gondoltam nem nyitok újabb (gyors süllyedésre ítélt) topicot, meg aztán ide is illik valamellyest...
Mi a fészkes fenét akar a TV2?
* Romákba belegyalogoltak rendesen a primitív "paródiájukkal", a bocsánatkérő műsorral meg egy kicsit még jobban - de ott legalább magukat járathatták le, mégha ez alapkoncepció is volt esetleg
* Japánokat is sikerült bealázni kellően egy kellően színvonaltalan átvett műsornak köszönhetően (régóta mondom, hogy Stahl setét, de ezt elvállalni...)
Most meg itt a dalnokok ligája, Nagy Feróval, mint legendával, aki alíg néhány hete jelentette be, hogy otthagyja a Pannont, meg a politikát, mert annyira csalódott bennünk, hogy nem a MIÉPre szavaztunk (én köcsög!). Szép legenda, jó legenda.
És a hab a tortán: közeli a tapsoló közönségről - feketébe öltözött srác, nyakkendő helyett vaskereszttel
na mostan ezzel akarnak valamit és mennek valahova, vagy csak ennyire szánalmasan hülyék?
Ilyen alapon ha elbújok az ajtó mögé és hátulról ráijesztek vkire, vállalom azt, hogy le is szúrhattam volna. Ezekkel semmi értelme előhozakodni. Egyébként nem kapható minden sarkon anthrax, úgyhogy a kijelentésed nem igaz. Elméleti szinten pedig nincs értelme erről beszélni.
Én nem azt mondtam, hogy nincsenek üdítő kivételek, sőt még szerencsére szép számmal akadnak, ámde mégiscsak fellelhető egy ilyen (az általam oly kedvezőtlennek vázolt, már-már eleve elrendelt) folyamat, mely bizony mindennél erősebben tör magának utat manapság. Annak pedig csak örülök, hogy vannak olyanok (mint pl. te) akik komolyan felelősséget látnak a gyermeknevelésben, és lehetőségeikhez képest (mai világ nem kedvez ennek a tevékenységnek) is megpróbálják a lehető legmélyebben átadni gyermekeinek azt az értékrendet mellyel ők rendelkeznek.
A folyamat azonban ennek ellenére is csüggesztő számomra. És ebben elsősorban a sikeres vs. „erkölcsös” embercsoportok (inkább tudati szinten gondolkozót kéne írnom) halmazainak egyre kisebb átfedése a ludas.
Mindazonáltal megnyugtatlak, hogy én is idealista vagyok, csak most éppen fogytán az erőm.
Lényegében arról van szó, hogy valaki (az ember fia leginkább) tudja hogy mi a jó vagy mi a rossz, vagy csak bemagolta? Nem mindegy ugyanis, hogy miért nem teszek rosszat? Mert jön az ostorcsapás, vagy mert megyőződésem hogy rosszat teszek.
A többi már csak ennek a generációs továbbgyűrűztetése, vagyis hogy mitől lenne okosabb az ember fia, mint az ember maga, ha már az ős is csak elfogadó és nem megértő módon „rendes” (vagy éppen rendetlen) ember.
Vili? (ha nem akkor még tovább is ecsetelhetem)
Ööö... itten félreértés esete forog fent. Én, mint jó idealista éppenhogy a determináltságot akartam megkérdőjelezni, amint azt Bullseye gyomra sem vette be. Szép is lenne, ha majdan úgy megyek bele egy ilyen küzdelembe (értsd gyermeknevelés), hogy a meccs már eldőlt és csakis vesztes lehetek. Hogy mindenki más rajtam kívül mire tanítja, no az már más kérdés. Én azért csak a magamét fogom szajkózni, aztán lesz neki több-kevesebb foganatja, attól függően, milyen szerencsém lesz.
Akkor árnyalom egy kicsit. Jó kérdést tettél fel, úgyhogy van még remény, hiszen pont ez a fontos manapság. A szülőknek bizony rémesen nagy a felelősségük, hiszen abban a lecsökkent időben kell átadniuk az értékítéletet gyermekeiknek. Az eleve elrendeltség érzése sajnos jogosan merült fel benned, hiszen a szülők egy jó része már önmaga is „mobiloskislányként” (talán nem mobilja volt, de ez most lényegtelen, pl.: a zöldséges lánya-fia) nőtt fel és emiatt egyszerűen képtelen bármilyen nem ösztönszerű értéket átadni a gyermekének, bármennyit is neveli.
A média dettó, és sajnos a pedagógusi diploma megszerzésénél sincsen semmilyen ilyesfajta kikötés. Innen ered az eleve elrendeltség csüggesztő jelenléte, melyet előzőleg szándékosan sugalltam.
Az nekem sem tiszta, hogy miért ne érhetne el a szülő neveléssel semmit és miért olyan lefutott ügy ez. Viszont abban egyetértek, amit az erkölcsi normák adásáról mondtál, a szankciók ecsetelése helyett.
Vitatkozhatunk azon, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de mindenképen kellet, hogy legyen valami ami elindított egy olyan folyamatot, amely végül is ide vezetett. A folyamat azonban öngerjesztő, így szinte mindegy hogy a média kiszolgálja-e az ösztönszerű elmék igényeit, vagy saját maga próbál az értelem helyett az ösztöni zsigerekre hatni, sokkal „kényelmesebb” élményeket nyújtva. Nem mindegy?
Az irányultság azonban már most is kontrasztosan rajzolódik ki. Irány az ösztönszerű tudati-morális szint! Média ide, vagy oda.
Ha minden jól megy majd elérjük azt az állapotot, amikor minden kockázatos hír, vagy okfejtés mellé mellékelnek egy szabad-nemszabad listát és akkor nem elsz majd lépfenés (vagy bármilyen más) móka, ehelyett lesz azonban (vesszőparipám) az ösztönszintű érétkrend.
(Talán egy kicsit pesszimista lennék, vagy inkább realista, vagy talán határozatlan? Egy biztos: Nem vagyok még eléggé ösztönszintű? :-), vagy inkább :-( )
hát én csak reménykedem, hogy ha eccer gyerekem lesz, akkor neveléssel megelőzhetem az ilyesmit és nem kockadobással döntik el, éppen csinál-e ekkora baromságot.
"Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy kik csinálják a médiát, akkor már nem kell csodálkoznunk. Ugyanolyan elmék, mint a gyermeklány szülei"
ezt meg nem értem igazán. Sablon erre az, hoyg a média (akármilyen ocsmáyn is) csak kiszolgál, nem véletlen kategóri a PG moziban. Mert az a megoldás, azt hiszem volt is régebben ilyen kampány nem? Tévézz együtt gyermekeiddel, vagy hasonló.
Idáig süllyedtünk? Miért voltunk feljebb is? No félre a tréfát! Én azonban egyetlenegy dolgot nem értek. Miért gondolja bárki is, hogy a lányka szülei több foglalkozással ( a lányukat érintően persze), több értéket, és értelmet tudnának csepegtetni a megtévedt poronty fejébe. Én gyakorló szülő vagyok, és igenis nehéz a mai világban odafigyelő, sokat együttlevő, „nevelő” szülőnek lenni. Én azonban az olyan rövid (legalábbis a saját mércém szerint) időben megpróbálok a gyermekeimre a lehető legpozitívabban hatni. Itt nem a médiáról van szó, legalábbis nem olyan közvetlen módon, mint amilyenre itt egyes hozzászólók utaltak. Inkább a mai értékrendszer teljes irányulatlanságára. Értem ezt úgy, hogy a fékező erőnek (azért nevelem mert különben én megyek dutyiba), nem abból kell eredni, hogy ki helyett ki bűnhődik, vagy esetleg ki felel. Sokkal inkább arra kéne figyelni, hogy napjainkban a gyermeket nevelők sajnos nem rendelkeznek olyan értékrenddel, melynek fékező és nevelő ereje túlmutatna az „ez olyan kínos lenne, ha kiderülne fiacskám” szinten. Itt már az alapvető indíttatás a probléma, hiszen nem a tett értékelése, hanem következményeinek negatív mivolta a nevelésre kényszerítő erő. Nem hiszem, hogy korábban nevelkedett kollégák azért nem „rosszalkodtak”, mert tudták, hogy akkor apukájukat fogják megregulázni. Apukájuk sem úgy nevelte őket, hogy „Fiam, ha engem itten miattad lecsuknak, akkor lesz nemulass!” Ez sajnos alapvetően nem ezen múlik. Az ilyen nevelés ösztönszintű reakciók bemagolására tanítaná az ember gyerekét. Pl.: Anyúúú, lehet azt a rohadék Karcsikát a busz elé lökni, mert olyan szemét velem? Nem kislányom, nem szabad, mert aput és anyut akkor roppantul meghurcolják, és akkor az nem lenne jó, mert neked nem tudnánk mobilt venni a szülinapodra. ÉÉÉrted kislányom? Értem anyu. Ebbe belegondolni is rémes.
A média szerepe pedig egy módon értékelhető egyáltalán. A média csak beférkőzik azokba az információ-, neveléshiányos elmékbe amelyeknek nincsenek ez ellen felvértezve. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy kik csinálják a médiát, akkor már nem kell csodálkoznunk. Ugyanolyan elmék, mint a gyermeklány szülei. Ennyi! És sajnos ide haladunk. Mondhatnám azt is, hogy a média korát éljük, csak ehhez a nem interaktív mókához fogyasztóknak is kell ám társulni. (És talán ez itt a lényeg.) (A tudás (értelem, morál, vagymiafene) hatalom! Vagy talán mégsem? Inkább nyűg?)
Na, ennek örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk. Azt hiszem összekevertem a hozzászólásodat máséval, vagyis forditva. Ezer bocsánat, néha túl heves és kapkodó vagyok.
Ne mentségül irom, de eléggé padlón vagyok most.
Bocsi.
Szerintem ha Bin LAden beállít Langleybe és aszongya, bocs, de az én természetemben és értékrendemben nincs WTC felrobbantási tabu.
Akkor legalább 4 másodperc néma, döbbent csend lesz, mielőtt valaki lelövi...
Ha pl. engem megbántanak - és ez PolFÓrumon pl megeshet - én meg kiderítem ki az illető, és picit megölöm, nem lenne nyerő védekezés, hogy ez az én értékrendemben okés. A felnőttek meg hülyék, hogy ilyen miatt bánkódnak.
Én is pont ugyanezt irtam, csak valamivel lentebb. Ne haragudj,de szerintem ezzel legutóbbi hozzászólásoddal merőben az ellentét fejezted ki annak, ami az utolsó előttiben áll, de mindegy.
