán ha minden OK-s jegyes utas repülni akar mégis, akkor bukta van. Ezért érdemes kimenni a reptérre nem épp a járatzárás előtti utolsó pillanatban.
Ha te úgy érzed, hogy a repüléskor vásárra viszed a bőröd, remek vonatok és nemzetközi járatú buszok is vannak. Vagy ott a barátod Mercije, amiről egy másik topicban írtál.
Szerinted miért érzem kicsit affektálónak a stílusodat? Mint aki a nagy jóléttől már nem tud mit kezdeni magával.
Igen, a talk-show-okban az ilyen arany beszólásokért szoktak ajándékmikrofont meg mifenét ajándékozni. Lehet,hogy igaza van, de szerintem a topic nem a terror támadásokról szólt, másrészt erre mondják,hogy az egészséges eberek szivesen osztogatnak tanácsot a betegeknek.De elnézést,hogy tapasztalatcserét folytattunk.Igyekszünk itt többé nem tenni!
Ps: Egyébként hidd el, kedves Attila,örülünk, ezt nekem elhiheted, aki havonta viszi ugymond a bőrét a vásárra...
Na, es minek orulnel jobban,---annak, hogy egy darabban megusztad a repulest az alltal, hogy visszafordultatokk, vagy talan inkabb azt akartad volna, hogy terroristak atvegyek a gepet es belerepuljenek Veled agyutt egy toronyba? Nem ertem mit panaszkodtok folyton, oruljetek, hogy a jobbfajta repulotarsasagok talan kicsit vigyaznak is Ratok!
Atti
Ez eddig mind igaz, csak ha tudnád, hogyan reklámozza magát a Lufthansa. Mint a világ lekorrektebb, legfantasztikusabb, legprecizebb társaságát.Na erről lehetne diskurálni. Állandóan több jegyet adnak el, mint amennyi férőhely van és ebből állandóan kavalkád keletkezik. Én már kiváltottam a törzsutas kártyát, hogy ne fogadjanak esetleg azzal a reptéren, hogy várólistán vagyok(!), noha a jegyemet már azelőtt 1 hónappal megvettem. Ezt ugyanis már megjátszották velem. Az sem volt biztos,hogy aznap hazajöhetek.Nem tudod elképzelni, hogyan éreztem magam !Én még (de a barátom sem) soha nem keltem ki igy magamból. Otthonról elindultak értem a reptérre, azt sem tudtam merre telefonáljak. Amugy is beteg voltam. Borzalmas volt.Még ilyen cigányüzletet.
Vazze, semmi kulonos okom nincs vedeni a LH-t, de
- a keses oka (repteri kiszolgalas/zsufolt legter) mitol lenne a legitarsasag sara? Barmelyik masik gep is keshetett akkor.
- egy oranyi csuszas amugyis barmikor osszejohet
- epp ezert az emiatt lekesett csatlakozas nem csatlakozas, hanem lutri volt
- a rossz visszajelzo is csak akkor lenne a tarsasag hibaja, ha gondatlanul intezik a karbantartast. Marpedig errol tudtommal nem hirhedt a LH.
Pisából jöttem haza Münchenen keresztül, Lufthansával. A pisai gép egy óra késéssel jött meg, a München-Budapest járatot (természetesen) lekéstem.
Nem sokkal később Firenzéből tartok haza ugyancsak Münchenen keresztül, ugyancsak Lufthansával. Már készültem, cuccomat szorongatva loholtam keresztül a fél reptéren, a kapu csukása közben estem be, szerencsémre, meg némi rimánkodásra beengedtek.
Ez eddig nem olyan izgalmas, csak ezek után jön a lényeg.
Hosszú ideig nem repültem, majd jött egy továbbképzés Birmingham-ben, (Anglia). Hazafelé jövök, Lufthansával, ismét Münchenen keresztül. Eleinte minden rendben, majd egyre azt veszem észre, hogy fogy az idő, és mi még mindíg nem szállunk le. A stewardess-el beszéltem, aki rendes volt, előre ültetett az első sorba, hogy ha leszállunk, előre tudjak menni (az aznapi utolsó pesti járatot kellett elkapnom). Közben megérkeztünk München fölé és már leszálláshoz készülődtünk, amikor minden vissza, gép emelkedik. Aztán elkezdtünk körözni. A pilóta bemondta, hogy nagy a forgalom. Aztán, hogy rosszak az időjárási viszonyok. Aztán végül, mikor már mindenkinek feltűnt, hogy az utaskísérők egyfolytában hátra szaladgálnak és pislognak ki az ablakon, bevallotta, hogy úgy néz ki, nem ment ki a jobb oldali kerék, legalábbis nincs róla visszajelzésük és sajnos, nem is látják.
Ekkorra már mindenkit előre zavartak az első sorokba, majd begyakoroltaták velünk, hogy ha a pilóták azt kiabálják "BREAK, BREAK" (miért pont ezt, nem tudom) akkor a szokásos, filmekből ismert pózt vegyük fel.
Istentelenül be voltam sz@rva. Ráadásul, ahogy kifilóztam, pont az én oldalamon lévő kwerék nincs kint. Azt mondták, hogy megpróbálnak egy kerékre leszállni, amíg lehet egyensúlyban tartani a gépet és csak a végén letenni a szárnyára. Csakhogy mi van, ha nem sikerül és előbb ér le a szárny. Az letörik, mi a súrlódástól keresztbe állunk, az meg a hajtóművel együtt pont ott kapja el a törzset, ahol én ülök.
Két dolog volt érdekes. Az egyik, amit írtatok, hogy nem volt sírás, egymás nyakába borulás, de az addíg hüvös ismeretlenkén utazó emberekl beszélgetni kezdtek. Látszólag nyugodtan viselkedett mindenki. A másik, ahogy a suttogásokból kivettem, annyi mélyen és őszintén vallásosan imádkozó embert együtt néha még egy nagymisén sem lehet látni. ;-)
A sztori vége az, hogy a pilóták kiabáltak, a stewardessek kiabáltak, mi imádkoztunk előre hajolva és baj nélkül száltunk le, a kerék kinn volt, csak a visszajelzés romlott el. Megjegyzem soha olyan sima csendes, döccenőmentes leszállásom nem volt, mint akkor.
És hogy miért írtam le az első két esetet? Ugyanis ez szerintem nem lehet véletlen. Ezek után én többet nem jövök haza Münchenen keresztül Lufthansával, az biztos!
Viszont az is csak főleg az Airport filmekben fordul elő, hogy ilyenkor anya és töndéri kisgyermeke összekapaszokdik, és remegő ajkakkal mondják:
- szeretlek, mami!
- szeretlek, kicsim! Kicsit off.
Nem emlekszem, hogy kitol szarmazik, de valami iro mondta, hogy mar annyiszor leirtak, hogy a halaraitelt elott az utolso pillanatban lepereg az elete, hogy egy magara valamit is ado halalraitelt mar tartja magat ehhez a verziohoz. Ez mondjuk nem rossz poen, de ha olvastad a neten a WTC-bol a segelyhivo szamokra es a rokonokhoz erkezett hivasok osszefoglalojat, akkor kiderul, hogy az emberek tenyleg ugy viselkedtek, mint a filmeken. Valoszinuleg nem azert, mert ez a termeszetes, hanem ez a "tanult" forma. Mellesleg a panik, es a hiszteria sokkal "termeszetesebb" reakcio, epp a tanulas segit abban, hogy ilyenkor inkabb logikusan gondolkozz.
Nem is tudom, mit tettem volna valami hisztis alakkal aki a közelemben ül. Viszont az is csak főleg az Airport filmekben fordul elő, hogy ilyenkor anya és töndéri kisgyermeke összekapaszokdik, és remegő ajkakkal mondják:
- szeretlek, mami!
- szeretlek, kicsim!
Na,hát ez nagyszerű, hogy mindenki fegyelmezetten viselkedett, kiváltképpen most a világban történtek után.
Én azért mégis úgy gondolom, hogy nagyon sok minden függ a pilóta gyakorlottságától is, hogy hogyan teszi le pl. a gépet. A legperverzebb pilótákat főként Spanyolországi belföldi járatokon éltem át, úgy éreztem, hogy rakétában ülök. A stewardes-ek sem voltak jobbak, durvák, a szerviz során pedig csak félig öntötték a poharamat.
Legszivesebben a Malév-val megyek, de a Lufival sincs sok gondom. Pénteken este, amikor jöttem haza, a pilóta olyan szépen letette a gépet, hogy észre sem vettem. Ez klassz.Bevallom, amikor szállok be, mindig oda szoktam kukkantani a pilótafülkébe és mérlegelem,hogy vajon jó pilóta lehet-e. Megvallom sokszor szimpatikusabb az eset, ha egy idősebb férfit látok ott.
Biztosan megnyugtató, ha az ember-mint te is- gyakorlat alapján észreveszi, hogy a gond nem olyan súlyos. Most képzelj el egy pánikolós utast...
De: minden jó, ha vége jó:-)))
A düsseldorfi esetről, csak úgy látatlanban: a leszállás előtti gázadás az természetes, ezzel a gázzal szokás csökkenteni a süllyedést, és a leszállás nem a pilóta helyismeretén múlik, hanem a navigáláson ( a torony sokáig irányít, a műszerek is segítenek tájékozódni ) persze ez nem jelenti azt, hogy nem jogos az ijedtség.
A mi esetünkről annyit, hogy a legjobban az lepett meg, milyen nyugodt voltam, valahogy bíztam a pilótákban, meg el sem akartam nagyon hinni, hogy ez velem megtörtént.
Előttem egy magyar házaspár ült, ők is mondták egymásnak, hogy jé, milyen fegyelmezett mindenki.
Meg aztán mint repülésmániás amatőr, a pilóta reakcójából rájöttem, mi a baj. És az nem volt túl súlyos.
Huh, ez nagyon rossz lehetett, igazán sajnálom.
A pilóta szellemessége pedig nem hétköznapi. Sajnos ezek olyan dolgok, amivel számolni kell. Én havonta repülök ki Németországba, majd vissza, igy engem is mellbe vágott a hir. Számomra az eddigi legnagyobb lidércálom az volt, amikor 3 hete Görögországból szálltunk le Düsseldorfba, a pilóta vlaszeg az első utazását tette, ugyanis már a reptér közelében lévő vasutállomáson majdnem landolt, aztán hirtelen gázt adott, de akkorra már rég a leszálló pálya felett volt, ezt észrevéve a drága azonnal mélyen landolt, ugy hogy alig hogy fel nem borult a gép, úgy táncolt a földön. Azt hittem előre megyek és megfojtom.